Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-29 / 296. szám
36 1929. KARÁCSONY IfayxwO^1 , _ ,, zz * /, rrrTst/#-, <T&tM?L<3 ->x^A távlatából! Milyen okosak voltunk akkor s mennyit fejlődtek azóta mások, akik nem voltak olyan okosak, mint mi. Hogy mecrtollasodtak az elméletnélküli szívtelenek és hogy elbizonytalanodtak az olva.só, gazdag szivek. Hogy hányódnak ide-oda a könyvek rabszolgái, míg a műveletlenek, az egy-könyvek olvasói fanatikus boldogságvárók legalább. Emlékszem, két esztendeje, hogy Kassák Lajosról beszéltem a vásárhelyi Munkásotthonban és egész előadásom alatt kísértett, noszogatott a kényszerképzet: mi történnék, ha e proletáregyüttesnek most — akár Kassákkal kapcsolatban is — tüzes magyar riadót zúgnék a fülébe, ha ráeszméltetném, hogy debizony nemcsak szegények, hanem kisebbségi szegények vagyunk, magyar szón csüngő szegények és könnyű volt Marxnak és Leninnek, könnyű még Kassáknak is, ők otthon vannak, németek, oroszok és magyarok Közt és ■— Mondom, az ember elbizonytalanodik, határozatlan lesz. De azért dertire-boruja tovább olvas. Sokat, több nyelven, legtöbbet magyarul. És jutalmul végül is Jeles — kisebbségi polgárrá növi ki magát. És, ugy-e bár, gyerekkorunk óta ez volt a legnagyobb ambíciónk... Szántó György (Arad) pókig nem ülhetek le melléje. A napi munka kifáraszt s este, amikor egy-egy órám volna az irodalomnak, inkább csak olvasni tudok. Sok időmet leköti legfőbb hivatásom, a papság: amely naponta legalább két órányi lelki munkát s hetente még két órányi lelkipásztori munkát (hit- buzgalmi társulatban való munka, szegényügy stb.) jelent. b) Olvasmányaim javarészt a lelkiéleti irodalomból valók, elsősorban németek és franciák. Ezek ugyanis kettős hasznot jelentenek számomra: egyfelől irányítanak a lelkiélet utján, másfelől a legtisztább és paphoz legméltóbb gondolatokkal gazdagítanak. Legkedvesebb könyveim <Iorgensenneh asszizii szent Ferencről való munkái és pedig: Pilgerbucb, II. Franz von Assisi, In Excelsis. Nagyon szeretem Federer Henrik svájci regényíró munkáit. Szeretek olvasni Tolsztoj-tanulmányokat és Tolsztoj-regényeket. Sokszor elgondolom, hogy ha ez a nagy lélek a mi tisztultabb életnézetünkben nőtt volna fel _ nem volna müveiben és nem volt volna életében annyi kontraszt. Lángelmének sötétben való bo- torkálását érzem legszebb müveiből. Olvasom még Paul Bourget, Henry Bordeaux regényeit. Sok gyönyörűséget találok beftnük, de nem gyakorolnak reám oly mély hatást, mint Federer Henrik. A költők közül legjobban szeretem Sik Sándort, Harsányi Lajost, Babits Mihályt, Keményeik Sándort, Áprily Lajost, Mécs és Tompa Lászlót. __ A belletrisztikusok közül nagyon szivesen olvasom Sik Sándort, dr. Váradi Bélát (elsőrangú belltítrista) és Földessy Ovii iát, akinek roppant szuggesztiv és mély elméje van, -ha nehezen védhetőt védelmez is. Tisztán tudományos müvekkel nincs időm foglalkozni, pedig tudományos utón indultam: tehát a hivatali élet és a szépirodalom épen elég arra, hogy elvonjon a tanulmánytól Általában kifejlődött az a hajlamom, hogy az igazságokat költői oldalukról fogjam föl és továbbítsam a lelkűkhez. És hogy a zsurnalisztikáról se felejtkezzem meg, egyik legmélyebb élvezetem dr. Paál Árpád gondoiatuus cikkeinek olvasása. Jelenleg Embersors c. regényciklusom harmadik könyvén dolgozom. A ciklus első könyve, amelynek Aranykor eimet fogok adni, még vázlatban vau csak meg. őseniberrcgény lesz, amely a testileg és szellemileg magas színvonalon álló cromagnoni ember harcát és bukását óhajtja megeleveníteni a barlanglakok állati hordáival szemben. A ciklus második könyve kínai tárgyú lesz és ugyancsak vázlatban létezik még. Idő: Kr. e.