Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-30 / 297. szám

Xll. EVF. 297. SZÁM. Az elsodort Szabó Dezső A karácsonyi számok tömkelegében la­pozgatva döbben ránk Szabó Dezső nyilatko­zata, amelyre ha azt mondjuk, hogy „szenzá­ciós“, „megdöbbentő“, „megrázó"; még .min­dig nem fejeztük ki azt a lesújtó hatást, ame­lyet minden magyar olvasóra tesz. Hogy ki­csoda Szabó Dezső, azt a magyar nyelvterüle­teken mindenki jól tudja. Hatalmas regénye, az „Elsodort falu" a magyar irodalom egyik leggrandiózusabb alkotása és uj meg uj ki­adásai azt bizonyítják, hogy hatásában nem lehet csökkenő tendenciát észrevenni s az év ről-évre felnövő generációk épp úgy sietnek szellemi kincses házuk értékei közé sorozni, mint mi, akik már megjelenése után nyom­ban olvastuk a magyarság tragikumának ezt a gránitoszlopát. Nos, Szabó Dezső, az.^Elso­dort falu írója, aki minden alkalmat megra­gadott annak kihang súly ozásár a, hogy ma­gyar fajtájának nemcsak nagy énekese, ha­nem tragikus hőse is, azt „ kijelentést röpíti világgá, hogy egész életét és pályáját megha- zudtolóan ki akar szakadni a magyarságból, nemzetet cserél és annak a népnek Írója kí­ván lenni, amely népből édesanyja családja származott valamikor s uj regényeit uj nem­zete kultúrájának ajándékozza és — itt. kissé zavarossá válik gondoláimenete — bár egye­lőre mégis csak magyarul fog Írni, elfiször „ama bizonyos nyelven“ fognak megjelenni müvei, magyarul pedig csak „fordításban“. Szabó Dezső tragikuma az, hogy egy ki­váló, sőt zseniálisnak mondható magyar iró nem tudott már évek óta fórumot találni ma­gának, előttünk is közismert. Ez az egyéni tragédia azonban, úgy hisszük, soha semmi­féle körülmények között nem inspirálhat sen­kit arra, hogy hazát, nemzetet cseréljen, de nem inspirálhatja különösképpen azt a Szabó Dezsőt, aki annyi tűzzel, lángoló érzéssel ál­lott fajtája mellé, annak legnehezebb napjai­ban- Szabó Dezső, a szavak zsonglőrje, látszó­lagos cinizmussal, mint nemzetáruló aposztro fálja önmagát, játszik a szóval, pedig váló­ban nincs a. szótárban más kifejezés arra, amit tenni készül, vagy amivel fenyegetőzik, hogy: nemzeiárulás- Ez az, amit még a zse­ninek sem bocsáthat meg semmiféle nemzet. Mi azonban mégsem, tudjuk a szavak vé­res valóságában elkönyvelni a Szabó Dezső szavait, ezt csak Szabó Dezső exaltált lelké­nek groteszk megnyilatkozását jegyezzük fel, mint különös dokumentumot, egy tragikus magyar élet mérföldkörét. Szomorú hogy ezek a szavak elhangzottak, egy azonban bi­zonyos: csak most hangozhattak el Trianon után, amikor egy egész nemzet sorsa jutott drámai fordulóhoz, amikor a lét és nemlét kérdése szakadt irtózatos kérdőjelként az öt­felé osztott nemzetre s amikor ennek a nem­zetnek egyedeit sem, kíméli meg a lelki való- ságok sodró ereje. Lehet, hogy mondta, úgy mondta Szabó Dezső, de nem tudjuk elhinni, hogy a szaka­dék szélén vissza ne döbbenne. Mert nincs olyan rabulisztika, amely az árulót felment­hetné, mégha az Szabó Dezső is- k** Európa nyugati partjain ismét viharok voltak (London, december 27.)" A Nyugatangliút és Skóciát