Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-05 / 278. szám

Cluj-Kolozsvir, 1929. december 5 C&tíiÖTtöí

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN :

1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.

12 oldalas szám ára 5 le).

Farkasok dala

ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon : 5-0$, 6-94 és 3-64.

XII. évfolyam 278-ik szám

ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő.

Egyes szám ára 20 Sülét

Öklével verte az asztalt, ezzel akart nagyobb npmatékot adni üres handaban- dazásának egy liberális szenátor

„A kormány eSkapatta az erdélyi kisebbségeket“ — Mircea szenátor megállapította, bogy a kisebbségek sohasem tanúsítottak

áíiamelienes magatartást

(sz-) Úgynevezett „ellenzéki“ népgyülé- seken vonultatja fel a liberális kormány ósdi fegyverzetbe bujtatott hadait a kormány ellen. Hiszen nem lehet panaszra okunk, az a párt, amely, amig kormányon volt, a gyűlölet mérgét ontotta parlamentjében és sajtójában napról-napra a kisebbségekre, most egy- egy kegyes szóvirágban meg-meg legyez bennünket is, kisebbségieket és a pa.trónus fölényes hangján igér tejjel-mézzel folyó Kánaánt számunkra is, csakhogy lássuk be, milyen mesterei a kormányzásnak ők, a maguk romlott, korrupt panamavilágával és milyen kontárok az utódok, akik ezidőszerint bitorolják a liberálisok monopóliumát- A báránybőr- be bujt farkas vicsorító foga azonban mindegyre kiv|ü|n az erdélyi népgyüléseken mézes-mázas'mosolyra nyiló liberális orátorok ajkam. A legújabb vesszőparipa, — amelyen Bukaresttől Déváig nyargalásznak a liberális vigaszverseny mindenünnen kikopott zsokéi, — a magyar tisztviselők nyugdíjügye. Egy arrogáns liberális szenátor éppen a mai napon dörzsölte a kormány orrához ezt a nagy „tékozlást“, amely, mint mondotta, az állam ellenségeit juttatja busás és jogósulatlan előnyökhöz és ugyancsak- most dörögte el frázisait erről a kérdésről Mosoiu tábornok a dévai „nép“-gyülésen, abova napidijjal és eszem-iszommal csábítgatták a gyönge ellenállást tanúsító parasztokat.

Nem alkatunk tulnagy jelentőséget tulajdonítani a liberális mozsárágyuk puffogtatásának, amelyhez — sajnos — egyes szólamokkal magukat pártonkivülinek mondó, de valójában kormánypártisággal kacérkodó lapok is szolgáltak. Ha másban nem, legalább a Boila Romulus karakteres magatartásában bízunk, amelyen remélhetőleg megtörnek a többségi sorokból eredő és soviniszta forrásokból táplálkozó hátbatámadások. Nem tudjuk ugyanis feltételezni, hogy a kormány a már megszavazott törvény után bármely indokolással is tiakarodót fuhasson egy olyan kérdésben, amelynek késői elintézése a román állam becsületügye. Rá kell azonban világi- canuuk arra, hogy a magyar tisztviselők nyugdijkérdését ellenzéki, sőt többségi oldalon is nem egyszer használták fel a románság és a kisebbségek közötti viszony gyupontjá- ul. Nem tudjuk, milyen összefüggésben áll ez a mindegyre lobbotvető tüzriadalom azzal a ténnyel, hogy a vidéki hatóságok még mindig igyekznek szabotálni a nyugdíjasok ok- mányldállításának dolgát és az eskületétel elé is akadnak, akik mesterséges akadályokat gördítenek, de érzésünk szerint épen itt az ideje annak, hogy a kormány határozotton szembeforduljon az elkenési tendenciákkal és érvényt szerezzen a törvény félrenemérthető rendelkezéseinek. Karácsonyi ajándéknak ígérték >a tiz év óta függőben tartott tisztviselői nyugdijakat, de ma már nyilvánvaló, hogy jól belemegyünk az újévbe, amig lesz a dologból valami. A mi komoly óhajtásunk tehát az, hogy a kormány, ha kell, forsziro- zott munka árán is elintézíesse a nyugdij- kérvényeket, ugyanakkor pedig utasítsa arra alantas közegeit, hogy haladéktalanul járjanak a náluk jelentkező tisztviselők kezére. A nyilt. vagy titkos kormánylapok pedig ne siessenek támogatására a kormány buktatás! célokat szolgáló akciónak azzal, hogy népsze- rüséghajhászásból együtt üvöltenek a liberális farkasokkal.

(Bukarest, december 3.) A szenátus keddi ütését délután négy órakor nyitotta meg Bratu elnök, aki először a francia szenátus választáviratát olvasta fel a román szenátus Clemenceau halála alkalmából küldött részvéttáviratára. Az első szónok Gradisteanu, jelenleg pártonkivüli volt liberális kép viselő, akinek beszéde a jelenlegi ülésszak első' viliarát váltotta ki a szenátusban.

Liberális ostrom

Gradisteanu rövid mondatokban beszél és min- denik mondata egy-egy külöi vád a kormány ellen. Mindjárt beszéde elején kijelenti, hogy a kormány teljesen alkalmatlannak bizonyult arra a munkára, amelyre vállalkozott. A kijelentésre kitör a vihar. Az óriási lármából kihallatszik Joanitescu államtitkár hangja.