-i kétezredik év. A ciklus harmadik könyvének eime A sas. Befejező részén most dolgozom. Cselekményének vezetőfonala Kleopatra élete, korrajza, a hellenizált Egyptom halála, <a messiásváró Palestina es a cacsarváró Róma között. Phar- sajusnal, Philippmél és Actiumnál földrészek sorsa dől el, az avanysasos signum ot: ragyog Szíriától Britanniáig és Germániától Líbiáig mindenütt, az egyptomi és hellén kultúrák utolsó vonaglásajn végigtaposnak n légiók, a köztársaság kiélte tartalmának és formáinak minden lehetőségét Octavianus Augustus t rónusának felmagasodásában. Egy család Egyptomba menekül Herodes gyermekmészárlása élői és amikor az ácsmester fáradtan baktat feleségével, kisfiával és szamarával a forró homokon, a Memnon-szobrok dalolni kezdenek. A ciklus következő három könyve megjelent, a Bábeltornya az aszkézis, A földgömb a renaissance, A bölcső a polgári forradalom korát vetíti ki. A hetedik könyv a proletariátus feltörtetáse, Az ötsrinü ember elmen három éve fekszik kiadatlanul. Végül a nyolcadik, befejező könyv Gáz eimen fogja megjósolni a mindent. elpusztító nagy háborút, a technikai kultúra öngyilkosságának apokalipszisét. Ez is csak vázlatban éa részletekben van még. A cikluson kívül tervbevettem egy Avram Janen regény megírását is, amely a sokatvitatott erdélyi problémába világítana bele. Hogy megírására mikor kerül a sor, ezt még nem tudom. Olvasmányaimat kénytelen vagyok redukálni, miután forrásmunkáim elolvasása sok időt igényel. Legközelebb állnak hozzám Barbusse, Upton Sinclair és vagy tiz fiatal orosz író, akiket egyformán szere fcek. Elsősorban Ehrenburgot, Glatkowot, Neverovot, Jbebedinszkvt, Painferovot. Nagyon fájlalom, hogy régi szerelmeim, Dosztojevszkvj, Tolsztoj, Gorkij, Zola, Francé számára csak kevés időm marad. Erdélyi kollégáim müvein kívül magyarul Kassák Lajos, Gergely Sándor ás Déry Tibor munkáit olvasom csak. TeSocs Xéroíy (Szaimár) a) Állandó foglalkozásom a versírás volna. Ha összegyűl egy könyvre való, kiadom. Tavasz- szal adtam ki a harmadik verseskötetet. Valószínűleg a jövő óv karácsonyára lesz megint egy kötetre való, ha olyan menetben lesz a munkám, mint eddig volt. __ Közelebbi könyvem valószínűleg egy novellas kötet lesz, amelynek anyaga szinte együtt van. Csak pénzem nincs kiadására. Az egyházmegye ugyanis oly szegény, hogy minimális fizetést adhat alkalmazottainak. Éhből könyvkiadásra nem telik, ha özvegy öreg édesanyja van az Hóembernek. Novelláskötetet pedig nehezen vállalnak kiadásra. Annál szívesebben vállalnak regényt. Ezt bizonyára nagyon jól rizdja kedves Szerkesztő Ur, aki jártasabb ezen a téren nálam. Most írom második regényemet ,iUj apostol“ címen. Már másfél éve hozzákezd- t«lú, de hivatalom annyira elfoglal, hogy hóuaÂngolul. flamandul olvassák és mégsem tud regényére kiadót találni Szabó Mana Nem dolgozom regényen és nem is várom már, hogy valaha ezt lehessem. Azt sem mondhatom el mindenkinek, hogy ennek a szegénység az oka és az, hogy kenyér után kell szaladgálnom s nekem, akinek az irás ünnepnapok ajándéka volt, soha, de soha sincs ünnepnapom, még vasárnapom sem. Hogy ennek mi az oka? Nem akarok visszatérni minden baj kutforrására, a Franklintól visszatért regényre és arra a több helyen hallott, kifogásra, hogy „Szabó Mária nem tagja a Helikonnak és a Helikon soha nem tartott sokat róla.“ Itt kezdődött az én írói kálváriám, itt az elhallgatásom, megkezdett munkáim fél- benhagyása. 11a egy kiadóhoz bemegyek, mindegyik olyan furcsán néz reám és azonnal azt kér di: miért nem a Helikonnál próbálkozik? Ha igazán erdélyi iró, ott kiadják a valamire való munkáját és azonnal kiadja az Athenaeum is. Hiába magyaráznám a dolgot, ez ellen nincs fe- lebbezés. Tavaly ilyenkor beadtam Iladak útja című opera szövegemet az opera pályázatára. Nem adták ki a dijat senkinek, de az enyém bekerült a döntőbe (ez titok) s máig sem kaptam vissza. Azóta próbáltam privát utón megzenésitőt keresni reá, _ csak Bartókról és Kodályról lehet szó, de Kodály épen tegnap izente Szekfü Gyulától, hogy ő csak vig szöveget