Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-17 / 12. szám
XIII. ÉVF. 12. SZÁM. Ifaftlgaafe Ezernéjy^áz üres lakás Biikaresflheii A lakásdrágaság a lakásbőség1 ellenére sem enyhül (Bukarest, január 15.) A bukaresti statisztikai kimutatások szerint közel ezernégyszáz la~ kas áll üresen Bukarestben. Ezek közül az ares lakások közül hét-nyolcszáz a közpónttól távolabb eső városrészekre esik és főként egy-két szoba konyhás ,,apartement”-ek, de e nagy számnak körülbelül fele olyan kerületekben lévő három, négy, öt, nyolc szobás lakásokat jelent, amelyek távolról sem tartoznak még a perifériákon fejlődésnek indult proletár negyedekhez. szívta magába intim élete miliője iránt táplálható igényeit. A kapubejáratok és udvarok, amelyeken át a kiadó lakások legnagyobb részébe eljut az ember, dacolnak minden riporteri leiró képességgel. S a román főváros — szerencsére több évtizede túlhaladott — orientális korszakából származó épületek tulajdonosai is elkérnek ötven-hatvanezer lejt olyan kétszobás lakásért, amelyből a nagyvárosi kényelemnek minden eleme százszázalékosan hiányzik. Külön bukaresti specialitás: nemcsak parkett és a fürdőszoba tartozik azok közé a lakásépítési és takásberendezési értékek közé, amelyekből a ház- tulajdonos a legelőkelőbb városrészekben is a nagy ritkaságok birtoklásának büszke öntudatával igyekszik tőkét kovácsolni, hanem többek között a cserép kályha és a villanyvilágítás is... A bukaresti viszonyokhoz közel-kerülés több mint tizedik esztendejében is bizonyára sokak számára hihetetlenül hangzik: ma, mikor már a falvak lakói is tőlük telhetőleg igyekeznek részesülni a villanyvilágítás áldásaiban, igen sok lakás van magán a Calea Victoriein is, amelybe nincs bevezetve a villany. Bukarest nagyszerűen fejlődik, épül. Egy- re-másra húzzák föl a vasbeton vázu, abszolút modern, hat-hét emeletes palotákat. De a régi mulasztások pótlása körül, a régi városépítészeti hibák korrigálása dolgában rengeteg még itt a tennivaló. (j. b.) A Zsilvölgyében embertelen kínzásokkal akarják leszerelni a sztrájkokat Magja a prefektus kérte a verésekért felelős petrozsényi szígurancafőnök áthelyezését Bukarestben tehát van lakás elég. sokkal több, mint bármely erdélyi városban. És annak ellenére, hogy a vidékről a fővárosba való áramlás egyre tart. sőt növekedőben van, a la- kás-inség veszedelme sokkal kevésbbé fenyegeti Bukarestet, mint a vidék városait, amelyekben egyébként a lakástörvény életbe léptetése s a lakások egyrészének teljes felszabadítása óta szintén lényegesen enyhült a helyzet. A Bukarestbe jövő embert, aki nem elég autentikus hírforrásokból merítette az itteni lakásviszonyokra vonatkozó értesülését, kellemesen lepi meg, hogy minden harmadik-negyedik házon ott látja a kiadó lakást hirdető vascag- betüs nyomtatott felírást: „De închiriat". Lakosztályok és üzlethelyiségek egyaránt nagy számmal állnak rendelkezésre mindenütt, de azért tévedés volna azt hinni, hogy könnyű dolga van annak, aki barátságos otthonnak alkalmas és polgári eszközökkel elérhető lakást keres. Az ember nem is nagyon érti. hogy is képzelik azt el a bukaresti háztulajdonosok. A legtöbbnél mintha egyáltalában nem volna lényeges dolog, hogy lakót találjon. Háza falán ott éktelenkedik a hirdető cédula esőverten, napsütéstől megfakulva, láthatólag hónapok óta már. De semmit sem tesz, hogy a lakást kereső közönség könnyen megtalálja vele az érintkezést s hogy a lakást nézők a lakhatóság benyomását szerezzék