Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-22 / 293. szám
XII. ÉVF. 293. SZÁM A vlíög 8e soLb márkija Miért csinálták azok a békeszerződéseket» akik kevéssé ismerték a föld.» ejzot ? (Paris, december 19.) A Correspondence Universelle vezető helyén Reynold francia szenátor, a külügyi bizottság alelnöke, a keleti jóvátételek kérdésével foglalkozik. Az utódállamok — úgymond a cikkíró — azok ellen az államok ellen fordulnak, amelyek a háború terheit viselik és kötelezni akarják őket arra, hogy a szerződés által reájuk rótt valamennyi kötelezettségüket tcljesiisók. A eikkiró szerint Magyarország azzal érvel, hogy feldaraboltatása következtében belső gazdasági élete teljesen megbénult. Tény az, — Úgymond a szenátor — hogy azok a férfiak, akik a szerződéseket csinálták, kevéssé ismerték a földrajzot, de ez talán a szükséges előfeltétele volt annak, hogy uj Eurocrat hozzanak létre, mert a hivatásos geográfusok bizonyára visszariadtak volna a feladat nehézségei elől. Lehetetlenség azonban el nem ismerni, hogy azok á nehézségek, amelyekre 1920-ban a béketárgyalásokon Apponyi Albert gróf hivta fel a figyelmet, részben igazolód tali. A eikkiró ezután részletesen ismerteti az optánskérdést, va,lmint a magyar és román kormány állásfoglalását. Magyarország úgy véli, hogy magánérdekekről van szó és a kormánynak meg kell védenie alattvalói érdekeit. Az Utódállamok ellenben azt óhajtják, hogy a két kérdést kapcsolják össze, vagy pedig ellenkező esetben a lrékeszerzöűés 250. pontját tekintsék eltöröltnek. Ez utóbbi megállapodás azonban — úgymond a szenátor — veszedelmes volna, mert rést ütne a szerződésen. Okosabb és bölcsebb dolog lenne nem keverni össze a kérdéseket, amelyek amúgy is elég bonyolultak. Kívánatos volna, hogy a kérdést a békülékenység szellemében oldják meg, mert a megegyezések a népek számára, ópugy, mint az egyének számára előnyösek. A kincseket lélek 'Berlin, B (tincsedet érő ritka Qinjszerek gyűjtőhely? — S'radwari-k negtföan és kicsinyben — Jáva; orkeszter és üvegl)armón,um — Johann Sebesn'an Bach-cimbalma (Berlin, december 2Ö.) Méla tekintetű, róvid- gzakállu, őszes ember és leányszavu lélek Sachs professzor ur, a hardenberg-stiassei zcnemu/.eum igazgatója. Sokkal hosszabb és feketébb szakúllu, fehérköpenyeges és kopasz tisztviselőt ad mellém, aki megmutassa a müzeüm kincseit. — Nincs már hely! — sopánkodik, de ez az a fajta panasz, amelyik már dicsekvésnek számit. Mindamellett igaza van; mert kétszerannyinak tűnne fel az a rengeteg holmi, amit iti van, ha nein lenne a hely kihasználva. Több szobából éggyéforrásztött óriási terem óz a múzeum. A falakon szinte végig üvegszekrények, teli furcsábbnál-furesább és ritkábbnál-ritkább hang szerekkel. Üvegtrombita és középkori olasz „ viola d’amóre”, bambuszhárfa és csodamüvü kis orgona, „cembalo” éí Bpinét függ vagy nyugszik vágy fekszik hallgatagon félhomályos oldaljárátokban. Messzi a nagyterem közepéről, édeshangn hegedű ezól s valami furcsa zízzenő pengetés kiséri. Zenész-szerelmek A zenét két fiatal müvéáznövendéknek köszÖn- bértjük. Szőke, fiatal fiú a hegedűs s a nagy zongoránál, amelyről nyomban kiderül, hogy nr.m zongora, bűbájos fiatal hamburgi leány öl: Gann.