Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-17 / 12. szám

XIII. ÉVF. 12. SZÁM. Ifaftlgaafe Ezernéjy^áz üres lakás Biikaresflheii A lakásdrágaság a lakásbőség1 ellenére sem enyhül (Bukarest, január 15.) A bukaresti statisz­tikai kimutatások szerint közel ezernégyszáz la~ kas áll üresen Bukarestben. Ezek közül az ares lakások közül hét-nyolcszáz a közpónttól távo­labb eső városrészekre esik és főként egy-két szoba konyhás ,,apartement”-ek, de e nagy számnak körülbelül fele olyan kerületekben lé­vő három, négy, öt, nyolc szobás lakásokat je­lent, amelyek távolról sem tartoznak még a pe­rifériákon fejlődésnek indult proletár negye­dekhez. szívta magába intim élete miliője iránt táplál­ható igényeit. A kapubejáratok és udvarok, amelyeken át a kiadó lakások legnagyobb ré­szébe eljut az ember, dacolnak minden ripor­teri leiró képességgel. S a román főváros — sze­rencsére több évtizede túlhaladott — orientális korszakából származó épületek tulajdonosai is elkérnek ötven-hatvanezer lejt olyan kétszobás lakásért, amelyből a nagyvárosi kényelemnek minden eleme százszázalékosan hiányzik. Külön bukaresti specialitás: nemcsak parkett és a für­dőszoba tartozik azok közé a lakásépítési és ta­kásberendezési értékek közé, amelyekből a ház- tulajdonos a legelőkelőbb városrészekben is a nagy ritkaságok birtoklásának büszke öntuda­tával igyekszik tőkét kovácsolni, hanem többek között a cserép kályha és a villanyvilágítás is... A bukaresti viszonyokhoz közel-kerülés több mint tizedik esztendejében is bizonyára so­kak számára hihetetlenül hangzik: ma, mikor már a falvak lakói is tőlük telhetőleg igyekez­nek részesülni a villanyvilágítás áldásaiban, igen sok lakás van magán a Calea Victoriein is, amelybe nincs bevezetve a villany. Bukarest nagyszerűen fejlődik, épül. Egy- re-másra húzzák föl a vasbeton vázu, abszolút modern, hat-hét emeletes palotákat. De a régi mulasztások pótlása körül, a régi városépítészeti hibák korrigálása dolgában rengeteg még itt a tennivaló. (j. b.) A Zsilvölgyében embertelen kínzásokkal akarják leszerelni a sztrájkokat Magja a prefektus kérte a verésekért felelős petrozsényi szíguranca­főnök áthelyezését Bukarestben tehát van lakás elég. sokkal több, mint bármely erdélyi városban. És annak ellenére, hogy a vidékről a fővárosba való áramlás egyre tart. sőt növekedőben van, a la- kás-inség veszedelme sokkal kevésbbé fenyegeti Bukarestet, mint a vidék városait, amelyekben egyébként a lakástörvény életbe léptetése s a lakások egyrészének teljes felszabadítása óta szintén lényegesen enyhült a helyzet. A Bukarestbe jövő embert, aki nem elég autentikus hírforrásokból merítette az itteni la­kásviszonyokra vonatkozó értesülését, kelleme­sen lepi meg, hogy minden harmadik-negyedik házon ott látja a kiadó lakást hirdető vascag- betüs nyomtatott felírást: „De închiriat". Lak­osztályok és üzlethelyiségek egyaránt nagy számmal állnak rendelkezésre mindenütt, de azért tévedés volna azt hinni, hogy könnyű dolga van annak, aki barátságos otthonnak al­kalmas és polgári eszközökkel elérhető lakást keres. Az ember nem is nagyon érti. hogy is képzelik azt el a bukaresti háztulajdonosok. A legtöbbnél mintha egyáltalában nem volna lényeges dolog, hogy lakót találjon. Háza falán ott éktelenke­dik a hirdető cédula esőverten, napsütéstől meg­fakulva, láthatólag hónapok óta már. De sem­mit sem tesz, hogy a lakást kereső közönség könnyen megtalálja vele az érintkezést s hogy a lakást nézők a lakhatóság benyomását szerez­zék a