Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-29 / 296. szám
KABACJSQNY1LST1 VÍZIÓ ASZÁZÉVCLOTTJ KOLOZS\ÄRF (Kolozsvár, 1929. Karácsony.) _ Nézze ké- i rém, nagyon egyszerű az egész, _ magyarázta Wells Időgépjének pilótája, amint a Fellegvár tetején állottunk a furcsa szerkezet előtt, miközben annak erős tárgylencséjét a lentnyugvó városra szegezte, _ csupán ezt a fogantyúit kell lassan lefelé forgatni... Figyelje az időmutatót ...! Belenéztem a készülék szemlencséjébe, míg ő a fogantyut lassan lenyomta. Csak erre a mozdulatára emlékezem még, mert minden figyelmem a város lassan változó képe kötötte le... Az Időmutató tűje lassan visszafelé mozdult, majd ’ egyre gyorsabban forogni kezdett. 1929., 1919., 1849., 1829. _Stop! __kiáltottam, hátra se nézve, miközben körülöttem minden elsötétült és a Gép tárgylemeze hirtelen kiszélesülve megelevenedett a kép ... AZ EGYKORI VÁROS... — Látja, _ hallottam valahonnan messziről a hangot, _ karácsony van itt is és sem a Nagypiacon, a Bánffy-palota előtt, sem a Búzapiacon, a tér másik részén nem látni sehol egy fenyőfát: A karácsonyfa „módija“ ismeretlen még mindkét magyar hazában... A polgárok, a nemes céhek tagjai este is alig járnak ki a nehéz ajtajú, vasrácsos ablaku házaikból: itt-ott egy magas csákóju katona-csoport tart őrjáratot, vagy a deákok kocsmáznak, pedig még vecser- nyére se dobolt a Középkapu-torony vigyázó ja. Háthiszen a Farkas-utcai játékszínen, meg a kocsmákon kivül hova is mehetne ilyenkor este a becsületes kolozsvári polgár..?! A Quarta- házbéli uj Casinoba csak be nem szemtelenked- hetik, ahol ánglius, német, meg francia Újság- lapokkal csakis a főnemes uraimék számára szolgálnak, adván hozzá pipát is a hozzávaló dohánnyal együtt azért az évi három forintért, mibe a beiratkozás kerül. Vagy kinek volna akár pénze is elég faraót, Ferblit, Halbzwölíét vagy Elfmandl-ot játszani ott az öreg gr. Bánffy Györgygyel, br. Naláczy Istvánnal.. ? Az öreg szász iparosok, kereskedők ma már a céhek felé se igen járnak, hiszen oda meg minden kontárt felvesznek a revolucionista fiatalok. Hát nem elnézték-e, hogy csak nemrégiben is kontár kapja meg a Játékszín ácsmunkáját is azon a telken, melyet a ref. egyház nemes gesztussal, önként ajándékozott az állandó Játékszín céljára, bizonyos Alföldi Antal nevezetű . .?! A legények pedig nem arra igyekeznek, hogy mielőbb letegyék a „remek“-et, hanem a katonákkal, meg a tanodái deákokkal kötölődnek folyvást, a kötél- revalók ..! Alig egy esztendeje, hogy a bölcs magisztrátus 220 olajlámpással szereltette fel a régi vár uccáit, hogy éppen ne nyelje el a feneketlen sár az embert, ha netalán nem járna négyes fogatú hintón, hanem a házak előtt fekvő lapos köveken, kis kézilámpáját lóbálgatva, ittott ugorva is, balanszirozgatva. tova magát célja felé: persze már leverték a felét a lámpáknak a lumpok! Mindez pedig nem zavarja a nemes urfiak és kisasszonyok mulatságait: tudnak mulatni kivilágos kivirradatig a líedoute száléiban, ha korán is kezdik a farsangot, a maszkák bolondozásaival verve fel a nemes város éjjeli nyugalmát . . . Hiszen nem csuda: maga az őszfejü Bánffy, a kormányzó járt elől mindig is, nagy lagzikban elevenen forgatván a grófi meg a bá- rókisasszonykák repülő viganóit az ékes kamukával kárpitozott, aranyos huszárokkal megrakott szép palotában . . . Háthiszen, az urak tehetik ... A SZÉTHULLÓ VÁRFALAK ÉLETE... Az egykori Vár-ból épp most bontakozik ki az uj Város. Még megvan a furcsa csecsemői pólya rajta, a Várfal a Bástyákkal, __de már itt is, ott is repedezik, vagy bontogatják: gyorsabban is a kelleténél. Kolozsvár élete jóval átlendült már az értelmetlenné vált vaskos falakon: a nehéz, Zsigmopd-korabeli köveket már jórészt el is szánta1 a tanács a külmagyar-ucai református kétágú templom, a református tanodával szembeeső uccai tanári lakásainak s egy megépítendő uj tanácsház épületének céljaira. Kell még a kőből a Trencsini-várhoz is, ami ugyan 1829-ben nem vár, hanem éktelenül sáros térség a Közép- kapu-bástyán jóval túl, ahova kitelepíteni szeretnék a jámbor polgárok a lányaik körül még a városban legyeskedő katonaságot, csakhogy, hiába: a magas cs kir. Kormányszék még tétovázik velük. Ugyancsak a katonaság foglalja le á Magyar-, Közép-, Báthory-, Tordai-, Belmo- nostori-, és a Hidkapu-bástyák épületeit is: hiába instanciázik Pataky Mihály főbíró uram Ponciustól Pilátusig. Még talán a legjobban a ka- tholikusok jártak, kiknek nagytudományu