Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-15 / 10. szám
Kolozsvár ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : X évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 500 lej. 12 cláafas szám á a 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőse^ és kiadóhivatal: Fiata üniril (Főtér) 4. Telelőn: 6 08, 6-94 ée 3-64. XIII. évfolyam IQ-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő« negyedévre ló pengő. Egyes szám ára 29 fiií&r A temesvári pánik Temesváron baj van. Akárhogy is szépítjük a dolgokat, súlyosak a viharfelhők. De azért indokolatlan meghúzni a harangokat. Vész- jelek. de még nem maga a vész; morajló mennydörgések, de még nem a katasztrófa. Ez a viharkészülődés nem jött váratlanul. Már hosz- szabb ideje láttuk a horizonton azt a felhöda- rabkát, amely ígérte a zivatart. A gazdasági élet legfontosabb meteorologiai műszereivel lehetett megállapítani, hogy hova tart a romániai gazdasági élet «ciklonja. Tavaly Arad iólött pusztított. De éi felhők mindenütt sötétek. Szomorú napokat élünk. Három jelentős pénzintézet a temesvári piacon fizetési nehézségekbe került. A betétesek ostrom alá fogták a pénztárakat. Ahogyan az lenni szokott, a pánikhangulat hatalmasabb, semhogy azt a tények indokolnák. De vegyük figyelembe Temesvár közönségének a lelkét. Ez a város Romániának egyik legpolgáriasabb érzésű városa. A temesvári polgár —- külön fogalom. A munkaszeretete. A takarékossága. Ezt a várost a betétek tették naggyá. A betétesek pedig úgy lesznek, hogy az ember nem költ fölöslegesen. Gqndal a holnapra is. Kispolgárok? Egy jövőt láttak maguk előtt, nagyvárosi méreteket, termelési lendületet , gyárkéményeket. És volt erejük, hogy ezt részben meg is valósítsák. Arról ők nem tehetnek, hogy a politikai életnek meg vannak a maga nagy hazárdőrei. Ha a mostani válság okait keressük, a szépen kibontakozó bánsági emporium töpMezuzásában az első lökést a liberálisok adták meg. Az ők hibridi elképzelésük volt, hogy blokád alá vegyék a külföldi tőkét. Esztelen intézkedésekkel azt érték él, hogy egész Romániát a külföldi tőke vette blokád alá. A liberálisok állították be azt a gyutacsot, amely most robban fel. Velük kezdődött meg az összeroppanás első szakasza. Nekik köszönhető az a magas kamatláb, amely miatt a termelés vérkeringése megakadt, amely -sjyatt kiapadtak a munkalendület erei, szélütés érte a szolid alapon fölépített gazdasági koncepciót. Ez a magas kamatláb oly magasra kúszott fői Románia gazdasági élete fölé. hogy már-már akasztófának tetszik. És ami életerőt meghagyott a liberálisok céltudatos rombolása, azt kiszívta az adó, a helytelen politikának egyéni aktusokkal is alászinezett rendszere. A liberálisok gazdasági letaroló politikája olyannyira kiterjedt a legapróbb részletekre is, hogy az okozott károk nagyságát még csak most lehet igazán felmérni. Három jelentős pénzintézet kapkod moar levegő után — bátor kézmozdulattal még meg lehet menteni őket. De ki vesse ma utánuk magát a habokba? Nem vitás, Hogy a kormánynak kell segitőkezet nyújtani. Annak a Kormánynak, amely a liberálisok örökét átvette. Annak a kormánynak, amely azzal hivalkodott, hogy rendet csinál Romániában és megmutatja, hol van a helyes ut. Vagy a Nemzeti Banknak. Lehet, hogy ez a banknak áldozatába kerül. De még mindig jobb a kis áldozat a nagy elleneben. Még mindig okosabb, ha akkor segít, amikor nem késő és nem várja meg azt az időpontot, afnikor már mindenkinek késő lesz. Mert ez a pusztító gazdasági válság olyan, mint az erdőtűz. Alattomosan kúszik a földre lehullott szárfez gályák alatt és egy szép napon lángba bo- rjtja az egész erdőt. Mi hisszük, hogy e pánikhangulat, amely Temesváron már napok óta erőt vesz, el fog múlni. Bízunk e polgári város szívósságában, fegyelmezettségében, józanságában és energiáinak aranytartalékában. De ez csak egyik oldala az éremnek. Tessék végre megmozdulni a kormánynak! Amit eddig tett a gazdasági élet szanálása érdekében, az megdöbbentően csekély. Mire várnak? Még mindig nem elegendő az a nehány csattanó, sistergő elektromos kisülés, amelynek kísérteties világításánál talán a vak is megérzi, hogy mi történt. Mire várnak? Egy általános katasztrófára? Holnap A hágai jelentések elárulják ezek szerint, hogy mig