Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-06 / 279. szám

XII. ÉVF. 279. SZÁM. A bolgár javak „hét nap alatti“ elkobzása felelet a bolgár miniszterelnök erélyes nyilatkozatára: „Nem fizetünk, inkább lángbaboritjuk a világot!“ Háromszázmillió értékben kerülnek elkobzásra a bolgár, százmillió értékben az osztrák javak (Bukarest, december 4) Általános feltű­nést keltett a lapoknak az a híradása, amely szerint a pénzügyminiszter elrendelte a bol­gár állampolgárok javainak a legrövidebb idő alatt való végleges elkobzását. A rende­let egy korábbi miniszteri rendelet végre­hajtási utasításának tekinthető, amely a Monitorul Oficialban már megjelent s amely az egész ország területén található összes bolgár javaknak és az osztrák állampolgárok ókirályságbeli vagyonának likvidálása iránt intézkedik. Emlékezetes a bolgár miniszterelnök nem rég elhangzott nyilatkozata: „Nem fizetünk, mert nem tudunk fizetni... És ha ezért olyan megtorlásban lenne részünk, amely nemzeti életünk testébe vág, készek vagyunk ismét lángbaboritani a világot“. Közvetlen ezután a kijelentés után jelent meg Madgearu pénzügyminiszter rendelete: A bolgár javak elkobzásának hét nap alatt meg kell történnie■ A minisztérium illető osz­tályai minden más munkát függőben tarta­nak addig, a.mig az elkobzás az egész ország területén befejezést nem nyert. Jólértesült körökben szerzett informá­cióink szerint a bolgár kormányt meglepetésszerűen érte ez a pénzügyminiszteri intézkedés, A tárgyalások a bolgár állampolgárok javai­nak zár alól való feloldása ügyében már évek óta folynak s ezek a tárgyalások formailag nem szakadtak meg. Annál kínosabban érinti tehát a bolgár kormányköröket a pénzügymi­niszter rendelete, mert a jóvátételi kérdésben uralkodó általános feszültség ellenére is egé­szen a legutóbbi időkig minden remény meg­volt arra, hogy a két állam megnyugtató megegyezésre jut a bolgár javak kérdésében. Illetékes bolgár körök azonban még mindig nem adták fel a reményt arra, hogy sikerülni fog kielégítő megoldást találni s a bolgár kor­mány erre annál is inkább törekszik, mert a román pénzügyminiszteri rendelet végrehaj­tása egyrészt a román gazdasági életben is nagy­jelentőségű vagyonokat és intézeteket rombolna szét, másrészt pedig a kis­emberek egész tömegét tenné tönkre- Szó van ugyanis nehány előkelő pénzinté­zetről, földbirtokosról, háztulajdonosokról, akik között Gesov volt bolgár minisz­ter is szerepel s ezeken kívül az ipa­rosoknak, kereskedőknek és földműve­lőknek, főleg kertészeknek százairól, akiknek hosszú évek munkája árán sikerült kis ingatlan vagyonra szert tenni s akiknek munkája gyümölcsét néhány nap múlva dob­ra üti a pénzügyminisztérium. Illetékesek hozzávetőleges becslése szerint az összes romániai bolgár javak ér­téke meghaladja a háromszázmillió lejt. Valamivel több türelem nyilatkozik meg az osztrák javakkal szemben, de a Mpnitorul Oficialban megjelent miniszteri rendelet sze­rint ezeket is ugyanez a sors éri, mint a bol­gár vagyonokat, ha nem is olyan rövid, zá­ros határidőn belül. A Saint Germain-i béke Műszaki szakmába ! (állas, munkaszere ő bata! kereskedő, vagy mérnöknek 5—600X00 Lei tőkéve! al­kalom nyílik betársulni egy Erdély legélén­kebb városában és Bukarestben működő, elsőrendű beszerzési forrásokkal íeayedáru- sitásokkab képviseletekkel) rendelkező, jó- nevü műszaki üzletbe — Írásbeli megke­resések ..BIZTOS EXISTENZ!A" jelige alatt Rudolf Mosse S. A Arad, Str. Alexandri 1. címre kéretnek. végrehajtásának egyik utolsó aktusa lesz ez, amelyet kétségkívül megint csak a keleti jó­vátétel ügye siettet. Az osztrák javak elkob­zására vonatkozólag illetékes helyen a kö­vetkező nyilatkozatot kaptuk: — Közel tiz esztendős ügy már ez. Az osztrák javakat Órománia területén a békekö­tés után jogszerűen lefoglalta a román állam s részben, de elnyészően csekély részben már be is fejezte az elkobzást- Most azonban, né­hány éve úgyszólván elaludt az ügy Semmi további lépés nem történt ez idegen javak likvidálása dolgában. A rendelet meglepetés­szerűen érkezett- Osztrák kormánykörökben az volt a felfogás, hogy a több esztendős szél­csend után sikerülni fog kereskedelmi tár­gyalások kapcsán olyan megoldást találni, amely mentesiti az osztrák állampolgárok vagyonát az elkobzástól. Az erre irányuló re­ményt most egy csapásra szétoszlat la a mi­niszter. Itt már valamivel csekélyebb, mintegy százmilliót kitevő vagyonról van szó­Főként kereskedelmi vállalatok, háztulajdo­nosok és földbirtokosok vannak érdekelve- De számos kisembernek: osztrák szakmunkásnak nevelőnőnek, sőt cselédleánynak károsodását; is jelenti a békeszerződés értelmében történő, de alapjában véve mindvégig elodázhatnak gondolt vagyonelkobzás, amelynek kíméletet nem ismerő