és könnyebb természetű dolgot keres, Bartóktól sem remélhetek már semmit. Ez óriási kórusokat kivan, __ szóval ugyanúgy jártam vele, mint valamikor a Fölfelével, amire a terjedelme miatt alig kaptam kiadót. A Felfelé azóta flamandul is megjelent már és Angliában gyönyörű kritikákat kaptam reá. A Daily Mail itt lakó angol tudósítója nagyon szereti és sajnálja, hogy megjelenése idején nem tudott róla. Szerinte a Morning Post kritikája Angliában egészen szokatlan terjedelmű és nagyon kedvező. Kereskedő regényem elkezdve, _ azt hiszen, soha nem lesz jogom befejezni, mert olyasmit kell dolgoznom, ami pénzt is jelent s nekem az irodalom ez időszerint már csak egy áhított luxus, ahová soha el nem érhetek. Tamási Áron félszáz szereplőt vonultai fel Erdély leg Iraq'busább tiz hónapjának regényében A „Keleti Újság“ figyelmes és kedveskedő körkérdése bizonyára azt jelenti, hogy hivatalosan kimutatható írók is vannak már Erdélyben. Számon- tartanak minket, mint a korzó nevesebb alakjait, vagy a düsseldorfi garázdát. Az első hivatalos érdemrendet elhozta a karácsonyi angyal. Illik tehát komolynak és őszintének lenni. Pedig nagyon különös, amikor egy iró őszintén felel, mondhatnám: humorosan megbo'ránkoztató. Isten neki tehát: I. Egy kétkötetes erdélyi regény befejezésén dolgozom. Tiz hónap alatt játszódik le az. egész: 918 októbertől 919 júniusig. Kolozsváron és környékén. A logbiidösebb és a legtragikusabb tiz hónapja ez Erdélynek, ami: n történelem folyamán átélt. Mintegy félszáz szereplője van a regénynek, köztük az autikus kegyelmes ur, vele szemben egy erdélyi fejedelmi ivadék; bárók és dzsentrik, sikkasztó és hős katonatisztek, egyetemi és középiskolai tanár, monokli* világfiak és béresgyerekek, hazafias magyarok és szocialisták, bürokraták és forradalmi felelőtlenek, magyarok és románok és szászok. Urak és parasztok, regá'ti ka onátisztók, akik idehozzák a francia „kultúrát“, repatriálok, akik mentik a má-. sikat; született és mesterséges grófnék; sirás és dorbézolás, nagyszerű élet és piszkos élet; és min- denekfelett Erdély, amely éretten sorsába hull... Csak a föld és az- egészséges, számitó paraszt adhat uj életet. A regény címe: „Címeresek“. 2. Utána egy dráma van előjegyezve nálam, szintén az összeomlás idejéből. A Székelyföldön játszódik le, egyik része egy 'pap rezidenciájában vármegyei urakkal, másik része egy istállóban székelyekkel. Egy vígjáték terve és témája is készen áll. Régóta izgat, hogy mért nem tudnak igazi paraszt-vígjátékot írni a magyar Írók, miért kellett mindent meghamisítani, aminek csak valami köze lehetett is ehhez a nagy problémához. 1 3. A napokban Knut Harasunt olvastam és Móricz Z3Ígmond „Forró mezők“ cimü könyvét. Az egyiket nagyon szeretem, a másikon csodálkozom. Nem tudom megérteni, hogy Móricz Zsiginond ötvenegy esztendős korában „Forró mezők“-et írjon. Jack Londonnal is sokat foglalkoztam az utóbbi időben. Véleményem szerint nem volt zseni, de sokkal nagyobb iró volt, mint például Szabó Dezső. Kedvenceim mégis az összes erdélyi Írónők, mert hozzuk nem lehetek udvariatlan. Az a nő, akii legjobban szerelek, hálaistennek, nem ir. Dsida Jenő verseiből: Az uccasepiő Te szegény, piszkos uccaseprő, ki hajnali, álmos lámpavilágnál hideg undorral tisztogatod a világ szemetét, találkoztam veled. Tisztességtudón köszöntél s egyszeribe csordultig telt a szívem alázattal és szeretettel. Most is magam előtt látom gyűrötten ragyogó ábrázatodat, testedre keményedéit rongyruhádat vörös ujjaidat s torzonborz bajszod fölött a pálinka gőzét. Még a késő délutáni órákban is eszembe tévedsz, szeretném megállítani a korzós népeket, elmondani nekik, hogy kora hajnalban láttalak, kicsit megváltónk vagy, a sötétség leple alatt elveszed a világ bűneit. De csak legyintek és téged szólítalak meg gondolatban: Ha az üdvösségre jutsz, testvér, ne feledkezz el rólam!
