Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-12 / 284. szám
2 Bethlen m imszlerelnök négy tétele A magyar {elsőház ülésén Bethlen bejelenti, hogy a keleti jóvátételt kérdésben a magyar kormány hol mutathat engedményeket, hol kell viszont a merev tagadás álláspontjára helyezkednie (Budapest, december 10.) A magyar felsőház keddi ülésén napirend előtt báró Szterényi József, a jóvátétel! kérdésben kért szót. Azt fejtegette, hogy a párisi tárgyalásokon még mindig a trianoni békeszerződés megkötése idejéből való hangulat ural kodott. Magyarország iránt csak Olaszország mutatott ismételten barátságot, ellenben általános az a 'törekvés, hogy az országot izolálják a külfölddel szemben. A békeszerződés egyetlen kedvező pontját is meg akarják változtatni. Szterényi ezután felsorolta azokat a pereket, amelyek a trianoni szerződés 250. szakasz alapján indultak. 528 magyar alattvaló emelt panaszt 1450000 katasztrális hold elkobzása miatt. A római katolikus egyház ingatlanai elkobzása miatt tizenkét per indult, amelyek szübsztrátuma 62.358 katasztrális hold. Tizenöt helyi érdekű vasút lefoglalása miatt hatvan vállalat indított pert. Végül 2800 magyar alattvaló, volt tisztviselő adott be keresetet visszatartott fizetése miatt. így öszesen 3955 magyar sorsáról van szó. Szterényi beszéde után Bethlen miniszterelnök emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Kénytelen vagyok én is legelőször nem a napirend javaslataival, hanem az előttem szóló által felvetett témával foglalkozni. Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy a kormánynak nagy örö mére és elégtételére szolgál, hogy a Spanyolországgal és Bulgáriával kötött arbitrage szerződéseket a közvélemény osztatlan örömmel fogadta. Szólok ezután arról a kérdésről, amely jelen pillanatban talán a legnagyobb aktualitással bir a nemzet élete szempontjából. Kötelességemnek tartom rövid beszédemben ismertetni azokat a szempontokat, amelyek az országot és a kormányt vezérlik. Ezekre vonatkozólag első tételünk: ha a velünk szemben ténteket, — amikor tudnillik a szanálásról volt szó — úgy Magyarország további reparációs fizetésekre nem is kötelezhető. A trianoni szerződés értelmében ugyanis Magyarország reparációs terheinek megii élésénél figyelembe veendő az ország teljesítő képessége, amely az 1924-iki megállapítás szerint nem haladja meg az évi tízmilliót, húsz éven keresztül. Az azóta lefolyt öt év alatt Magyarország teljesítő-képessége csökkent, gazdasági krízist idézve elő és az ország nélkülözi a gazdasági felépítéshez szükséges tőkéket. Magyarország fizetőképessége, nemhogy emelkedett volna, hanem ellenkezőleg I csökkent, és vállakozom arra, hogy a tételt részletekben menően bizonyítsam ott, ahol arra illetékesség van. 1924-ben olyan kijelentést történt, egyes faktorok részéről, amelyek nélkül Magyarország nem ment volna bele a reparációk ilyen módon való meg állapításába. Nem vállalhat Magyarország rapará- ciőt a 250. szakasz és az ezen paragrafus alapján a magyar állampolgárok követeléseinek kiegyenlítése érdekében sem. Harmadik tételünk az, hogy Magyarország 1943 után nem fizethet reparációt, de hajlandók vagyunk az általunk is elismert financiális kötelezettségekről olyan értelmit egyezményeket kötni, hogy Magyarország az esetleges terheket 1943 után kiegyenlítse. Azonban csak olyan egyezményt köthetünk, amely burkolt formában nem tartalmaz reparációt. Negyedik tételünk szerint azt a követelést, hogy Magyarország pénzügyi függetlenségét megvásároljuk, a békeszerződés intenciójával ellenté ben állónak véljük