Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-09 / 282. szám
XII EVF. 282. SZÁM. S TÁRULÓ KÜLFÖLD! aracson örömteljes^pillanata az esztendőnek; Boldog emberek, ragyogó arcok, el nem múló varázsa az ünnepnek. Tegyünk - if juságob • szépséget a karácsonyfa alá, legyen ajándékunk KAZETTA Stoíherg-Wernigorode gróf, akit apja meggyilkolásával vádolnak, rosszul lett a szombati tárgyaláson és emiatt a tárgyalást elhalasztották Naponta szépszámmal találkozunk olyan gyenge megfigyelőképességü és kellő logikai érzékkel nem rendelkező emberekkel, akik állandóan és következetesen azt hangoztatják — persze e fogyatkozásaik következtében — hogy Románia hátramaradott ország, a szó legszorosabb értelmében lehet alkalmazni rá a „balkáni" jelzőt s hogy igen sok tekintetben példát kellene vennünk a külföldtől. (Külföld alatt rendesen a nyugatot értik, mely beteges agyukban, mint a jogegyenlőség és a kiegyensúlyozott életmód eldo- rádója szerepel és ingerli őket oknélküli kijelentésekre.) Azt már most megmondhatjuk, hogy ezeknek aa embereknek nincs igazuk. Mindannyian agybajosak egy kissé — mást nem mondhatunk — tévesen következtetnek, nem látják azt, ami a szemük előtt történik. Nem látják, hogy mennyire előrehaladottak vagyunk, mennyi mindenben tanulhatna a külföld tőlünk. Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan dolgot, amit nyugodt lelkiismerettel állíthatunk példaképen ama bizonyos „külföld“ elé. Először is lássuk az udvariasságot. Kérdezzük: Van-e a földön egyetlen ország, ahol direkt rendeletet adtak volna ki az állami tisztviselőknek az udvaiias bánásmódról. Felelet: Nincs. Szögezzük tehát le. A világ összes államai közűi először nálunk látta be a kormány, hogy az udvariasság mennyire fontos és elengedhetetlen valami. Vannak az állami adóhivatalokban olyan szolgá- latrakész tisztviselők, akik a szolgai teendőkig elmennek, csakhogy a főnek kedvezhessenek. Mindennapi doing például, hogy segítenek „levetkőztetni" polgárokat s r.éba annyira mennek, hogy az „utolsó Inget" is ők húzzák le róluk. Arról, hogy fel is adnák, nem tudunk. De hiszen az nem is fontos. Nagyon szép, hogy ennyit megtesznek. (Külföld! Tanulni!) Ugyanezek a tisztviselők, nagyon szivesen segédkeznek az állampolgárok bútorszállításainál. Ha valaki mondjuk elutazik és fél őrizet nélkül hagyni holmijait, kész örömmel rendelkezésére bocsátják raktáraikat. Sőt a legtöbbször kérés nélkül, megle- petésszerüleg teszik meg. Az udvariasságnak tán még magasabb fokán állanak a rendőrségi tisztviselők. Ha — mondjuk — valaki kezében elsül egy fegyver s megijedve futni kezd, megfogják, beviszik kellően felszerelt helyiségeikbe s ott az ijedtségtől ájult embert addig kezelik, amíg magához tér és elmondja, hogy ö „kommunista összeesküvő“. A kommunistákat nagyon szeretik, jókedvűen mulatoznak velük. Ha netalán a kommunista szégyenlené bevallani kilétét, szép, mé- zes-mázos szavakkal addig simogatják, amig meggyőzik, hogy nincs miért restellenie a dolgot. A rendőrségi udvariasság főatyamestere egy Mi- lozl nevű ur, akit a parlamentben is megemlítettek és megdicsértek e téren való munkálkodásáért. Állítólag Vaida belügyminiszter ellenszenvvel viseltetik iránta. Nem értjük, miért. Ennyi példa talán elég is. A külföldöt túlhaladjuk, — ez biztos. Nyugodtan tanulhatnak tőlünk. A kultúrával se állunk rosszul. Az utóbbi időben egy uj tudományágat is felfedeztek nálunk; az u. n. „néwegyelemzést", amely alig pár év alatt teljesen kifejlődött. Művelői mindannyian a közoktatásügy harcosai közül kerülnek ki s mint ilyenek az iskolai területen kísérleteznek az uj tudománnyal — igen szép sikerrel. A névelemzés egyébként az az eljárás, amellyel valakiről, annak vezeték nevét elferdítve, vagy el nem ferdítve is megállapítják, hogy az csak román nemzetiségű lehet. Legutóbb egy tudós felre- dezte, hogy a keresztnevek alapján is el lehet a kívánt eredményt