Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-07 / 280. szám
XII. tVF. 280. SZÁM. JBBUSBŰBtSSH 3 Történelmi látogatás: az olasz királyi pár meglátogatta a pápát (Róma, dec. 5.) A királyi pár vatikáni látogatásának történelmi jelentőségű napja elérke zett. Az ünnepélyes aktusnak elsősorban egyházi jellege van s emögött elmarad a látogatás politikai jelentősége. A .Citta del Vaticano területén már tegnap beszüntették az építkezéseket s szigorú ellenőrzést gyakoroltak az egyházi állam habárain belül maradt idegenekkel szemben. Ma a Citta del V:a.ticano területére csak külön meghívóval lehetett belépni. Délelőtt tizenegy órakor az uralkodópár és Grandi külügyminiszter, valamint a disz- kiséret hét gépkocsin érkezett a vatikáni állam határára. Az útvonalon végig ;a. sorfalat álló nép lelkesen éljenezte a királyi párt. A Citta del Vaticano határán a vatikáni állam főkormányzója Serafini magasrangu vatikáni főtisztviselők kíséretében fogadta a Felségeket, kiknek autója áthaladt a Szent Péter téren s a Borgia udvaron. A pápai gárda tisztelgett s a zenekar az olasz királyhimnuszt játszotta. A Szentatya a kis trónteremben fogadta a királyi pár látogatását. XJjabb részletek az olasz király látogatásáról (Róma, december 4.) Az olasz katonaság sorfalat állott a mai királylátogatás alkalmából az Angyalvár és a Szent Péter tér között, ahol a királyi menet megalakult. A svájci gárda a Busticicci téren felvonult olasz ezred zászlója előtt tisztelgett, majd a város kormányzója mondotta el a királyhoz intézett üdvözlő beszédét. A királyi pár látogatása — mondotta a kormányzó — megkoronázása az eddigi nagyjelentőségű eseményeknek. Az uralkodópár húsz percig tartózkodott Jack London: H magák kincse A nagy Írónak 15.- ik mos. megjelent müve. Ára 197 L T A r1 TT náI’ KolozsvórM^JSLLjMT jl\. OT 3 > kérjen prospektust a Szentatyánál a kis trónteremben. A vápa címerrel ékesített, fából készült dobozban négy diszkötéses müvet adott a királynak, amely a vatikáni éremgyüjtemény leírását és egyes érmekről készített reprodukciókat tartalmaz. Ezenkívül pápaságának nyolcadik évfordulójára készült arany, ezüst és bronzérmeket is adott a pápa emlékbe a királynak. A királyné Rafael: Madonna della Spezia c. képet kapta a szentatyától- A ki(Berlin, december 5.) A Vossische Zeitung közlése szerint a németi nemzeti párt bomlása nem áll meg az eddig kilépett tizenkét képviselőnél, mert a közeli napokban újabb tizennyolc kilépés fog történni. A párt főfészkében, Keletporoszországban is megindult u bomlási folyamat. Itt is számos kilépés várható a tártománygyülési nemzeti párti parlamenti frakcióból. A német nemzeti párt bomlása ma a német politikának legnagyobb eseménye. A bomlási processzust nyilvánvalóan Hugen- berg „Freiheitsgesetz“ javaslatának a parlamentben történt bukása okozta. Hugenberg javaslatét 312 szavazattal 80 ellenében elutasították és ami a legjellemzőbb, körülbelül 20 német nemzeti párti tartózkodott a szavazástól■ Beavatottak szerint körülbelül a nemzeti párti blokknak a fele lép ki a pártból és uj pártot alakítva együttműködési alapot fog teremteni a kormánnyal- Jobb és baloldal felé egyaránt szétmorzsolódik a német nemzeti párt, amelyet már a legutóbbi községi választásokon is jelentékeny kudarc ért. Viharos botrány a német birodalmi gyűlésen A birodalmi