városszerte egyöntetű plakátok által ki- nálgatott apartementekről. Sehol a legcseké­lyebb előzékenység, vagy alkukötési igyekezet és főképpen sehol semmiféle engedékenység, mikor a bérösszeg megállapításáról van szó. A bukaresti háztulajdonos még mindig a lakásin- séges idők ideológiájában él. Talán hozzá van szokva ahoz, hogy háza a régi megkötöuség idején oly kicsiny bért jövedelmezett, amelyhez képest a házbér teljes hiánya nagy anyagi vesz­teséget jelent. Vagy talán régi készülődések, több esztendős gyümölcsö,ztetési tervezgetések jutnak kifejezésre a mai bérmegállapítások ma­kacsságában. Nehéz volna ezernégyszáz üres lakás csaknem ugyanannyi tulajdonosának pszi- héjébe betekinteni, de egy bizonyos: a bukaresti lakásviszonyok felborítani látszanak a kereset és kínálat azon törvényeit, amelyek a nemzet­gazdaságtan tanítása szerint az árakat. — bizo­nyos határok között. — döntőleg befolyásolják. Uj épületekben, bérkaszárnyákban, ame­lyek pedig tömegével készültek Bukarest külön­böző útvonalain, lehetetlen két szoba konyhás lakást találni évi hetven-nyolcvan ezer tejen alul, sőt a szorosan vett belvárosban kilencven- százezer lejt is elkérnek egy ilyen kis lakásért, amelynél tágasabbat alig álmodhat magának a mai gazdasági viszonyok között egy úgyneve­zett „jójövedelmü" ember is. Régebb keletű bérházakban való fészekrakásra pedig nehezen adja fejét az, aki erdélyi városok légkörében Borbélyok és fodrászok p szakmájuknak minden kellé, f-jf két megtalálják az ország sí» egyetlen és legolcsóbb bevá- JjyJ sárl.isi forrásánál, a 4^5 „Parfüm Ha Lias“ válla■ fj Iáinál Bucureşti, btr, Swárdnu £2 37. Szállítások vidékre. Kivá- natra árjegyzék. A hires Ideal Xji és Vcnns szappanok k* prise- fig lets és raktára. (Déva, január 15.) A Zsilvölgyében egyik sztrájk a másikat éri s kétségtelen, hogy a munkabeszüntetések nagyrészben a kommu­nisták agitációinak tulajdoníthatók. Az azonban már nem olyan természetes, hogy a sztrájkoló munkások kihallgatását azzal kez­dik, hogy valamennyiüket véresre verik. Legutóbb Livazényban lépett sztrájkba 150 munkás s a petrozsényi szigüranca nyomban akcióba is lépett. Többek között Stieber Já­nos munkást meztelenre vetkőztették s az­után megkezdődött az embertelen kínzás. Ez a Stieber volt az, akit néhány héttel ezelőtt szintén alaposan helybenhagytak s kiszaba­dítása után panasszal fordult Hunyadmegye (Kolozsvár, január 15.) Két héttel ezelőtt egy humoreszket írtam azzal a bukaresti hírrel kapcso­latosan, hogy a Mirto-féle anyakönyvi rendeletét ja­nuár 1-vel életbeléptéitik és ettől az időponttól kezd­ve nem a jegyzők, hanem a községi primárok veze­tik a fontos anyakönyveket. Természetesen elkép­zelés és az erdélyi viszonyok ismerete alapján igye­keztem kimutatni, hogy az uj rendelkezés milyen abszurd helyzetet teremt. Be kell azonban vallanom, hogy első humoreszkem nem sikerült. Valóság lett a humorból. Egyik községi jegyző ugyanis annak rendje, módja szerint helyreigazította az „esetet” és a következőket Írja: „Határozottan merem állítani, hogy a Keleti Újság „Családi öröm” cimü cikke téves informá­ción alapult. Az eset nálam történt. Úgy látszik azonban, hogy a riporter ur a már nálunk szokott rövid jegyzettel vetette papírra az esetet, s igy csúszhatott be a tévedés.” Ezek után a jegyző ur a „valóságnak megfe­lelően az alábbiakban leírja, hogyan lett valóság az én humoromból: „Január másodika volt s az uj év meglehetős bosszús hangulatban 'talált, mert hisz nem csak az uj anyakönyvi, de még az uj közigazgatási törvény is életbe lépett. Bosszúsan tanulmányozom a tör­vényt a primár ur helyett, mikor bejön az irodára Bádc Pámfilika és mondja, hogy fia született és ír­jam be az anyakönyvbe.