Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-20 / 15. szám
KEvsmwmtä törvény sok hibájára, illetve sok irányzatos- ságára reámutathatnánk. Legfőbb jellemzőként csak annyit hozunk föl, hogy a tartómén yigy ül és be, a megyeszövetségbe való csoportosulás kimondásánál, e csoportosulás céljainak és terveinek a megállapításánál a megyék és városok önkormányzati akarata teljesen elveszhet. Többszámu megye, s ezeken belül is a megyénkénti többség teljesen elnyomja a kisebbszámu megyét és a megyén- kinti . kisebbségeket. Az arányos képviselet elve, a népkisebbségek érvényesülésének ez az egyetlen módja még ott se valósulhat meg, s még azon területek javára se, ahol a népkisebbségek helyi többségben, vagy nagyobb tömegszámban élnek. Erdély és Bánság viszonyában azonban külön feltűnő, ahogyan az uj tartományi alakulás a városokkal elbánik; ahogyan ennek az alakulásnak a körvonalai az uj törvényből kirajzolódnak. A megyénkinti többség, s az ekként csoportosuló többszámu megye nemcsak a megyék többi részét nyomja el, hanem teljesen elnyeli a törvényhatósági városokat is. így a társadalmilag leginkább fejlődőképes népességi központoknak egyáltalán szavuk sincs, hogy a megyeszövetségi csoportosulásokban részt kivánnak-e venni, s miféle célokat és terveket kivannak ott megvalósítani. A törvényhatósági városokat csak egyszerűen, megkérdezésük nélkül odaosztja az raj törvény a megyeszövetségekbe. Jogi és alkotmányi szempontból egy egyszerűen a törvényhatósági városok önálló ön- kormányzati egyéniségének a megtagadása. Éppen igy megtagadja az nj törvény azoknak a megyéknek az önálló elhatározási jogát is, melyek azt mondják ki, hogy ők nem kivannak a megyeszövetségbe belépni. A törvény ugyanis az ilyen megyékre egyszerűen kötelezővé teszi a belépést, ba a többi megyék többsége a maga által kitervelt célok érdekében megyeszövetséget akar. Tehát számszerii- ség folytán elveszhet igy a megyék eddigi Önállósága is. De legalább ezeket a megyéket a törvény szerint megkérdezik. A törvény azonban a törvényhatósági városok megkérdezését következetesen kihagyja minden olyan szakaszából, ahol szó van erről a megkérdezésről. Igaz, hogy ezzel szemben a törvény 301. szakasza csak a „többi megyék“-re nézve mondja a csoportosulást kötelezőnek, s itt a törvényhatósági városokat ismét nem említi. Ennélfogva mikor a megyeszövetségi tanácsban 4 helyet a tartományi székhely törvény- hatósági városának, s 2—2 helyet a többi törfáklya gyűl az éjÖen (31) Jrta: SeŐesi Samu Ugyancsak szívesen látott vendégek érkeztek. Kolozsvárról jöttek Kotsiék látogatására: Jancsó, Székely és Székelyné Ungár Anna, Pergő Czelesztin és Sáska. Kotsi és Kotsiné meleg barátsággal ölelgetve, segítették őket leszállani az ekhós szekérről. Majd bevonultak a szobákba, ahol aztán mindenki tudott valami hírrel kedveskedni, az egykori direktornak a szinjátszásról. — Wandza a director most. Szerettem volna a kegyelmed directorsága alatt játszani. Messze földre hallottam a hírét. Wandza ha jó director is, de gyenge szinjátékos — mondta Czelesztin. — Marja a háta mögött a direktort, — súgta Sáska }ancsónak. — Komédiás tempó! Nem kell meghallani, felelt Jancsó. — Az én direktorságom alatt — mondta Kótsi — a Pergő Czelesztin szavaira, —- talán kegyelmed is úgy találta volna, mint a színjátszók között többen is, hogy mivel fegyelmet, pontosságot és a rollék jól betanulását követeltem, tulszigoru vagyok s ezért