Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-15 / 287. szám
4 m XII. ÉVF. 287. SZÁM, Gép ellenőrzi — a hazugságot Nem tudom mennyiben igaz. Nincs módomban a dolgot közelebbről megvizsgálni. A gépről, amit a. chicagói egyetem kriminológiai tanszékének tanára, August Volmer konstruált a tanúvallomások igazságtartalmának ellenőrzésére, csak abból a hírből tudok, amit egyik külföldi napilapban olvastam. A hir különben is szűkszavú. Egyáltalán nem derülnek ki belőle közelebbi részletek. Lényegesen a hírből csak az tudható meg, hogy a hazudozást ellenőrző gép tulajdonképen vérnyomásmérő s újszerű alkalmazása azon a lélektani tanultságon alapül, hogy az ember vérnyomása más az őszinteség és más a hazugság kimondásakor, ezek szerint tehát a vérnyomásmérő által megadott adatok révén megállapítható, vájjon mikor hazudik valaki, vagy őszinte. Az uj gépet, mint ahogy a hir beszámol róla, már használja is egyik-másik amerikai törvényszék, sőt a napokban történt, hogy egy newyorki tárgyalások valamelyik tanú afeletti dühében, hogy a gép leleplezte hamis tanúskodását, darabokra törte az ép rajta alkalmazott apparátust. Ugyancsak az emlitett hir teszi szóvá, hogy az amerikai szövetségi kormány iagzságügyi államtitkársága ezerszámra rendelte meg az uj apparátust az Egyesült-Államok területén való forga- lombahozatala céljából. Az egész dolog felett meglehetősen csodálkozom. Hogy azonban őszinte legyek, ez a csodálkozás nem annyira ennek a tényleg újfajta gépnek, mint inkább annak szól, hogy ez az egész dolog ilyen eldugottan lappang, hogy nincs körülötte semmi feltűnés. Magyar lapban ennek a dolognak még csak a nyomára sem akadtam. Félnek talán a lapok, hogy a hir nem volna komoly? Alig hiszem. A hírbe nincs semmi valószínűtlenség. Nagyon is elképzelhető egy ilyen apamit az uj gép véghezvinni képes, mint inkább azon a lehetőségen, amit az a konstrukció, mint gép jelent. Erre a lehetőségre talán úgy lehet a legegyszerűbben felhívni a figyelmet, ha megmondjuk, hogy ez a gépi konstrukció az első, amelyik az ember lelki összefüggéseinek egy nagyon speciális sajátosságára mutat rá ugyanazzal a pontossággal, ahogy eddig gép csak fizikális és materiális adottságokra mutatott. Az a különös és nagy lehetőség merül tehát fel ezzel az apparátussal, amire eddig még csak utópikusán és fantazmagóriákban gondolhatott az ember: még pedig az, hogy a gépnek vannak utjai, illetve lehetőségei az ember közvetlen erkölcsi szférájába is. Az jelentkezik itt, hogy a gép, mely eddig csak a gazdasági termelésbe való befolyásával idézett fel lsisiéí kiéleződött kormány és az erkölcsi eredményeket és akkor is csak következményeiben, most mint matematikai erejű és bizonyos- ságu kontrol, kérlelhetetlen gépi befolyásolhatatlan- ságával, mint közvetlen erkölcsi nevelő lép föl; — mert hatásában vájjon mi másnak, ha nem nevelőnek kell jelezni egy ilyen gép bevonulását az ember életébe. Az uj gép e mindenkép különös lehetőségét tehát nagy jelentőségűnek kell látni. Hisz ez a gép az erkölcsi törvények közvetlen szolgálatába lép. Ez a gép nem az ember karját vagy lábát, vagy energiakifejtését sokszorozza meg, mint a többi, hanem az ember erkölcsre törő akaratát... Ezért csodálkozom, hogy a hire úgy elsikkadt. (G. G.) a harc a francia ellen»élf között (Purls, deccmlier 13.) Az ellenzék és a 1 kormányt támogató pártok között a viszony I ismét kiéleződött. A jobboldali lapok hang- sulyozzák, hogy a parlamenti ellenzék jelenlegi harcmodora lejáratja a törvényhozás tekintélyét- A Le Temps szerint az ellenzék már nem elvi harcot harcol, hanem akciói személyek ellen irányulnak. A lap hangoztatja, hogy Tardieu kormánya mind olyan intézkedéseket kíván a törvényhozással elfogadtatni, melyekrőí'áz ellenzéki pártok előbb azt állították, hogy a Tardieu kormány a saját