a városszerte egyöntetű plakátok által ki- nálgatott apartementekről. Sehol a legcsekélyebb előzékenység, vagy alkukötési igyekezet és főképpen sehol semmiféle engedékenység, mikor a bérösszeg megállapításáról van szó. A bukaresti háztulajdonos még mindig a lakásin- séges idők ideológiájában él. Talán hozzá van szokva ahoz, hogy háza a régi megkötöuség idején oly kicsiny bért jövedelmezett, amelyhez képest a házbér teljes hiánya nagy anyagi veszteséget jelent. Vagy talán régi készülődések, több esztendős gyümölcsö,ztetési tervezgetések jutnak kifejezésre a mai bérmegállapítások makacsságában. Nehéz volna ezernégyszáz üres lakás csaknem ugyanannyi tulajdonosának pszi- héjébe betekinteni, de egy bizonyos: a bukaresti lakásviszonyok felborítani látszanak a kereset és kínálat azon törvényeit, amelyek a nemzetgazdaságtan tanítása szerint az árakat. — bizonyos határok között. — döntőleg befolyásolják. Uj épületekben, bérkaszárnyákban, amelyek pedig tömegével készültek Bukarest különböző útvonalain, lehetetlen két szoba konyhás lakást találni évi hetven-nyolcvan ezer tejen alul, sőt a szorosan vett belvárosban kilencven- százezer lejt is elkérnek egy ilyen kis lakásért, amelynél tágasabbat alig álmodhat magának a mai gazdasági viszonyok között egy úgynevezett „jójövedelmü" ember is. Régebb keletű bérházakban való fészekrakásra pedig nehezen adja fejét az, aki erdélyi városok légkörében Borbélyok és fodrászok p szakmájuknak minden kellé, f-jf két megtalálják az ország sí» egyetlen és legolcsóbb bevá- JjyJ sárl.isi forrásánál, a 4^5 „Parfüm Ha Lias“ válla■ fj Iáinál Bucureşti, btr, Swárdnu £2 37. Szállítások vidékre. Kivá- natra árjegyzék. A hires Ideal Xji és Vcnns szappanok k* prise- fig lets és raktára. (Déva, január 15.) A Zsilvölgyében egyik sztrájk a másikat éri s kétségtelen, hogy a munkabeszüntetések nagyrészben a kommunisták agitációinak tulajdoníthatók. Az azonban már nem olyan természetes, hogy a sztrájkoló munkások kihallgatását azzal kezdik, hogy valamennyiüket véresre verik. Legutóbb Livazényban lépett sztrájkba 150 munkás s a petrozsényi szigüranca nyomban akcióba is lépett. Többek között Stieber János munkást meztelenre vetkőztették s azután megkezdődött az embertelen kínzás. Ez a Stieber volt az, akit néhány héttel ezelőtt szintén alaposan helybenhagytak s kiszabadítása után panasszal fordult Hunyadmegye (Kolozsvár, január 15.) Két héttel ezelőtt egy humoreszket írtam azzal a bukaresti hírrel kapcsolatosan, hogy a Mirto-féle anyakönyvi rendeletét január 1-vel életbeléptéitik és ettől az időponttól kezdve nem a jegyzők, hanem a községi primárok vezetik a fontos anyakönyveket. Természetesen elképzelés és az erdélyi viszonyok ismerete alapján igyekeztem kimutatni, hogy az uj rendelkezés milyen abszurd helyzetet teremt. Be kell azonban vallanom, hogy első humoreszkem nem sikerült. Valóság lett a humorból. Egyik községi jegyző ugyanis annak rendje, módja szerint helyreigazította az „esetet” és a következőket Írja: „Határozottan merem állítani, hogy a Keleti Újság „Családi öröm” cimü cikke téves információn alapult. Az eset nálam történt. Úgy látszik azonban, hogy a riporter ur a már nálunk szokott rövid jegyzettel vetette papírra az esetet, s igy csúszhatott be a tévedés.” Ezek után a jegyző ur a „valóságnak megfelelően az alábbiakban leírja, hogyan lett valóság az én humoromból: „Január másodika volt s az uj év meglehetős bosszús hangulatban 'talált, mert hisz nem csak az uj anyakönyvi, de még az uj közigazgatási törvény is életbe lépett. Bosszúsan tanulmányozom a törvényt a primár ur helyett, mikor bejön az irodára Bádc Pámfilika és mondja, hogy fia született és írjam be az anyakönyvbe.