végigsöprő vihar mindenütt nagy károkat okozott- Liverpoolban volt a leghe­vesebb a szélrohamok eíeje. Itt a szél sebes­sége meghaladta a hetven mértföldet. A skó­ciai kikötőkből, Aberdeen, Dundee, Caithness, Wigtown, Ayr. Strath és Portskerry harminc órán át nem indíthattak hajókat. Az indiai repülőposta gépe teljes egynapos késéssel ér­kezett a viharok miatt a croydoni repülő­térre, (Madrid, december 27-) A nyugati és északi partvidék mentén nagy szélviharok dühöngenek. Délspanyolorszagba'n az időjá­rás rendkívül hidegre fordult Szobrászmühe'yünk gj hosszabb gyakorlattal biró elsőrangú jgg vezetőt keresünk, m Ajánlatokat kérünk: SZÓkQljf fit Réti BR Erdélyrészí Bútorgyár Rászv.- H Társasághoz, Tárgu-Mures gj — FELHÍVÁS — az Észak- és Délamerikáha, (Ar­gentinba, Uruguay, Brazilia) úgy­mint Casiadába utazók részére. Utasaink kísérettel 24 óra alatt érkeznek meg a Simplon vonat­tal a kikötőbe. Hajóinkon utasaink a legkényelmesebb kiilönka- binokban lesznek elhelyezve és elsőrangú, változatos ellátásban részesülnek. Tehát aki jól, olcsón és gyorsan óhajt utazni, az for­duljon a legnagyobb bizalommal személyesen, avagy levélileg a COSULICH LlNE-hez Bucureşti, Cal.Grlviţei 181. Timişoara, Str. I.C. Gr&tianul8- Arad, B-dul Regele Ferdinand 49. Herfeeite moszkvai francia követet Litvinov durván megbántotta a román diplomáciai Jegyzék átadásánál (Paris, december 27.) Kellemetlen incidensben volt része Herbette moszkvai francia követnek Lit- winow külügyi népbiztosnál. Heibeltte az orosz-ki- nai konfliktus elintézésével kapcsolatosan Románia csatlakozó jegyzékét is átnyújtotta az orosz külügyi biztosnak. Ez azonban tiltakozva visszautasilîotţa a beavatkozást. Herbette erre otthagyta az asztalon a román diplomáciai iratot, mire Liltwinow kissé gúnyosan figyelmeztette, hogy Románia diplomáciai iratát vigye magával. A francia követ, aki szíves­ségből vállalta a román diplomáciai irat átadását, mert amint közüudomásu, Románia és Oros?.ors zng között nincs rendezett diplomáciai összeköttetés, érthető indignálódással távozott az orosz külügyi hi vattaiból. Bukarestből jelentik: Bukaresti politikai kö­rökben rendkívül kellemetlen impressziót váltott ki az a diplomáciai incidens, amely az orosz kínai kon­fliktus ügyében Oroszországhoz intézett román jegy zék átnyujtásakor történt, amikor ugyanis a szov­jet képviselője a francia követtől nem fogadta el a román jegyzéket. Illetékes körök hangoztatják, hogy a román jegyzék egyáltalában nem volt támadó jel­legű, csupán barátságos szavakban fejezte ki Ro­mánia azon óhaját, hogy a kinai-orosz konfliktust barátságos utón intézzék el. Románia, mint a Kel- log-paktumok aláiró hatalom csatlakozott a nagyha­talmaknak Moszkvában tett ilyen irányú lépéséhez. Herbette állítólag a napokban az inzultus miatt visszautazik Parisba. A nagyrév! méregkeverő asszo­nyok közül ma ketten álltak a bíróság előtt Az egyik v^alottat bizonyíték hiányában felmentették (Szolnok, december 27.) A nagyrévi árzénmér- gozések pőrében pénteken kezdték meg a ltovábbi két vádlott, Takács Sándorné és Csabai