programínjukat sajátítja ki s ennek ellenére most mégis támadják. A Le Journal des Debats vezércikkében hibáztatja az ellenzéket örökös gáncsvetései miatt s azt írja, hogy igy lehetetlen alkotó munkát végezni. A helyzet igy a parlamentárizmus teljes csődjéhez fog vezetni. Vigyázat: erdélyi invázióra készülnek ■ a bukaresti utcákról kitelepített árusok parátus. A lélektanból tudjuk, hogy a hazudás ugyanolyan lelki tevékenység a lefolyását illetőleg, mint a harag, vagy az apathia, ha nem is olyan intenzív, mint ezek, igy tehát az ember fiziológiai konstitució- jában nyomának is kell lenni a lefolyásának. A hazugság, s erről bárki a legegyszerűbb önmegfigyelés utján meggyőződhet, tevékenység, melyet a lelki organizmus egységében el kell indítani és le kell folytatni. A hazugságot meg kell konstruálni s amikor a hazugság konstruálódik, az ember tudja, illetve érzi, hogy valaminö ellenállást kell leküzde- nie: az ösztönei természetes ellenkezését és tiltakozását a hazugság ellen. Ez az ellenállás-leküzdés viszont nem folyhat le energiák igénybevétele nélkül. Ez az uj apparátus tehát tényleg helyes utón jár, amikor a gátlások leküzdésére igénybevett energia- mennyiségnek a vérnyomásban fellelhető adataira épit s ezeknek az adatoknak a nyomán — az őszinteséget a nyugalmi állapotnak véve — felrajzolja a hazugság görbéit, illetve szinte mehanikus utón, objektive állapítja meg a hazudás vagy őszinteség tényét... Az uj apparátus, mondom nagyon is elképzelhető. A valószínűsége megvan. Egészen nyers és lélektanilag egyszerű esetekben erről az uj gépről még azt is el tudom képzelni, hogy megbízható. A krimi- nalógiai életben való használatának korlátozott feltételei — lélektanilag — meglehetősen kézenfekvők. Viszont kétségtelenül kérdés, hogy a hazugság lélektanilag és szociológiailag agyonkomplikált eseteiben tényleg használható-e teljes megbízhatósággal. A hazugság ugyanis, mint emberi probléma olyan sokszorosan összetett, egyes megjelenéseit annyira keresztülszövi az egyéni lélektani alkat és a társas kötöttség ezer oldalról befolyásolt bonyolultsága, hogy az uj apparátus alkalmazásának egyetemleges lehetősége meglehetősen kérdésesnek tűnik. Mennyire bizonyulhat például megbízhatónak az uj apparátus született hazudozókkal szemben? Avagy mennyit ei az uj apparátus azokkal szemben, akik az úgynevezett élethazugságaik révén hazugok? Mit ér ez az uj apparátus azok esetében, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy az őszinteségük hazugság? Mondom, a komplikált-hazugok ellenőrzése szempontjából ez az uj apparátus vagy gép meglehetős kétségeket támaszt. E kétségek alapjában véve azonban mégis eltörpülnek amellett a perspektíva mellett, melyet az uj gép már primitiv eredményeivel is felvázol. S ebben a perspektívában mi korántsem azon a müködésbeli teljesítményen csodálkozunk el, (Bukarest, december 13.) Néhány nappal ezelőtt, rendeletet adott ki Bukarest polgármes tere az uceai árusok üzelmeinek korlátozásáról. A bukaresti kereskedők panaszára, sürgetésére született meg ez a rendszabály, a kereskedők ugyanis tehetetlenül állottak szemben azzal a konkurrenciával, amelyet az utca élelmes, tolakodó, fáradhatatlan s a legtöbb esetben selejtes árat kínáló kalmárai szá mukra jelentettek- Egyébként hozzátartoznak ők Bukarest jellegzetességeihez és lehetetlen volna Ilii utcai képet rajzolni nélkiilök Buka- ■ istről. Megrohanják, szinte lehúzzák a járó- ' kelőt s gyakran a kereskedők üzletének ajtajában fogják el, hogy eltérítsék a komoly üzletben való vásárlás agyrémétől s meggyőzzék az általuk forgalomba hozott ára egyedül üdvözítő voltáról- A cipőfűzőtől fel a ruhaszövetig minden apróság, rövidáru és divatcikk található raktárukon, s idegeire mennek az embernek, amint reggeltől estig szüntelenül harsogják a fülébe, hogy