Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-19 / 14. szám
Keleti 111* Oluj-Kolozs» előfizetés belföldön : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy bóra 100 lej. 12 oitfalas szám ára 5 lej. Képviselőház CIv^Kolozsvár, 1930. Jsnuár 19. Va&ám&p ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Piaţa Unirii {Főtér) 4, Telefon: 5-08, 6-94 in 8-64, XIII. évfolyam 14-ik szám —I ELŐFIZETÉS MAGYARORSZACK) 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengt negyedévre 15 pengő r • .1 Egyes szám ára 20 fill ár Dotau, Erdély uj Mleíi igazgatója péntehen Kolozsvárra értett és már meg is Kezdte hivatalos mlidését A Keleti Újság számára nyilatkozott arról, hogy Kolozsváron nem lesznsk rekvirálások és még a folyó év tavaszán nagyszabású építkezések kezdődnek meg — „Az esküt már letettem, a mai nappal megkezdem hivatalos működésemet és a beiktatás, mint hivatali formalitás, csak később történik meg“ A kerületi igazgatóságot a Bocskay-téri Erdö gazgatóság palotájában állítják fel (Kolozsvár, i«Tmár 17.) Ma a déli érákban Bu karestből megérkezett dr. Dobrescu Aurél, az uj kerületi igazgató Kolozsvárra. A megérkezés váratlanul történt. Nehánj nappal ezelőtt azt a birt kaptuk, uogy az uj erdélyi miniszter csak a jövő hét folyamán foglalja el a hivatalát. Ugyíátszik azonban, hogy Dobrescu, kerületi igazgatónak Bukarestben a kormánnyal sikerült elintéznie, hogy melyik kolozsvári épületben rendezkedjék be az uj kerületi igazgatóság. A Keleti Újság munkatársa ideiglenes lakásán, az Eszterházy-ut 1. szám alatt kereste fel az uj kerületi igazgatót, ahol azt az értesítést kaptuk, hogy pár perccel előbb £utón az erdőigazgatóság épületébe hajtatott. Itt dr. Popa Ádám prefektus mutatott be Dobrescu kerületi igazgató urnák, aki épen az erdőigazgatóság épületében a lakrészeket, illetve hivatali szobákat vizsgálta át és adta ki a szükséges utasításokat. Az uj kerületi igazgató borotváltarcu, alig 35—36 évesnek látsző, megnyerő külsejű ember, aki udvariasan fogadott és a szokatlan időben is rendelkezésünkre állott. Arra a kérdésünkre, hogy a hivatalát végleg átvette-e, azt válaszolta: — Ma érkeztem, a hivatalomat átvettem és mától fogva megfeszített erővel dolgozom azon, hogy az uj közigazgatási törvény alapján és annak szellemében megszervezzem az uj kerületi igazgatóságot. A kinevezések egyrésze már meg is történt és ami a legfontosabb, már helyiségünk is van. A kerületi igazgatóságot a Casa Pădurilor, az erdőigazgatóság palotájában rendezzük be. íme, már itt is vagyok és hozzáfogtam a szükséges intézkedésekhez. Az erdőigazgatóságot más helyiségbe szállásoljuk át és itt fogunk egyelőre berendezkedni. — Mikor lesz a hivatalos beiktatás? — kérdeztük. — Néhány nap múlva. Az esküt már letettem, a mai nappal megkezdem hivatalos működésem és a beiktatás, mint hivatali formalitás csak később történik meg. — Hány tisztviselő fog szolgálni a kerületi igazgatóságnál ? — Pontos választ nem adhatok. Háromszáznégyszáz tisztviselőre lesz szükségünk. — Olyan hirek kerültek forgalomba, hogy a hatalmas tisztviselői tábor részére rekvirálások lesznek. Igaz ez? Dobrescu kerületi igazgató idegesen kapja fel a fejét és a leghatározottabban jelenti ki: — Kérem a szerkesztő urat, cáfolj» meg ezeket a hireket. A legkategórikusabban kijelentem, hogy rekvirálásokról sem lehet. Ez szóba sem került és akik ilyen hirt'.et terjesztenek, nem tesznek jó szolgálatot. — Hogyan helyezik el akkor a tisztviselőket? — Mindenekelőtt tudni kell, hogy a kerületi igazgatóság uj tisztviselői tábora többnyire kolozsvári hivatalnokokból fog áliani. Itt ugyanis inspek- torátuáok működtek, amelyek a kerületi igazgatóság felállításával meg fognak szűnni. Illetve nem is szűnnek meg, hanem átcsoportosulnak. Mindazok a tisztviselők, akik az inspektorátusnál szolgáltak, a jövőben funkciójukat az igazgatóságoknál fogják folytatni. Ha figyelembe vesszük, hogy az inspek- torátusoknak hatalmas tisztviselői kontingense működött Kolozsvárt, akkor érthetővé válik, hogy fölöslegesek lesznek a rekvirálások. — Mi gondoltunk a lakáskrizisre is, mondotta Dobrescu, kerületi igazgató, — azon is segita- ni akarunk. Nagyszabású építési tervvel jöttem Kolozsvárra, amelyet még ez év tavaszán meg fogok valósítani. A vármegyék