Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-14 / 286. szám
s IU. ÉVI. $86. SZÁM. Látogatás a Szentatya, a spanyol király, Mussolini, Briand, Clemenceau és a francia marsaitok hires szobrászánál Hogyan uiselkednek a nagyemberek, ha modellt ülnek ? (A Keleti Újság Páris, december hó. párisi szerkesztőségétől.) — Király, milliárdos, vagy egy egyszerű névtelen ember a tömegből, mindegy nekem. És mondhatom egy Kabil nevű utcaseprő modellemmel egy cseppet sem voltam udvariatlanabb, mint az uralkodókkal, hadvezérekkel, vagy nagy államférfiakkal. Ezt barátságosan, minden nagyképűség nélkül mondja Francois Cogná mester, az élő francia szobrászok egyik legjelesebbje, akinek specialitása, hogy Európa élő uralkodóit, vezető államférfiait, Francia- ország marsalljait, majdnem kivétel nélkül megmintázta, sőt modellt ült neki XI. I'ius pápa és nemrégiben Mussolini is. Kis »műterem Cogné mester párisi műterme. Az igazi nagy munkaterme lenn van délen, Antibes mellett. Ott tölti az év nagy részét és ide Párisba csak látogatóba jár nagyritkán. A kis műteremben azonban nagy kincsek vannak felhalmozva. És az elegáns kis „bureau‘‘-ban megfordult Franciaország minden vezetője, államférfi és katona. Cogné mester, ötven év körüli választékosán öltözött, gondozott külsejű poincarészakállas ur, a gomblyukában parancsnoki Legiond d’Honneur ro- zetta. Semmi bohémes nincs a külsejében. Igen kedvesen, udvariasan kalauzol a műteremben és magyaráz. Minden szobornak története van és minden történet egy kis széljegyzet a világtörténelem valamelyik szereplőjének alakjához. — Már tizenötéves koromban szobrász akartam lenni, mondja Cogné mester. Van is néhány portrém a családom tagjairól, amit abban az időben csináltam. Sajnos az életem keserűen indult és megakadályozott abba, hogy mindjárt fiatal koromban a művészetnek szenteljem az életemet. Hosszú, küzdelmes fiatalságom volt. Az akadémián eltöltött évek után dekoratőr munkákat kellett végeznem. Áz első portré megrendelésem Michel generális volt 25 éves koromban. Ma 52 éves vagyok és azóta egész Pantheonra menő szobrot készítettem nagy kortársaimról. XI. Pius pápa, a spanyol király, Mussolini, a francia marsallok és politikusok egész légiója tisztelt meg azzal, hogy modellt ült nekem. „Szinte udvariatlan vagyok“ — Különböző nagyemberekkel, különböző élményeim voltak. Abban azonban megegyezik mind, hogy egyforma áhítattal, egyforma izgalommal fogtam valamennyi portrém elkészítéséhez. Szemtöl- szemben egy nagy emberrel mindig erőt vesz rajtam az alkotás különös nyugtalansága és ez nem csillapodik, amig készen nincs a szobor. Alkotás közben nem törődöm a modelljeimmel és szinte az udvariatlanságig figyelmetlen vagyok velük szemben. Megesik, hogy nem felelek a kérdéseikre, nem szólok magam sem egy szót se, esetleg cigarettázom, vagy szivarozom és egészen belemerülök a munkába. De hogy ez a modor nem bántja meg illusztris barátaimat, bizonyltja az a pár szó, amivel például a mogorva Clémenceau búcsúzott el az utolsó széánsz után: — Hohó, mi, az már készen van? — kérdezte. Ez volt az utolsó széánsz? Nem, nem, nem úgy van az. Ebbe nem egyezem bele. Nem utoljára találkoztunk, én eljövök ide máskor is. A Szentatya szobra — XI. Pius pápa a világ minden tájékáról Rómába sereglő 304 szobrász közül nekem juttatta azt a nagy megtiszteltetést, hogy hivatalos portréját velem készíttette el. Azokra a napokra, amiket a Vatikánban töltöttem, életem végéig emlékezni fogok, ugyanígy arra a mély benyomásra, amit ez a nagy