akárhányszor panaszoltak ellenem. Később belátták, hogy szigorúságom színjátszásunk javára szolgált. Kotsiné egyykori tanítványát dédelgette: — Megszépült az Annuska, mióta ifiasz- szony lett belőle. — Szép volt addig is mig leányasszony volt — mondta Székely — különben el sem vettem volna. •— Hamar férjhez ment. Bizonyára Jancsó vényhatósági városnak biztosit, ezt akként is értelmezhetjük, hogy a képviselet csak azokra a törvényhatósági városokra vonatkozik, ajeik önként csoportosultak. Megállhat-e ez az értelmezés a kialakulandó tartományi gyakorlatban? Nem hisszük. Inkább úgy véljük, hogy a „többi megyék“ mellől a városi törvényhatóságok egyszerűen azért maradtak ki a megyeszövetségbe való kötelezésből, mert — megfeledkeztek róluk. És megfeledkeztek akkor is, mikor a megyeszövetségi tanács hatáskörének a, felsorolásánál (31G- $.) ismét csak a megyéket említi a törvény', mint amelyek között fel kell osztani a szövetség fenntartásához szükséges hozzájárulásokat. A megfeledkezés mindenesetre jellemző bánásmód a törvényhatósági városokkal szemben. De most már mégis világosan korrigálni kell az illető törvényszakaszokat. Máskülönben ezeknek az értelmében a törvényhatósági városok sikerrel hivatkozhatnak bírói fórumok előtt is arra, hogy ők megkérdezésük nélkül nem csoportosíthatók a megyeszövetségekbe. A megkérdezés révén legalább a szövetségi célok kialakítására valamelyes befolyással lehetnének. Megkérdezésük nélkül való csoportosításuk nem egyéb, mint városellenesség. Amellett — ha jól megnézzük — törvénytelenség is. XIII. EVF. 15. SZÁM. Az mennyezete helyett egy magánlakás falát k. áttörni a betörők akarta (Kolozsvár, január 18.) A S/.éohenyi-tór 33. számú házában vakmerő betörési kísérlet történt. Kappel Izidor és Olteán József üzletei egy épületben vannak, amelyek közül a betörők Kappcl gya■BJWUtaM A pattanások számára. A Cndum kenőcs leszárilja és lejiuilaszlja a pattanásokat s helyükön fehér és finom bőrt harry. Megnyugtató, fetjötlénitö' és használatúi kezdve be- heggedést idéz elő. Mint hathatós gyógyszer állta ki a próbát az egyének ezreinél, akik éveket} át áldozatai vol tak az ekcémának, somörnek, pattanásoknak, furunkulusoknak, kérvényeknek, kiütéseknek, csalánkiütéseknek, hóiyagzásoknaU. aranyereknek, viszlietegségnek, rühnek, tályognak, klpáílásoknak, bür-ingertékénységflek, kérgese* désnek, koszosedásnak, úgyszintén sebeknek, vágásoknak, karcolásoknak, felhorzsolódásoknak, sajgás oknak, égési sebeknek, stb. Ara... udvarolt és szépnek találta, — mondta Kotsiné. — Meghalt a babonám, felelt Jancsó, mert udvaroltam Dobozi Susanna leányasszonynak is aki.... — Férjhez ment? Nem! Egy muzsikussal — aki „drága ku- tyuska“-jának nevezte — Szebenbe szökött. — Mégis történt valami — szólott Sáska, miután tekegyelmed udvarolt neki. Férjhez ment. Balkézről ugyan, de férjhez ment. •— Én is a balkezem kínáltam, de a muzsikus keze erősebb volt, — elragadta tőlem, — mondta Jancsó szokott komoly hangján. Majd hozzá tette: Ki muzsikus kutyuskája, Jancsó nem szalad utána — Apropos muzsikus! Milyen jó lett volna, ha kihozzák kegyelmetek Lavottát is, — mondta Kotsi. Ó. Lavotta. — szólt Pergő Czelesztin. Hol van az most? Elment, itt hagyott. Nem helyt ülő. Szeret vándorolni. Mindig tovább, tovább! Neki örökké más környezet, más varos, más emberek kellenek. És más borok.... — mondta halkan Jancsó. Igen — folytatta Czelesztin. A bor, a bor. Az ennek a