­— Az anyakönyvez január 1-től a primár ur vezeti, menjen s ott jelentse be a fiát — mondom én. * — Mit? Hogy Tuşa Niculai irja be a fiamat az anyakönyvbe? Domnule notar ne csinálj tréfát. — Nem csinálok, itt a törvény, éppen azt •tanu­lom most. Pámfilika elmegy a 15 kilométerre levő, kör­jegyzőségemhez tartozó községbe a primár úrhoz, hogy irja be a fiát. Az ott lefolyt „anyakönyvelési eset” elintézését szem és fültanuk állítása alapján irom a következőkben: — Niculai, irdd be a fiamat az anyakönyvbe. — Pámfilika, te bolond vagy, — Bolond az apád. — írd be, ha mondom, mept nekem a nótárius mondta, hogy neked kell beírnod. \ — Akkor a r. :rius is bolond, éppen mint te prefektusához. Cimponeriu delegált prefek­tus akkor kijelentette, hogy a verés nem le­gitim vállalási eszköz, szavainak azonban úgy látszik nem volt hatása. Most Oncu Ja­cob dr. prefektus nyilatkozott, megismételte elődjének szavait, kijelentvén, hogy a mnn- kásverés jogtalan fegyver s akit ebben a bűnben elmarasztalnak, feltétlenül meg fog­ják büntetni. Oncu prefektus tovább ment és Popescn petrozsényi szigurancafőnök áthelyezését kérte a verések miatt való retorzióképen. Egyébként a livazényi bánya munkásai­nak sztrájkja megszűnt s hétfőn a munkások újból felvették a munkát. s erigy a dolgodra, ha nem akarsz érteni. — Mit, még ki is kergetsz? — Ez itt az én házam s kikergetlek, ha akarom. — Ez primária s itt jogom van nekem is len­ni, ha dolgom van. A primár most felemelte a hangját. — Pámfilika azonnal menj ki a házamból, mert ha nem, akkor kidoblak. — Ni măi ni, még nem is primár, csak interi­mar elsők s milyen nagy ur lett, de nem is leszel te primár. — Tán te leszel a primár, te rongyos? — itongyos apád. A primár erre felugrik s Pámfilikát torkon ra- atdja. A szem és fültanuk gyorsan távoztak a hi- Tsfalbé]. Másnap reggel Pámfilika dagadt képpel msgint bejön az irodámra. Nem köszön. — Domnul notárus, tegye bolonddá máskor a «agyagját s fizesse meg az utamat, amiért újból ide jöttem, mert ha nem, holnap egyenesen a prefektus urhez megyek és ellátom én a baját, mert most nem úgy van ahogy volt, hogy a szegény emberből csúf­ságét esináljanak. tn: Nem csúfság ez, báde Pámfilika, de igy mondja a törvény. ő: Igeeen? a törvény? De ha egy százast nyúj­tanék bezzeg nein mondaná a törvény, de abból nem eszik, mert most joga van a szegény embernek is. Ismerem én magát. Azért csapták el onnan is ahol volt s küldték hozzánk jegyzőnek, mert mi itt minden tekergőt elfogadunk jegyzőnek, irja csak be a fiamat, és ne beszéljen ki engem. — Hát mondtam, hogy nem lehet. Nem szabad nekem beírni. — Nem-e? Na majd beírod te, de nem is eszed itt meg a ínishagyókeddi palacsintát . . . » Az eset magyarázatául még annyit meg kell je­gyeznünk, hogy a községi primárok még nem kap­ták meg a szükséges anyakönyveket s igy nem is tudta volna beírni az itt szereplő „csak interimár- bizot'ísági elnök”. A magam részéről kénytelen le­szek ezután még jobban átgondolni a humoreszke­ket, mert úgy látszik, nem lehet olyan abszurdumot elképzel*!, hogy — meg ne történjék. —lé. Valóság lett a humorból E~yib községi jegyző helyreiga ltja a Mirto-féle anyakönyvi rendelettel kapcsolatban irt hvmoreizhünbet, mert az „eset44 némi eltéréssel, de valóban megtörtént

Next

/
Thumbnails
Contents