Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-13 / 9. szám
Képvise^ház ■i ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed Évre 800 lej, egy bóra 100 lej. 20 oldalas szám ára 6 lej. ClaJ»KoIcK3VÍr, 1930. Január 13. Hétfő ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Flata Unirii (Főtér) 4, Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. XIII. évfolyam 9-ik szám »rj\* ELŐFIZETÉS MAGYARORSZáGWH \ 1 évre 56 pengő, félévre 29 pemgÁ, negyedévre 15 pengd. Egyes szám ára 2D fillér Útban a harmadik hágai konferencia Bethlennek a külföldi sajtó részére mondott expozéja igen jó hatást váltott ki Hágában — A magyar kérdés tárgyalását hétfőre tolták ki Az angol sajtó egyöntetűen a magyar ügy mellett foglalt állást (Hága, január 11.) A szombati napon megindultak a döntőtárgyalások a nagyhatalmak és a kisantant delegációi között. A megbeszélések egész délelőtt folytak s azokon a francia külügyi hivatal vezértitkára, Bertheiot is részt vett. Szombat délután az első, közvetlen találkozás történt meg a kisantant delegáció és a magyar delegáció tagjai között, amikor is a félhivatalos tárgyalásokat megkezdték. Ezek kimenetelétől függ, hogy a konferencia mikorra tűzi ki napirendre a magyar-kérdést. Bethlen magyar miniszterelnök pénteken éjjel hosszasan tárgyalt Loncheurral és az olasz delegáció pénzszakértőíveL A francia sajtó njból optimisztikns hangjával szemben a kisantant delegációk körében a kiszivárgott hirek szerint az a vélemény, hogy ez az optimizmus indokolatlan. A kisantant kitart álláspontja mellett és valószínű, hogy ilyeniS. ión a főproblémákat diplomáciai utón fogják megoldásig érlelni. Azt is valószínűnek tartják, hogy a végleges megoldás elhalasztása njabb konferencia összehívását eredményezi. Beihien sajtó-expozéja óta változott a hangulat Hágában Bethlen Ietván tegnap este megtartotta nagy érdeklődéssel várt sajtóexpozéját és kijelentette, hogy téves a külföldi lapokban felmerült az az állítás, hogy Magyarország moratóriumot élvez. Magyarország eddig négymilliárd aranykoronát fizetett és a jóvátétel! bizottság fizető- képességének határát 10 millió aranykoronában állapította meg, még 1924-ben — de azóta Magyarország gazdasági helyzete lényegesen romlott. Érthetetlen tehát, hogy éppen csak Magyarországra kényszerítsenek az eddiginél nagyobb terheket. Ami az optáns-kérdést illeti, Magyarország állampolgárai a békeszerződés 250. szakasza által előirt döntőbírósági eljárást akarja igénybevenni. Magyarország nem veszi magára az optánsok kártalanítását, akik a békeszerződés határozott intézkedése ellenére minden ellenérték nélkül veszítették el vagyonukat. Nyilatkozata befejezésében a magyar miniszterelnök hangoztatta, hogy Magyarország nem mondhat le a döntőbíráskodás elvéről, nem fizethet a már eddig kirótt jóvátételnél több jóvátételt, nem vállalhatja magára más államok által okozott károk megtérítését, ellenben hajlandó bizonyos áldozatok meghozatalára abban az esetben, ha ezekben a kérdésekben az érdekelt többi államok is vállalnak bizonyos áldozatokat. A sajté visszhangja Bethlen expozéja rendkívüli jó hatást váltott ki úgy a konferencia, mint a világsajtó körében. A holland lapok közlése szerint a sajtó most már világosan látja a magyar-kérdést. Dicsérik Bethlen jogi tudását és az újságíró kérdéseire adott talpraesett válaszait. Melegen írnak az angol lapok Is, igy például a Spectator-ban Sir Bobért Gower vezércikkben foglalkozik a beszéddel megállapítva, hogy az egész hágai egyezmény eredménytelen, ha akad valaki, akivel igazságtalanság történik. Amit Magyar- országgal szemben akarnak elkövetni, nemcsak igazságtalan, de jogtalan is. Szenimelláthatólag tönkre akarják tenni Magyarországot, azt a Magyarországot, amelynek területei 70 százalékát vették el és pedig legtermékenyebb vidékeit. Egy nemzet sem kevésbé bűnös a háború felidézésében és egy sem szenvedett többet, mint Magyarország, amely azonban talpraállott és teljesítette a vele szembeni követeléseket — irja a cikkiró. Magyarország méltányosan kéri, hogy a jóvátételek 1924-i rendezését vele szemben véglegesnek ismerjék el. As angolok nem fognak beleegyezni, nem jogos Igények honorálásába. A kisantantnak Gower szerint az a célja, hogy Magyarországot a békeszerződések 250-ik pontjának feladására kényszerítse. S ezt a szándékát nem is