Gynlíné ügyének főtárgyalását. Takács Sándomét apósa megmérgezésével vádolják. Az asszony ellen a tragikus helyzetben is valóság­gal nevetséges feleleteket ad az elnök kérdéseire. Amikor az elnök megkérdi, hogy mi a férje, azt vá­laszolja, hogy sikdtnéma. Jó, de mivel foglalkozik? Hát csak olyan földmives, feleli az asszony. — Hogy hívják az anyját? — Szürszabó Eszter. — Néhai Szürszabó Eszter? — kérdi az elnök. Az első padban megszólal egy öreg asszony: Kérem, én vagyok Szürszabó Eszter. — Maga néhai Szürszabó Eszter? — csodálko­zik az elnök. — Nem néha, hanem élő istállóm. —- Volt-e büntetve, — folytatja az elnök a vádlott kikérdezését. — Voltam kacsáért. — Mondja csak nyugodtan, hogy lopásért. — Nem kérem, a saját kacsámért kaptam há­rom napot. Az elnök ezután felolvassa a vádiratot, amely szerint Takács Sándorné:, Szántó Esztert apósa, Ta­kács László megmérgezésével vádolják. Az elnök megkérdi, hogy miért vásárolt novemberben légy- papirt, amikor novemberben már nincsenek legyek. Az asszony ezt azzal indokolja, hogy a jövő évre szerezte be előrelátásból. Az apósával jó viszony­ban élt, noha az apósa viszonyt akart volna vele kezdeni. Az elnök kifejti, hogy senki másnak, csakis neki állhatott érdekében az após elpusztítása, hogy igv az örökséget megkapja. Takácsné mennyre- í'Öldre esktidözik, ártatlansága mellett. — Nem vagyok éli olyan piszok lélek, hogy el­pusztítsak egy embert. Az elnök megkérdi, hogy hány éves volt az az asszony, akit apósa szeretőjének mond. — Nem ltudoni, nem tudok én kérem számolni, feleli a vádlott. A járási orvost hallgatták ki ezután, majd a bíróság Takácsnét bizonyítékok hiányában felmen­tette. Ezután Csabai Gyulánét, a második vádlotttat hallgatták ki. Ellene az a vád, hogy férjét 1923-ban arzénnel megölte. Az asszony a vizsgálóbíró előtt bevallotta tettet, mosit azonban mindent tagad. Azt állítja, hogy csak azért vállalt magára mindent, mert azt hitte, hogy ilyen módon kiszabadul az egyes zárkából, ahol egy hónapig ült, vagy pedig, hogy társat kap. Az a3z- szony kihallgatása után az orvosszakértő jelenik meg a bíróság előtt. Vallomása szerint az áldozat vastagbélgyulladásban balt meg s ugyanakkor a fia is hasonló betegségben volt. A fiú a következő tanú. Azt vallja, hogy apja részeges volt, a háborúban valami betegséget is ku­pi 11 s többször emlegclbte, hogy öngyilkos akar len­ni. Jó ember volt, csak akkor volt goromba, amikor berúgott. A 17 éves Csabai Ilonát is kihallgatták. Az apja mindent megivott — mondja, úgy hogy m >g orvosra sem telldtt. A többi tanuk is Csabai iszá­kos voltát bizonyítják. Az egyik tanú, Szepesi Já- nosné a vádlott becsületességére felhozza, hogy az alatt az idő alatt, amíg a férje harctéren volt, még szeretőt sem tartott. A törvényszéki orvosszakértő kijelenti, hogy az 8 véleménye szerint feltétlenül arzénmérgezés okozta Csabai halálát. A Csabainé ügyében Ítélet késő éjszakára vár­ható. DIAPOZÍTIVEKET művészies kivifelben tervez és készifc a FOTOFILM fényképészeti müte« rém Cluj, Str. Reg. Maria 6»8. Tel.: 8-26.

Next

/
Thumbnails
Contents