Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-31 / 298. szám
% XII. JSVF. 298. SZÁM. mm Désy Zoltánnal együtt néztünk szembe a halállal Egy szemtanú és egykori bajiárs feljegyzései az államférfi hősi haláláról Nagy József dr. gyergyószenltmiklósi ügyvéd tiszttársa volt Désy Zoltánnak annál a zászlóaljnál, amelynek kötelékeben együtt mentek a tüzbe. Most harctéri feljegyzései alapján a következőkben Írja le a Désy Zoltán elesitének és azoknak az izgalmas harctéri eseményeknek a körülményeit: Érdeklődéssel olvastam a Désy Zoltán halálának körülményeiről Írottakat Lázár Miklós Kolozsváron tartott előadásával kapcsolatban. Abban az ütközetben, amelyben Désy Zoltán elesett, résztvettem és vele egy zászlóaljban szolgáltam. Most átnéztem harctéri feljegyzéseimet, melyeket a forradalom és az azutáni életküzdelmek során, mint emléket őriztem. A Dnyeszter túlsó partján Az 1915-ben március 20-tól okt. 24-ig voltam a bukovinai harctéren, különböző kötelékekben. Két menetszázaddal mentem oda Marosvásárhelyről, a 22-ös honvéd pótzászlóaljtól. Ekkor már mögöttem állott az 1914 évi galíciai és kárpáti frontszolgálatom a 22. honvéd népf. ezred kötelékében. Naplómban a következő feljegyzéseket találtam: „1915 március 16-án d. e. 1Ö órakor indulás, Máramarosszigeten át érkezés Horodenkába, 20-án délelőtt 8 órakor. A máramarosi orosz betörés pusztítása nem nagy. Horodenka ép, Bános hadnaggyal egy mérnök elhagyott lakásában hálunk kutya hidegben. Másnap az én századom beolvad a 22. I. népfelkelő menet- zászlóaljba; parancsnok Wi'tt László főhadnagy. Dr. Vértes Gyulával (volt gyergyószentmiklósi ügyvéd, meghalt a forradalom alatt) egy századba kerülök. Désy Zoltán is ennél a zászlóaljnál van, a 2. század parancsnoka. Megalakul a Békésy alezredes dandára négy erdélyi népfelkelő zászlóaljból, melyek a bukovinai Kárpátokban, 'küzdöttek egész télen s két, a krakkói erődökből frissen hozott cseh zászlóaljból. A csehek tele vannak kitüntetéssel s dicsekednek, hogy a háború kezdete óta a fronton vannak, persze a krakkói erődökben ülni, nem volt nagy dolog. 22-én 5 órakor reggel riadó, sorakozunk s indulunk a Dnyeszter felé. Nagy hó és hideg van. E nap elérjük Bábint,, tartalék vagyunk. Másnap a Dnyeszter partjáig előnyomulunk. 24-én rajvonalban támadunk, Désy századjával a Dnyeszter túlsó partján; ott nagy erőkre bukkan s egy sáncban, mely később a mi kezünkben kitűnő állássá épül ki, elesett. (Mikor ez a terep júniusban kezünkre kerül, katonáink exhumálják s diszes sirba helyezik. Lásd fénykép felvételeimet.) Mi eljutunk a Dnyeszter partjáig. A Désy-század majdnem teljesen elpusztul, nekem alig van veszteségem, dr. Vértes elmegy, én veszem át az első századot. 25-én éjjeli támadást várunk. Elássuk magunkat; Bartha zászlós megsérül és hátra küldik.” Vissza a Sárga-sánchoz Engedet április 20-án egy századdal másfelé vezényeltek, a Papp-dandárhoz. 1915 szept. 21-én visszavezényelnek századommal a Békési-dandárhoz, a régi zászlóaljamhoz s ezekről a napokról szól a naplóm következő feljegyzése: „1915 szept. 21-én Stefanovka majorban főzettem s pihentünk. Délután bevonultam a zászlóaljamhoz, amelynek Hutiray Gyula százados volt a parancsnoka. A régiek közül egykét tiszt volt már csak. A csehek már nincsenek a dandárban, a négy magyar zászlóalj gyenge létszámú. Pótlást és szerelvényt várnak . . . 