— Az anyakönyvez január 1-től a primár ur vezeti, menjen s ott jelentse be a fiát — mondom én. * — Mit? Hogy Tuşa Niculai irja be a fiamat az anyakönyvbe? Domnule notar ne csinálj tréfát. — Nem csinálok, itt a törvény, éppen azt •tanulom most. Pámfilika elmegy a 15 kilométerre levő, körjegyzőségemhez tartozó községbe a primár úrhoz, hogy irja be a fiát. Az ott lefolyt „anyakönyvelési eset” elintézését szem és fültanuk állítása alapján irom a következőkben: — Niculai, irdd be a fiamat az anyakönyvbe. — Pámfilika, te bolond vagy, — Bolond az apád. — írd be, ha mondom, mept nekem a nótárius mondta, hogy neked kell beírnod. \ — Akkor a r. :rius is bolond, éppen mint te prefektusához. Cimponeriu delegált prefektus akkor kijelentette, hogy a verés nem legitim vállalási eszköz, szavainak azonban úgy látszik nem volt hatása. Most Oncu Jacob dr. prefektus nyilatkozott, megismételte elődjének szavait, kijelentvén, hogy a mnn- kásverés jogtalan fegyver s akit ebben a bűnben elmarasztalnak, feltétlenül meg fogják büntetni. Oncu prefektus tovább ment és Popescn petrozsényi szigurancafőnök áthelyezését kérte a verések miatt való retorzióképen. Egyébként a livazényi bánya munkásainak sztrájkja megszűnt s hétfőn a munkások újból felvették a munkát. s erigy a dolgodra, ha nem akarsz érteni. — Mit, még ki is kergetsz? — Ez itt az én házam s kikergetlek, ha akarom. — Ez primária s itt jogom van nekem is lenni, ha dolgom van. A primár most felemelte a hangját. — Pámfilika azonnal menj ki a házamból, mert ha nem, akkor kidoblak. — Ni măi ni, még nem is primár, csak interimar elsők s milyen nagy ur lett, de nem is leszel te primár. — Tán te leszel a primár, te rongyos? — itongyos apád. A primár erre felugrik s Pámfilikát torkon ra- atdja. A szem és fültanuk gyorsan távoztak a hi- Tsfalbé]. Másnap reggel Pámfilika dagadt képpel msgint bejön az irodámra. Nem köszön. — Domnul notárus, tegye bolonddá máskor a «agyagját s fizesse meg az utamat, amiért újból ide jöttem, mert ha nem, holnap egyenesen a prefektus urhez megyek és ellátom én a baját, mert most nem úgy van ahogy volt, hogy a szegény emberből csúfságét esináljanak. tn: Nem csúfság ez, báde Pámfilika, de igy mondja a törvény. ő: Igeeen? a törvény? De ha egy százast nyújtanék bezzeg nein mondaná a törvény, de abból nem eszik, mert most joga van a szegény embernek is. Ismerem én magát. Azért csapták el onnan is ahol volt s küldték hozzánk jegyzőnek, mert mi itt minden tekergőt elfogadunk jegyzőnek, irja csak be a fiamat, és ne beszéljen ki engem. — Hát mondtam, hogy nem lehet. Nem szabad nekem beírni. — Nem-e? Na majd beírod te, de nem is eszed itt meg a ínishagyókeddi palacsintát . . . » Az eset magyarázatául még annyit meg kell jegyeznünk, hogy a községi primárok még nem kapták meg a szükséges anyakönyveket s igy nem is tudta volna beírni az itt szereplő „csak interimár- bizot'ísági elnök”. A magam részéről kénytelen leszek ezután még jobban átgondolni a humoreszkeket, mert úgy látszik, nem lehet olyan abszurdumot elképzel*!, hogy — meg ne történjék. —lé. Valóság lett a humorból E~yib községi jegyző helyreiga ltja a Mirto-féle anyakönyvi rendelettel kapcsolatban irt hvmoreizhünbet, mert az „eset44 némi eltéréssel, de valóban megtörtént
