Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-12 / 8. szám

X7JJ. 'ÉTW. t. SXjfM. fln&t&ai’. Ba»rrtawa &9*mun Vezérképviselet Románia részére: Zaharia & Cernateseu, Bucureşti, Strada Popa Nan No. 181 Hans Heinz Ewerset vádolták meg a düsseldorfi tömeggyiíkosságok elkövetésével (Berlin, január 10.) A berlini rendőrség a napokban névtelen levelet kapott, amely­ben az illető levélíró azzal vádolja meg Hans Heinz Ewerset, a világhírű német irót, hogy <5 követte el a düsseldorf i gyilkosságokat. A levél szerint az iró több újabb müvében olyan élethűen és megjelenítő erővel irta le több gyermek és nő meggyilkolását, hogy az csak személyes tapasztalat alapján lehetséges és különben a leírások nehány részlete megegye­zik a düsseldorfi eseményekkel. Eivers Düsseldorfban született és állítólag a gyilkosságok időpontjában ott is tartózkodott. A berlini rendőrség a> névtelen levél alapján kötelesség- szerüen meghvditotta a vizsgálatot, beidézte az irót és miután ártatlansága kiderült, ter­mészetesen újból szabadlábra helyezték. Újabb súlyos sérelem érte az Erdélyi Muzeum Egyesületet Az egyesület tulajdonát képező rendkívül nagy értékű ásványtárnak átvizsgálására kiküldői!: szakbizottságot Stanciu egyetemi tanár be sem engedte a helyiségekbe Birtokháborítás! pert mdif az egyesület (Kolozsvár, január 10.) Megdöbbentő sérelem érte az Erdélyi Muzeum Eegyesületct, amelyet már évek óta érik igaztalan és indokolatlan támadások. Nem kevesebbről van szó, mintthogy az Erdélyi Muzeum Egyesület kebeléből az egyesület tulajdonát képező rendkívül nagy értékű ásványtár átvizsgálására kiküldött szakbizottságot, egyik kolozsvári egyetemi tanár egyszerűen nem engedte be. A kiküldött szakbizottság tagjai, Xantns János és Balogh Ernő indokolt megdöbbenéssel kérdezték az eljárás okát, mire egy ideges gesztus volt a vá­lasz és az a hevenyében odadobott és semmiképen el nem fogadható indokolás, bogy mindaddig, amig u Erdélyi Muzeum Egyesület vezetőségé­hez benyújtott román tagjelölő listát a ma­gyar vezetőség nem fogadja el, semmiféle szakbizottságot nem enged be az ásvány­tárba. A bizottság tagjai udvarias formában figyel­meztették az egyetemi professzort, hogy az ásvány­tár értékes anyaga az Erdélyi Muzeum Egyesület jogos tulajdona és eddig sohasem történt meg az, hogy az egyesület által kiküldött szakbizottságot megakadályozták volna munkájában. A minden te­kintetben indokolt figyelmeztetés azonban süket fü­lekre talált és a kiküldött bizottságnak nem maradt más bátra, mint a páratlanul megdöbbentő incidens­ről jelentést tenni az Erdélyi Muzeum Egyesület vezetőségének. A magyar sajtó már többizben foglalkozott azokkal a törekvésekkel, amelyek egyes román kö­rökben merültek föl és azt célozták, hogy a nagy értéket reprezentáló egyesület tulajdonát elvegyék, vagy pedig ami ezzel körülbelül egyértelmű, naeiona- lizálják. A több mint itiz éves kisebbségi küzdelem minden ilyen irányú törekvést visszavert. Minden kormány megkísérelte, hogy az Erdélyi Muzeum Egyesület értékeire rátegye a kezét, de nem talált megfelelő jogalapolt erre. Ország-világ előtt bizo­nyítható, hogy a magyarságnak ez az ősrégi, kul­turális egyesület tisztán és kizárólag magyar ala­pítványokból épült fel. Ahhoz az államnak tulaj­donjogilag soha, semmiféle köze nem volt, még a magyar