Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-09 / 282. szám
m «VF. m. szám. K „KELBYt ÚJSÁG" raéirinpl wfflklitt Ttagy pélöányszámok 3rta: Saéf Sádor Napról-napra olvassa az ember, hogy ez .▼agy az a könyv töbszázezer példányban fogy az olvasók között. Már az tyi&lomig halljuk, hogy Remarque könyvéből ennyi és ennyi fo- , gyofct el 8 minden egyes alkalommal egy újabb százezres többletet tart nyilván a hir előző megállapításáhoa képest. Remarquen kiviül azonban akadnak mások is és korántsem csak németek. Akad köztük francia, angol, amerikai, sőt akad magyar is. A minket egész közelről érdeklő Markovit« Rodion például szintén e*ek közé a nagysikerű világszerzők közé tartozik, ha effektive a külföldiek többszázezres vagy milliós példányszámát nem is éri el. A magyar nyelven olvasók arányában azonban a Szibériai Garnízon elfogyott pél- dányezáma a kilencvenmilliós lélekszáminal rendelkező német Remarque vagy Renn publicitásához képest szintén megfelel a milliós, illetve többszázezres példányszámnak. A magyarul olvasók létezhető létszámában Mar kovits Rodionnak van olyan sikere, mint amilyen a sikere Remarquanek vagy Kennek a németek, Upton Sinclairnek az angolok között. Százalékosan átszámítva olvassák őt is annyian, mint amazokat. fiaekből az adatokból a szemlélőnek, akit az Írás és olvasás ügyei még érdekelnek, kétségtelenül olyasvalamit kell megállapítania, hogy mostanában kedvező a konjunktúrája az irodalmi színvonalú írásoknak. Ezek a nagy példányszámú s az olvasók minden rétegében olvasott könyvek ugyanis kétségtelenül mind irodalmi színvonalú Írások, olvasottságuk magyarázata tehát korántsem abban áll, mint az azelőtt s még ma is nagy példányszámokat elért Curths-Mahler vagy Wallace-szerü nem irodalmi, de kimondottan lektűr könyveké- Ezek az uj nagysikerű i szerzők mind komoly olvasási igényeket, sőt j igazi illést követelnek olvasóiktól Se Remarque, se Renn, se Markovits, de a többiek közül egyik sem tesz az irodalom esetében méltatlan koncessziót olvasóival szemben- Az ízlés irányában egyik sem enged- Egyik sem utazik alantas vagy vizenyős ösztönökre, j Egyik sem a kispolgári-élet ideáljainak wunsohtraumjait vagy vágyirodalmát irja, | melyben a kispolgári lélek a maga fojtott szenzáció-éhségét élheti ki s a maga révbevá- i gyódásának happyenddel és milliós örökséggel görögtüzesitett apotheozisét kapja. Sőt ellenkezőleg. Ezek a nagysikerű szerzők mind nyugtalan, s főleg nyugtalanító könyveket Írnak. Valamennyiök írása felett gyászos dallamok búgnak s tragikus és kétségbeejtő örvények sötétlenek Egyik könyve sem az emésztést és az elalvást segíti elő, viszont nem is a lélek felkavarása és szenzációkba kergetése a céljuk, mert csak azt adják, ami a tiszta irodalmi célkitűzések és kifejezések terrénumán belül honesztusan lehetséges. Mindenkép irodalmi könyvek. Úgy, hogy ezekkel a könyvekkel kapcsolatban az a váratlan dolog történt, hogy az olvasók legáltalánosabb rétege előtt az irodalmi színvonalat reprezentáló friss könyv lett az értékes és az elkapkodott 6 nem mint azelőtt a hirhedt, de nivótlan irás. Az irodalom már a keletkezése napjaiban az olvasók tömegének kezei közé került- Nem az, történt például, mint Flaubert esetében vagy tiz-tizenöt év előtt Thomas Manual, akik idejükben kizárólag az értők, a kiválasztottak és a sznobbok, elsősorban tehát egy szűk olvasó kör szerzői voltak, hanem eljutottak — a könyv szempontjából — szinte mindenkihez. Ennek a körülménynek kétségtelenül valami magyarázatát adja az a propaganda kampány, amit a kiadók ma kidvéMyaik ér dekében lefolytatnak s aminek az eszközei és a terjedelme Flaubert vagy még egy tizenöt- húsz év előtti Thomas Mann esetében is teljesen ismeretlenek voltak Ám ezzel a teljesen ki nem elégitő magyarázattal szemben mit jelent egy olyan friss eset például, mint épen Thomas Manné, akinek egy negyedszázaddal ezelőtt megjelent regénye a Budáén- brockok, igaz, hogy olcsó kiadásban, d* mégis csekély pár nap alatt most kétszázezer példányban kelt el A jól informált olvasó bizonyára azt jegyzi meg erre, hogy nem is csoda. Thomas Mann most kapta meg a Nobel dijat s ez a nagy szenzáció vitte a könyvet. Megemlítek tehát olyan szerzőket, akiknek a könyve drága, a Nobel dijat pedig nem kapták meg. Itt van például Emil Ludwig bármelyik könyvével, vagy Jacob Wassermann a Mauritius esettel, vagy Feuchtwangler a Jud Süsel, Upton Sinclair a Petróleummal. Ezek a könyvek minden európai nyelven a többszázezres példányszámnak megfelelő fogyasztási százalékkal szerepelnek s valamennyi irodalmi értékű. S még egy sereg ilyen könyvet sorolhatnék fel. Mindezeknek a könyveknek a kelendőségét. a letagadhatatlanul ügyes és kitanult plaszirozási körülményeken kívül feltétlenül magyarázza más is, — még pedig egy olyan momentum, amely termékennyé teszi magái a propagandát Annál is inkább, mert hiszen a kiadók nagyon sok könyv esetében teljesen hiába költenek százezreket a propagandára, nagyon sok könyv még sem fogy, S ami a legfontosabb: az árut nem csak eladják, df fogyasztják ia A könyvet nem csak megy# szik, de olvassák is. Sőt ezért veszik. A könyi fogyasztását ugyanazok a törvényszerűségei zabályozzák, mint bármely más áruét. J könyvre való igényt, illetve a könyv kelen dőségét ugyancsak a szükséglet szabja ki. A könyv csak akkor fogy, ha szükségletet elé git ki 8 ez a szükségletérzés tényleg meg vas és meg volt minden idő olvasójának a leiké ben. Valamennyiében ugyanolyan homályo san, mint ahogy minden szükségletérzés je lentkezik. Hisz a lélektanból nagyon jól tud juk, hogy nem minden tárgy vagy dolog ki' vánása világos az emberben. Sőt az olyat dolgoké, melyek ,az ízlés s hasonló bizonytal* nul kialakult beidegzési komplexek köré t& padnak, az ilyenek rendszerint zavarosak ét bizonytalanok. Az a felfogásom tehát, hogj ezt az olvasóban ólő homályos olvasmány szükségleti vágyat vagy énzést nem mindet irodalmi korszak irodalmi színvonalon mozi gó Írója próbálta megkeresni, kitapintani ót kielégíteni. Nagyon sokszor ideálja volt a* Írónak a kor homályos szükségleti érzésévé szemben az ellenkezés■ Vagy pedig: nagyot sok irodalmi korszakban az iró csak egy szü kebfc réteg szükségletére volt tekintette! ha ezt eltalálta, megmaradt mindvégig ezei a vonalon. Meg se próbált tapogatózni a „si