püspöke, br. Szepessy Ignác megvételre ajánlotta fel a Kormányszéknek az ó- és uj kollégiumi épületeket, amidőn az végül is átköltözött Szebenből s nyélbe is ütötte a savanyu vásárt az osztrák urakkal még ez év novemberében 60.894 konven- ciós ezüst r. forintokért. Mindazonáltal Pataky uram sem esett a fejére: lévén ref. egyházi főgondnok, mégis csak odajuttatta a kétágú templom építkezésének a Bethlen-bástyától a ref. főtanodáig terjedő várfalat s mire rájött volna a kormányzat, már az alapkövet is letette a Kül- magyar-uccában Tusnádi Kováts Miklós ref. püspök ur, a Hoelistadti rész vastagnyaku magyarjainak nagy örömére ... EMBEREK, A FALAK KÖZÖTT A Belmonostor-uccában, a Reduttal szemben még ma is áll a ház, melynek kétablakos kis manzárd szobájából esténként Déryné ifjasz- szonyt röpítették díszes fogatok k Farkas-uccá- ba. Mindazonáltal: gyakrabban gyalogolt hazafelé rózsaszín atlasz cipőcskéivel, keresztül a sáros uccán, melyeknek közepén vigan csörgedezett a mosogató dézsák leve a Nagypiactér felé, _ mivel alig húsz évvel ezelőtt, — sietős munkát végzett Conrad Richard mester, a sze- beni uccakövező. Ám mindez, — valljuk be, — nem rontott a piactéri Rhédey-, Jósika-, Teleki-, Báthory-házak erdélyi fényén és magyar barátságosságán, sem pedig a kormányzói palota ékes pompáján. A nagy templomot körös-körül félkaréjban övező városi üzlethelyektől fel sem tűnik, hogy hiányzik a tornya, melyet a legutóbbi (1798) tűzvész pusztított el: az egyházközség a harangokat előbb egy szörnyű faalkotmányra tette, majd az rothadásnak indulván a 60—30— 15 _6 és 5 mázsás harangokat most nagy bölcsen a templom nyugati falára, a fedél alá helyezte el, amelyektől aztán azok szintén észrevétlen indultak repedésnek. Még messzi volt az az idő, hogy uj torony építésére gondolni lehessen. Egyelőre a Középkapu előtt épül serényen a fiatal Kendeffy Ádám háza, méltó társa a monos- tor-uccai Jósika- később Bethlen-, Kemény-házaknak. A csendes kis városi életbe elevenséget tényleg a téli idővel behúzódó nemesség hoz. Az erdélyi magyar uriélet ismert alakjai a sibói bölény, Wesselényi Miklós, a karcsú Bethlen Ádám, Bethlen János, Jósika Miklós a regényíró, a fiatal Bánffy Miklós, Barcsay János, Kemény Dénes, Kornis Mihály, Huszár Károly, Wass Imre. Valamennyien ma még egy Biasini nevű vándor olasz vivó-szálájának pezsgővérü lovagjai, ahol gyakran élesre fent ví-tőrökkel folyik a játék, hogy öt év múlva aztán valamennyiüket mint harcos és elszánt szónokokat lássuk viszont azon a kolozsvári országgyűlésen, mely Erdély akaratát nem fél hangos szóval nyilatkoztatni ki Bécs felé. Ma még a vasgyuró Wesselényit főleg csak a lovairól ismerik, hogy hogyan ugratta át Rubint nevű láván az egyik deszka sátort a főtéri Buza-piacon ... AZ ELSŐ BANK A városnak nincs egy rendes köz-fürdője, de gr Esterházy Jánosné lelkes gyűjtsenek eredményeképpen már készülnek egy orvos-sebész kóroda felállitására. A város első bankja: A „Gondoskodó (Provizionális) Társaság“ azonban már négyéve 2 _4 forintos betéteket fogad el 6 százalék betéti és kihelyezési kamattal: alapitói, a tartományszék tiz értelmes tisztviselője tulajdonképpen Bölöni Farkas Sándor eszméjét kamatoztatják, akinek az Uri Casino is köszönheti létét, minthogy ő állította össze annak a tizenöt lapnak is a jegyzékét, melyeket az olvasókabinet lovas és szekér postán rendesen járat, hogy _amint egyik levelében irja,__„elérhessék a Casino célja, a világosság és az értelmese- dés terjesztése, melynek egyik eszköze, a nép nevelése könyvek és folyóiratok által, aminek folyamata gyors és szembetűnd s mint a vetőmag a gazdának, úgy a szellemi elvetett kincs magát tízszeresen és százszorosán hozza meg ...“ íme az 1834-i erdélyi országgyűlés nemzeti nekilendülését megelőző évtizedek erdélyi magyar életének kidomborodó jellegzetessége és feltűnő lenditője: a kultúra ápolásának szükségérzete. Nem szabad elfelednünk, hogy a Királyhágón túl, a másik magyar hazában már Ka- zinczy, Schedel Ferenc, Szemere Pál, Kölcsey és Bajza fejlesztik tovább azt, mit Batsányi, Ber- zsenyei, Fáy és DÖbrentei elkezdettek. A nyelvújítók harcai között uj és modern magyar irodalmi nyelv sarja, melynek első művelői a Kisfaludy ah, Jósika Miklós és Vörösmarty Mihály. A „Muzárion“-ban, Kazinczy és Szemere e feltűnően nívós folyóiratában még nem ritkák a német versek s ha nincs elég rendes betű a magyar cikk kiszedéséhez a pesti Trattner és Károlyi urak nyomdájában, hát kiszedik rendes Kolozsvár
