Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-07 / 254. szám

WEuXfttUfciíá XU. tVF- 254. SZÁM­Akar Ön jó gépselymet dolgozni, akkor vegyen Gntermaim gépsely MüseSyemből válassza a „Marna“«m öselymet FüíréprálEf episz foiíiániália: Emanuel Wisner, Huciireşti, iouleuorcl ürio No Tardieu A francia külpolitika vezető gondolata négy évtizeden kersztü! a revans volt. Vissza szerezni az 1870—71 ben a németek által elfog­lalt. Elzász Lotharingiát, hosszút állani az ötmillió hadisarcért — ez a törekvés szünet nélkül él minden nacionalista polgár agyá­ban. Igen sokan „nem beszéltek róla, de reá gondoltak“, ám, aki mégis beszélt róla és ennek hangot adott, az műidig sokkal köze­lebb járt a francia közhangulat felismerésé­hez, mint aki az engesztelődet, hirdette. A hírhedt, Dreyfos-affér a nacionalista törekvé­seknek iij tápot adott, és különösen a század eleji; óta a Barres és Peguy vezetése alatt áll óirodalmi iskola is a harcias nemzetiesség megerősödésén fáradozott. A század elején egy fiatal francia új­ságíró, Andre Tardieu nap-nap után lelkesen irta vezércikkeit, mint külpolitikai szerkesz­tő, a Ternps-ben és hasznos kifutója volt a „Bekerítés“ politikájának, amelyet Delcasse és tár­sai is a Quay d'Orsay tapétás ajtói mö­gül parancsoltak. Tardieu könyveket, is irt az algecirasi konfe­renciáról, az agadiri „misztériumról“, mind­azokról a diplomáciai erupciókról, amely a világháborúnak földrengését már előkészí­tették. Újságírói körökből senkit sem lepett meg, hogy a fiatal újságíró felcseréli pályá­ját, a diplomáciával. A berlini követséghez osztják be: talán kigyógyul német gyűlöleté­ből, talán igazolva látja poroszfaló politiká­ját. Alig telik el egy év, már visszakéredzke- dik Parisba, mert amint ő mondja „nem bir­ja tovább“. Német gyűlölete fokozódott, 1914-ben pedig uj fórumot is kap e megnyi­latkozásra, a parlamentben. „Ez az én háborúm“ dörzsölgethette ő is a kezét, de tiszteletreméltó becsületességére vall, hogy nem búvik el a frontszolgálat elől, noha meg volt a jogcíme hozzá, mert rövidlátása miatt katonai szolgálatra alkalmatlan volt, Egyszerű közlegénynek jelentkezik a frontra és súlyosan meg is sebesül. A világháború második felében már nem „piu-piu” többé, a francia diplomáciai kar intervenciójára visz- szavonják a frontról, Washingtonba küldik, hogy az amerikaiakat megnyerje a világhá­borúban való részvételre. Tardieu tulajdonképeni pályafutása a világháború lezárása után kezdődött, amikor betakarították a gyümölcsöt. Mi sem termé­szetesebb annál, hogy a Clemenceau oldalán látjuk, a revanspolitikusok vezérkarában. Tardieu szerepe a békeszerződések szemszö­géből megítélve, valóban nagyszabású. Nyílt íródeákja volt mindazoknak a szerződéseknek, amelyekkel a központi hatalmakat elvéreztették, az összes francia politikusok között egyik sem értett jobban azoknak a paragrafusok­nak a kiagyalásához, amelyek alkalmasak voltk a legyőzőitek megbénítására, senki sem értett jobban a kulisszák mögötti intri­kákhoz, puhára főzni Wilsont, megnöveszteni a szarvait Clemenceaunak stb. stb., mint épen ő. A versaillesi békeszerződések huszon­hat bizottságából tizenhá^'omba vá­lasztották be és világosan fel is lehetett ismerni a keze járását a jóvátételt és a megszállási diktátu­mok megszerkesztése körül. A Temps hajdani álnév alatt iró munkatársa most már a meg­szállott területek miniszterévé avanzsál és szorosan hozzásitnuiva Poincare politikájá­hoz Tardieu vezető szerepét megtartja mind­addig, amig a bloc nationale van uralmon. Tardieu, Castelnau tábornok, Mandel, Ole­mnneéáti kreatúrái mindig az élőtérben van­nak és mind dőlyfösebhen utasítják vissza a már megerősödő polgári radikális szárny parlamenti támadásait. Tardieut. egy ízben igen hevesen támadták a francia parlament­ben és ekkor irta meg „La Petit“ eimü mun­káját, amely á jobboldali háborús irodalom­nak nyilvánvalóan legértékesebb terméke volt. De az 1924 évi választások kivetették a parlamentből Tardieut nacionalista társaival együtt és Tardieu ismét visszavonult egv jobboldali lap szerkesztőségébe. Zsurnalisztikái munkás­ságát csak a rákövetkező uj választás váltot­ta fel, amely ugyan numerozus többség tekin­tetében a baloldalnak kedvez, de amely man­dátumot juttatott ism^t a már ötven eszten­dős exminiszternek. Franciaország az utóbbi években végigcsinálta az infláció szomorú korszakát is, de nem a francia gazdasági helyzet józanitotta ki Tardieut szélsőséges politikájából — hiuzen Franciaország gazda­ságilag ma sem áll rosszul, sőt azt lehet mon­dani, hogy Európának együk legtőkeerősebb országa, ahol nincs munkanélküliség és bá­rom és fél százalékkal kölcsönhöz lehet jut­ni — de