Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-29 / 296. szám
Jű&sj&rsUt&te 28 dott állampolgárságot kapni, ide jött Aiinernane-ba, ahol „Aa Brési)“ néven kávégyárat, továbbá a kozmetikai és vegyészeti cikkek gyárat alapította meg s ma" Nizzáig sikeresen veszi fiii a konkurreneiát a jóhirii francia kozmetikai iparral, másfelől meg mint Hanté Savoya koronázatlan kávékiraíya trónol az „Au Brésli“-bon. Tamás András, egy fiatal székely fiú egy ugrással tette meg az, utat a Hargitától a Mont Blane- ig. Valahogy belesodródott a kolozsvári összeesküvés5 pörbe, A 'jilaván eltöltött esztendők azutáp megformálták Tamás lelkének jövendő elhatározásait. Ma: Serifben a kisebbségi kérdés leghivatottabb ismerői közé számit. Pogány székely homloka, mélyen bennülő fekete szemei, kedélyének expanzivitása és pagyszerii francia nyelvtudása miatt nemcsak az előkelő politikai szalonok, hanem a női szivek is örömmel nyílnak meg előtte. Seingalt lovaghoz íven, utóbbi téren is, óriási sikerei yannak Gfepfben. Ha egy halálos komolysággal ödöngő leány mellet megy el, csak ennyit zól: "■ —- íj ne vient pás cé-voir Mademoiselle. (Ma úgysem jön el ő, kisasszony. És a lány fel: étlenül kacajra derül Tamás kedvességtől. Ha cl lehet képzelni egy tipikusan „kisebbségi karriert“, úgy annak befutása megérdemelten Tamás Andrásra vár. y Pr. Lédermann László, egv nagytudásu magyar közgazdasági egyetemi hallgató csak a nyáron habilitált és tudönjáayos irodalmi, meg tanári munkásságával máris előkelő pozíciót küzdőt1 ki magának az itteni szellemi világban. Gepfből — a debreceni e^yeţem katedrájáig A magyar érzelmi behatások megindító genfi felszökkenése a Lang Bandi esete. Néhány esztendővel ezelőtt Andié Lang volt, akinek ereiben svájci francia vár , csörgedezett. Strassburghan magyar fiujfkpl került, összp, akik meghívták Debrecenbe. Lang mint a francia nyelv előadója, csak egy esztendőt töltött Debrecenben, ami lélekben magyarrá alakulva szivében a Hortobágy szivárványaival és zengő magyar nyelvtudással tért vissza szülővárosába. Mindaddig magáénak is vallpíta a genfi magyarság, amíg a debreceni egyetemre újból meg nem hívták rendes tanárak. Most egész Debrecen osztatlan szeretettel méltányolja Lang András irályában a genfi francia fiatalember magyar barátságát, amelynek legszebben szóló bizonyságai azok az értekezések voltak, amelyeket Lang az Illustration és más. svájci folyóiratok részére irt magyarországi élményeiből. . A genfi diákok „kis anyánkénak titulálják Neílo Fontának genfi leányt, aki szinte kizárólag magyar ifjak körében mutatkozik. Persze, eltalálták: a genfi leány szivét először egy magyar diák foglalta le magának, ám a fiú eltávozása után (egy ceglédi kisleány hódította vissza) mademoiselle Nel- lonak gyöngéd érzelmeit sikerült átmentenie a kisded .magyar kolóniára. Azóta minden cseppnyi szabadidejében magyar fiuk francia fogalmazványait szerkeszti. Megható az Üdv Hadseregéhez szegődött ifjú magyar özvegy máríiriuma is. Boldogságának teljében, nászuton került ide férjével. Az embert megöli e a tüdőhaj s a pofig sújtott fiatal feleség, miután megesküdött, hogy soha el nem hagyja férje sírját, beállt az Üdv Hadseregébe s azóta mint a jóság mandatáriusa hegeszti a nélkülözők sebeit. A seregszemlének pillantást kell lövellnie még s betegsége miatt nemrég