Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-05 / 278. szám
XII. tVF. 278. SZÁM. 3 Apponyi Albert levélben üdvözölte a Kemény Zsigmond társaságot félszázados jubileuma alkalmából ínczédy-Joksman Ödön, az Országos Magyar Párt ügyvezető alelnökiének hatalmas beszéde az impozáns marosvásárhelyi Kulturünnepségen (Marosvásárhely, december 3.) Ritka bensőséges közéleti ünnep zajlott le Marosvásárhelyen. A Kémény Zsigmond irodalmi társaság fennállásának 50 esztendős évfordulóját ünnepelték és a közönség ezúttal annyira megtöltötte a hatalmas kultúrpalotát, amilyenre évek óta nem volt példa. Megható, hogy a marosvásárhelyi közönség mennyire szivén tudja viselni az erdélyi irodalom sorsát. Báró Kemény János megnyitó beszéde után Berde Mária tartotta meg emlékbeszédét. Az emlékbeszéd felépitésében nem volt semmi sablonos, élet vibrált benne, szinte drámailag bontakozott ki ötven év erdélyi irodalma. Tabéry Géza versben rótta le Kemény Zsigmond nagy alakjával szemben az emlékezés adóját, költeményének szépsége valósággal magával ragadta a közönséget. A zenei részt Maros- vásárhely két kedvenc énekmüvésznője: V. Hegyi Lili és R. Heltal Ida nyújtották. Hegyi Lili interpretálásában Haják Károly értékes zeneszerzeményei kapták meg a megnyilatkozás lehetőségét, Heltai Ida Liszttől és Lavottától énekelt. Mindkettőjük nagy zenei felkészültsége, hangjuknak meleg érce, egyéniségüknek sajátosan eltérő, de a maguk nemében egyformán a legnagyobb művészi teljesítményekkel kész volta megérdemelték azt a frenetikus hatást, amely énekszámaik után felcsendült. Es most egy drámai jelenet került színre: szerzője Kemény Zsigmond, akinek Zord idő cimü regénkéből Izabella királynő bucsuzásának részletét vitte színpadra Döczyné Berde Amália. Erős színpadi érzéke az epikai müvet feszültséggel teli dialógusokká gyúrta át. A szcenikai hatások fokozásában segítségére voltak Bürger Dezső és V. Hegyi Lili.. Izabella királynőt Kabdebó Erna alakította, a főudvarmes- ternó szerepében a tehetséges Kádár Ferencné debütált. színjátszó talentumáról tett bizonyságot Far- ozády Elekné és kellemesen hatottak a hölgyek között báró Bálint Károlyné, Bürger Dezsöné, Trózner An- nuska, Várady Arpádné. A férfi szereplők közül emeltessenek ki Szigyártó Gábor, Nemes Károly, Szabó László. folytonos ébrentartása, amelynek egyik legerősebb eszköze, épen a magyar nemzetirodalom ápolása, úgy teljes joggal vagyok itt, só't fajom és nemzetem iránti szent kötelcsségbó'l állok e helyen és hajtom meg a tisztelet és az elismerés lobogóját azok előtt, akik munkásságukkal a múltban Erdély irodalmát szolgálták, a jelenben pedig a magyar nemzeti kisebbség kulturális küzdelmeinek leghivatottabb harcosai. — Az ünnepek: aranvkelyhek, amelyekből lehet inni mérget is, meg mámort is egyaránt. Vannak kelyhek, ha mindjárt nem is arany, hanem fa- kelyhok, amelyekből az örökkévalóság italát nyerjük. Ilyen kehely ma a Kemény Zsigmond Társaság ötven éves fennálásának ünnepe, a magyar irodalom kelyhe. Ez az az ital, amelynek minden csöpp- jétől szivünk hangosabban dobog, ajkunkon uj és uj érzés fakad, egész valónkat átjárja a tenni vágyásnak a mámora. Hogyne keltene hát — fejezte be Inczédy Jpksman Ödön nagyhatású beszédet — ünnepi hangulatokat minden magyar ember szivében e társaság félszázados fennállásának már egymagában vett puszta ténye is! Hogyne hoznám en boldogan ide minden magyar ember őszinte szerencsés kívánatét! Hogyne kérném minden magyar ember szive szerint a jó Isten áldását e társaság kulturális munká jára! ■ Utána Ligeti Ernő, az erdélyi Irodalmi Társaság nevében üdvözölte a, testvér irodalmi társaságot, hangoztatva azt a felbecsülhetetlen értékű kulturális tevékeny munkát, amelyet e társaság ma is kifejt. iró és a közönség összehozása tekintetében. Üdvözlő beszédek rendjén Tabéry Géza is felszólalt, alti bensőséges érzéssel, a szónoki képek gazdagságával üdvözölte a Szigligeti-társaság nevében a jüblláris kulturegyesületet. Szigyártó Gábor felolvassa végül az üdvözlő leBotolvapetige svéd acél hlpefélss speciálisan erőszakai] bsroiváiásira alkalmas. veleket, amelyek között szerepeltek a Kisfaludy- és Petöfi-társaságok, a jugoszláviai és csehszlovákiai magyar irodalmi társaságok meghatóan szép levelei is. Üdvözlő levéllel fordult a társasághoz Apponyi Albert gróf is, aki hangoztatta, országhatárok fölött, is, az irodalomnak, a magyar szellemi műveltségnek egymásrautaltságát és egységét. Apponyi Albert szinte paraneizisként ható levele a Kemény Zsig- mond-társaság évkönyvében facsimilében is