24-én a Sárga-sáncban Désy Zoltán elestének helyén a sirjánál emlékünnepélyt tartunk. Ma, 24-én féléve, hogy az ütközet volt,, melyben Désy elesett. Fényképfelvételeket csinálunk s lóháton megyünk vissza Zaleszcikibe. Tele az egész vidék az idei harcok emlékeivel. Milyen egy év volt ez!” A fényképek ma is megvannak. A sírról, a Sárga-sáncról s rólunk, amint a sirt körülállottuk. Együtt meneteltünk a zászlóalj élén E feljegyzéseket kiegészíthetem azokkal, amiket emlékezetből mondok el. Désy Zoltán beteg volt. Horodenkában nem is jött a tiszti étkezdébe, szállásán pihent. Én vele Horodenkából a tüzvonalig tartó menetelés alatt ismerkedtem meg személyesen. Miután az első században voltam, a zászlóalj élén meneteltem. Később Désy is előrejött s együtt meneteltünk az élen. Ez a menetelés reggel 5 órától körülbelül délig tartott. Sokat beszélgettünk. Többek között ekkor beszélte el nekem, hogy mi volt az oka, hogy ő, aki már koránál fogva minden katonai kötelezettségen túl volt, harctéri szolgálatra való beosztását kérte. A világháború kitörése előtt függetlenségi magyar politikusok és francia politikai egyének között eszmecsere volt az irányban, hogy a régi Magyarorszá-* got elszakítva a német és osztrák köteléktől, önállóvá tegyék. Ez az eszmecsere a hadüzenettel megszűnt. Désy több nevet is említett. Ő hogy bebizonyítsa, hogy hazafiasságában nem gyanúsítható, követelte, hogy osszák be a harctérre, csak káplári rangban. Az illetékes tényezők hajlandók voltak tiszti minőségben őt valamely magasabb parancsnoksághoz beosztani, mit Désy nem fogadott el; végül úgy oldódott meg a. kérdés, hogy népfelkelő hadnagynak kinevezték, a 22-ös pótzászlóaljnál felszerelt s nyomban az indulásra kész menetzászlóaljjal a bukovinai Kárpátokba 'harctérre vonult ki. Elmondotta nekem, hogy a harctéren tanulta meg igazán becsülni és értékelni a nép fiainak áldozatát és szenvedéseit s emberismerete roppant tágult. Ő nem akart betegség címén hátra menni, ő csak dicsőséggel volt hajlandó a harcteret otthagyni. Tehát vagy elesik, vagy megsebesül a liarcképtelenségig. A veszélyes feladat Az előbbi jutott osztályrészül. Babinban, mint tartalék táborozunk. Másnap tovább előrenyomulunk. Én Désyvel csak akkor találkozom, mikor ágyuitüz hatályába jutva, a zászlóalj parancsnoka kiadta a magához rendelt tiszteknek a rendelkezéseket. A felfejlődée után a nagy hóban fekszünk majdnem estig. — Az a harctéri vállalkozás, amit a Lázár Miklós alődása századának tulajdonit, túl nagy lett volna egy századnyi erőhöz, akármilyen válogatott század legyen az. Ez lehetett a dandárunknak, vagy még nagyobb hadi egységnek a feladata. A tudósításban említett Dnyeszteren tuli magaslatokat egy század el sem érhette volna, mert a Dnyeszter meder-vidéke sik volt s aanig azon áthaladhatott volna, az oroszok szétlőtték volna. A Dnyeszter kanyargós ezen á vidéken. Zászlóaljparancsnokunk az említett eligazításnál a térképen megjelölte a zászlóaljunk támadási irányát és azt a vonalat, melyet a zászlóaljnak meg kellett A NobeldijasTh. Mann : Buddenbroockház c. két kötetes hatalmas regénye csak 238 lei LEPAGE-nál Kvár Ifi YÉK PASC II KÁVÉT d j o n I hogy egészséges m a r a BE Ha nincs a lakóhelyén hírlapárus fizessen e!5 Az UJ IDŐK-re ! képes szépirodalmi hetilap negyedévre 260 lej, a MAGYAR LÁNYOK-ra képes lap fiatal lányok számára, negyedévre 80 lei, AZ ÉN UJSÁGOM-ra képes heti gyermeklap, negyedévre 70 lej. Előfizetését közvetíti minden könyv- kereskedő és hírlapárus is, vagy küldje he az előfizetési dijat a kiadóhivatal javára az Erdélyi Bank és Takarékpénztár r. í.