eltávozott, de valójában az uj_ Genf leikével elszakitbatatlannl összeforrt Pál Miklósra. Sokáig egyetlen ablaküvegén nézte a világot ez a sokat cigarettázó, feszengő, alacsonyter- nretü ember, aki achlig-addig gyűjtögette az interjúkat a Népszövetség folyosóján az Anglo American Nervs Paper Servicé-nek, amig súlyosan ifi nem merítette az erején felijl magára vájlaít látás-futás. Különösen élénk újságírói vnlörje révén a volontör- ség gyermekcipőjét lerúgta lábáról s belenőtt egyszeribe ónnak a Gcnfnek intellektuális életébe,, amelynek szellemi élűjét valaha madame do Stack Toepfer. Amiéi, de Benjamin Constant alkották. Az Athéné Tudományos Akadémia tagjává választotta. A nemzetközi zsurnaliszták füstjétől kéklő Baváriá- han époly ismerős volt a „kicsi magyar riporter“ mosolya, mint akár Amende, vagy Saue’rvein portréi. Különös bélyeget ad Genf külső arculatjának a vibíg minden nációjából összeverődött borneói, bra- : diái és holland gyarmati milliomoscsemeték vegyü- léke. Egyik _ legbnjosabb idegen leány a Thomas Mann sznbtUis alakjaira emlékeztető fiatal teremtés volt közöttük — Lil Dagower filmstárnak leánya. A fiatal leány szive agy magyar estélyen lobot ve- tct*t Márai-G-rosschmid Géza magyar egyetemi hallgató, Márai Sándor budapesti iró fivére iránt. A fiatalok^ tehát megszerették egymást, ám nemcsak a fin apjának, a tekintélyes szlovenszkói szenátornak, hanem a pazar exterriprjii ţii Dagovemek ellenkezését is le kellett győzujjik. Végül is Londoul- an nagy fény és ragyogás közben egymásé lett a filmszinésznő leánya és a magyar egyetemi diák — s azóta boldogan élnek Genfben. Szóval a Hungáriát nem kerülte el a genfi esprit. Ez az a barátság, ami szolid összhangba hajlítja a budapesti teológus és az erdélyi liithü izraelita elütő tempera menit urnát. De Genf főleg a magyar bálok miatt hálás a Hungáriának. Van is hírük a Hungaria-báloknak. A nagyvárosi bérkaszárnyákban, meg a vidéki kastélyokban, ahol csak fiatal leány van, izgalmas készülődéssel várják a „bal hongroist“ és titokban jóval előbb a pattogó csárdás figurákra dressrirozzák be a lábukat az impulziv genfi hajadonok. Magyar bőrtárcák a Foyer de la Comédie-ban Egy Rapsodie Hongroise, Liszt Ferenc hangverseny, vagy egy üzletről-üzletre vándorló mezdkţivoş- di pártás leányruha, bánffvhunyadi prnszlik, hímzett, hab fehér blúz, vagy rojtos piros kötéuv mellett (mindi szívesen fogadott rekvizittiiţmi a bagyomá1029. KARÁCSONY mvmBsummammamaiim nyos Escalade farsangi éjjelének) mindig van Géniben különleges magyar aktuálitás. Jelenleg a mi erdélyi öntudatunkat külön is legyezgető bőrdiszmű- kiállitásra gondolunk. A Place des Philosophes egyik szürke bérházának Istenhez közeleső helységében van az atelierje Gewürz Ilona ma rosvá sárhelyi származása magyar iparmiivésznőnek. Az igazi művészek csendes lemondásával vonult vissza ide ez a sorsában és intuíciójában téveszthetetlonül erdélyi nő. E? a sovány, tehetséges leány a genfi Városi Muzeum meghívására rendezte meg kiállítását bőrdíszmű alkotásaiból. Gewijrz Ilona már egész Svájcban ismertté tette nevét bőrdiszműáru alkotásaival, a Société Mutuelle Artistique-ben és a Svájci Nők Kiállításain megcsodált remekművei Genfbep is sok híveit szereztek fejlett művészetének. A Comédie Színház foyer-jában, az impozáns üvegvitrinek mögött