aaeg fog jelenni. Óriási vihar dúl a Lamanche csatornában Az iidvözIéseK Ez volt az estélynek, ha lehet e szóval élnünk, a látványos része — a korhű magyar kosztümökben beállított színdarab és az énekszámok — a díszközgyűlés második részét azok a magasszinvonalu be- i szédek képezték, amelyek az üdvözleteket hozó dele-, gátusok ajkairól hangzottak el. A Magyar Tudományos Akadémiát Zichy István gróf képviselte, aki hangsúlyozta, hogy szívesen jön Erdélybe, nemcsak azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia üdvözletét tolmácsolja, de jólesik neki közvetlen közelből látni azt az irodalmi életet, amelyet már évek óta a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel kisér. Es most ínczédy-Joksman Ödön üdvözlő beszéde következett, aki az Országos Magyar Párt nevében szólalt fel és szónoklatának tüzével, mindinkább Ívelő lecdületével olyan lelkesítő hatást váltott ki, hogy percekig eltartott a tapsorkán. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Az országos Magyar Párt megbízásból állok itt, hogy a Kemény Zsigmond társaság fél évszázados fennállásának ünnepén a romániai magyarság szerencsekivánatait tolmácsoljam. A „párt“ szó rendes körülmények és viszonyok között már magában véve politikát jelend, s ha a mi életviszonyaink között is csak ezt jelentené, úgy vajmi kevés szerepem volna egy irodalmi, tehát kulturális ünnepségen résztvenni, ahova a szó mindennapi értelmében vett politikának behatolni nem sza bad. De mert az Országos Magyar Párt egész pvo- grammjának gerince a magyar nemzeti öntudat Villamos Mirhák, teáskannát?, resaHd-ok, vasalói? karácsonyi vásár. Mélyen leszállított árak!! EwoSrSoa, € — Hotel Centrai épület — (PARIS, december 3.) A Lamanche csatornában ma hajnali három óra óta másodpercenként csaknem 30 méter gyorsasággal haladó hatalmas szélrohamok dühöngenek. Háromszázötven hajó teljes gőzzel igyekezett kikötőbe jutni s most Plymuth, Porstmuth, Brighton, Dower angol és Cherbourg, Lehavre, Boulogna, Sur Mer és Calais kikötőiben várják a vihar végét. A hatalmas viharral a nagy óceánjáró gőzösök sem tudnak megbirkózni, ezek is a kiötőkben vesztegelnek, mert nem tudnak indulni a vihar miatt. Így örült olasz három embert megölt és hetet súlyosan megsebesített Marseillében Emikor töltényei elfogytak, menekülni próbált, de a feldühödött járókelők agyonverték (Paris, december 3.) Marseillesben óriási izgalmat keltett egy őrült borzalmas vérengzése. A lapoknak a vérengzésről a következőket jelentették: Egyik marseillesi rendőrőrszobába tegnap beállított egy fiatal olasz munkás, akit nemrégen bocsátottak el az elmegyógyintézetből és a magával hozott fegyvert ráfogta a helyiségben tartózkodó rendőrök egyikére. A rendőrparancsnok, egy őrmester, abban a hiedelemben, hogy merénylő áll velük szemben, ártalmatlanná akarta tenni, mire az őrült elsütötte a fegyvert és egy lövéssel leteritette az őrmestert. Ott volt a szobában egy kihallgatásra váró öregasszony is, akit az elmebeteg olasz szintén halálra sebzett, majd kiugrott az ajtón s mielőtt a rendőrök lefoghatták volna, a. térre rohant. A fegyveres őrült elől riadtan meneküllek az emberek s ő a tér szökőkútjának talapzatára mászott fel s a járó-kelőket szemelte ki célpontjául. Egy idegenlégióból} -német katona, Wilhelm Kurt Sem kerülhette el-"sorsát. Az őrült súlyosan megsebesítette s ■ mikor több sebből vérezve összeesett, újabb két lövést küldött halódó testébe. Az elmebeteg olasz közben állandóan szedte ki zsebeiből az újabb és újabb 'töltényeket s folyton töltötte fegyverét és lőtt, úgy, hogy a rendőrök meg se merték közelíteni. A lövések egy félóra leforgása alatt további hét embert sebesitettek meg, köztük két taxisoffőrt. A vérengzésnek nem tudtak volna hamarosan véget vetni, ha a vérengző őrültnek nem lett volna fogytán a muníciója. A lövések gyérülni kezdettek s a rendőrök ekkor egy teherautó mögül megközelítették, megadásra szólították fel. Az elmebeteg még ekkor is tovább lövöldözött, mire a rendőrök mintegy negyven lövést adtak . le rá, de az őrült ugrált a szökőkút talapzatán ide-oda és egyik lövés sem sebesitet- te meg. Egy óláig tartó izgalom után az őrültnek teljesen elfogyták a töltényei, ekkor menekülni próbált. Futás közben golyó érte, összeesett. Közben az eddig elbújt járó-kelők előkerültek a kapualjak alól s rá- .rohaaitak a sebesült vérengzőre, akit a szó szoros értelmében agyonvertek. A rendőrök nem tudták megfékezni a lincselő tömeget s félholt állapotban szállították kórházba a vérfürdőt okozó elmebeteget, ahol már meg is halt.