■: Sendel, aki most van első hangversenye előtt. Nem ütő-, hanem pengetőszerkezetes hangszer ez, cembalo (cimbalom) a becsületes neve és maga Johann Sebastian Bach játszott rajta annakidején. Kettős billentyűzete fölött a két karcsú fehér kéz tnost igen tárgyilagosan álmodozik . . . tígyan mit hozott ki még a Bach muzsikát ontó géniuszkeze Is ebből a véknyan pengő szekrényből?? hol alszanak ebben a fugák fergetegei? De a fin, akit Car> Haladjon t a korral ► ► ► ► ► ► £ilmrelclá= „Fotoés csinálhasson moh üzletének a fil.r»** fényképészehi mű> heremben, Cluj, 5hr. Reg. Maria 6—8 sz. Tel.: 8=26. Siessen árajánlatot kérni I ◄ ◄ < <3 <3 ◄ ◄ ◄ men ezen a cimbalmon kisér, még ezeken a hangokon keresztül is kiérzi a vére lüktetését. Ez a hely, az elvarázsolta» szunnyadó ezernyi hangszer háza, anderseni mesék illatát sugározza ki és egyenesen a boldogtalan szerelem üvegházának termett . . . És Carmen kisasszony, úgy látom, mást szeret , . . „Mozart is nagyrabecsültc! ” —- Zenéi hangot, a szónak klasszikus értelmébe»; talán mégse lehetett kihozni ebből! — mutatok rá egy furcsa bugóesigára. De Sachs professzor ur komolyan igenli: — Dehogy nem! a régiek egyenesen sokrabe- esülték! Maga Mozart is, többek között, irt róla! ■— Hát akkor ma miért nem játssza senki? — Roppant nehéz ... És a professzor megmutatja. A hangszer (áz iivegharmónium) egy Vízszintes tengely hosszában elhelyezett, egymásba tolt rengeteg üvegkehely. Jobbról-balÍeló egyre nagyobbodó méretűek ezek a kelyhek, amelyek mindegyike pontosan kihangolt zenei hangot ad, ha — a vizes ujját végighnzza rajta az ember. Lábbal hajtható szerkezet forgatta a tengelyt, a két kéz lágyan nyugodott az üvegkarimák felett, jobbról egy pohár tűz és egy nedves szivacs állt a szekrényen ... Ez is zene. Volt mestere, aki a legjobban tudta, volt hangszerkészítője, akinek a munkáját megcsudálták és a 18.. meg a 19. században igen el voh terjedve. Ez a példány, amelynek az üvegje lágy világoskék «zi- nii, arany szegéllyel (!), úgy 1800. körül vi'ló, Dél- németörszágból. A gamelán-orkesstőt Egész külön szobát foglal le egy ritka gyűjtemény: Jáva szigetéről hozott teljes titőhangszer- orkese'ef. Az egésznek a szerves összeállítót tstígá- ban annyi exotikus varázs, annyi élet van, hogy az ember azt hiszi: a játékosok csak úgy pihénőznek, rögtön bejönnek és folytatják. Egészen bizonyos, hogy milliméterre letervrajzolta az a német mérnök, akit ezzel megbíztak volt, hogy melyik hangszer hol áll . . . még az ülőkék, a zenészek székei, amelyeket a hagyomány formában és nagyságban megszabott, még azok is úgy vannak odatéve, mintha láthatatlanul ott ülne bennük a játékos. — Gamelán- orkeszter a neve, hogy miért, azt nem tudom, de ne kutassuk. Szép, főkép halk és megejtő igy is... Nem lehet felsorolni, hogy mi minden van itt még. Ami formát az emberi lelemény világrahozott, s ami hangot a megalkotott hangszerből kicsalt, mind itt van és mind szóhoz jutna itt, ha lenne aki játszaná. De még a vagyonokat érő vonós hangszerek is megrögzötten íeküsznek a szekrények fekete bársonyán; csak ép karbantartják őket, hogy a faféreg beléjük ne menjen, de