számra nem sok, de elképzelésben, művészi összhangban és kidolgozásban annyi lelkességet eláruló necesszerjei, bőrtáskái és^ rctiküljei kerültek kiállításra, hogy a közönség valósággal tolong a kiállítás színhelye körül. Élénk színezésű és megterveBécs, december 23. (A Keleti Újság bécsi szerkesztőségétől.) Ausztria fővárosában, ebben a kozmopolita, nemzetietlen kétmillió lakósu ház-rengetegben alig találunk valóban őslakos németeket. Becs lakossága magyar, cseh, lengyel olasz, korvát szerb, román és tót bevándorlók ivadékaiból tevődik Össze. A monarchia népeinek Becsbe vándorlása évszázadokon át tartott, azonban főként 1867, a kiegyezés és az osztrák-magyar alkotmányos monarchia megalakulása óta öltött nagyobb méreteket. Bécs lakossága a monarchia különböző fajú népeinek vérkeverődése alapján alakult ki az utolsó évszázadban és ez az oka annak, hogy az osztrák főváros nyelvileg és kulturális tekintetben ugyan német, de nemzeti tekintetben meglehetősen közömbös és ezért — kedvesen türelmes. Bizonyos, hogy ez a vér- keverődés a főoka Bécs és az osztrák tartományok áthidalhatatlan antagonizmusának mérhetetlen érzelmi és szellemi távolságának. Bárhogyan is szidják szélsőséges fajvédő elemek a „bűnös Budapestet“, Magyarország fővárosa azért mégis csak az egész magyar nemzet centruma és — Mekkája. Bécsre ez osztrák-német relációban nem áll. Bécs egy nagy sziget a hatalmas német tengerben. Az osztrák főváros lakosságának idegen alkotó elemei közül a magyarok és a csehek dominálnak. Amig azonban a csehek túlnyomó része megtartotta nemzetiségét, addig a bécsi magyarság feltűnően gyorsan asszimilálódott. És ez az asszimiláció, a németségbe való felszívódás még ma is tart. A cseheknek Bécsben erős szervezetei, kitűnő iskolái és izmos, olvasott napi- és heti újságjai vannak. A kitűnő szervezés eredményeként még Bécs városa is anyagilag támogatja a cseh kisebbség iskoláit- A bécsi csehek között a fennálló társadalmi, világnézeti és párt-különbségek ellenére is igen nagy az összetartás és ritka az a cseh mesterember, iparos, nevezetesén szabó, aki más nemzetiségű alkalmazottakat is megtűrne műhelyében. jEzzel szemben nem túlzás az az állítás, hogy Bécsben minden második ember magyar. A magyar származást majdnem minden második bécsinél ki lehet mutatni, ha nem maga vándorolt be, úgy szülei, vagy nagyszülei telepedtek le itt. A Belváros, a Kârnţnerstrasse és ítotenturmstrasse vidékének, valamint a Mariahilfuek minden második kereskedője magyar. Hiányaik azonban a nemzeti összetartás, az öntudat és ezek a magyarok otthon ép úgy németül beszélnek- mint üzleteikben és gyermekeik már egy szót sem beszélnek magyarnl. Hasonlóképen igen sok magyar származású tudóst ta’álanb a lé esi főiskolák tanárai között, az újságírásban és az irodalomban. így például Miskolcról származik egy hires Neumann professzor. zésü bőrdíszmű tárgyai kedvesen tükrözik vissza az igazi erdélyi magyar lelket, azt a teremtő stílust, ami nemcsak megihlette, de produktiv munkára meg is termékenyítette a marosvásárhelyi leány alkotási ösztönét. Egybevetve mindent: a fiatal magyar jól érzi magáit Genfben, Svájc Parisában, mert a város friss modernsége, szabad, lüktető latin levegője a nagy nemzetközi békeinstitució közelében valami feszülten érdekes nemzetközi nüanszot kap. Néha, igaz keserű