keze elér a régi nyugdíjasok pen­ziójáig, sőt a kis német Freulein takarék- pénztári betétkönyvecskéjéig is. Nem csekély munka lesz a lefoglalt érté­kek árubabocsájtása. A minisztériumban éjjel nappal folyik a likvidálás megfeszített mun­kája, Livizeanu igazgató vezetése alatt, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Egyelőre a bolgár vagyonokkal vég­zünk. Bizonyos, hogy nem tudjuk elvégezni a munkát hét nap alatt, mint ahogy a pénz­ügyminiszter ur rendelete szól. De két hét alatt, gondolom elkészülünk. Egyes esetekben bizonyos adatok megszerzése nehézségekbe kerül és ez hátráltatja a munkát, amelyen egy ügyvéd-bizottság állandóan működik. Senkinek a vagyona nem menekül az elkob­zás elől, aki bolgár. Csupán annyi kedvezmé­nye van, hogy a törvény elővételi jogot biztosit szá- > mára­És azután: kinek-kinek jogában áll megtá­madni az elkobzó intézkedést azon az alapon, hogy az illető vagyon tulajdonképen nem az ő tulajdona volt a kérdéses időpontban, vagy pedig, hogy idejekorán megszerezte a román állampolgárságot. Ilyen eset azonban kevés lesz. A legnagyobb, sok milliós crtékü vagyo- noknál teljesen tisztán áll a helyzet... A dol­gok végső kialakulásában el fogjuk árverez­ni őket­A bolgár és osztrák állampolgárok köré­ben nagy lehangoltságot keltett a miniszteri intézkedés és számosán kértek útlevelet a kö' vétségeken, hogy kifosztott an, nincstelenül visszatérjenek hazájukba. Ezeknek a szerencsétlen embereknek ne­veit is beilleszthetjük a világháború veszte­séglistájába,.. Jávor Bila. ,Magasabb állami szempontokból“ nem engedélyezték a marosvásárhelyi munkásság kulturelőadásait (Marosvásárhely, december 4.) A maros­vásárhelyi munkásság minden évben szabad- iskolai előadásokat szokott rendezni, társada­lom-természettudományi és egészségügyi tar­talommal. Mivel az idén az előadásokat a be­zárt munkásotthonban nem tarthatták meg, a munkásság Popeseu Adrianhoz, a városi ideiglenes bizottság elnökéhez fordult s kérte egy terem átengedését. Popeseu Adrian dr. a városi közgyűlési termet négy előadás cél­jaira rendelkezésre is bocsátotta. A munkás­ság a terem birtokában a rendőrséghez is be­jelentette előadásait. Szerda délben azután a rendőrprefektura értesítette a munkásokat, „magasabb állami szempontokból* az előadá­sokat nem engedélyezheti- Az eset a munká­sok körében nagy méltatlankodást keltett. Létrejött az előzetes megállapodás az orosz és kínai delegáció között (Moszkva, december 4.) A fegyverszü­neti tárgyaláson jegyzőkönyvi megállapodás történt az orosz és a kinai delegáció között. E megállapodás szerint a kinai kormány visszavonja az általa kinevezett orosz-kinai vasút igazgatójának kinevezését. Az orosz delegáció belement abba, hogy a kinai kor­mány az elmozdított vasúti igazgatót más mi­nőségben alkalmazhassa. Ezután megújítot­ták az 1924. évi egyezményt. A Chikágó Tri­bune közlése szerint a kinai delegáció kérte a következőket is: A szovjetkormány kötelezettséget rőt lal arra, hogy vasúti alkalmazottul kinai területen kommunista propa­gandától tartózkodni fognak. A konfliktussal kapcsolatban és annak kez­deti időpontjától őrizetbe vett foglyokat köl­csönösen szabadon bocsátják és részükre akár hazájukba visszatérést, akár a lakóhelyükön maradást lehetővé teszik. Mindkét fél köte­les a határvidéken felvonultatott csapatokat az Egyesült 'Államok kormánya jogo­sulatlan nyomást akart gyakorolni Oroszországra s épen ezért a diplomá­ciai lépést a Szovjetoroszország ellen irányuló barátságtalan cselekmény­nek tekinti s kifejezésre juttatja azt a felfogását, hogy a közvetlen tárgyalásokba harmadik fél beavat kozása szükségtelen és fölösleges. A párisi lapok azt közük, hogy a szovjet ilyen tartamú válaszjegyzéket már el is jut­tatott Washingtonba, ahol a válasz meglepe­tést keltett- Stimson külügyi államtitkár ki­jelentette, hogy az amerikai jegyzék máské­pen nem magyarázható, mint ami szövegéből félreérthetetlenül kitűnik. Épen ezért nem állja meg a helyet az az állítás, hogy Ameri­ka a szovjetre nyomást akart volna gyako­rolni- _____________ határvonalak őrszolgálatos men­külö­a úgy visszavonni, hogy a tén csak a rendes kisebb nitmények maradjanak. (Berlin, december 4.) szerint a szovjetkormány vánja, hogy az Egyesült ciója olyan időpontban történt, amikor Kina és Oroszország között már megindultak a közvetlen tárgyalások. A szovjet a jegyzék­ből azt érzi ki, hogy Moszkvai . jelentés 'megállapítani ki- Államok interven­m m Bútoraink tartós­ságát garantálják iegmodernebbvil berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely ék, Réti Rt. Bútorgyárában vásárolhatja. Vifágmárkás zongorák és pianinók nagy választékban! — Rajzainkkal utazón« kát meghívásra kiküldjük.------—

Next

/
Thumbnails
Contents