Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-25 / 19. szám
XIII. ÉVF. 19. SZÁM. 2 Ti «ífímmtim ttm *T*m Ugyanabban a teremben tanácskozik a leszerelési konferencia, ahol száztizenhat évvel ezelőtt a Szent Szövetség (London, január 23.) Macdonald miniszterelnök a rádióban tartott előadásában azt hangoztatta, hogy Anglia repülőflottája a háború alatt 3300 repülőgépet és háromszáz- ezer kiképzett repülő-oszt,ágbeli katonát számlált, mig most az angol hadsergnek és haditengerészetnek már mindössze csak 772 repülőgépe van harmincezer főnyi legénységgel. Anglia a leszerelést tengeren is folytatni akarja. Reméli, hogy a konferencián hozott határozatok értelmében a hajóépitési versenyt megszűnik s az építési Programm a minimumra lesz redukálható. A konferencia eredményeinek továbbfejlesztése egy 5—6 év múlva bekövetkező újabb konferenciától várható. A konferncia ma délelőtt ült össze Macdonald elnöklete alatt zárt ülésre. A St. James palotában az ülésteremben az idegen delegátusokra való tekintettel több kályhát és nyílt kandallókat is állítottak fel, melyekben folyton ég a tűz. Száztizenhat évvel ezelőtt ugyanebben a teremben tayiácshozott a Szent Szövetség, amikor Napoleon elbai száműzetése után az európai helyzetet itt beszélték meg. A mai ülésen a íőmegbizottak ismertet- ték kormányaik emlékirataiRmajd megválasztották a bizottságokat és a konferencia főtitkárát. A Daily Telegraf diplomáciai munkatársának információi szerint ma a konferencián még nem vetik fel az arányszámok kérdését, mert ez megölője lehetne mindjárt a kezdeten a konferenciáknak. A jövőben is titkosak lesznek a konferencia ülései, amelyeken kilátás van a legcsekélyebb nézeteltérésnek felszínre jutására. Francia gyártmány Ahol az egész falta koldul A kolozsmegyei ErdőSaSva nem vehet részi a községi választásokon, mert minden épkézláb ember a templom javára kéregét (Kolozsvár, január 2.7 ) Az utolsó tíz esztendő- i ben alig mult el nap, hogy könyvvel a hóna alatt t egy-egy templom részére kéregető ne házalná végig az egész országot. A nagy, nemes cél érdekében szívesen áldoz mindenki nehány lejt. Ma már nem titok, hogy azok a templomra való kéregetések kitűnő üzleteknek bizonyultak. Az egyházközség megszerzi az engedélyt, egyes emberek bérbeveszik ezeket az engedélyeket bizonyos összegért, amit beszolgáltatnak az egyháznak és ha a gyűjtés bevált, a többlet az ő keresetük marad. A módszer kitűnőnek bizonyult és ma már több községben szanálták ilyenformán a nehéz pénzügyi helyzetet. A szokásos méreteket is felülmúlja azonban a kolozsmegyei Erdőfalva község esete. A. görögkatholikus egyház egyházközség nem kevesebb, mint hatvan koldulási engedélyt szerzett magának. Elindult tehát hatvan ember koldulni és ennek következtében valósággal fellendült a mindössze alig háromszáz lelket számláló község. Az egyház se járt (Kolozsvár, január 23.) Ami Amerikának New- york, ugyanazt jelenti ma Európának Berlin. Szinte csodákba illő, de cáfolhatatlan valóság, hogy Németország alig 10 év alatt eljutott odáig, hogy ma ismét a kontinens vérkeringésének irányitója és annak egészséges folyamata vagy kihagyásai tőle függenek. Európa kereskedelmi és ipari életének ma elvi- tázhatatlanul Berlin a diktátora és nem egy iparágban kezében tartja a világpiac irányítását is. Sikereiknek titka röviden: korrektségük, vasszorgalmuk, nagyszerű szervezőképességük és nem utolsó sorban az, hogy mindent elkövetnek, hogy az idegent magukhoz édesgessék. Hogy mennyire igy van ez, annak egyik élénk bizonyítékát szolgáltatja Fekete Lászlónak, a kolozsvári „Fotofilm“ tulajdonosának az első magyar filmgyár volt operatőrjének alábbi beszámolója berlini tanulmányút járói: — Berlin a mi szakmánk Mekkája. Az a cél vezetett oda, hogy filmstúdióval bövitsem ki műtermemet. Nincsenek szavaim annak jellemzésére, hogy milyen szédületes tempóban fejlődött ez a város a háború óta. Bár én csak a magam szakmáján keresztül tapasztaltam ezt, mégis úgy vélem, hogy élményeim nem lehetnek érdektelenek az olvasó előtt és szívesen veszik, ha a Keleti Újság hasábjain bemutatom nekik a felvételt, amelyet a mai Berlinről készítettem... — Tudvalevőleg a világ fényképészetének irányítója az Agfa Farben Industrie, amely az 50 év előtt létesült Aktien Gesellsehafft für Aninilin Fabrikarosszul, mert az ügy eddig háromszázötvenezer le- jes jövedelmet hajtott. A kéregétől: jövedelme azonban ezt az