érzéseket vált ki a lclkekből a száguldó, amerikai demokrácia-szerű élet, ami a legtöbb magyar ifjr lelkeben mégis bizonyos lökőerőt jelent ez az individuális célok megvalósulása felé. S a rengeteg gondolat-cikkázás közepette az annyiféle jajtól-baj- tol, talentumtól és temperamentumtól korbácsolt magyarok végül is meghitt szigetté verődnek abban a Genfben, amelynek emigrációs tradíciói Klapka Györgyig nyúlnak vissza s aki mindenkor a genfi magyapag szellemi őseként számit, vagy Boeskay Istvánig, akinek reliefje előtt hódolattal áll meg március idusán GePf egész egyetemi ifjúsága. Budapesten született Felix Salten, a kiváló iró és kritikus, akinek hatvanadik születésnapját a német irodalmi és szinházi világ néhány hét előtt ünnepelte. A Bánságból származik a német irodalom egyik legnagyobb élő büszkesége, Arthur Schnitzler, valamint bátyja, Schnitzler professzor, a világhírű se bész és Hayek tanár, a kitűnő gégeorvos, az osztrák sport-szövetség éveken át volt elnöke. A terjedelmes karácsonyi szám is szűk lenne az összes magyar származású bécsi előkelőségek felsorolására. Sajnos, azonban a megnevezett kiválóságok ép úgy elvesztek a magyarság számára, mint a magyar származású kereskedők zöme. A szükebb értelemben vett magyarságot ma Bécsben az emigránsok szomorú csoportjai, a magyar követség és konzulátus tisztviselői, az itt működő magyar Iaptudósitók, a bécsi színházak fiatalabb magyar tagjai és a magyarországi numerus clausus által a bécsi főiskolába kéuy- szeritett magyar diákság képezi. Azonban a csehekkel ellentétben * bécsi magyarok nem teszik túl magukat a társadalmi és világnézeti különbségeken. A számos magyar egyesület inkább az egyéni érvényesülést szolgálja és alkalmat ad a jobbmódu családoknak szórakozásra. Ezekből az egyesületekből a magyarság nagy tömegei hiányoznak és ezért magyar kisebbségről Becsben az európai kisebbségi kongresszusok meghatározása értelmében nem lehet beszélni. Ennek azonban nem csupán a magyar egyesületek vezetői az okai, hanem ugyanilyen mértékben az emigráns-vezérek is. A volt népbiztosok és forradalmi vezérek még ma is ugyanazt az elvakult gyűlöletet hirdetik, mint tíz év előtt. A nagy nyomorban élő emigráns-proletár okival, a megtévedt közkatonákkal senkisem törődik és igy ezek még ma is ? demagógia prédái. Igen szomorú a főiskolák magyar diákságának sorsa is. Különböző segélyegyletek ugyan mindent megtesznek, hogy roppant nélkülözések közepette tanuló magyar diákság helyzete enyhüljön, azonban ezeknek a karitatív intézményeiének anyagi ereje túl gyenge ahoz, hogy a magyar diákokat megszabadítsa a létfenntartás gondjaitól. Mindent összevéve, Bécsben — amelyet Budapest után a második legnagyobb magyar vá rosnak lehet nevezni — a magyarság helyzete igen szomorú. Kiebelsberg Kunó gróf, magyar miniszterelnök külföldi programmjának keretén belül Bécsben is felállította a magyar kollégiumot azonban ez a kultúrpolitika tető alapépítmények és falak nélkül. A bécsi magyarságnak támogatásra, megszervezésre, népkönyvtárakra, melegedőkre és _ népkiskolákra van szüksége. így talán azokat, akik még nem asszimilálódtak, meg lehetne menteni a magyar kultúra és a teljesen magára hagyatott nagy magyar család számára. Szemere Pál. Bécsben minden második ember magyar, még sincsen magyar kisebbség az osztrák fővárosban