ember tett rám. — A pápa nem magasabb, mint én. De az egyénisége lenyűgöző. Egész idő alatt, amig mintáztam, kedves, udvarias és előzékeny volt, olyan dolgokról beszélt, amikről gondolta, liogy engem érdekelnek. Uj HJA festészetről, művészetről és művészekről. Sohasem egyházi, vallási dolgokról. Legjobban a tájékozottsága lepett meg a világi dolgokról. Amikor a vázlatfüzetemben lapozott, mindenkire volt egy találó megjegyzése, személyes véleménye. Lyautey marsallról például megjegyezte: Aha, ez az a katona, aki füstöl reggeltől estig és estétől reggelig. (Lyautey marsall hires nagy dohányos.) — Egyébként, amikor a Szentatya portréját csináltam, minden etikettől mentesen Ugyanúgy dolgozhattam, mint más modelljeimmel. Fején pontosan megvettem a méreteket. Miközben a körzőmmel a fejformáját méricskéltem, a körző többször hozzáért őszentsége fejéhez. A pápai kamarás rémült szemekkel nézte a szörnyű műveletet, őszentsége azonban érdeklődve figyelte a munkámat és megszólalt: — Ha a fejböségemet akarja megtudni, megmondhatom: hatvan centiméter. — Amikor hosszú és végtelennek tetsző várakozás után megjelent a kitűzött audiencián, a Szentatya első mozdulata volt, hogy latin szóval megáldott. SZELLEM t MŰNK ÁS OKNA K üdítő és megnyugtató a DIANA sásB ORSIÉS7 FRISSÍTŐ HATÁSA ..................*................. Amikor már az első emóciókon túl voltam (mert eleinte bevallom, meglehetősen idegessé tett a gondolat, hogy az Egyház legfőbb fejét kell egy óra hosszat mintáznom és csak a Szentatya jóságos és egyszerű bátorítására lettem kissé nyugodtabb. „Nyugalom", mondotta „és végezze a dolgát idegesség nélkül, mert igy csak időt veszítünk") mondom, mikor nekiláttam a munkának, arra kértem a pápát, ismételje meg az áldó mozdulatot, mert ezt a gesztusát szeretném megörökíteni a szobron. — A Szentatya azonban nem akarta pózképen megismételni az áldó mozdulatot. — Annyit azonban megtehetek Önnek, hogy újból megáldom és igy módjában lesz megfigyelni ezt a pillanatot. őszentsége ezután még kétszer megáldott és két fotográfiává! is megörökíthettem ezt a mozdulatát. „Mussolini nem pózol!" — Mussolinit éppen egy francia szobrász mintázta, amikor Rómába érkeztem. De a Duce sehogy sem volt megelégedve. Nem igaz ugyan az, amit az újságok írtak, hogy Mussolini értem küldött, de tény, hogy szívesen vett, amikor a francia nagykövet megmutatta neki rajzaimat és engem ajánlott. Hamarosan nekifogtam a munkának és amikor az első széánszon az előttem álló diktátor arcvonásait és testformáját tanulmányoztam, egyre erősebben éreztem, mennyire a nagy római hadvezérekre em- lékeztetöek, klasszikusak a Duce vonásai. Ezt a benyomásomat igyekeztem visszaadni a szoborban is. — A Duce egyáltalán nem pózolt a széánszok alatt. Sok mindenről beszélgettünk, érdeklődött utazásaimról, nagy kortársairól, akiknek szobrait megmintáztam és a művészeteknek arról a nagy renaisz- szancáról beszélt, ami szerinte most van keletkezőben Európa országaiban. — Modellt ült nemrégiben számomra Caillaux is. A volt miniszterelnök és pénzügyminiszter, Franciaország egyik leghányatottabb karrierü politikusa, szerintem igen kitűnő ember és barát. A marsallok Az egyik legnehezebb modellem Lyautey marsall volt. A marsall egy pillanatig sem tud nyugodtan vw maradni. Széánsz közben leveleket diktál, parancsokat osztogat, jelentéseket fogad, kérdezhet tőlem, felel a kérdéseimre és szívja a szivarok és cigaretták végtelen tömegeit. Egyikről a másikra gyújt rá, mintha attól félne, kialszik az öröktüz. — De ért a művészethez és katonában még nem láttam ilyen kitűnő művészbarátot.