leplezi, sőt tovább menve azt kivánja, hogy a vegyes döntőbizottságot is szüntessék meg. Ebbe sem Magyarország, sem a nagyhatalmak nem egyezhetnek bele. Foglalkozik a Jóvátétel összegével és kimutatja, hogy az eddig kivetett összegek fedezik a Magyarországgal szembeni reparáclos igényeket. Végül azt Írja, ' -gy a jövendő béke feltétele az, hogy Középeurópában Magyarország Is erős és virágzó lehessen és szerencsétlenség volna, ha az angolok olyan javaslat mellé állanának, amely egy szerződésben szentesitett kötelességet vitássá akar tenni. A többi angol lapok is természetszerűleg a legélénkebben foglalkoznak a hágai eseményekkel. A Times kedvezőtlennek ítéli a konferencia gyors sikerének esélyeit, mivel egyáltalában nem biztos a», hogy a keleti bizottság tárgyalási eredményeiben lépést tarthat-e a többi bizottságok munkálataival. Abban az esetben, ha a magyar-ügyben tett ajánlatot az összes felek cl is fogadnák, az optánsok igényei és még több más követelés elintézése csak feltételes lehetne. Még bizonytalanabb az is, hogy vájjon a kisantant ebben az esetben aláirná-e a Ycung- egyezményt. A többi hatalmak ilyen körülmények között (Tudósításunk folytatása a harmadik oldqion). Mai számunk 20 oldal A hágai per Irta: Paál Árpád Egyik nagyszellemü emberünk mondotta itt, a mi kis körünkben, hogy nekünk, itteni népkiaebbségi magyaroknak mindenképpen baj lesz, akárhogyan oldják is meg Hágában a Magyarország elleni jóvátételi igényt. Ha a kisantant javára dől el a kérdés, akkor a kisantant területén lakó magyarokkal szemben tnéginkább megerősödik a fennhéjázó és semmibevevő bánásmód. Ha pedig véletlenül Magyarország javára dőlne cl a kérdés, akkor velünk éreztetnék az emiatt való bosz- szuságot. Sőt a kérdés eldőletlenül maradása és a feszültségek mai állapotának a további állandósulása, is csak ilyen kellemetlen kihatással volna mireánk. Nagy igazág van ebben a megállapításban, s éppen azért érdemes, hogy nyugodtan és tárgyilagosan szembenézzünk ezzel a problémával. Minket, népkisebbségi magyarokat különben is nemcsak a magyar érzékenység szempontjából érdekel a dolog, hanem állam- polgári szempontból Ls. Mi is — ha háttérbe toltan is, ha másodranguan is — állampolgárai vagyunk a kisantant államainak, s a demokrácia által hangoztatott népjog szerint beleszólásunk volna államaink külpolitikájába. Tehát ezen az alapon is az üggyel való foglalkozásra, megvan minden illetékességünk. Magam, amikor erre rámutatok, csak a magam nézeteit kívánom fejtegetni. Ezt se azzal a szándékkal, hogy pártálláspontot akarjak kezdeményezni, hanem csak azért, hogy esetleg gondolatokat keltsek az ügyről való békésebb és tárgyilagosabb gondolkozásra. Mert szerintem a kisantantállamok hiindenikében a Magyarország elleni jóvátó- teli igény körül olyan forró közhangulatot dolgoztak ki, ami az elfogultsággal egyértelmű. És most már e túlzott közhangulat feszélyezi az eljáró diplomatákat is, hogy hűvösebben, tárgyilagosaidban merjenek belenézni a kérdésbe és engedni tudjanak. Ez a lekötött állapot teszi a problémát kiélezetté és megoldhatatlanná, s nem az, hogy a szembenálló ellenfél makacs és merev, s hogy semmiképpen fizetni nem akar. Egy kissé a nagypolitikában is érdemes igazságosnak lenni, mert ezzel csak a nagy- politika nyerhet. Minél inkább kiemelnék vezető politikusaink magukat az indulatoskodásból, az ököl rázásból, a kicsivé és szegény- nyé lett ellenfélre való dühösségből, annál jobb volna ez az igazságos meglátás érdekében. Es ez az igazságos látás a kérdést mindjárt a béke útjára terelné; nem a hangozta tott, hanem az őszintén akart béke útjára. A nagypolitika, tehát igy minden nép érdekében áldásos tényezővé tudna lenni, mig igy, ahogyan most: a hiúság és a siker mimhn áron való erőltetésével, növelheti a fennhéjá- zást, vagy a bosszúságot, forralhatja tovább az indulatokat, de a népek igazi érdekei); nem fogja szolgálni. ' Végeredményben pedig mégis a természetes békének és a szomszédi viszonyok egyen- eulyozódásának az állapotában fogják napidén kérdésre, tehát á jóvátételi igényekre is a megoldást megtalálni. Tehát minden olyan indiilatoskodás, mely ettől az úttól eltereli a feleket, csak a megnyugvó állapotok eljöttének a késleltetése. Éppen azért, az volna a helyes, ha a kisantant többségi köreiben az indulatoskodás közhangulatának a szitásával
