Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-07 / 254. szám
4 Mú&zmWfsrfú XII. ÉVF. 254. SZÁM■ Meggyőző dokumentum a Maniu-kormâny „megértő kultúrpolitikájáról“ A felekezeti iskolából a más felekezetű tanulókat kitiltó miniszteri rendelet — román diákok jövőjét tette tönkre Temesváron Inkább ne járjanak iskolába a román diákok, semhogy megismerkedjenek a kisebbségi kultúrával (Temesvár, november 5.) Aranyos Costachescu rninisz'ter ur, ne haragudjék, de azt kell mondanom, hogy bizonyos mértékben azon a határon is túllépett, amely a logikus gondolkozást, mint a legszebb emberi tulajdonságot meghatározta. Mert bogy az elfogult nacionalizmus és a románositás esztelen mindenáronságán még el lehet gondolkozni, de mit szóljon az ember akkor, ha túl lő a célon és akkor, mikor az általános emberi érdekek rovására akar előnyöket biztosítani a románság számára, egy kis elfogultságtól, egy kissé megvakitva éppen az ellenkezőjét teszi: román érdekeknek sóz egyet a fületö- vére. Román kultúrát, román jövőt dúl fel, mintha az az egyszerű gesztus, amivel kisebbségi diákokat, kisebbségi diák-álmokat zúzott szét, igy akarná magát megbosszulni. Egy kisebbségi kormánysérelem A temesvári, illetve a bánsági zsidóságnak minden áldozatkészségét és kulturáltságát tanúsító intézete a temesvári Zsidó Liceum. Az intézetnek, mely különben felekzeti jellegű, tehát messze fölött3 áll a napi politikától, kereskedelmi tagozata is van, Már magában az is érdekes, hogyan kerültek ezek az „idegenek“ a zsidó iskolába. A temesvári állami kereskedelmi iskola az idén több tanulót visz- szautasitott, mert az iskola létszáma betelt. Talán helyesebb volna, ha az iskolának volnának párhuzamos osztályai s ha nem kellene egy iskolának a ta- nulnivágyő ifjúságot elküldenie kapui elől, ezt a kérdést azonban most ne érintsük. A visszautasított gyerekek szülői ekkor elhatározták, hogy a diákokat a zsidó lyeeum kereskedelmi tagozatába íratják be. A liceumban az oktatás nyelve román, tehát semmi akadálya nem volt annak, hogy a visszautasított román diákok is beiratkozzanak abba az iskolába, mely az esetleges kva- litási külömbségen kivül semmiben sem különbözik az állami intézménytől. A beiratkozások megtörténtek és igy került nem zsidó vallásu tanulók egy elenyészően kis csoportja a zsidó iskolába. Az uj tanulók között románok is voltak, akiknek a miniszter a későbbi események folyamán — nyilván az állampolgáregyenlőség elve alapján, ugyanannyi kellemetlenséget szerzett, mint a többségi diákoknak. Kitiltják a nem zsidó diákokat Nyilván nem a miniszter a közvetlen oka, de mindenesetre a temesvári tanügyi inspektorátus ama főinspektora, akinek állása azért van és aki az állásnak azért van, hogy fiatal diákok jövőjét egy-egy jól irányzott intéssel nyomorékká tegye és a fiukkal és lányokkal megértesse, hogy a tanulás kétszeresen kell: vigasz és fegyver egyszerre. Elképzelhető, hogy ebben a mérgezett atmoszférában, az elvbeni, egy célú" gáncsolás mérges pókjával beszőtt szögletben milyen feltűnést keltett, hogy a kizavart diákok nem csak vigaszt találank az uj iskolákban és nemcsak amolyan szükségtanulást rendeznek, hanem nagyonis megvannak elégedve az intézményei, a tanárokkal és azzal az előreha- I&dással, amit az egy hónapos, egészen fiatal tanév dcára, már is mutattak. Nagy feltűnést keltettek ezek ott, ahol nem az a főcél, hogy az ifjúság tanuljon, hanem az, hogy'„megtanítani“ tudja a kisebbségieket. melyre az év elején több nem zsidó vallásu tanuló iratkozott be. A beiratkozások idején nem sok szó esett erről a körülményről, hiszen olyan intézménynél, melybe tanulni járunk, nem lehet szó vallási vagy faji vitát provokáló kérdésről. A temesvári zsidó liceumban olyan tanerők is tanítanak, akiknek nevét külföldön is ismerik. Hogy hirtelen más név után ne kutassunk, elég megemlítenünk Démai Viktort, akinek az ifjúsági szellemi olimpiászra tett javaslata, — mint annak idején megírtuk, — a népszövetség elismerését nyerte el és a temesvári zsidó tanárral hosszú ideig foglalkoztak a külföldi lapok, mint figyelemre érdemes tudóssal és pedagógussal. Hogy akadt volna temesváron egyetlen ember, akár többségi, akár kisebbségi, aki vállalta volna annak az erkölcsi ódiumát, hogy például román rész felé ezt kiáltsa: „nem engedem, hogy a romáu fiuk „ilyen“ pedagógiai intézet kebelébe tartozzanak, tiltakozom az ellen, hogy a román diákokat ezek a tanerők tanítsák.“ Csak egy ember akadt, aki ezt is kimondta. A kultuszminiszter!... 'Az inspektorátus jelentést tett, az inspektorá- tusi jelentésre pedig ma megérkezett a miniszteri rendelet: „a zsidó liceum felekzeti iskola lévén, más felekezetieket nem taníthat, az uj tanulóknak el kell hagyniok az iskolát.