húsz lej a ha- riányatartó, harminc a selyemnyakkendő és száz lej a sál, amiért az üzletben háromszázat kellene fizetni... Ezer és ezer ember él Bukarestben utcai árusításból. Áradatként lepik el főként a ke- reskedőnegyedeket, de bekalandozzák a legtávolabbi külvárosokat is- Vidékre is jut belőlük egy-egy hullámcsapás, sőt Erdélyben is meglehetősen ismeretesek már és épen elegen vannak ott, akik különösen valami feltűnően olcsó utcai nagy kávéházi szövetvásárlásnak kárát vallották. S most, hogy Bukarest polgármestere a vásárterek környékére és a perifériákra szorította ki őket, áprilistól kezdő- dőleff pedig az egész város területén megtiltja a rövidárurcikkek utcai árusítását, egészen bizonyos, hogy a fővárosban kereseti lehetőségüket vesztve a vidéket s elsősorban a jámbor Erdélyt lepik majd el, ha idejekorán nem történik intézkedés a távoltartásukra. Igaz: Bukarest utcáiról való kiirtásuk nem lesz épen könnyű dolog. Kicsit keztyüs kézzel is kell velük bánni a hatóságoknak, mert végeredményben egy foglalkozási ág megszüntetéséről van szó, amelynek mai vi- I rágzásához az európai élethez idomuló bal- ' káni városnak a keleti jelleget nem minden megnyilatkozásában gyorsan levetni tudó fejlődése vezetett. Ugyanilyen meggondolásai voltak Bukarestnek, mikor az első vásárcsarnokok építésének, vásárterek kialakításának terve felmerült. Nagyon sokan ellenezték ezt, az utcai zöldség- és élelmiszer-árusokra való tekintettel, akik ma is házról-házra járva minden konyhához elszállítják naponta a krumplit, káposztát, petrezselymet, sőt a tejfelt, túrót, tojást csirkét, marhahúst is, mindenről gondoskodva, amire a bukaresti háziasszonynak az ebéd elkészítésénél szüksége lehet... Ezekkel szemben sohase lépett fel tiltó szigorral a város, noha a nagyvárosi élet sodrának már régen el kellett volna tüntetnie eze két az anakronisztikus jelenségeket. Itt azon- han nehezebb volt a helyzet... Itt magukat az árusokat féltette Bukarest a vásárcsarnokok konkurenciájának ártalmasságától, való- szinüleg nemcsak azért, hogy az első kézből áruló termelők érdekeit védelmezze, hanem hogy a bukaresti háziasszonyok kényelmét ne veszélyeztesse, akiknél a reggeli piacra- menés, bevásárlás a mai napig is legnagyobbrészt ismeretlen fogalom. Nos, az élelmiszerárusoknak nem is ártottak a vásárcsarnokok- Nem tűntek el a legmozgalmasabb életű belvárosok forgatagából sem. Különös rikoltásuk tulkiáltja az au'tótülkölést, villamoszugást és felhatol a negyedik emeleti lakásokig is, ahol továbbra is tizenegyig alusznak az asszonyok, csak akkor eszmélve a háztartási teendőkre, amikor az élelmiszerárus az ő jellegzetes, kettős kosarával a ház előtt megjelen. E kiméleti szempontok ellenére is — amint a város illetékes hivatalaiban informáltak bennünket — most már végképen el van tökélve Bukarest város vezetősége, hogy lassanként teljesen letörli a román metropolis külső képéről ezeket az orientális színeket. Eltűnnek a rövidárus kufárok és követni fogják őket. a zöldségárusok s a többi utcai mozgókereskedők is mind, a faszén, játékszer, levélpapír, déligyümölcs, csokoládé, tökmag s a jó ég tudja még milyen, „különlegességek“ árusítói, akik loholásukkal, tülekedésükkel, lármájukkal a minden áron megélni-akarás, a kenyérért való szörnyű hajsza sokszor igazán fájdalmas impresszióját keltik az emberben. És úgy Ígérik, el fognak tűnni rövidesen az utcai kézművesek is, akik csodálatosképen még mindig léteznek itt, emlékeztetve a közel és távolkelet legtipikusabb utcai jeleneteire s valóban megdöbbentve az idegent, aki legmerészebb elképzeléseiben se merte volna föltételezni, hogy például a királyi palota mellett foltozó varga, s az elegáns negyedben lévő amerikai követség épülete előtt bádog- edényt cinező cigány üsse fel uccai műhelyét. a b.) ■ ţ ^gértem 1