Magyarország hajlandó némi engedményeket tenni, a kisantant mereven kitart eddigi álláspontja mellett. A kisantant diplomácia utolsó rohama nyilvánvalóan a döntőbíróságok és a 250. szakasz ellen irányul. Viszont ez utóbbi annyira kardinális tétele a magyar követeléseknek, hogy erről Magyar- ország semmi körülmények között sem fog lemondani. A kisantant sajtó megelégedéssel állapítja mieg az eddigi eredményeket és honorálja azt a szívósságot., amellyel Bencs és Titullescu ügyeiket védelmezik. A helyzet azonban az, hogy a kisantant nem egy fáradozása a második hágai konferencián hajótörést szenvedett. Titullescu az első konferencián elfogadtatta, hogy létesítsenek kapcsolatot a jóvátételi és a dönftőbiróságd kérdés között. Titulesounak terve ezzel az volt, hogy a Joung-teirv életbeléptetését a> kisantant hozzájárulásától tegye függővé. már a külföldi kereskedők, az országon tuli pénzpiac is felneszel. Arra várnak? Vagy talán ők, az örök optimásták, úgy képzelik, hogy magától szűnik meg a baj? Csak akkor hiszik el gazdasági életünk megdöbbentő valóságát, ha a gyárvállalatok és a pénzintézetek hekatom- bái fekszenek a lábuk előtt? Halljuk a kormányt! Álljon elő a pénzügyminiszter! Álljon elő a bankkormányzó! Most az övék a szó! A kisantantnak ez a kísérlete annak az államnak magatartásán tört meg, amelytől lekevésbé tartott: Francia- országén. A halyzet, amint látszik, meglehetősen éles. A Le Journal legutóbbi számában felveti a kérdést, hogy mi fog történni akkor, ha Hágában a magyarokkal nem jön létre megegyezés. A lap szerint erre az esetre a franciák azt tervezik, hogy ekkor is életbelépte- tik a Young-tervet, a kisantant államok pedig követeléseikre vonatkozóan biztosítékot kapnának. Ezt az álláspontot azonban sem az olaszok, sem az angolok nem osztják. A reparációs bank 100 milliós alaptőkéjéből 56 milliót a nagyhatalmak jegyeznek le (Paris, január 13.) A Petit Párisién értesülése szerint Reynold amerikai bankár, a nemzetközi jóvátételi bank szervező bizottságának elnöke, vasárnap hivatalosan közölte a szövetséges hatalmak delegációival, hogy A kisantant hajthatatlan Legfőbb követelése: mondjon le Magyarország a döntőbíróság elviről — Bethlen a végsőkig kitart az eddigi álláspontja mellett — A legutóbbi tanácskozásokon az utódállamok magyar egyházi javai, ipari és kereskedelmi kérdések is szerepellek 'HAGA, január 13.) Hírek szerint a kisantant delegációi feltétlenül ragaszkodnak a'hoz. hogy Magyarország . 43 után is fizessen újabb jóvátételi összegeket és hogy a békeszerződés 250-ik szakaszát töröljék. Ezzel szemben a magyar delegáció kitart eddigi álláspontja mellett, amely szerint 1943 után Magyarország nem miesetre sem fizethet jóvá tételt, legfeljebb csak adminisztratív jellegüösszegeket, a 250. szakaszról pedig semmiké pen sem mondhat le. ( Hírek szerint hétfőn, legkésőbb azonban kedden véglegesen döntenek abban az irányban, hogy vájjon egyáltalában van-e kilátás a magyar ügyben megegyezésre. A konferenciát legkésőbb jan. 12-én befejezik, a magyar delegáció szombaton, vagy vasárnap hagyja el Hágát. Vasárnap délután Louchewr az olasz-agol és magyar megbízottiakkal folytatott megbeszéléseket, amelyek a 250. szakasz, az egyházi javak, ipari és kereskedelmi kérdéseié. helyi érdekű vasutak és az agró.rperek problémái körül forogtak. Az optánsüggyel kapcsolatban több magyar optáns érkezett Hágába, akik itt a magyar delegációval érintkezést kerestek. i Hétfő délután a magyar delegáció a kisantant megbízottakkal folytatott megbeszélést a nagyhatalmak részvétele nélkül. ] Beavatott helyen legújabban kijelentették, hogy a nagyhatalmak elismerik Magyarország áldozatkészségéi az 1943 utáni fizetés teljesítések tekintetében s leszögezik, hogy a kisantant részéről támasztott nehézségek inkább presztízs okoknak tulajdoníthatók. A magyarok a 250. szakaszról nem fognák lemondani t-„. ebben a tekintetben Olaszország is teljesen támogatja a magyarokat. Különben a kisantant is megértést tanúsít újabban az optánsüggyel szemben és csak bizonyos garanciákról van szó abban a tekintetben. hogy a megegyezés esetén esetleges kártérítési perek újabb sorozatáról ne lehes sen szó. Mi történik akkor, ha Májában nem fon létre a megegyezés Magyarországgal? Mai számunk 12 oldal
