Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-20 / 15. szám
16 XIII. ÉVF. 15. SZÁM. Tükördarahok A matriarchatus felé Az angol légügyi hivatal a napokban publikálta tavalyi tevékenységének adatait. Hogy Anglia fölött a legkiterjedtebb a szárazföldi légi hálózat s hogy Angliából indul ki a legtöbb kontinentális, azaz külföldi, sőt közel- és távol-keleti légijárat, azt valószi- nüleg minden újságolvasó tudja, vagy legalább is feltételezi. Ugyanígy nem meglepők az olvasók számára azok az angol légitiötta fejlődésére vonatkozó adatok sem, amelyekre a komplikált statisztikai táblázatból következtetni lehet. Ezért azután a különböző angliai légiforgalmi társaságok által szállított utasak imponálóan nagy száma sem elképesztő. A meglepetést egész szokatlan téren tartogatja a jelentés. Otţ, ahol az uj pilótancnizcdék kiképzéséről beszél. Itt mondja el, hogy a londoni központi pilótaképző iskolán az év folyamán olyan sok mi .jelentkezett a légi tanfolyamokra, hogy külön női kiképzőkurzusokat kellett felállítani, Mr. C. Ecsíiter, a pi- lótavizsgáztató bizottság elnöke ezzel kapcsolatban ' ’ jelentette, hogy a nők „bámulatosan gyorsan ”ş néha sokkal gyorsabban sajátítják el a repülőgépvezetés mesterségét, mint a, férfiak. Az olvasónak bizonyára egész különböző dolgok jutnak az eszébe s a mai nő sportszenvedélyere, kalandos érdekesség! hajszájára, excentrici.ására s hasonlókra gondol. Ki kell jelentenem, hogy téves utón jár. A szóbanforgó hölgyek említett kurzusokra kenyérkereset okából iratkoztak be. Valamennyien mgi-soffőrükké képeztotték ki magukat s nagyon sok közülük már „dolgozik” is az Anglia fölötti levegőben. Korántsem sportról van tehát szó, hanem arról, hogy Angliában a „földön” már egyre nehezebb a nők elhelyezkedése, bevonulnak tehát a levegőbe is. Valaki már úgy is felvetette, hogy háború esetén a tengeralattjárók szolgálatait nagyon jól el- tudnák látni a nők is. Bányász meg mái eddig is akadt közöttük. Azt a bizonyos matriarehatngt. tehát, amiről újabban annyit beszélnek, így is kel! érteni A nő mint munkaerő megjeleni!^ mindenhol. A leghiszékenyebb ember Messze történt, de azért r.agypn is igaz. Az egyik indiai kikötővárosban egy angol ur nagyon sürgősen nutótaxival hajtatott a pár perccel később Európába induló bajó állomásához. Amikor az autótaxiból kiszállt, felfedezte, hogy nincs aprópénze s nem 'tudja kifizetni a sot'főrt. — Majd váltatok a hajón. Várjon — mondotta hanyagul és már ugrott is a kis motorcsónakba, mely a körülbelül száz lépésre horgonyzó hajóra vitte az utasokat. A benszülöfct soffőr a taxi óráját le se állította. A várakozási időt had mérje hozzá a fuvarhoz. Ez a szokás. fi z angol azonban nem jött. A hajó már elindult. Az angolnak még mindig se hire, se hamva. A hajc korlátjáról se integetett. Ha az angol azt mondta, hogy várjon. há‘t akkor vár, — gondolta a soffőr. „Az angolok szorgalmas, megbízható emberek” — tanulta még az iskolában. És várt Ült a volantnál délig. Estig. Ott vol't még másnap délelőtt is, amikor már a rendőr érdeklődött, hogy mit áll itt. S amikor a soffőr nem akart tágítani, bevitte a a rendőr a legközelebbi őrszobára s felvettek vele valami jegyzőkönyvet. A soffőr a jegyzőkönyv felvétele után vissza- hajtott a kikötőbe, ugyanoda, ahol tegnap reggel óta várt. A taxi órája közben többször lejárt. Már any- U'/it mutatott, mintha ezer kilométert szaladt volna. Megint jött a rendőr. Megint bevitték. A soffőr megint visszahajtatott. — Egy angol ember neki azt mondta, hogy várjon. Ö tehát vár. Két hétig várt. Azután bevitték az őrültekházába. Mit akarnak a feltalálók? A feltalálókról az az érzésem, hogy a mi napjainknak ők olyan-féle lényei, mint amilyenek egykor a varázslók, a bűbájosok és a boszorkányok voltak. Ma a feltalálók produkálnak olyasféle meglepő dolgokat, mint amilyenekre valamikor a képzeletében primitiv ember azt mondta, hogy „kísérteties”. „Kísérteties” lett volna azelőtt például (s- a mai primitiv ember előtt még mindig „kísérteties”) a telefon, a gramofon, a