Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-16 / 288. szám
XII. ÉVF. 288. SZÁM. A Feke te-In Irtas Som lay Károly Borul az alkony. A hegyek alakulatai kopasz izörnyeknek látszanak. A fakó réteken egy-egy barátcinke csipog. A szekéruton két csendőr ballag. Hallgatnak, figyelnek. A néptel,en utón ilyenkor szoktak árnyék- Bzerüen végigosonni azok, akiknek a loíke a bűnök tanyája. A járőr az erdőn nyíló kurtább ösvényre akart váltani, mikor a kopaszodó ákácok alatt, az országúton két gyerekre lett figyelmes. Egy fiú és egy leány jött szemközt. — Várjuk meg őket. Hová mehetnek ilyen későn? — mondta az őrmester. A gyerekek talán megijedtek, mert lassítottak. Beszélgettek, tanakodtak, hátha célszerűbb lenne visszafordulni... Eközben a csendőrökhez értek. A lábaik meztelenek. A fiun rongyos vászonnadrág, kopott kabát, a fején birkabőrsipka. A kezében ken- dőcskében valami lim-lom. A leány felsőtestén ócska hárászkendő. — Honnét jöttök? — kérdezi melegen az őrmester. — Innét a faluból, — mondja szepegve a fiú. — Hová mentek? — Hová?... Elsőbbet Pestre. Aztán, ha a Jézuska elvezet, megkeressük a Fekete-indiákon a rejtelmes szigetet, ahol akkora gyémántok teremnek, mint az öklöm, ni... Ha gazdagok leszünk, csináltatunk húszemeletes márványpalotát, veszünk autót, repülőmasinát. — Nagyon szép lesz. Hát azt megtudnád-e mondani fiacskám, kinek a gyerekei vagytok? — Mi a senki gyerekei vagyunk, csendőr bácsi. Fészekből kiesett madárfiókák vagyunk. — Árvák vagyunk, — pötyög a leányka. — Aztán hogy hívnak benneteket? — Nékem Pali a nevem, Venger Pali. A testvéremet Paulinnak hívják. A csendőröknek az első pillantásra feltűnt a gyermekek hasonlatossága. Arcuk, testük egészen egyforma. A hajuk is göndörödő szöszke. — Melyik közületek az idősebbik? — kérdezősködött a járőr vezetője. — TJgy mondják, hogy a Paulinka egy órácskával később jött a világra, mint én. Ezt a nevelőanyánktól hallottam, a Potácsek nénitől, — mondja az időközben bátorságra kapott fiú. — A nevelőanyádtól hallottad? Hát az édesanyád hol van ? — A bizony meghalt szegény, mikor mi születtünk. — Édesapátok sem él? — Eltalálta. A papát a háborúban elvitték katonának... Valahol Oroszországban, úgy mondják, Ravaruszkánál srapnell találta, meghalt. — Tehát hadiárvák vagytok. Aztán, hogy kerültetek ide a faluba? — Az árvaszék vagy tudom is én kicsoda, micsoda, elég az hozzá, ide adtak nevelésbe a Potácsek bácsihoz. Azóta, nyolc év óta itt élünk. — Jó dolgotok van a Potácsek bácsinál? — Ez az, hogy kutyául mén itt a világ sorja, csendőr bácsi. Piritótt semmit szoktunk kapni vacsorára; sokszor ebédre is. A pántlikás tésztát, a húslevest, a hólyagosbélü kenyeret meg a turóscsu- szát csak hiréből ismerjük. Krumpli meg krumpli, aztán pofon, meg pofon... Hát elég volt. — Iskolába jártatok-e? — Ha nem kellett meszet oltani, libákat legeltetni, néhanapján elmentünk az iskolába is. Dehát erre ritkán jutott idő, mert a Potácsek bácsi, aki mindig részeg, unosuntalan talált számunkra valami munkát. — Akkor bizony kevés jóban lehetett részetek a Potácsekéknél. — Tudja, ha a Tiki nem lett volna, bizonyisten megfagytunk volna télen a kamrában, ahol hálnunk kellett. — A Tiki? Ki az a Tiki? — A kutya, kérem. A házőrző. Ővele aludtunk télen a szalmazsákon. A két csendőr összepillantott. Mennyi lehetetlenséget darál ez a gyerek... Nem lehet ebben egy HERMA HERMA Karácsonyi ajánlatunk! Női spangli8 és kivágott fekete atlascipő . . Lei 390.— Női spanglis és kivágott fekete lakkcipő ... 5 Férfi fé.cipő fekete lakk ................................................ 690.— 4J 590.— !°-§ *1 Nagy árengedmény más cikkeknél is! Tekintse meg kirakatainkat! Prím® minőség! Prima minőség S Dús választék sár-hócipőkben és giimmicsizmában .Tretorn“ és „Wímpassing“ márka szemernyi igazság se. Talán csak egy hazug kölyök- nek, egy pokolpalántájának a kitalálásai ezek a most hallott szörnyűségek. — Hát abban a kendőben mit szorongatsz, fiacskám? — érdeklődött tovább az őrmester. — Könyvek vannak benne. Tuggya, nehezen mén ugyan az olvasás, de mégis igazi gyönyörűségek vannak ezekben a könyvekben. — Mutasd, miféle könyveid vannak? Én is szeretek ám olvasgatni. A gyerek bizalmatlanul nézegette a nagybaju- szu csendőrt. Hátha elveszi a könyveket. Sok kemény