Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-08 / 281. szám
Bü^ APES’’’ Cîoj-Kolozsvir, 1929. december 8 VflSrffflflp ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Plata Unirii (Főtér) 4. Telefon : 5-08, 6-94 és 3-64. XII. évfolyam 281 -ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 2D Sül ár Iti halnod kell... A krajovai kongresszuson • megkorrigálták a magyar klasszikus költőt, aki gyönyörű himnuszában megénekelte: A nagyvilágon e kivül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sorskeze, itt élned, halnod kell! Mi, erdélyi magyarok valóban szószerinti értelmében szeretnék megvalósítani azt, amit a költő mond- Nincs egyéb célunk, minthogy becsületes munkával megkeressük iái magunk kenyerét, legtöbbször száraz kenyerét és életünk alkonyán elmondhassuk, hogy abban a földben akarunk megpihenni, amely számunkra legalább annyit adni tudott, amiből családunkkal együtt szerényen megélhettünk. Túlzott kívánság ez? Irredentizmus? Alig hisszük. Krajovában azonban nagy lelkesedés közepette követelték, hogy a hivatalokban minden Jobb pozícióból zárják ki a kisebbségieket s még a kifejezetten kisebbségi vállalatoknál is kerüljenek túlsúlyba a többségi nép fiai. Még tovább menve arról is szó esett a kongresszuson, hogy már a:z érettségi vizsgálatokon szigorúan szelektálják a kisebbségi diákokat s a további kiválasztás módja nem lehet más, mint a numerusz klau- ziusz. Mit jelent ez körülírás nélkül kifejezve? Semmi mást, minthogy nyugodtan éhen halhatunk. A földet elvették tőlünk, még a parasztjainkat sem kímélték- Tisztában voltunk azzal is, hogy diákjaink számára az élet utjai nincsenek rózsákkal kikövezve. Azt reméltük azonban, hogy amig az uj generáció felnő, megenyhül a hangulat s a hivatalokban nem fogják felállítani az éles különbség- tevést többségi és kisebbségi között. Hiszen valamikor Erdélyben is az adta meg a kvalifikációt az érvényesülésre, hogy ki a becsületes, munkás, tehetséges tisztviselő, nem pedig az, hogy kinek milyen az anyanyelve. Ezerszámra vannak ma is Romániában vezető állásokban emberek, akik a magyar világiban is a legelőkelőbb pozíciókat töltötték be. Hogy ma államrezon az, hogy a kisebbségi nem juthat előbbre a hivatali ranglistán, az köztudomású. Mi azonban a jövőben bíztunk, amikor az a generáció foglalja el a mai nemzedék helyét, amely együtt nő Iföl a főiskolákba bekerült diákjainkkal, s amely azt hittük a barátság alapjait fekteti le román és magyar között- Ezt a tévedésünket pecsételte meg a krajovai kongresszus. És azt is meg kellett érnünk, hogy a nemzeti parasztpárt kultuszminisztere kifejezetten helyeselte a Krajovában hozott határozatokat. Ha Costa- ohescu ur tudna magyarul, akkor bizonyára elrendelné, hogy az iskola-könyvekben a kijavított Vörösmarty kerüljön be. Ilyenformán: „Itt halnod, halnod kell!“ „Valóságos tolvajíészek“ (Bukarest, december 6.) Ismeretes, hogy Mad- gearu miniszter egyik utóbbi kamarai ülés alkalmával a vasúti mérnökökkel kapcsolatban azt a kifejezést használta, hogy valóságos tolvajfészek a vasat egyik-másik intézménye. A romániai mérnökegyesület sértőnek találta magára nézve Madgearu kijelentését, s a vasúti mérnökökkel szolidaritást vállalva, tiltakozó feliratot intézett Madgearu miniszterhez. A feliratban kérik, hogy a miniszter preci- zirozza, hogy kiket értett sértő kifejezése alatt és komolyan tiltakoznak az ellen, hogy a mérnöktestületet rablófészek névvel illesse. lorga éles kritikát mondott a. közállapotok* rél és kijelentette, hogy szívesen átvenné az ország vezetését „Olyan harcosnak érzem magam, akit a harctéren felejtettek pus- s kával várja, mikor szólítják harcba“ (Bukarest, december 6.) Pénteken délelőtt kilenc órára lorga professzor a bukaresti Dacia-te. rémbe gyűlést hivott össze, amelyen a meghívó értelmében a legkülömbözőbb pártokhoz tartozók is, de főleepen lorga pártjának hívei jelentek meg. lorga a gyűlésen hosszabb be^péde tartott. Legelőször is hangsúlyozta, hogy nem politikai gyűlésről van