lángésznek a meggyiikolója. A mértéktelen iszákosság megöli. Megrikatja az embert a hegedűjével és fájdalommal tölti el a lelkeket, a mértéktelen borivással.... Egy percig, csend borult a társaságra, Mindenki egy fájó sóhajt küldött az elvándorolt Lavotta után... Kotsiékat aztán a színjátszás érdekelte. Czelesztin elmondta, hogy a Wesselényi-féle . telek eladásra került ki kellett onnan hurcol- I kodni. Megint a Rhedey-ház játéktermére alpot és liszt raktárát szerették volna kirabolni. Oltean József, akinek lakása közvetlen a Kappel raktára mellett van, az éj folyamán arra lett figyelmes, hogy szobája mennyezetéről hull a vakolat. A vendéglős arra gondolt, hogy a padláson egerek rágcsálnak és botot ragadva kopogtatni kezdte a mennyezetet, hogy az egereket elriassza. A kopogtatásnak eredménye is lett, mert a padláson megszűnt a zaj és Oltean nyugodtan aludni tért. Reggel azonban a házmester észrevette, hogy a padlás ajtaja fel van törve és csak akkor jöttek rá, hogy az éjjel nem az egerek, hanem a betörők zár katoltak a padláson. Az esetről azonnal jelentést tettek a központi rendőrségen, ahonnan detektívek szálltak ki a helyszínre, a vizsgálat megejtésére. A helyszíni szemle után a detektívek megállapították, hogy vakmerő betörés készült, mely valószínű, a Kappel-féle gyapot és liszt raktár ellen irányult. A betörők a raktárhelyiségbe a mennyezeten át akartak behatolni, eltévesztve azonban a célpontot — Oltean vendéglőjének mennyezetét próbálták áttörni. Oltean is csak másnap ébredt tudatára, hogy az ártatlan egerek elriasztásával veszedelmes betörőket riasztott cl. A megrémült betörők a kopogtatások hallatára a padlásról a Szamoson át menekültek cl az Árpád-ut irányában. A rendőrség folytatja a nyomozást. ■ «ív»» OX-vz-S, ii'ßsärisäsicr utazó, íás, ruhás, stb. kosarak, virágállványok, mindennemű kosáráru príma kivitelben kapható és rendelhető Pmöa-u. 7., házfelügyelőnél kudozfak, de miután oda ismét németeket vitt Ehedey László gr., nem akar tudni az urak közbenjárásáról. Végre a közvélemény nyomása alatt, beleegyezett, hogy felváltva játszanak. Egyik estén a magyar, másik estén a német színjátszók. — Széna, szalma! — szólt közbe Jancsó. Ma szalma, ma a németek játszanak, holnap szünet és holnap után: széna. Akkor jövünk mi. A naplómba széna-szalma ciklusnak nevezem ezt a szezont. — Abból jó egyetértés nem lehet. A hatalom pedig a németek mellett lesz és kegyelmetek húzzák a kurtát, — mondta Kotsi. — Annál jobb, — mondta Jancsó — mert minél kurtább, annál rövidebben véget ér a széna-szalma szezon. A beszélgetés alatt gyorsan repült az idő. Kotsiné ezalatt rendelkezett Julis asszonynak, — aki a trencséníéri „Sárga ftígadó“-ból azóta Kotsiékhoz szegődött „mindenes“-nek, — hogy a kacsákból, melyek húzott állapotban ténfereg- tek az udvaron, — legyen jó bőséges vacsora. Julis asszony pedig ehez jobban értett mint az üzlet vezetéshez, mert ott megbukott, de itt minden dicséretre érdemes vacsorát készített. Vacsora után még sokáig emlegették a nyári vándorlások úti élményeit, reggel aztán siettek vissza Kolozsvárra, bogy el ne késsenek, ha valamely darabból próbát kellene tar- taniok. Délután csakugyan próbatartásra gyülekeztek. Ezt tették a németek is. Verestói, az erős marku magyar színjátszó, a színpadra lépett és a szerepét mondani kezdte. Egy német színjátszó pisszegett. Verestói leszállt a színpadról és a német csoporthoz lépett: (Folytatjuk.)