-»loffre marsall könnyű modell. A mozdulatlanságig nyugodt és türelmes. Az ő portréját a világháború közepén mintáztam — egy hajón. Ott élt a marnei győző visszavonultan. Látogatókat sem fogadva, mint egy remete. Fófch marsall igen nyugodt szintén és a készülő szobor minden fázisa iránt érdeklődött Petain marsall mindenről és mindenkiről tud anekdotát. Igazi világfi. Briand széánsz közben is úgy viselkedik, mint a parlamentben, vagy a Népszövetség ülésén. Életvidám, jókedvű optimista filozófus. És neki is mindig cigaretta van a szájaszögletében. — Sok asszonymodellem volt: a spanyol királynő, színésznők, művésznők, milliomos asszonyok. A nők a legnehezebb kliensek. Szépek akarnak lenni és ezt nagyon megkövetelik a portréjuktól is... Algner László. író marad a bánsági Magyar de iésneth Kálmán aSelnöknek Se kellett mondania A Sagozaii vezetőség izgalmas ülése döntött az elnök elleni támadások ügyében «s Ambrózy báró mellett teljes a bizalom 2? LEPAGE Kví (Temesvár, december 12.) A Magyar Párt temesvári tagozatának elnöki tanácsa ma délutáni ülésén foglalkozott azokkal a vádakkal, amelyekkel egyes hírlapok Ambrózy Andor bárót, a párt elnökét illették. Mint ismeretes az Ambrózy báró ellen intézett hirlapi támadások azt kifogásolták, hogy Ambrózy a kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank ottani fiókjának felállításánál az elnökséget vállalta s úgy állították be a dolgot, hogy ezzel a tevékenységével megtévesztette volna azokat, akik az országos magyar bank felállítását sürgették. Ambrózy báró a méltatlan támadás után lemondott elnöki tisztéről s ebben az ügyben gyűlt össze ma a tagozat elnöki tanácsa. Temesvár magyarsága és közgazdasági körei nagy érdeklődéssel néztek az elnöki tanács határozata elé. A tanácsülésről szóló hivatalos közlésből aztán az derült ki. hogy á minden tekintetben korrektül eljáró Ambrózy báró megmaradt helyén, ellenben Németh Kálmán alelnök olyan helyzetbe került, hogy kénytelen volt lemondását benyújtani. Az értekezletről kiadott hivatalos kommüniké elmondja, hogy az elnöki tanács ebben az ügyben meghallgatta Ambrózy Andor bárót, aki azt adta elő, hogy, megtévesztésről — mint a hirlapi cikkek állították — már csak azért sem lehetett szó, mert az alapítási tervezeten és a részvényeken világosan fel volt tüntetve, hogy a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank fiókjáról van szó, tehát mindazok, akik részvényt jegyeztek, tisztában voltak azzal, hogy mibe fektetik a pénzüket. Kihallgatta az elnöki tanács Németh Kálmánt Is, aki a támadó cikkekhez az információkat adta s aki Ambrózy Andor báró előadását távolról sem tudta megcáfolni. Azt sem tagadta, hogy ő volt az informátor. Ezek után az elnöki tanács egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy minden körülmények között ragaszkodik Ambrózy Andor báró elnökségéhez és súlyt helyez rá, hogy a párt ügyeit az eddigi lelkesedéssel és áldozatkészséggel vezesse. Konstatálták azonban, hogy Németh Kálmán különösen vétett a pártfegyelem ellen, amikor ahelyett, hogy álláspontját a párttal közölte volna, támadó jellegű hirlapi cikkeket sugalmazott. Emellett a tényállás mellett Németh Kálmán olyan helyzetbe jutott, hogy kénytelen volt beadni lemondását. Kimondotta végül az elnöki tanács, hogy a további lépés megtételét, hogy tudniillik fegyelmi eljárást indítson, vagy sem, Németh Kálmán ellen, a volt alelnök további magatartásától teszi függővé,