rádió, az automobil, a repülőgép. Hogy egy kagyló beszéljen, egy lemez énekeljen, koesi ló nélkül fusson, valami iromba nagy házalaku dolog a levegőbe emelkedjen, ez ugyanolyan „kísérteties” lényegében, mint az, hogy az éjfélkor szakított íü gyógyítson, az öntött ólom jövendöljön, Luca-napkor a jövendőbeli a füstben és gőzben megjelenjen... Valami kapcsolat tehát a primitiv bübájosko- , dés és a mai feltalálás közt mindenkép van. Itt van például egy V. B. Sclatovy nevű ur, aki most azt találta fel, hogy hogyan kell láthatatlanná tenni a tárgyakat, az uccai forgalmat, a házakat, az embert. Azaz röviden szólva, hogy kell eltüntetni a világot, A dolog technikai része persze ugyanolyan Kolumbus-tojása, mint a többi találmányé. Valami uj fényszóró-félét szerkesztett, mely rotáló fényforrások és rotáló színes üvegszektorok fényét vetíti, ha úgy kívánják nappal is, minek következtében vibráló köd keletkezik s minden láthatatlanná válik, annyi időre, amennyire ép az ember akarja. Mondom, a dolog nagyon egyszerű. Az eredmény azonban — ösztönösen eredeti fantáziával megítélve — mégis „kísérteties”. Láthatatlan lesz a környező világ... ... Kár, hogy a feltalálóknak se lehet visszautazni a múltba, pár száz évvel visszafelé. Micsoda nagy boszorkányok lennének s micsoda kísérteties ijedelemmel töltenék el az embert. Viszont: egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy valamelyik a feltalálók közül valahol most azon töri a fejét s már talán nyomon is van, hogy ez a muit- ba való visszautazás is lehetséges legyen. Ha ez sikerül, akkor bezárul a kör. A mult'összekerül a jövővel, azaz a mai jelennel. A régi varázslók és a mai feltalálók mind összeverődnek. Csupa hókuszpókusz és mese és csodálatosság lesz a világ. A feltalálók minden technikai gépiesitósük mellett ugylátszik ezt a mesékkel benépesített világot akarják. És azt akarják, hogy az ember meg az legyen, ami a régi mesékben. Jancsi és Juliska, Hamupipőke é6 a többiek... Milyen jó lesz 1 <G, G.) m I ni» "iin^ «nap »mi »hm i —n i y ni % Siouen, a múzeumok városa — Jlyárvégi kalandozásaimból — Louvreban töltött esős délutánok már ízelítőt adtak a város levegőjéből. Monet ködös vásznai egy különös világról regéltek. A nagy impresszionista mestert egészen meghódította ez a normand város, az óriás góthikus kathed- rális égbenyuló kőcsipkéit valami öt-hat képben örökítette meg. Ezek a kékes-lilás színekben úszó titokzatos képek húztak, vonzottak magukhoz ellenállhatatlanul, belém fogództak szívós karokkal és vittek magúkkal Most itt vagyok a place de la Calende-on. egy régi csendes, kis szállodában, szemben a székesegyház zárja el az eget. a téren virágárusok kínálják cserepeiket: hátul egy szűk kis uc- ca vezet a vásártérre. Reggel az árusoktól van tele a tér. az uccán nem lehet járni, mindenki kirakodott. A virágárusok után jönnek a fűszeresek. élelmiszerek, lejebb pedig zöldségtől, gyümölcstől színes a tér. Délfelé szedik csak fel a sátrakat, az egész uccáról árad még az ételszag, papirost, szemetet visz magával a szél. De nyolc után hirtelen besötéíül. már nem lehet látni a hatalmas, fényes palotákat, csak középkori szűk. kanyargós kis uccák vannak, a házak szinte összeérnek és elkezdenek talán mesélni egymásnak. Kilenckor egyszerre meg- kondul a nagy toronyóra, elüti az órát és azután zenélni kezd. De nem csak egy órát üt. a nappal halott órák mind feltámadnak, most már nem az autóké, hanem az övék a város, egymásután elkezdenek mély, századoktól oerc- kedt hangon kongani. Rouen-t elnevezték a muzeum-város-nak. annyira őrzi a múltját, a legvirágzóbb, pazarabb góthikus művészetet, a franciak Firenze-vel szeretik összehasonlítani emlékeinek gazdagságát és méltán büszkék rá. De Rouen a ..Carillon’ városa elsősorban, a zenélő óráké, amelyek mindent kifejeznek ebben a sokarcú városban. Három hatalmas góthikus templom van egymásnak ugyszólva szomszédságában, mind a három egészen különböző és mind a hárem remek a maga nemében. Nem olyan egyszerűek, komolyak, impozánsak, mint