Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-16 / 11. szám

agraas: 2 niarar. A kisantaat kívánta, hogy ezeket a kérdése­ket u zárolt javakkal a helyi érdekű vasutak és egyházi javak kérdésével kapcsolatba tár­gyalják 8 egységes megoldást hozzanak létre. A keddi napon a bizottság két ülést tart. A Manslxxle értesülése szerint Magyar- ország és a csehek között a megértés ós a barátság jegyében folynak a tárgyalások. Megtörtént az, amire tizenegy év óta nem volt példa, hogy magyar rész­ről bizonyos rolconszenv nyilvánult meg a csehek iránt, A tárgyalások során még a román álláspont támaszt nehézségeket. A sajtó rendkívül oplimisztikus Párisból jelentik: A sajtó igen optimiszti- kus hangon ítéli meg a keleti jóvátétel ren­dezésének jelenlegi helyzetét. A Matin szerint a megegyezés létrejötte valószínű. A kisan- tant hatalmak kijelentették, hogy hajlandók megfizetni mindazokat a kártérítéseket, ame­lyekre saját törvényeik alapján kötelezhetők, ha a nagyhatalmak viszont hajlandók Ma­gyarországnak 1943 után teljesítendő fizeté­seivel kapcsolatban bizonyos áldozatokat hozni. Az Excelsior megállapítja, hogy a ke­leti jóvátételt ügy örvendetesen halad előre. A magyarok hajlandók tekintetbe venni azt az eshetőségei is, hogy az eredeti háromszáz­millió aranykorona a követelésüknél kisebb összeget fogadjanak el. Az amerikai delegáció megér­kezett Hágába (Hága, január 14.) Az amerikai delegáció tegnap megérkezett Hágába s délután részt vettek a nemzetközi jóvátételé pénzintézet szervezőbizottságának ülésén. Az ülésen meg­jelentek a francia, alngol, belga és német jegy­bankok delegátusai is. Bachman svájci bank- elnök beszámolt az értekezleten azokról a tár­gyalásokról, amelyeket a nemzetközi jóváté- teli pénzintézet svájci letelepedése ügyében a svájci kormánnyial folytatott. Ezután szerve­zési és technikai kérdéseket tárgyaltak. ÜJ THereskowsky: Geheimnisse des Westens egész vászonköfés. Lei 600. Lepage-nál Kvár rféklya gyűl az éjöert (27) Jrta: Se öcsi Samu Mivel hetekig nem lehetett színjátékot tartani, de azért a társulatnak együtt kell maradni, Wesse­lényi azt indítványozta, hogy utazzanak Zsibó- ra; legyen az egész társaság az ő vendége. Ezt az indítványt a legnagyobb örömmel fogadták. Wesselényi csakhamar összeállította a szüksé­ges fogatokat. A hires Wesselényi-féle telivér lovak prüszköltek az úri határok előtt, melyek­ben a társulat elhelyezkedett. Csakhamar han­gos ostorcsőrditések közt indultak Zsibó felé. Az első határon maga Wesselényi hajtotta a négy almásszürke paripát. A kocsiban ültek Kotsi és Kotsiné, Lavotta és Jancsó. A többiek a következő határokban helyezkedtek el. Csak úgy szakadt a hab a tüzes paripákról, amikor befordultak a zsibói kastély udvarára. A kas­tély lépcsőjénél Mihály vitéz, az inas gárdával állott díszben. A kastély ajtó előtt a női sze­mélyzet élén Wesselényiné mosolyogva tekin­tett az érkezőkre. Nyuszttal szegett bibormentét viselt, melynek zsinórzata aranyfonalból és sko- fiumból volt kivarrva. Mellén és nyakán drága gyöngyökkel kirakott ékszerek csillogtak. Wesselényi elsőnek ugrott le a kocsiról. A feleségéhez sietett. Aztán a vendégeit biztatta: — Erre, erre jöjjenek kegyelmetek. Előre jöttem, hogy megnyissam az ajtót kedves ven­dégeimnek! A színészek, vidám mosolygó arccal siet­tek fel a lépcsőkön Wesselényi után, aki mind­annyit, kedvesen tréfálkozva mutatta be az ő szép feleségének: — Kotsi Patkó János, a társulat vezérlel­ItowniMii Elhalasztották az optáns-p( tárgyalását a genfi tanácsülésen 37//. EVF. 11. SZÁM. 1 'tfí (Genf, január 14.) A népszövetségi tanács tegnapi második ülésén, amely