impérium 'alatt sem, annál kevésbé lehet ma. Az igaz, hogy az egyetem már hosszú idők óta, még a magyar impérium alatt is a tudományos anyagot használta, de azért a magyar állam mindenkor bizonyos bér­összeget, illetve használati dijat fizetett, I tehát nem képezhette a saját tulajdonát. Az Erdélyi Muzeum Egyesület a történelmi vái- í ltozás után, midőn az egyetem átvétele megtörtént, egy nobilis gesztussal megengedte, hogy a román egyetem is hasonló feltételekkel, tehát megfelélő bérösszeg, használati dij lefizetésével tudományos célokra használhassa a Muzeum Egyesület értékes anyagát. Ezzel a ténykedéssel az Egyesület vezetősége nemcsak a megértés, hanem sokkal magasabb eszmei célt is szolgált, amidőn az egyesület tulajdonát ké­pező anyagot a román egyetem rendelkezésére bo­csátotta és a tudomány és az általános ismeretek terjesztése alól nem vonta ki. Emberi számítás sze­rint mindenki azt várhatta volna, hogy a magyar vezetőség nobilis ajánlata után a román állam, il­lette a közoktatásügyi minisztérium a tudományos anyag használatáért arany valutában legalább azt a bérösszeget ajánlja föl, amit annakidején a ma­gyar állam fizetett. Sajnos, nem ez történt. A muzeum magyar ve­zetőségét kínos csalódások és meglepetések érték. A baráti jobbot nem fogadták el, hanem minden ala­posabb indok nélkül földalatti kampány indult meg, hogy az Erdélyi Muzeum Egyesület anyagát elve­gyék és ha ez nem sikerül, akkor az egész intéz­ményt nacionalizálják. Ezek a kísérletek azonban meddőknek bizonyultak s a legnagyobb megdöbbe­néssel kell megállapítanunk, hogy épen a Maniu- kormány idejében megtörténhetik az a kulturbot- rány, hogy aa Erdélyi Muzeum Egyesület tulajdo­nát képező ásványtárat a kiküldött magyar szak­■MM——BMH&H’H Willlll—MI— bizottság még csak meg sem vizsgálhatja, hogy ar­ról a közelgő közgyűlésen beszámolhasson. Ez még a liberálisok és az averescannsok idején sem történt meg. A szakbizottságot mindenkor udvariasan fogadták és készségesen engedélyt adtak arra, hogy az ás­ványtárat átvizsgálják. Stancia egyetemi profesz- szomak pedig az a kijelentése, hogy csak akkor en­gedi be a szakbizottságot az ásványtárba, ha a Mu­zeum Egyesület adomán tagjelöléseket is elfogadja, jogi nyelven a birtokháborítás minden ismérvét ma­gán viseli. Stanciu professzor sem többet, sem ke­vesebbed nem kivan, mint az Erdélyi Muzeum Egye­sület nacionalizálását. Mert miről van szó? Tényleg a románság részéről tagajánlások történtek, de olyan sok tagot ajánlottak, hogy azok beválasztása esetén a románság majorizálná az egyesület magyar vezetőségét és ezzel megtörténne a nacionalizálás, szóval a birtokbavétel ténye. Feltesszük a kérdést: Vájjon mit szóltak vol­na a magyar impérium idején az Astra vezetői, ha a magyarság többségi listát nyújtott volna be és azt követelte volna, hogy a kizárólag román Astra magyar többséget válasszon be a vezetőségbe és ezzel annak minden va­gyonát elvegye és az egész intézményt na- cionalizálja, magyarrá tegye?! Ilyen körülmények között, érthető, ha az Erdé­lyi Muzeum Egyesület magyar vezetősége nem haj­landó a ilisztán és kizárólag magyar adakozásokból és alapítványokból szerzett értékes múzeumi anya­got a birtokából kiengedni és mereven elzárkózik előle, hogy az egyesület vezetőségébe románokat is válasszon be. Az egyesület