szó, helyesebben tűm pártgyülésről. Szavait minden józan itélőképességii emberhez intézi — mondotta, — azokhoz, akik meg tudják érteni az ország ■ jelenlegi súlyos helyzetét, s akik úgy érzik, hogy az ország sorsa reájuk is tartozik. Kijelentette, hogy a jelenlegi idők úgy nemzetgazdaságilag, mint alkotmányjogilag annyira .súlyosak, hogy a helyzet állandósul ísa nagyon komoly következményeket vonhat ma . "tán. Az ország minden lakosa politikával foglalkozik s legnagyobb részük helytelen módon. A külömböző pártok közötti gyűlölet rendkivül bagyra növekedett. Beszélt a diktatúráról, amelynek emlegeté- tését nevetségesnek tartja. Az erről álmodozó embereket fel kell ébreszteni. A külföldről — mondotta — a vonatok naponta hozzák be a szélhámosokat az országba, akik azért jönnek ide, hogy a könnyelmű és hiszékeny román népet becsapják s utolsó véres verejtékével szerzett kenyerét is elvegyék tőle. Az ország polgárai az egyik napról a másikra élnek. Takarékosságra senki sem gondol, hiszen nem tudja, hogy holnap melyik párt kerülhet hatalomra s az hogy fogja vezetni az ország ügyeit. Az ország helyzete valósággal gyártja a munkanélkülieket, hogy azután külföldre exportálhassuk őket. Ez hű tükörképe a szociális és gazdasági politikának, amely az országot a romlás felé viszi. Beszéde végén — annak ellenére — hogy a gyűlés politikamentességét hangoztatta — kijelentette lorga professzor, hogy még mindig elég erősnek érzi magát arra, hogy az ország ügyeinek intézését átvegye. — Olyan harcosnak érzem magamat — mondotta — akit a harctéren felejtettek s puskával a vállán várja, hogy hazája érdekében harcba szólítsák. Beiben Siorról irt hope miatt zsűrit WiSzegfű Gyula alien H. Kiss Síéin Könyvei adott ki, amelyben élesen vádolja Szegfűt a fejedelem „átértékeléséiért Mintegy fél esztendővel ezelőtt jelent meg Szegfű Gyulának, az ismert történetírónak, budapesti egyetemi tanárnak a könyvg Bethlen Gáborról. Ez a könyv Erdélyben, ahova eljutott, kétségtelenül megdöbbenést keltett. Már csak ezért is igen nagy mértékben érdekli az erdélyi magyarságot az az irodalmi pór, amely most bontakozott ki Budapesten. De ez a pör Erdély lelkét érdekli legközvetlenebbül, mert akinek történelmi alakja körül felviharzott a rendkívüli irodalmi vita, nagy, halhatatlan fejedelme: Bethlen Gábor. Rugonfalvi Kiss István történetíró, debreceni egyetemi tanár Bethlen Gábor értékelése címen adott ki egy könyvet, amely most jelent meg s amely nemcsak hogy felveszi a vitát Szejcfű Gyulával, hanem egyenesen vádakat emel. /?. Kiss István zsűri elé kívánja állítani az ügyet és‘döntést akar. Az az ügy i>edig. ami zsűri elé kerülne: Bethlen Gábor történelmi jelentősége, egyénisége és magyarsága egyfelől, másfelől pedig az a mód, ahogyan Szekí'ü Gyula mint történetíró a fajvédelem életének, történelmi szereplésének uj beállítást adott. Budapesten nemcsak historikusok között, nemcsak irodalmi körökben keltett fel nagy érdeklődést R■ Kiss István könyve és fellépése, hanem az egész közvéleményt kiváncsivá tette. De mélyebb jelentősége is van a kérdés tisztázásának, mert Szekfü Gyula teljesen a Eabsburg-di- nasztia akkori uralmi szempontjából állította a mai nemzedék élé Bethlen Gábort és a Habsburg-szempontot az egyedüli és kizárólagos magyar gondolatnak állítja fel. A Kiss István vádpontjai szerint Szekfü Gyula az objektivitás teljes mellőzésével járt el. a Bethlen Gábor egyéniségének legfontosabb adatait elhallgatja, vagy eljelentéktele- niti, jelentéktelen epizódoknak ad különös fontosságot, ezenfelül nem irtózott a fordítástól sem és „durva kegyeletsértést követett el.“ Meg is nevezi, hogy a vita eldöntésére kiket kivan felkérni: Angyal Dávid, Marczali Henrik. Károlyi Árpád. Szádeczky Lajos, Lu- kinich Imre és Takáts Sándor történetírókat. Kijelenti, hogyha a zsűri nem adna neki igazat, lemond az egyetemi katedrájáról és soha többé nem ír történelmet. Szekfü Gyula e vádakra most csak rövid nyilatkozatban azt válaszolja^ hogy ő vitát jjüü tíZ.í-iílUSiÉv a'Z OUiiÜi