délután öt órától félhétig tartott, Prokope firm kül­ügyminiszter, a mand a tumbizol tság előadója tett jelentést Palesztina. Inak és a Saar-terii- let igazgatásáról. A tanács ülése után Kau­nitz litván külügyminiszter hivatalos láto­gatást tett Zaleskinél, a tanács elnökénél. Hosszabb ideje ez az első eset, hogy a litván külügyminiszter hivatalos érintkezést keres Lengyelország külügyminiszterével. Géniből jelentik: A népszövetségi tanács ma délelőtti ülésén került sor az optánsiigy elhalasztására. Komán részről Antóniádé genfi követ, magyar részről pedig bá ó Forszter Pál jelentek meg. Henderson angol külügyi államtitkár előterjesztette előadói jelentését, amelyhez elsőnek Antóniádé szólt hozzá s kifejezést adott annak a reménységé­nek, hogy a jelenleg Hágában folyó tárgyalá­sok sikerré fognak vezetni. Ha azonban ez nem következne be s mégis a tanácsnak kel­lene foglalkoznia újra a kérdéssel, ugiy fönt- tafrtja a román kormány részéről eddig tett kijelentéseket és feltételeket, egyébként hoz­zájárni az elhalasztáshoz. A magyar kor­mány képviselője is kijelentette, hogy az elő­adói jelentéssel kapcsolatban hozzájárni ahoz, hogy a tanács a kérdést annak jelenlegi állapotában a következő ülésszakra halasztja. Február 15^u less a nemzetközi vámkonferencia (^enf, január 14.) A népszövetségi tanács Hen­derson esti elutazására való tekintettel ma is két ülést tartott. A délelőtti ülésen jogi és gazdasági természetű kérdéseket tárgyaltak. A tanács arra való tekintet­tel, hogy a Népszövetség valamennyi tagállama csat­lakozott a Kellog-cgyezményhez, elhatározta, hogy bizottságot küld ki a népszövetségi alap­okmánynak az egyezmény szellemében való módosítására. A határozatot megelőző vitában Henderson annak szükségességét hangoztatta, hogy az alapokmányt a háborút elítélés szellemében dolgozzák át. Schubert német külügyi államtitkár több jelen­tést terjesztett elő a Népszövetség gazdasági tevé­kenységéről s ismertette ezek között a vámfegyver­szüneti egyezmény létrehozása érdekében kifejtett népszövetségi kezdeményezéseket. Albánia és Litvánia kivételével az összes európai államok hajlandóknak nyilatkoztak a vámfegyverszüneti egyezmény aláírására, s ezért azt ajánlja, hogy az európai jelentőség® kérdés február tizenötödikére kitűzendő nemzetkö­zi értekezletén vitattassék meg. A tanácsülés elfo­gadta a javaslatot s intézkedik a konferenciának as elhatározott időpontra történő összehívása iránt. Anglia hajlandó megkötni a középtengeri paktumot Az angol kormány vasárnap este közzétette a fldttaleszerelési konferencia előkészítő tárgyalásai során átnyújtott francia memorandumra adott vá­laszát. A válasz abból indul ki, hogy a londoni kon­ferenciára meghívott hatalmak valamennyien aláír­ták a Kellog-paktumot. Az angol kormány ugyan elismeri, hogy a szárazföldi, 'tengeri és légi leszere­lés problémája nem választható el teljesen egymás­tól, mégsem csatlakozhat aboz a véleményhez, hogy már eleve felesleges minden olyan kísérlet, amely az egyes problémák elkülönített megoldására törek­szik. Az angol kormány általános flottaleszere­lést javasolt és még azt a létszámot is csökkenteni akarja, amelyet az egyes álla­mok eddig feltétlenül szükségesnek tartot­tak. A középtengeri paktum megkötését illetőleg az angol kormány hajlandó diplomáciai tárgyalásokra a Földközi-tengeren érdekelt valamennyi hatalom­mal. Minthogy ezek a hatalmak mindegyike tagja a Népszövetségnek, a paktum terv megvitatásának meg van az alapja, csak arról lehet szó, szükségét ér- zik-e az érdekelt hatalmak ilyen paktum megköté­sének. ... Római jelentés szerint az olasz-francia