s az szerintünk csak Magyarország szorult helyzetének kihasználására tendál, amelyhez a magyar kormány segélykezet nem nyújthat. Ezen elvek mellett a magyar kormány a jövőben is kitart. álló nemzetek figyelembe veszik az 1924-ben tormit Ígértem i IksÄÄÄ moi«» •• M XII. 1VF. 284. SZÁM. 1 Temesváron jót bevezetett bor, sör, pálinka engrosés detail fiziét nagy vevőkörrel, rum és liquer gyárral, jéggyárral, hordókkal előnyösen eisdó. Érdeklődők írjanak Hotel Central Arad, címre Törvény leli az osztrák alkotmánytervezetből (Bécs, december 10.) A szövetségi tanács a nemzeti tanács által szombaton elfogadott alkotmánytörvényt egyhangúlag és véglegesen elfogadta. Schober kancellár hosszabb expozét tartott, amelyben hangoztatta, hogy az alkotmányreform egyetlen tartományt sem fosztott meg jogaitól, sőt szorosabb kapcsolatokat létesített. Az a tény, hogy a szövetségi tanács az alkotmány reformot elintézte, zárókövét tette le a nagy nemzeti alkotásnak. Méskö Miklóst választották meg ^’hangulag a dévai ff agyar Párt elnökévé (Déva, december 10.) A dévai Magyar Párt vasárnap délelőtt 12 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen pontja volt az elnök- választás. Dr. Leitner Mihály elnök ugyanis, aki több mint hat éven keresztül vezette a dévai pártot s aki működésével igyekezett a dévai tagozatot minta tagozattá emelni, Nagyváradra költözött s igy az elnöki szék megüresedett. E nehány hónap alatt Bencsik Zsigmond alelnök töltötte be az elnöki tisztet. A vasárnapi rendkívüli közgyűlésen még jelen; volt Csulay Lajos, a hunyadmegyei magyarságnak azóta hirtelen elhalt kitűnő vezető embere s ő volt az, aki javaslatot tett az elnökválság megoldására. Az ő javaslatára a közgyűlés ’ egész közönsége nagy lelkesedéssel és örömmel dr. Meskó Miklós dévai ügyvédet kiáltotta ki elnökéül. Meskó Miklós dr. ugyan ki akart térni e nehéz állás elfogadása elől, a közgyűlés azonban olyan lelkesedéssel és egyakarattal kívánta a dr. Meskó személyét az elnöki székbe, hogy az elől nem tudott mégsem kitérni s igy az elnöki tisztséget dr. Meskó ideiglenesen el is fogadta. A közgyűlés efelctti örömét hatalmas éljenzésben és hosszas tapspkban nyilvánította. A lelkes közgyűlés a dévai magyarság kiváló magyar öntudatáról és alkotó faji érzéséről tett tanúságot. Jáklya gyúl az éjden (9) Jrta: Se0esi Samu — És most mi vagyon Jancsó Pállal? — kérdezte Fejér János. — Szebenbe vitték kántornak, — mondta Kontz József. Abból lett volna csak igazi theatrista. A diáktársaságban játszott. Mindenki sajnálta, hogy elment, mert játékának értelmessége és gyönyörű hangja, mindig sok tetszésben részesült. — És hogy leve kántor — érdeklődött Fejér. — Szebenben valami gazdag urat temettek, — beszélte tovább Sáska. A diákkórust vitték oda énekelni. Jancsó volt a „cantus praeses“. A temetésen — a jelenlevők annyira megszerették énlekét, hogy az odavaló kálvinisták meghívták kántornak. Hát most ott énekel. — Ha ott van, onnan próbálom elhozni. És mivel mi már megegyeztünk és olyan lelkesen ajánlják Jancsó Páll urat, innen Szebennek veszem az utat. Kigyelmetek pedig megbeszélésünk értelmében igyekezzenek Kolozsvárra. Fejér János aztán csakugyan Szebenbe utazott, de nem volt szerencséje. Janesót nem találta ott. Mikor tudakozódott utána, azt a felvilágositást kapta, hogy egy napon eltűnt, mert nem igém állhatna a szászokat, de még kiállhatatlanabb volt előtte a kurátor. Olyan dib-dáb ember egy Jancsónak nem taris- nyálh&t, — mondta a papaiak, (aki Fejérnek elbeszélte) , hogy igen furcsa és szeszélyes ember, de okos és nagyszerű