gyűlés tegnapi viharos üléséről most újabb részletek érkeztek: Amikor « belügyminszter ismét szólásra emelkedett, Könen kommunista képviselő ezzel a kiáltással fogadta: Le Severinggel, a munkás gyilkossal! Könen képviselőt erre szintén kiutahallgatáa vége felé a király bemutatta. Grandi külügyminisztert és a kísérete tagjai?. Az audiencia után a királyi pár és a kíséret a Mantopani loggiára vonult, ahol lefényképezték őket. Ezután a Gasparrinál tett látogatás következett, mely után az uralkodópár a Szent Péter templomban elhelyezett imazsámolyokon imádkozott Szent Péter sir ja és a szentség előtt A királyi látogatás a Vatikánban 12 óra 12 perckor ért véget. A Vatikán elhagyásakor a testőrség zenekara a pápai himnuszt játszotta, Gasparri bíboros államtitkár’ 12 óra 25 perckor Bor- gonzini-Duca nuncius kíséretében visszaadta a királyi látogatást a Quirinalban és leadta névjegyét Grandi külügyminiszternél issitoUták; minthogy pedig a íelszólitásnak nem tett eleget, az ülést ismét félbeszakítottákA botrányok az ülés megnyitása után újból megismétlődtek. Az alelnök az ülés megszakítása jeléül elhagyta helyé Könen képviselő azonban a teremben maradt. Amikor a közönség számára fentartott karzatot kiürítették, az ott tartózkodók közül mintegy tiz fiatalember a kommunista képviselőkkel együtt kiáltotta: „Vörös front!“ Nemsokkal később több kommunista Könennel együtt elhagyta a termet- Hétszer kellett félbeszakítani az ülést s teljes három óra hosszat tartott, mig Severing belügyminiszter befejezhette beszédét. Az ülés megtartását a végén már csak úgy lehetett biztosítani, hogy az összes kommunista képviselőket kizárták a parlamentből. A kizárási határozat több, mint húsz kommunistát sújt, akiknek egyrészéti csak a mai ülésről zárták ki, másrészét azonban nyolcnapi, sőt nyolcheti időtartamra. A kizárt kommunisták ugyan elhagyták az üléstermet, a parlament épületéből azonban nem voltak hajlandók távozni, ngy hogy az elnöknek végül a parlamentben tartózkodó detektivekel kellett felkérnie, hogy vezessék ki a renitens képviselőket. A karzatokat is teljesen kiürítették, miután a karzati közönsége szintén résztvet£ a kommunisták obstrukciójában. Egyelőre 30 képviselő hagyja ott Hugenberget A német nemzeti párt bomlása egészen uj irányba fogju tolni a német politikát nyomába sem értek. A báró lovaival nehéz volt versenyezni, mindazonáltal azt gondolták, hogy meg jókor érkeznek arra, hogy valamely meggondolásán lépéstől megóvják... Mikor Wesselényi Szebenbe megérkezett, már magasan ragyogott a nap. Az Orsolya-szüzck zárdája körül a kis tér néptelen, volt. Wesselényi a zárda kapuja elé hajtatott, mig a másik kocsi a bejárótól — hogy esetleg feltűnést ne keltsenek, — távolabb állott meg. Wesselényi és Sas Mihály leszállottak a kapu előtt. «< r^ny«P( — Mihály vitéz, — szólott Wesselényi — csengessen kend. Sas Mihály csengetett, de a kapu nem nyílt. Ekkor tempósan kihúzta magát és azt kérdezte, hogy nem kellene-e kizárni? — Még nem, — mondta Wesselényi. — Hátha a barátságos kopogtatást megértik. Sas Mihály a kocsi fenekéből előhúzta a vasbuzogányt, odaállt a kapu mellé és egyet döntitett a nagy vaspántokra. Még erre se jelentkezett1 senki. — Kopogtasson kend „barátságosabban“! Úgy látszik a Klastromnak nemcsak a szabályai, de a kapuja is szigorú, — mondta Wesselényi és