tárgyalások, amelyek a két állam egyöntetű állásfoglalása érdekében folytak, eredménytelenül végződtek. Franciaország az olasz javaslatokat visszautasítot­ta. Franciaország ugyanis azon az állásponton van, hogy minden ország külön-külön terjessze a londoni konferencia elé a tengeri védelmére vonatkozó kí­vánságait és bízzák a konferenciára a döntést. »aaBwBc mi. ni ................... . ...ijMMBBeg ke és tudós direktora. Kotsiné ifiasszony, aki játékával és szépségével egyárant meghódítja szemlélőit. Lavotta János ur, aki „magyar ke­sergőjével" és qyönyörü dalaival hiresedett el nemzete előtt, Éajkó Terézia, a Kontz József ur angyala és Kontz József ur, a Terézia leány- asszony bálványa. Gidófalvi Jancsó Pál ur, aki komoly i arcával takarja el mindig kedves humorban gazdag lelkét. Ilyen tónusban mutatta be a színjátszó tár­saság valamennyi tagját, akik között ott volt, egy fiatal uj tag is. Székely József és Kotsiné tanítványa és kedvence Ungár Anna. A nagy ebédlő teremben még rövid ideig folyt a tár­salgás. mialatt Wesselényi a társaság női tag­jaival foglalkozott, akiknek rokonszenvét, a szeretetét egészen megnyerte. Aztán a kastély különböző részeiben he­lyezték el a vendégeket, akiket Sas Mihály ka­lauzolt és kívánságuk szerint mindenben rendel­kezésükre állott. Azon a napon még vacsorára gyűltek össze s azután kiki a szobájába vonult aludni és kipihenni az utazás fáradalmait. Másnap ismét együtt voltak a nagy ebéd­lőteremben. Most már tanácskozásra gyűltek össze. Wesselényi előadta, hogy amióta a pesti theatrum feloszlott, Magyaroszágon nagy veszélybe jutott a magyar színjátszás ügye. — Tudomásom van róla, hogy a magyar­országi nagyobb városokat, német theatristák özönlik el. Én nem félek attól, hogy ez a német özönvíz elnyeli a mi nemzeti kultúránkat örökre, de azt tudom, hogy annak fejlődését hosszú időre meg akasztja. Ezért igen fon­tosnak, jónak és hasznosnak találom, hogy a kolozsvári színjátszó társaság, melynek po­zíciója ma bátorságos és művészi ereje is már köztetszést vált ki a szemlélők körében. Ma- gyaország városában is színjátékokat rendez­zen. Debrecen szívesen fogad. Miskolczon is várnak. Szegedén jelenlég német társaság ront­ja a levegőt, de ha nem pusztul el: kiverjük! — Mindenben helyeyslem Méltóságod ter­vét és osztom a német társaságok miatt elhang­zott aggodalmat — mondta Kotsi. Szüksges, hogy a nyár beálltával Kolozsvárról apostoli útra keljünk. Azt hiszem, hogy ebben velem a társulat minden tagja egyetért. — Egyetértünkl — hanzott a felelet az összes ajkakról. — Mig a terveket készitgették. az ugy- táknevezett „apostoli kiadásait megállapították és számba vették a társaság anyagi erejét s közben lelkesen diüciósztak arról a hazafias szerepről, amire vállalkoztak, pár nap tetl el. Végre abban egyeztek meg, hogy elősszor is Marosvásárhelyre mennek, aztán Debreczenbe, ha telik az időből. A következő nyarat s ha kell az őszt is Miskolczon és Szegeden töltik. A társaság minden tagja szives készséggel já­rult ehez a tervhez, ami Wesselényinek őszinte, nagy örömet okozott. A zsibói időzés kedves emlékekké gazdagította a társaság tagjait. Kü­lönösen az ebédek és vacsorák alatt uralkodott igazi „magyaros hangulat"“ ahogy Jancsó ne­vezte. Kotsiné Kisfaludy Sándor verseiből sza­valt, Jancsó Pál közkívánatra énekelte, Lavotta játszott a hegedűjén, mert „Strada varius“-át mindenütt magával hordozta. Mikor felzoko­gott hegedűjén a saját szerzeménye, majd egy­két kuruez nóta,. Wesselényi derűs arcán, könnyű fellegárnyak suhantak végig. Kotsi megtörölte a szemeit: , , {Folytatjuk), —'

Next

/
Thumbnails
Contents