hangja van. Egy vasárnap nem volt kántor a templomban. Elmentem a lakására, hogy lássam, mi történt? Az ajtó nyitva volt ós<az asztalon egy darabka papírra vetve ezt a négy sort taáátt&m; Ezt a várost itt hagyom, Bakszászokkal nem lakom, Futok tőlük — ámbátor — Még kutyább a curátor! Sajnos, azóta nyoma veszett. Fejér János, miután sok dicséretet hallott Jánoséról, sajnálta, hogy nem találta meg.. Visszatért Kolozsvárra, ahova nemsokára Kontz és Sáska is megérkeztek. Itt várakozni kellett Istvánra, aki még nem tért haza Magyarországból. E közben azt tapasztalták, hogy egy-két aulikus four ellenáramlat indításán fáradozik, amit elősegített csak a Di- vaJt panaszkodása és a német társulat egyik szép primadonnája, Torner kisasszony, aki nemcsak a játékával, de a szépségével is hódított1. Bethlen Elek Fejér Jánosnak, — mikor ez arról panaszkodott, hogy itt-ott terveitől elidegeniiltek, — azt mondta: — Díváit hospital társulata érdekében. De még többet tesz Torner leányasszony a német társulat játszó személye, akinek szépsége némelyeket az ifjú urak közül, csábitgat. Eközben megnyílt az Erdélyi országgyűlés, melyhez Fejér Jánosék „magyaméző játék“ engedélyezése végett kérelmet nyújtottak be. Tartani lehetett attól, hogy a kérelemnek, — noha a gubernátor pártfogoltja, ellenzéke akad. Nem is volt ez az aggodalom alap nélkül, mert a Bécsberi tartózkodó erdélyi urak közül többen is Erdélyben töltötték a nyarat és az augusztus végén megnyíló országgyűlésein, különösen Díváit kérésére és Tömet kisasz- szony közbenjárására propagandát igyekeztek kifejteni a magyar nézőjáték felállítása ellen. De már ekkor ugylátszik, Wesselényi is kipihente magát s rendbehozta mindenütt, amit heves- kedő temperamentuma rontott és megjelent az országgyűlésen. Itt br. Bruckenthal Mihály annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a magyar nyelvmivelőtársaság alapítása után a most nyomban jövő „magyar nézőjáték“ felállítása iránti „könyörgés“ és más nemzeti mozgolódás, Bécsben nagy ra- akciót kelthet. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ezáltal a törvényesen hivatalosnak deklarált német nyelv háttérbe szorítása céloztatik. Az itt-ott helyeslések után Wesselényi szólásra jelentkezett. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy szégyen nélkül mondanak némelyek olyanokat, hogy a magyarok hibát követnek el, ha nyelvük művelését munkálják és eszközöket keresnek a nyelv pallérozásának, előmozdítására. Az nem hiba és nem bűn, A bűnt azok követik el, akik nyelvétől akarják megfosztani! a nemzetet, mert jól tudják, hogy abban él s ha nyelvét megölik: megölték a nemzetet. Egy hang közbeszól: — Mit beszél? Wesselényi villámlő tekintettel kereste a közbeszólót. A hangja dörgött, amikor folytatta: — Az igazságot beszélem az igazságtalanságok, a jogost a jogtalanságok és a törvényest a törvénytelenség elelnében! Süketnek és vaknak kell lenni annak, aki azt nem látja és árulónak, aki nem láz* zad ellene! Egy barer: — Ha vérapdra visz akkor is ? — Akkor is. A vérpad nem jelent halált az igaznak! Mert a nemzetnek élni kell és vele élnek mindörökké azok, akik érette meghaltak! — Vivát Wesselényi! — riadoz a pártja, mig az ellenpárt, nagy zajjal tüntet ellene. A hosszas lárma után az elnök csenget és ezt mondja: — Silentium! Jól jegyezze meg az órátor, hogy még nem omlottak össze Kufstein falai. Wesselényi szembe néz az elnökkel és dlszántan dörög a hangja, amikor azt, mondja: — Kegyelmed pedig és mindenki vegye tekintetbe, hogy engem József császár megtanított szenvedni, de félni nem! J