különben hallgatagon töltik a néma időt. Az öreg hegedükészitő kincséi A múzeumból a csöndes Fasanenstrasseba megyek. Agg hangszerkészítő él ott, akinek a szekrényében tucatnyi Stradivari, Amati, QuarneriUs és egyéb mesterhegedü meg cselló várja a vevőt. Hatalmas termetű, de már tipegve járó öregur. Az üzleti elvei szigorúak: egy hegedű becslés 50 márka, kétezer lej. Mikor megtudta, hogy mit akarok 'tőle, nyomban megfordul, egy fekete pénzszekiéuv- szerü szekrényt nyit ki. Fehér selyemhuzatban, apró rekeszekben ;• M . élükre állitva nyugszanak a kincsek. Vigyázva,tvfe .i szí ki az egyik darabot, babrálón bontja le a huzat-. ját: — Ez a legszebb Stradivari-m . . . Nézze ezt a formát, uram! — Mi az eladási ára? — kérdem. — Százhúszezer márka, — feleli roppant tárgyilagosan. Csaknem ötmillió lej. Hijj, a rézartgya- lat ... — Itt ran ez a cselló, uram, ezt nézze meg! Az egyetlen ismert Quarnerius-cselló. Azt állítják, hogy Qnarnerius del Jesu csellót nem is csinált ... de ez lehetetlen! ennek a hangszernek minden tulajdonsága olyannyira egyezik a mester hegedűinek az alkatával, hogy száz százaléknyi bizonyossággal állapítható meg az én állításom helyessége. Nein vagyok egészen bizonyos az öregur igazában. Épen ezért most meg se kérdem, hogy mennyire tartja a csellót. A tokja ennek a hangszernek igazi remekmű. A legpompásabb fényezett bútor, állítólag egyenesen és kizárólag a braunschweigi hercegnek készült volt. (így már azután megérti ‘‘tó1 ember, hogy miért tűntek le mind ezek a hercegi meg uralkodóherceg ' famíliák. Ilyen pazarlás utátí igazán nem csuda!) A Klingler-kvártett Az Utolsó utam a Sophienstrasseba visz. Hírét Vettem, hogy ott próbál ma, Kari Klingler lakásán, ez a hires német kvartett. Pompásan berendezett lakásában, meleg hangulatú zeneszobában ül együtt a négy zenész: mindegyiknek valódi S i radi vari-Ijagg- ízere vari. A brácsás, aki a Klingler professzor teáí- véröccsc, a legbüszkébb a hangszerére: az egészTíü- lágon csak (kilenc Stradivari-brácsát tartanak nyitván, az övé az egyik. Lopás ellen százezer márkára Vart biztosítva, de ez csak formaság. Senki se bolond ellopni egy ilyen millió helyen regisztrált, (iz- ezerszer lefényképezett holmit, amelyikbe csak belenéz a legutolsó kis vidéki zálogházi becsüs és azonnal telefonál a rendőrségre . . . Ha pedig megvenné valaki, aki játszani szeretne rajta, kisikolía- ha a kezéből a tőrbeesalt hangszer lelke . . . ami nem egészen bizonyos, mert talán vérbeli zenész lenne az illető és ők kettem pompásan megértenék egymást. A kvartett próbál és nekem halkan magyarázzák, hogy mind a négy hangszer a Mendelsohn bankáré, a hangszergj-üjtőé. Kiadta, életfogytiglani játszásra, a kvártettnek őket . . . kamatot nem ad, a játszásért nem fizet ... és biztos kikötött ingyen- jegyeket is a kvartett koncertjeire: végre is, az ő fáján muzsikálnak! . . . Csak azt felejtette el, hogy nem az ő lelkét, a bankárlelket, szólaltatják meg a hegedű fáján . . . Pap József (Boriin). ' Rászvány Társaságnál 7lői téíiknbátok, szövet és selyem ruhák, szőrme bundák. Gyári árak. Gyári lerakatok: Cluj, Strada Tílemoranduíui 2. Z&rguíTliures, Bigéié ferdinanö 7Io. <h