az idő kényszerítő ereje, amely rápar roncsolt Poincarera is, hogy Briand- dal, sőt a radikális szociálistákkal is egy kormányba üljön- Tardieunak be kellett látnia, hogy a Rathe- nau által kezdeményezett és a Stresemann által folytatóit „Erfüllungs politikára nem lehet válaszolni a hetvenes évek türelmetlen revansgondolatával és igy történt meg, hogy Briand a hajdani szocialista vezér közelebb érezte magához Tardieut, mint például azo­kat a politikusokat, akiket legutóbb Daladier igyekezett bevonni parlamentjébe. Ez a ki­békülés nem ment, olyan simán, Tardieunak 1926-ban még meg kellett buktatnál Briandot, hogy 1929-ben a győzedelmes Tardieu Briandot kérje meg külügyminiszterének- Küvölről nézve úgy fest, a dolog, mintha Briand megint a sauhisből paulus reprizót csinálta volna végig, de az élet valósága az, hogy sem Briand, sem más politikus Fran­ciaországban ma nem kereshet, más utat, mint a német,-francia megegyezést. Hiszen erre jó bizonyíték a francia és a német jobb­oldaliak titkos egyezkedése, amelyen felvé­tel ték a közös vezérkar eszméjét, is Tardieu ma inár rég nem az az „engesztelhetetlen4' akit éveik folyamán beidegzett magába az európai közvélemény és ha jobb oldaliságát tartja is, ngy ez az iutransigencia jórészt belpolitikai téren éreztetheti csak hatását. (I) — N&6VJS« SZIS4HÄ2 — csütörtökön, pénteken, szombaton, ÉTM m mvm vasárnap és a jövő hét minden estéjén' EU® & M*fyr# MfflM Operette-revii újdonság 12 képben Káprázatos fény! Világvárosi pompa! Brilllönsszereplők! (Jj díszletek ! UJ ruhák I Uj vilá­gítási effektusok ! 24 güri! 12 boy! Legmodernebb táncok ! Leghatásosabb slágerszámok Lupényban lefoglaltak tizenkilencezer lejt, az özvegyek és árvák pénzét Letartóztatták a .Munkássegély" elnökét és titkárnőjét, akik a petrozsényi szigurancán éhségsztrájkot kezdtek (Déva, november 5.) A munkásság hozzátarto­zóinak segélyezésére még a tavaly alakult meg Ro mániában is a jogilag elismert „Munkássegély“, amely a külföldön már mindenütt működött Aradi Viktor egész Romániában propaganda előadásokat, tartott s minden valamirevaló helyen, különösen pe­dig, ahol az üzemek gyárak vagy bányák löbb mun­kást foglalkoztatnák, megalakította a Munkássegély helyi tagozatait. A Zsilvölgyében a Munkássegély elnöke Kerekes Béla cipészraester lett, titkára pedig Pallenicsár Viki, akik a napokban a romániai, valamint a fran­ciaországi egységos munkások adományait akarták szétosztani a lupényi özvegyek és árváknak. Ez az összeg meghaladja a százezer lejt s lénk fényt, vet a munkásság' nemzetközi szolidaritására. A kiosztás rendben is folyt volna, há a hatósá­gok nem avatkoznak belé. Amikor ugyanis mintegy 40.000 lejt már szétosztottak, megjelentek a ható­ság emberei s bét munkást, akik szintén segélyben részesültek, úgyszintén Kerekes Péter elnököt és Pallenicsár Viki titkárnőt letartóztatták s a pet­tiest aztán szabadon engedték. Ugyancsak kast azonban szabadon engedték. Ugyancsak lefoglalták a még Kerekesnél lévő mint­egy 19000 lejt és letartóztatták Csíki János zsilvölgyi muukásve- zért, aki a pénzt a Zsilvölgyébe levitte. Utóbbit egyenesen a bukaresti Siguranţa Generálhoz vitték. Kerekes és Palléniesár Viki éhségsztrájkba kezd­tek, utóbbi kettőt s. pet.rozsényi szigurancán súlyo­san inzultálták. Pallenicsár Viki, aki gyenge nő, ezek miatt megbetegedett, de ennek ellenére — ál­lítólag — orvost még sem engednek hozzá. A letartóztatottak védője a dévai törvényszéken’ tiltakozását jelentette be az ellen, hogy a letartóz­tatottakat olyan sokáig a szigurancán tartsák. A sziguraneának ugyanis kötelessége a vádlottakat azonnal a dévai ügyészségre szállítani s a vizsgáló- biróság állapítja meg, hogy letartóztatásukra, illet­ve fogvatartásukra van-e továbbra is ok. Emiatt a dévai vizsgálóbiróság sürgönyileg intézkedett, hogy a két éhség­sztráikolót Petrozsényból Dévára szállítsák. A Romániai „Munkássegély“ törvényesen elis­mert jogi személy s igy a lupényi özvegyek és árvák részére teljesen jogosan és törvényesen gyűjthet és oszthat segélyeket. A hatóság azonban más ok miatt tartóztatta le a Munkássegély vezéreit. Azt hiszik ugyanis, hogy Franciaországból nem megengedett célra hozták be a pénzt a ezen a címen rendezlek razziát a munkáscsaíádök segítői ellen, akik a leg­nagyobb felháborodással vették tudomásul a hatósá­gok beavatkozását. Mindenesetre a további vizsgá­lat fogja megállapítani, hogy a hatóságok beleavat- kozása jogos yolt-e.és völt-e alapja-. A kommunista propaganda egyedül az, amivel a hatóságok a letar­tóztatást törvényesíthetik, amire azonban a lupényi árvák' és özvegyek további segélyezését is beszün­tethetik.

Next

/
Thumbnails
Contents