dolgot lehet hallani a csendőrökről. De a felszólítás olyan szigorúan hangzott, hogy nem merte visszautasitani, Bosszúsan bár, de felbontotta a kezében levő csomagot. A Tom Bili-féle ponyvafüzetek: A földalatti fészek és A rablófarm ostroma bujt elő a mocskos kendőből. Betörőkről, kasszafurókról, zsebmetszőkről szóló történetek. Pali aggodalma nem is volt alaptalan. Az őrmester összekötötte a csomagot, a táskájába tette, megnézte a zsebóráját, aztán igy szólt a kis világjárókhoz : — Nemsokára reánk esteledik. Ilyenkor a gyermekeknek otthon a helyük. Visszamegyünk a faluba, meglátogatjuk a Potácsek bácsiékat, aztán ti továbbra is ott maradtok. Ha nagyok lesztek, akkor talán majd elmehettek a Fekete-Indiákra a gyémántokért. A két gyerek lesápadt. Izgatottan nézegették egymást. — Jaj, jaj, csendőr bácsi, hagyjanak minket, — sirdogáltak. — Ne vigyenek vissza a faluba. Agyonvág mindkettőnket a Potácsek, ha megtudja, hogy szökésben voltunk. — Ne féljetek, mi majd beszélünk a Potácsek bácsival. Nem fog bántani egyikőtöket sem. Kaptok majd jó vacsorát, aztán le fogtok feküdni a meleg szobácskábán dunna alá és mire reggel fölébredtek, el fogjátok feledni az Indiákat, — mondja az őrmester és ő a fiút, a próbacsendőr pedig a leánykát kézen fogva, elballagtak a falu irányába. Az utón nem beszélgettek. Kiki a saját gondolataival volt elfoglalva. A két csendőr azon tűnődött, hogy mi lesz a két kis árvából, ha továbbra is olyan mostoha környezetben maradnak, mint aminőt a rövid beszélgetéssel vázoltak A gyerekek pedig rémülten gondoltak a Potácsek kemény ökleire és a pálinkaszagu káromkodásokra, amelyek az ökölcsapások velejárói. Pali a nővére előtt szégyenlette is valamelyest, hogy a szökés ilyen balul kezdődik. Ő volt a tervező, a rábeszélő, ő rajzolta le a Feketc-Indiák aranyvirágos mezőit, amelyek felett gyémántpillék röpködnek. Az ég kárpitján már mosolyogtak az angyal, szemű csillagok, mikor a faluba érkeztek. Nem is kellett sokáig menniök. Egy meszeletlen vályogházikó előtt állapodott meg Pali. — Ehol e, itt volnánk. Ez a Potácsek báosi háza, — mondta halkan. A kislányban a rettegés elnémitotta a hangot. Csak nézett. A könnyei potyogtak. Nem látott semmit. Szeme előtt megsürüsödött a sötétség. Szél fuj- dogált a begyek felől. A konyhán át beléptek a szobácskába. A dup- latokáju, meredtszemü Potácsekné babot szemelt a büzölgő petróleumlámpánál. Közbeu hangtalanul mozgott a szája; imádkozott, vagy tán átkozódott. A félliteres pálinkásüveg ott állott az asztalon, üresen. Ha nem lett volna üres, Potácsek bácsi nem horkolt volna a vetett ágyon. A takaréktüzhelyben néhány darab nedves fács- ka izzadozott. — Jóestét! Maguk a Potáesekék? Maguké ez a két gyerek? — szólott a járőr vezetője, aki egy pillantás alatt a miljőből kihámozta a gyerekek esetét. — Pálika? A Paulin ácska? Miénk hát... Mink neveljük őket, — felelt az asszony. — Szépen nevelik őket, — mormolta az őrmester, aztán meghagyta az asszonynak, hogy adjon a gyerekeknek vacsorát. — Nohát, persze, pecsenkát... Kalácsot... Kaptok mindent urfika, kisasszonka, csak csücsüljetek ide a padra. Mindent kaptok az Istenke tenyeréből, — gúnyolódott a boszorka és visszafordult a nyo- szolya felé, ahonnét mozgolódást neszeit. A púpos vénember fölébredt. Mintha sokfejü kigyó nyújtogatta volna lángnyelvét a szeméből. A gyerekekben megsziklásodott a lélekzet. — Himmiherrgott, mi ez? — hörögte a mészégető. — No-no, apóka, csak a klápcikákat hozta haza a két csendir ur, — békitette a vénasszony a szörnyeteget. — Százfelé hasítom ükét, — morogta ez, aztán felkászolódott az ágyról. — Ne bántsa a gyerekeket, ha Istent ismer. Holnap jelentést teszek a főszolgabiró urnák. Hiszem, hogy nem sokáig fognak a maguk terhére lenni, — intette le az őrmester Potácseket és a gyerekek táplálására a saját zsebéből öt pengőt téve az asztalra, távoztak. Sötétség volt a faluban. Nagy vakondtúrásoknak látszottak a házacskák. Csak egyik-másik ablakról sárgult bátortalan fény a rejtelmes feketeségbe. Kosárbutor utazó, fás, ruhás, stb. kosarak, virágállványok, mindennemű kosáráru prima kivitelben kopható és rendelhető Petőti-u. 7., házfelügyelőnél Olcsó és praktikus ajándék karácsonyi és atévi K«e««»ri a rs, fenvkepezoaep Kovals P.ísfiai Cluj, Piaţa Unirii 8.