érni. Az emberek természetesen örülnek, hogy ilyen módon kiderítik hovátartozandósá- gukat s ezért tömegesen jelentkeznének név-vizsgálatra, de a tudósok megelőzik őket. A kisebbségek, akikért feltalálták ezt a módszert — érthetetlenül __ ellenszenvvel viseltetnek a kultúra e vívmányával szemben. Az alkotmányos életben is nagy vívmányaink vannak. A választások például sokszor igen érdekes, másutt nem tapasztalható módon folynak le. Mint mindenütt, nálunk is vannak olyan szavazók, akik nem szivesen mennek voksukat leadni. A mindenkori kormánypártok ilyenkor — annak biztos tudatában, hogy a hiányzók amugyis az ő jelölteikre adnák le szavazataikat — egyszerűen beteszik helyettük is a szavazatokat az urnákba, nehogy a távolmaradókat meg kelljen büntetni. A liberálisok, — értesülésetek szerint — kormányrajutásuk esetén olyan választótörvényre készülnek, amely szerint a kormánypártnak kötelessége lesz ezután mindenki helyett szavazni, ilyenformán felmentvén e teher alól az állampolgárokat. A törvény indokolásában benne lesz, hogy ők ezt a módszert eddig már több alkalommal kipróbálták — igen szép eredménnyel. Egyelőre elég ennyi. — Mig el nem tanulja mindezt tőlünk a külföld, — nem adunk — újabb leckét. Szász Răi« (Kirschberg, december 7.) Rendkívüli érdeklődés mellett kezdette meg a kirschbergi biróság Stolberg- Wernigerode gróf bünpörének tárgyalását, aki gondatlanságból elkövetett emberölés miatt került a vádlottak padjára. Eberhard grófot, a vádlott édesatyját ez év márciusában átlőtt koponyával, holtan találták meg dolgozószobájában. Kétségtelenül gyilkosságról volt szó, de hogy ki követte el a gyilkosságot, az első percben felderítetlennek látszott. A rendőrség heteken át nyomozott, végre megoldódott a rejtély. A gyilkosságot senki más nem követte el, mint a halott fia, Christian gróf, aki be is vallotta tettét, de a gyilkosságot véletlen balesetnek tüntette fel. A vádlott annak idején előadta, hogy a kérdéses estén a család női tagjainak visszavonulása után egyedül maradt atyjával, aki olvasott, ö ezalatt a fegyvereket nézegette és próbálgatta a falon, mert apja említette, hogy valaki összecserélte a töltényeket és ha nincs más dolga, akkor rendezze újra. Munkaközben elsült a fegyver és atyját találta. Ez a magyarázat azonban nem tetszett eléggé szavahihetőnek, annál inkább, mert a család tagjai különös viselkedésükkel gyanút ébresztettek. Christian nővére, Erika grófnő elégette a családtagok levelezését és ez a körülmény nagy akadályt gördített a további nyomozás elé. Dacára annak, hogy a vád egyelőre gondatlanságból elkövetett emberölésre vonatkozik, krimimalisták azt tartják, hogy a tárgyaláson olyan momentumok pattantak ki, amelyek a szándékos gyilkosság mellett szólanak. A tárgyalást tegnap kezdték meg. Az apagyilkos- sági bünpernek szombati tárgyalásán először az orvosszakértőket hallgatták ki, akik szerint a grófon semmiféle lelkibetegség nyomai sem állapíthatók meg. A meggyilkolt gróf szobalánya azt vallotta, hogy két nappal a gyilkosság előtt asszonya, a vádlott anyja, nagy csomag levelet adott át neki azzal a megbízással, hogy égesse el, ha azonban hatósági közegek érdeklődnek a levelek iránt, egy hangot se áruljon el. Ezt a motívumot megerősíti a szakácsnő is, aki látta, hogy a grófné pongyolája alatt is több levelet rejtegetett s ezeket ömaga égette el. A tárgyalás közben a vádlott rosszul lett s Így a tárgyalást felfüggesztették. A pörben Ítélet legfeljebb a jövő hét közepér* várható. — KENŐCS A TUBERKULÓZIS BACILLU- SOKBŐL. Bécsből jelentik: A therapiai intézetben Löwenstein krakói professzor tuberkulózis bacillu- sokból kenőcsöt állított elő, amely a bőrre kenve reakcióképpen megmutatja, hogy az illető megvan-e fertőzve tuberkulózissal. Eddig 60.000 iskolás gyer- meekt vetettek alá a vizsgálatnak, amelynek során kiderült, hogy két iskolában az összes tanulók fertőzöttek voltak.