=hoz, Banca Ardeleana şi Casa de Economie S. A. R. Cluj szállnia. Ez a vonal a Dnyeszteren innen volt a meder-környékét szegélyező magaslatokon. A kijelölt vonalunk balszárnyin a Dnyeszter bekanyarult a kanyar orrával felénk. Nehogy valami ellenséges erő oda befészkelje magáit s minket oldaltüzbe fogjon, parancsunk szerint egy század — melynek megerősítésére egy- vagy két szakasz lovas is ki volt jelölve — át kellett hogy keljen a Dnyeszteren lés azt a kanyart körülbelül annak a sáncnak a vonalán megszállja, amelyet mi Sárga-sáncnak neveztünk el. Erre a feladatra rendelte ki a zászléaljpamica- nok Désy Zoltánt századával, mig mi többiek a támadásra kaptunk parancsot. A zászlóaljparancsnok közölte a felderítés eredményét is. E szerint a ka^ nyár tiszta az ellenségtől, a terep nekünk jutott többi részén ellenséges erőkelt kell visszavetnünk. Erős tűz — szomorú hír Désy parancsot kapott a kanyar megszállására, a többi század az előnyomulásra, az én századom a jobbszárnyra került. Körülbelül estére már majdnem a kijelölt vonalon voltunk; ellenséges gyalogság nem került utunkba, ceak az ellenséges tüzérség lőtt ránk. Hamar beállott a sötétség a nagy köd miatt ; felállítottuk a tábori őrsöket s csoportonkénti a környező elszórt kunyhókban s egyéb épületekben melegedtünk, menázsiztunk s pihentünk. Hajnál felé talpon vagyunk, rajvonalban megszálljuk kijelölt vonalunkat. Balról erős puskatüz s nemsokára megtudjuk, hogy Désy százada erős harcban vau, a zászlóalj többi százada előtt, a Dnyeszteren innen, nincs ellenséges erő. A balszámyon levők a Dnyeszteren át tüzelnek a Désy-századot rohamozó oroszokra — én a jobbszárnyról nem látok ada. Az oroszok kiverik Désyt a Sárga-sáncból s ők foglalják el. Még délelőtt folyamán bevonulnak a zászlóaljhoz a megmenekült emberek, kiknek elbeszélése szerint Désyt egy kozák szúrta le. Az utolsó éjszaka A támadó ellenséges erők Désy századát sokszorosan felülmúlták, de egész ezredek a kanyarban el sem féritek volna. Mi közöttünk az a nézet alakult ki, hogy a lovasság felderítése rossz volt. Mikor visszakerültem ősszel a zászlóaljhoz, akkor hallottam, hogy miképen állapították qjeg Désy eleste helyét és tetemének azonosságát. Désy a kérdéses éjjel szintén felváltva. pihentette századát; az ő tereprészén is volt néhány ház és épület, lakókkal, ő valami intelligensebb embereknél szállt meg s ott teázott. A hősi sir Ezek beszélték aztán később a mieinknek, hogy az oroszoknak feltűnt a vitéz öreg tiszt, aki mikor látta, hogy kézi tusára kerül a dolog, bátran kiugrott az árokból s embei- re úgy tudott hatni, hogy azok a kézitusában is vele harcoltak, elestéig. Az oroszoknak feltűnt a ragaszkodás, melyet a % harcban a legénység vele szemben tanúsított. Az oroszok a szállásadóktól meg is tudták, hogy valami nagy ur volt S megkülönböztetett módon, külön sírba temették el, keresztet állitötfak sírjára. A mieinknek is ezek a bennlakók mutatták meg a sírját. A mieink aztán hátrább vitték egy temetőbe a tetemét és a már említett díszsírhelyben helyezték el.” Dr. Nagy József (Gyergyószenltmiklós.)