a lassú hangja is mélyen dörgött, mint olyankor szokott, ha ingerült. Mihály vitéz mtfst már kettőt sújtott a kapura, amely ugyancsak csattogott az ütések ereje alatt, de még nem engedett. Ott bennt a zárdában megboj- dult minden. A kis csengettyűt, amivel a reggelit, ebédet és vacsorát, a felkelést és lefekvést szokták jelezni, — félreverték, ami veszedelmet jelent, amikor a refektóriumba kell a zárda lakóinak összeszaladni és imádkozni a fenyegető veszedelem elmúlásáért. Belől egy reszkető öreg hang siránkozott: — Ó, ó, ó! Ki háborgatja vakmerő kezekkel a szent falak csendjét?! — Azért zörgetünk, hogy megnyittassék! — Nincsen rá engedély, — nyögte a belső hang. — Akkor magunk engedjük meg magunknak a belépést, — mondta Wesselényi, — ha nem nyita- nak kaput, ó jámbor testvérünk. — Kik vagytok T — tudakozódott belől az öreg hang. — Istenfélő keresztények! Erre nvilt a kapu. Egy öreg szerzetes töpörödött alakja állott előttük komikus Cerberusként. Az öreg mintha megbánta volna, hogy kaput nyitott, vissza akarta téríteni őket. Különösen a Mihály vitéz erősen pödrött bajusza tiltakozott a vén szerzetes előtt az ellen, hogy ezek valamely istenfélő jámbor keresztények volnának. De hiába való volt az öreg tiltakozó mozdulata. — Hol a főnöknő? — kérdezte Wesselényi olyan hangon, hogy a szerzetesbe fagyott a szó. Némán, de készségesen mutatott n refektórium ajtójára. Wesselényi, Mihály vitéztől követve, belépett. Az Orsolva-szüzek térdepelve imádkoztak. Ekkor a fátyolos apácák közül egy szép sugár alak felugrott és kitárt karokkal Wesselényi felé sietett. Elhalkult az imák moraja, nagy csendesség támadt és az apácák csodálkozva fordultak az egymást ölelve tartó két alak felé. A csendben, édesen, gyöngéden, sok szeretet melegétől áthatott két név csendült csupáu: — Miklós! — Hona! Egy percig senki sem mozdult, mintha hűvös erő szegezte volna le valamennyit. Aztán Wesselényi karjaiba fűzte hitvesét és a főnök nő elébe léptek. — Hogy viselte magát a fogoly? — kérdezte Wesselényi. — Nagyon jól. Betartotta a vallásgyakorlatokat. És mi úgy szerettük, mint jó testvérünket. — Hálásan köszönöm jó anyám, — mondta Wesselényiim. — Ha ezzel nem volna leróva minden tartozás, szívesen állok a főanya rendelkezésére. A kapun kissé keményen kopogtunk s ha ezért romlás esett rajta, a kovácsmestert hivatni fogom, mielőtt távoznánk. — 'Uram. Kegyelmednek tudnia kell, hogy hitvesét büntetésből internálták zárdánkba. Üdvözítő vallásunkról más hitre tért s ezért a felső hatalom vezeklésre ítélte. — Igen anyám. Én azért viszem el most magammal, hogy egy sokkal felsőbb hatalom Ítéljen felette. — Egy sokkal felsőbb hatalom? — Igen, az Isten, aki hatalmasabb a császárnál is! — Ó! Per amorem dei! De báró ur! Felszabadulása előtt cl nem engedhetjük, — ijedezett as apácafőnöknő. •— Tudom! Azért jöttem személyesen. így aztán az én oltalmam alatt útnak lehet engedni. — É3 elviszi? — Szives engedőimével. — Az én engedelmemmel nem! — Akkor anélkül! — Szűz anyám, patronálni Hová gondolt — Csak arra, hogy innen mentői hamarább távozzunk ! És már indultak is Wesselényiné zárdabeli kamrájába, hol az asszony utazó ládájába hányták, amit magával hozott és pár perc alatt már kocsin ültek. Sieben végén találták Bethlen Eleket és Csereyt. — Minden rendben van? — kérdezte Bethlen. (Folytatjuk.)