vezetősége már a leg­messzebbmenő határokig elment, midőn élték es mú­zeumi anyagát minden ellenszolgáltatás nélkül több mint egy évtizede, tisztán tudományos célokat tarv va szem előtt, az egyetem rendelkezésére bocsátotta Ó3 beérte azzal, hogy az államtól olyan értékű el­lenszolgáltatást kérjen, mint amilyent a magyar im­périum alatt a magyar államtól kapott. Megtehette volna azít is, hogy az első év után, midőn az állam nem fizetett, a múzeumi anyag használatát betiltot­ta volna. De nem tette érit, mert bízott a mindenkori kormányok és exponenseinek a bölcs belátásában és mindenre számíthatott, csak arra nem, hogy meg­akadályozzák még az egyesület tulajdonát képező anyag ellenőrzésében is. Stanciu egyetemi tanár magatartása és eljárása ! az egész magyarság körében ért held meedöbenést és izgalmat váltott ki. Xantus János és Balogh Ernő, akiket az egyesület a felülvizsgálatra kiküldőét, je­lentették a súlyos sérelmet » Muzeum Egyesület ve­zetőségének, amely amint értesülünk, birtokháborí­tás cimén Stanţiu professzor, illetve a közoktatás­ügyi minisztérium ellen büntető feljelentést tes*. Hisszük azonban, hogy erre nem lesz szükség, mert a Maniu-kormány meg fogja találni a módját an­nak, hogy a kinos incidenst kielégítő módon elsi­mítsa és végre valahára az Erdélyi Muzeum Egyesü­lőt jogviszonyát a kolozsvári egyetemmel olyan for­mán rendezze, ami nemcsak a komolyabb románság, hanem a magyarság legszélesebb rétegeit és az egye­sület magyar vezetőségét ki fogja elégíteni. Olajos Domokos. Elrendelték a csődöt a temesvári Lloydui Román Biztosítótársaság ellen Temesvári tudósítónk jelenti: Jelentette a Ke­leti Újság, hogy a Lloydui Román Biztosítótársaság, amely a Frankfurter Biztositó koncerojébe tarto­zott, az anyaintézet összeomlása folytán fizetéskép­telen lett. A fizetésképtelenség bejelentése után a biztosítótársaság ellen egymás uán adták be a bűn­vádi feljelentéseket és a bíróság a helyzet tekintet­be vételével, pénteken délelőtt elrendelte a csődöt, csődgondnoknak pedig Fehér Kristóf dr. nyugalma­zott táblai elnököt nevezte ki. A követelések bejelentésének határideje február 22. A csőd elrendelése az érdekeltek körében nagy elkeseredést keltett, mivel köztudomás szerint a tár­saságnak nem sok vagyona van. Az ügyben érdekes fordulatok is várhatók, amennyiben több a bűnvá­di eljárást kérő jelentés szerint azt a tartalékala­pot, amelyet a törvény a biztosítótársaságnál köte­lezően előír, nem fizették be 3 »»»>♦»tmmtiu[f tt m ttírni mi 11o reliüifésSkeitö újítás a fűtés terén! A fütő­Azelöíí Vezúv ítéli# technika legnagyobb vi zmánya. Nincsen többé rcssz kályha, mert a szab. „VEZÚV“ készülék magában véve pótol egy jó kályhát, 5© százalék tiikeS©- anyag megta^arílés! tüzelőanya; megtakariiás ! Gyors hőképződés! Minden vaská vhához a’kal- mazható! A „VEZÚV“ segítségével még a leghide­gebb szoba (he yiség) is keresztül fűthető, rieszer z si költség a fűtési id nyben 14 nap alatt megté iül. Ara vaslemezből, fényezve 350 lei, vörösrézből díszes kivitelben 600 lei. — Megrendelésnél a füst­cső bősége megadandó. Gyártja és forgalomba hozza I. WE.S2BERGER Temesvár, Józsefváros, BuLJBert- helot 1. Ar egyzék kívánatra ingyen ! Vidéki képviselők és ügynökök kerestetnek. SVlost! fontán sza&aáaloi '3106 szám

Next

/
Thumbnails
Contents