egyesületei és itt 18 erdélyi vármegyéről van szó, a nagyszabású építési programban segiteni fognak és elgondolásom szerint a kormány programjához híven, olyan nagymérvű építkezéseket fogunk megvalósítani, hogy az uj házakban nemcsak a tisztviselők találnak elhelyezést, hanem még magánosok is. — Mi tehát nem lakásrekvirálást akarunk, hanem uj lakásokat épiteni és a lakáskrizist megoldani. Kérem tehát megnyugtatni a közönséget, mert mi a háborús idők rekvizitumait nem meghonosítani, hanem eltörölni akarjuk. Midőn ezeket mondja Dobrescu kerületi igazgató, közben utasításokat ad a kíséretében levő uraknak, hogy miképen akarja az nj hivatalát berendezni. Még egy kérdést kockáztatunk meg: — Mi a kerületi igazgató árnak a programja? — Egyelőre nem nyilatkozhatott Jóformán időm sincs erre és épen azért a sajtó képviselőitől egy kis türelmet jkérek. Néhány nap múlva, midőn & kezdet nehézségein átesem, kérni fogom az urakat és akkor részletes programot adok. Addig is türelmet kérek . . . Olajos Domokos. Még valami a renegátakról Irta: SZÁSZ ENDRE. Különös koncert hangjai szűrödnek felém a bukaresti és vidéki román sajtó orchesteré- ből. Az alkalmat erre az a cikk adta meg, amelyet egy Szabó Dezsővel folytatott beszélgetés alapján Írtam, és amelyben bátor voltam már tapasztalataim alapján is definícióját adni az úgynevezett renegátiznrus- nak. Hogy a Szabó Dezső, talán csak elképzelt, de végrehajtásra meggyőződésem szerint alig kerülő pálfordulását illetőleg mi a véleményem, azt felesleges ma ismételnem. Bevallom, hogy ez a téma nem szimpatikus •lőttem és sokáig meditáltam önmagámban afölött, helye6-e ezt a már elgondolásában is kínos és kényelmetlen ügyet ismét piacra vinni. Mégis megtettem, mert be kellett látnom, hogy egy tiszteletreméltó, nemes múltú családot sem kompromittálhat a bűnözésben találtatott eltévelyfedett, vagy „elsodort“ fiú. De a zsenialitás sem lehet minden vétekre abszolució és ha Szabó Dezső a mai, vagy jövendő generációktól felmentvónyt remél, ebben a bitében keservesen fog csalódni. Egyelőre azonban nem lehet beszélni tettről, csak a szándékról. Bizonyos, hogy mivel ezúttal csak szimpatianyilatkozatról van szó és nem a bejelentett, de még be nem nyújtott váltó leszámítolásáról, a Viitorul is, az Universul is, ma pedig a Patria könnyen •lőlegezhetik a szavakban nyújtott trófeumot megkerült gyermeküknek, aki ezek szerint a lapok szerint (közülük a két első köztudomásúlag a gyűlölködésben egészen a magyax- fáfásig jutott s ezen a téren határtalan perspektívára nyújt kilátást) „hazatér“ Bukarestbe s elfoglalja méltó helyét a román nem- eettestben. Hogy a „hazatérés“ valóban bekövetkezik-e. ez egyelőre nem érdekel. Volna azonban nehány szavam arra a nyakatekert álláspontra, amelyet ebből a szerencsétlen alkalomból igyekszik plauzibilissé tenni a demokráciában utazó kolozsvári kormánylap, a Patria cikkírója. Különös megnyilatkozás ez, amely igazat ad nekem abban, hogy gyűlölöm a renegátokat, ugyanekkor azonban nyilván rám célozva az irredenták ellen dörög és a lojalitás útját szabja meg irányelvemül. A jó tanácsot mindig szívesen fogadom, ezt az apropót azonban, amikor leckét kapok a lojalitásból, nem tartom időszerűnek. Sebogysem tudom ugyanis megérteni, mi köze van az irredentizmusnak, sőt a lojális állampolgári kötelességteljesitésnek a re- negátoklboz. A renegátizmus emberi gyönge- sóg, sőt súlyos erkölcsi defektus. Előttem a renegát épen annyira megvetett embertípus akkor is, ha a magyarságot boldogítja, mint amikor a változott viszonyok konjunkturális alkalmai ösztönzik nemzetárulásra. Csodálatos, de igy van, magyarrá vedlett román [renegátokkal csak az imperiiumváltozás előtt találkoztunk Erdélyben és épen igy a román érzelmeivel dicsekedő magyar is ismeretlen fogalom volt a régi Magyarországon. A Patria cikkirója azonban a lélekana- lizis segítségével arra a konzekvenciára jut, hogy Szabó Dezsőben a vér szava szólalt meg, nemcsak édesanyjának állítólagos román származása miatt, hanem azért is, mert mit lehet tudni: hátha a Szabó nevet valamikor • magyar anyakönyvvezető ragasztotta a •valádi névhez. Én nem rendelkezem a Patria •ikkirójának multbatekintő látnoki képességeivel. azt is csak mellékesen emlitem, hogy Mai számunk 12 oldal