“ Vannak körülmények, amikor a diákok örülnek, ha valaki azt mondja nşkp?., hogy nem kell iskolába menniük. A kiutasított Áímulók, azonban igen busán vették füzeteiket és lehórgasztott fővel távoztak az intézetből: Érezték, hogy most nem puszta iskolától- szabadulásról van szó ... Mit mond egy román szülő — Most hová Írassam a fiamat, panaszolta el egyik szülő, aki történetesen román. — A miniszteri rendelet egészen egyszerűen intézi el a dolgot, mintha annyi meg annyi idő állana a gyermekeink rendlekezésére, hogy az életre felkészüljenek. Egy évet veszítenek, mert nincs pénze egyik szülőnek sem, hogy más városba vigye a gyermekeit. Akkor, mikor Temesváron két intézet is állna rendelkezésre, de az egyik tele van, a másikat meg eltiltják tőlünk. — Már örültem annak, hogy a fiam ha román nyelven is tanul a zsidó liceumban, de közvetlen közelről megismer egy érdekes, régi kultúrát, amelynek értékéről annyit hallottam. Ugyan mit ártott volna ez a fiamnak? Talán nem- lett volna azért jó román? A szülők el vannak keseredve, de elkeseredettek maguk a diákok is. Egy év elvesztése nagy idő... egy egész élet. Miniszter ur, ezt nagyon rosszul csinálta. Lelkek békéjét már megtanultuk meg nem becsülni, de ugyanakkor, mikor teli szájjal zabáljuk a kultur- közeledés frázisait, — még sem illő román gyerekek elől ilyen nyíltan és leplezetlenül lecsapni a sorompókat. Tudjuk, nem azt akarta miniszter ar, hogy román diákok jövőjét veszélypítesse. Nem, szebb célja volt: kisebbségi diákok jövőjét akarta veszélyeztetni. Az elvakult ütés azonban tényleg vaknak bizonyult és nem oda, vagyis nem csak oda talált, ahová szánták. Egyet azonban köszönhetünk is a miniszteri rendeletnek. Azokból a román diákokból, akiket most kitétettek az iskolából, nem lesznek meggyőződéses hívei az Anghelescu iskolapolitikának. A gyermekkori benyomások erősebbek és élénkebbek a sovinizmus frázisainál és az a könny, amit sem Anghelescu, sem Costachescu soha nem látott, most fiatal, érzékeny román szívekre gurult... Hogyan kerültek „idegenek“ a zsidó iskolába? Gyárfás Endre. Meghalt Fodor István, Edison egyik * nghiresehh munkatársa (Budapest, november 5.) Érdekes magyar egyéniség tűnt el a magyar közéletből. Kedden délben meghalt Budapesten Várkonyi Fodor István, udvari tanácsos, a Magyar Villamossági részvénytársaság vezérigazgatója, hetvenhárom éves korában. Fodor István tudományos munkássága ott kezdődik, bogy a hetvenes évek elején kis telefonkészüléket szerkesztett, amelyet a zseniális Puskás Tivadar eljuttatott Edison- I hoz. Edison rendkívül elmésnek találta a készüléket és magához kérette Fodort Párisba, ahol épen az első nemzetközi elektromos kiállítást tartották meg. Edison munkatársáAzelőtt Vezúv nélkül FeltQnéstkelfő újítás a fűtés terén! A fűtő- technika legnagyobb vívmánya. Nincsen többé rossz kályha, mert a szab. „VEZÚV“ készülék magában véve pótol egy jó kályhát, 50 szésalék tüzelőanyag «wegtiltaritás! tüzelőanya? megtakarítás I Gyors hőképződés! Minden vaskályhához alkalmazható ! A „VEZÚV“ segítségével még a leghidegebb szoba (helyisé?) is keresztül füthető, beszerzési költség a fűtési idényben 14 nap alatt megtérül Ára vaslemezből, fényezve 350 lei, vörösrézből díszes kivitelben 600 lei - Megrendelésnél a'füstcső bősége megadandó Gyártja és forgalomba hozza t. WE SÍ35KGER Temesvár, Józsefváros, But. Berthelot 1 Är egysét? kivánztra írt gyen 1 Wítíékl képviselők és ügynökök keresletnek. őst! ^ "sülön szBíiaífalofli 'MU6 szám Sin» apsiüSEkeií nak szerződtette és őt kérte fel, hogy Európa egyes országait megismertesse a villanyvilágítás technikai berendezéseivel. Fodor e minőségében beutazta Hollandiát, Belgiumot, Oroszországot- ö rendezte be a párisi nagy Opera elektromos felszerelését és ugyancsak ő állította össze az athéni elektromos müveket. Közel tiz évi külföldi tartózkodás után visszatért Magyarországba és Budapesten az Általános Villamosságinak vezérigazgatója lett. Fodor vezette be Magyarországon a gőzturbinát és Magyarországon is ő alkalmazta legnagyobb teljesítményét: az izzó-lámpa szénás rendszert. Ugyancsak ő alkalmazta először a nagy városok ellátására szolgáló elektromos műnél a hármas vezetékű rendszert. Csupa invenció, zseniális étlet pattant ki az agyából. Elméleti müvei is nagy sike- rtiek voltak igy Elektricität aus Kehricht című német müve az egész külföldön elterjedt. Fodor késő öreg korában is megőrizte szellemi frisseségét. Amikor az izzó-lámpa jubileumot megülték a napokban, Fodor meg szólalt a budapesti újságokban és érdekesen elevenítette fel az elektromosság történetének e ragyogó fejezetét, amelyben neki aktiv része volt.