— Tekintettel Gradisteanu szenátor ur inptjára, nem nehéz megállapítani, hogy kijelentései honnan erednek.

Gradisteanu válaszol: Kijelentéseim csak önmagámtól erednek, megállapításaimat a magam neGradisteanu nem hagyja magát és tovább sorakoztatja fel vádjait. A kormány saját tevékenységével egyenesen nemzetellenesnek mutatkozott. A románság ellen zúdította a bolgárokat a Kadrilatérben, a ruthéneket Besszarábiában és elkapatta az erdélyi kisebbségeket, akiknek igazságtalan előnyöket nyújtott. Addig ment, hogy az állam régi ellenségeinek, az esküt nem tett magyar tisztviselőknek magas nyugdijat engedélyezett a hadiárvák cs rokkantak kárára. A kisebbségek hálája a hazafiatlan magatartás, amiért a kormány még a községekre is rázuditotta őket.

Gyárfás Elemér: Az Ön által emlitett nyugdijakból azonban eddig még egy bánit sem kaptunk kézhez. i

Gradisteanu: De meg fogják kapni. (Nagy derültség.)

A tomboló lármából Gyárfás szava hallszik: Ne csináljon propagandát a kisebbségekkel való béke megzavarásával.

Gradisteanu: Ilyen előzmények után nincs mit vitatkoznom a kormánnyal. Nem is állok vele szóba, hanem a korona képviselőjét, a régénstaná- csot fogom arra kérni, hogy ezt a nemzetellenes kormányt menessze.

Az illetlen szónok

Raducanu miniszter: Gradisteanu szenátor ur nyilatkozata különös benyomást tett rcáiy, Ö maga sincs tudatában kijelentései horderejének. Lényegében rendkívül súlyos, formailag pedig meg nem engedett stilusu vádakat hangoztatott a kormány ellen. A szólásszabadságot mi is teljes mértékben tiszteljük, de ő neki is , tiszteletben keli azt tartania és amiért rettenetes mértékben el kell ítélnünk eljárását, úgy az az illetlen forma, amelyet választolt és amely csak arra alkalmas, hogy a saját politikai sírjára sirkövet helyezzen.

Gradisteanu a szenátorok kiabálásai közben hagyja el a szónoki emelvényt.

Mircea mérnök a következő szónok, aki tulajvében teszem — és közben öklével veri a szónoki emelvényt, majd tovább folytatja.

— A kormány elbocsátotta a vezetőpoziciókból a legértékesebb elemeket és ezeket a helyeket szolgálatra alkalmatlan egyénekkel töltötte be.

Közbekiáltások: Neveket mondjon, mert kü- lömben nem érdemes arra, hogy meghallgassuk. A szenátus nem akarja Gradisíeanut szóhoz engedni, végül is az elnök kérésére, hogy tartsák tiszteletben a szólásszabadságot, egy kissé elesendesedik a lárma.

Gradisteanu; Az adóterhek olyan nagy mértékben növekedtek, hogy a gazdasági helyzet elviselhetetlenné vált áz országban. Nem minden adóteher válik az állam hasznára. A közszolgáltatások jelentékeny része mellékvágányokra jut.

Ezután emeltebb hangon folytatja: Megzavarták még a vallási békét si.

Újból óriási lárma.

Joanitescu államtitkár: Hallgassák meg uraim ezt az embert, aki már régen politikai anaehroniz- mussá vált.

donképpeni beszéde előtt a következőket mondja:

— Kijelentem, hogy én, aki a gazdasági élet középpontjában állok, állandó gazdasági kapcsolatban vagyok a kisebbségekkel s ismerem életüket és gazdasági tevékenységüket, s a kisebbségek részéről sohasem tapasztaltam olyan magatartást, amely a legcsekélyebb mértékben is hazafiatlan és állam- elenes lett volna.

Kritika a hadgyakorlatról A szenátus megtapsolja a kijelentést, s ezután Mircea szenátor áttér tulajdonképpeni beszédére. Örömét fejezi ki afölött, hogy a kormány a hadsereget fejleszti. Legnagyobb mértékben szükségesnek tartja az ipar és kereskedelemnek elősegítését. A mezőgazdaság minél magasabb nívóra emelése érdekében a kormánynak mindent meg kell tennie. A kormányzás egy éve alatt még nagyon kevés történt ebben az irányban. Felpanaszolja, hogy az őszi hadgyakorlatok nagy mértékben akadályozták a kereskedelmi szállításokat, ez például Erdély északi része gyümölcstermelése szempontjából súlyos károkat okozott.

Chihosky hadügyminiszter megállapítja, hogy a hadgyakorlatok csak négy napig tartottak, különben is a hadseregnek joga van a vasutat ilyen alkalmakkor igénybe venni.

Mircea mentegetőzik, hogy egyáltalában nem vöt! szándékában bántani a hadsereget. Az ipar és a kereskedelem állami támogatásáról beszél s külföldi példákat hoz fel. Többek között egy részt olvas ,fel a magyar hivatalos lap egyik számából, amelyben a magyar kormány egyenesen megtiltja a városoknak és a községeknek, hogy a városok felszerelésére szükséges gépeket, tüzoltófecskendőket stb. külföldről hozassák.

A következő szónok Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor lett volna, az elnök azonban az idő előrehaladott voltára való tekintettel bezárta az ülést s így a Gyárfás Elemér beszéde a szerdai ülésre maradt.

Az „elkapatott" kisebbségek

Mai számunk 12 oldal