a párisi Notre Dame, a rouen-i nagy templomok századokon át épültek, folyton változtak és a késő gottiika adta meg jellegüket, masszív várszerü falak mellett a legcsodálatosabb faragványok emelkednek, minden bejáratot a szobroknak, tor- nyocskáknak egész tömege veszi körül. És a tornyok nem szigorú bástyák, mint Parisban, hanem díszes udvaroncok, vagy sugár ajtónál- lók. A székesegyház az egész város fölé emelkedik, 156 m. a közbülső tornya. De belül is elkápráztatja az embert. Nemcsak a megszakítás nélküli, szédületes oszlopok, a pompásan faragott karzat fogja meg az embert, hanem az ablakok. 1 A roueni templomablakok! Csak ezeknek a tanulmányozásával napokat, hónapokat lehetne eltölteni! Miféle üvegfestmenyek vannak itt, milyen színekben ragyognak, ha rájuk süt a napsugár. A középkorban hires volt Rouen az üvegfestményeiről, azután porcellánt festettek, pompás faienceokat csináltak. Ma páratlan a rouen-i Musté de ccramique. amely nem csak a francia, hanem a külföldi porceliánoknak is gazdag gyűjteménye. De nemcsak három érdekes temploma van Rouen-nak. az embert mindenfelé újabb meglepetések érik. elhagyott matisznegyedekben egyszerre finom góthikus faragványokat fedez fel. ugyszólva minden templom egy-egy üzenet a régi világból. És a templomok között egész városrészek megőrizték ősi, festői jellegüket. A roueni faépitkezések. a gondosan kifaragott oszlopok. kiugró emeleteket tartó gerendák messze földön híresek. A. fa itt szinte ellenállóbb, mint a kő. a kőházak, faragványok sokfelé leomlottak, a roueni várból csak egy torony maradt meg. Ez a torony azonban ép úgy vonzza a látogatókat, mint az igazságügyi palota, a legszebb gothi- kus középület és a templomok. Ebbe a toronyba volt bezárva Jeanne d'Arc. mialatt a pőre folyt. Jeanne d'Arc emlékét nagyon megbecsüli a város, talán helyre akarja hozni a vétkét, hogy itten égették meg négyszáz évvel ezelőtt. Most gyönyörű szobor áll a máglya helyén és egy Jeanne d’Arc kápolna van a közelben ideiglenesen. amíg egy végleges templomot építenek. A kápolnába mindenki elzarándokol és az embernek mindjárt elmagyarázzák, hogy mi minden épül még itt egy pár év alatt. A kápolna közelében van a Corneille szülőháza. mellette egy ötszáz éves fogadó, amit most hoztak rendbe és igy mindjárt a város legkeresettebb vendéglőjét nyitották meg benne. Valamivel tovább a talán épp oly régi, de kevésbé nevezetes házakat már nem keresi fel az idegen. Ott vannak a zug, kis matróz-kocsmák és káveházak. ahol mindenféle nyelv keveredik össze egy harmonika sírásával. Itten isszák a cidret, az almr.bort és a caloados-t, a pálinkát a matrózok, munkások a pihenő órákban. Rouen Franciaország második kikötővárosa Le Havre után. A nagy tengeri hajók is be tudnak jönni a Szajnán és igy 12 km. hosszúságban az egész part egy árbócerd.ő, amit óriás daruk, gépek, barakkok vesznek körül. Ez a Rouen egy egész más világ, a modern élet zakatol, dübörög benne, megállás nélkül folyik a ki- és berakodás benne. 78 km.-nyi vasútvonalon 20.000 tonna árut tud naponta elszállítani és ebből a legnagyobb mennyiség a petróleumra és szénre jut. Anglia. Amerika hajói öntik ide az árut, de Rouen hatalmas gyárai is sok hajórako- raányt tesznek ki. Rouen nemcsak nagy kikötő, hanem ipari-, gyárváros. Itt vannak a legnagyobb francia szövő-fonógyárak és talán éppen olyan fontosak a kémiai gyártmányok. Széles sugárút vezet az állomásról a városba, Ízléses, elegáns kirakatok szép palotákban lepik meg az embert. Ezért Rouen egy élénk forgalmú, fényes nagy város, kissé hideg, szigorú, de francia városokhoz képest szokatlan tiszta, előkelőén hűvös. Rouen fölött szürke az ég. Ha ki is derül, csak halványan süt a nap. De most felhők lógnak felettünk, nem lehet tudni esik-e már, vagy csak a levegő, nedvessége csap meg. Ez a Monet képek levegője, ködös szürkesége mindent beborít, ódon házakat, templomokat és uj palotákat. Nincs már meg a sokarcú Rouen, csak egy város van, melyben az öreg toronyóra jelzi századok óta az időt. Vita Zsigmond >