összeget jóval túlhaladja. így természetes, hogy minden épkézláb ember arra törekszik, hogy engedélyt szerezzen magának. Van az esetnek azonban egy másik oldala is, ami a vármegyei prefckturán derült ki. A falu primárja ugyanis jelentést tett a felettes hatóságánál, hogy báj van a községi, illetve megyei választásokkal és nem tudják beadni a jelöléseket, mert az egész községben nem található tizenöt, illetve huszonöt ember, ki a jelöléseket megtenné, illetve elfogadná. A falu epraja-nagyja elment ugyanis a templom javára kéregetni és alig maradt a bírón kívül néhány nyolcvanéves öregember, asszony és gyermek. Hiába törte a vármegye a fejét a megoldáson, a helyzettel szemben tehetetlen. A szellemesebbek megjegyezték, hogy a lakosság valószínűleg a választások elől menekült el. tionból nőtte ki magát odáig, hogy ma már négy város négy hatalmas gyárát egyesítve, mindent egymaga áliit elő, ami a fényképezéshez kellék. — Amit itt pár szóban az Agfáról elmondok, pontosan rávilágít a németek ipari életének gigászi fejlődésére is. — A berlini, wolfeni, müncheni és lewerkuseni Agfa-telepek és gyárak méreteit néhány száraz adattal már elképzelhetővé tehetem: — Mintegy kétszázezer munkást foglalkoztatnak. A wolfeni gyár egymaga 500 tonna (50 vagon) szenet fogyaszt naponta. A celluloid hűtésére szolgáló müjéggyáruk naponta százezer kilogramm jeget termel. A munkások lakásai egész kis városokat alkotnak. Külön kórházaik, iskoláik, moziik, tüzoltóságuk és rendőrségük van. Saját textilgyáruk látja el őket ruházati cikkeikkel, gőzmosódájuk naponta negyvenezer darab fehérneműt mos. Saját szakiskolájukban képezik ki az Agfapionirokat, akik aztán szerte a világban vezetői lesznek az Agfa vállalkozásoknak és hogy Bachusnak is áldozzanak, külön borpincészetük és sörgyáruk is van. — Bizony az idegen nem kis megilletődéssel áll meg 'ez épületmonstrumok előtt és szinte belefázik a gondolatba, hogy milyen fagyos lesz a fogadtatása a messziről jöttnek e falakon belül. És itt éri a másik, talán még hatalmasabb meglepetés az idegent. Alighogy a portásfülkében leadjuk névjegyeinket, már repít is fel a lift és szemtől-szemben állunk az el! adási osztály igazgatójával. Amennyivel nehezebb mifelénk egy direktor magas színe elé jutni... Az illető lebilincselő kedvességgel fogad. Nem kérdi, mit akarunk, mennyit akarunk, vagy akarunk-e egyáltalán vásárolni, fontos, hogy itt vagyunk, eljöttünk messziről megnézni, ■ mit csinálnak a németek a szakmánkban és már szól is a telefon és repülnek az intézkedések, autókért, vasúti jegyekért. Ma Wolffen-autóval, holnap D.-expresszel Münchenbe, természetesen étkezést a legpazarabbat, ők szolgáltatják, sőt szórakoztatásunkról sem feledkezve el, minden estére más színházba szóló jegyekről is gondoskodtak, ugyanis saját számlájukra, — Egy hét telt már el és szinte pillanatoknak tetszik. Kérdezni még mindig ki sem kérdezi, hogy mi lesz az üzlettel végre és ha az idő hosszúsága és pénzünk parallel rövidülése nem parancsolná, hogy hazafelé, talán az ítéletnapig is ott maradnánk. Igen Berlinnel á berliniek és azzal, amit ők produkálnak, nem lehet percek alatt betelni és társaimmal egybehangzóan bevalljuk a bucsuzásnál: — Berlin, auf Wiedersehen! ... — Egyébként mit is mondjak még a németekről? Nincs olasz egük és Nápolyuk, amelyet látni és meghalni... nincs Parisuk, Montmartréjuk és Midinette- jeik, nincs Hanglijuk, Dunakorzójuk, rajta a világ legszebb dámáival, a pesti nőkkel, nincs Moszkvájuk Kremllel és a csillogó havon trojkákon száguldó csin- csillabundás, sejtelmes Pawlownakkal; csak ezer füstölgő kéményük van, de ezzel az ezer füstölgő kéménnyel átrepülték az óceánt és ma már ott vannak Newyork, Philadelfia, Boston és Csikágó sarkában, a szemük közé kiáltva: Hiába lett a tietek a bussines, mig mi az öreg Eurórpa egymást gyilkoltuk, a gonosz álomnak végé és most dolgozunk és a nyomotokban vagyunk és nem fogtok többé tőrt ülni tetemünk felett. Újra élünk, itt vagyunk... <§ Q H Migyar fiim^aUraki ója: Flandriában a helyzet változatlan Válasz REMARQUE hires könyvére) A front-háború legizgalmasabb képei. Látható a Magyar Színházban: Ma (pénteken) 2Vs és 47? órakor Holnap (szombaton) 57* és 7 órakor. Vasárnap (utóljára) 5 és 7 órakor é m m a Európa Newyorkjában Kolozsvári szemmel oz amerikai iramban fejJődö nemei metropolisban — Kétszázezer főnyi munkáshadserege van egyetlen gyári vállalkozásnak
