Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-30 / 274. szám

6 XII. ÉPP. rfi SZÁM. Uj Irovat, amely egyformán szól az olva­sónak és képzőművészeinknek■ Közelebb akar­juk őket hozni■ Minél közelebb, mert nagyon messzire távolodtak egymástól. A kolozsvári bohémek törzsasztalánál született a gondolat, ahol írók, művészek és újságírók ülnek nap­nap után. Itt esett szó arról, hogy az erdélyi magyar képzőművészettel nem törődik senki. Irólmak, színészeknek, újságíróknak már megvan a maguk szervezete, csak a képzőmű­vészek nem tudtak segíteni magukon■ A dis­puta most is siránkozással kezdődött, hogy milyen nehéz a képzőművész sorsa. De ké­sőbb a műtermek kulisszái mögül kedves tör­téntetek kerültek elő, amelyek mind derűsebbé tették a hangulatot, úgy, hogy a siránkozás­ból most is, mint mindig — általános neve­tés lett. Az újságíró pedig, aki gyakorlati szem­mel nézi az életei, megtalálta az vj rovat ötle­tét, remélhetőleg hangját és tónusát is elta­lálja. Ezt a sirva-vigadó hangot honosítjuk meg uj rovatunk, a „Müteremtitlcok’. De be- felKivjulz a Jcözönség figyelmét, megkedvel- tessük és megszerettessük őket■ így született meg uj rovatunk, a „Műterem titkok“• De be­széljen helyettünk maga a rovat• * Ssolnay Sándor, a modern fiatal piktor az elájult nyarat egy mezőségi városkában, helyesebben annak a környékén tájképfestés­sel töltöte.' Egy alkalommal, mikor a művész a kész tájképpel vendéglátó gazdája kocsiján hazafelé döcögött, liátrászólt az öreg ko­csis: — Ez a kép ugyebár a Zeppelint ábrá­zoljál — Miért? — kérdi csodálkozva Szolnay mester. — Azért, mert mindent láttam eddig az életemben, csak — Zeppelint nem. Guncser Nándor, a kitűnő festő és karri- katurista egyik ismert előkelő társaságban mesélte, hogy egyszer, amikor turistákkal utazott, az egyik igy szólt hozzá: — Miért nem jár ön is olyan ruhában, mint mi ? — Ugyan miért járnék, — kérdi Gun­cser. — Mert abban legalább jó festene. A hallgatóság egyik bölgytagja néhány nap múlva egy másik társaságban igy adta elő az esetet: Guncserrel történt egyszer, ami­kor turistákkal utazott, valaki megkérdezte tőle, miért nem hord olyan ruhát, mint ő­— Ugyan miért hordanék? — kérdi Gun­cser. — Mert akkor legalább jól rajzolna. * A Szopós. Deák és Tóth kiállításon tör- tcaţ a? alábbi kedves jelenet. A művészek a legsúlyosabb anyagi gondok között rendezték meg n kiállításukat s még jóformán azt sem tudták, hogy miből fogják kifizetni a kiállí­tás költségeit. Ez még a vemisszázs első nap­jaiban történt. A vármegyeház üvegtermében rendezett kiállításon megjelent hr. Bánffy Ferenc, a melegszívű mecénás. Csendesen, szerényen végignézte a kiállított képeket, az­után Szopóshoz ment és megkérdezte. — Művész ur kérem, ez a három kép el­adó? Szopós örömét alig tudván visszafojtani, zavartan bólintott igent■ — Művész ur, megvehetem a képeket? Lehet! Crupe Aurél, jó nevű festőművész decem­ber elsején nyitja meg kollektiv kiállítását a kolozsvári vármegyeház üvegtermében. A kiállítás, amely iránt már is nagy érdeklődés nyilvánul meg, fiz napig tort. November 30-án lesz a sajtábemutató- Ciupe Aurél je­lenleg a kolozsvári képzőművészeti akadémia tanára, sokat élt külföldön és eddigi kiállítá­sával már jelentős sikereket ért cl. VJ27-ben a Salonul Oficial országos kiállításán az ál­lam 25-000 lejért megvásárolta egyik képét. Egy évvel később ugyanazon a kiállításon 25-000 lejeş elsődijat nyert egy másik képével. * Ma záródik be Szopós, Deák és Tóth együttes kiállítása a vármegyeházán. A tiz nagia tartó kiállítás iránt meglehetősen nagy érdeklődéii nyilvánult meg és a művészek stég számmal adtak el képeket. Ne mulassza el a december 1—8_ig tartandó temesvári Rádiókiállitáson a Telefunken rádió- vevőkészülékeket és csöveket megtekinteni. a német világmárka „Halál a háztnlaj(Ionosokra í“ Berlinben a kommunista agitátorok feltüzelték a lakosságot, hogy ne fizessenek házhért (Berlin, november 28.) Berlin Vedding-i város­részében a kommunisták megtagadták a lakbérfize­tést, amire a hatóságok elrendelték a renitens lakók kilakoltatását. A lakók nagy tömegben gyűltek össze s tüntetést rendeztek, szónokaik azt hangoztatták, hogy a lakók nem kötelesek házbért fizetni, mivel ezen az utón a háztulajdonosok munkanélküli jöve­delemre tesznek szert. A végrehajtókat és a rend­őröket, akik a rendeieteknek akarnak érvényt sze­rezni, megtámadták és megverték. A fenyegető hely­zetben a rendőrség riadó készenlétet rendelt el. A kommunista agitátorok röpcédulákat osztogattak a következő tartalommal: „Halál a háztulajdonosokra, elvtársak ne fizessetek egy pfenninget se a kapita­listáknak!" Több háztulajdonos fenyegető levelet ka­pott, amelyekben a kommunisták azt Ígérik, hogy elteszik láb alól, ha nem vonja vissza a kilakoltató végzést. A hangulat nagyon feszült és a véres zavar­gások előreláthatólag nem kerülhetők el. Dr. Rozván Istvánnak, a lupényi tömeg­vérengzésért menesztett ex-prefek tusnak, jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Hunyad megye tanácsa (Déva, november 28.) Hunyadvármegye taná­csa november 27-én tartotta meg rendes ülését dr. Selariu Emil alelnök elnökletével a megyei prefek- tura dísztermében. Az ülésen mintegy 27 megyei ta­nácstag vett részt, a kormányt már az uj prefektus, dr. Oncu Jacob képviselte. Az előző ülés jegyzőkönyvének a felolvasása után dr. Selariu Emil elnök javaslatára a megyei tanács dr. Rozván István volt prefektusnak, akit tudvalevőleg a lupényi tragédia miatt menesz­tettek állásából, jegyzőkönyvi köszönetét szavazott meg, Úgyszintén Cimponeriu Joan dési subprefektusnak is, aki több mint három hónapig látta el a megye prefektusi teendőit. Mindenesetre különös és megbotránkoztató, bogy egy tömcgvévengzés miatt menesztett prefek­tusnak tömjénez Hunyadmegye. Olyan szépség- flusírom ez Rozvánnak, amelyből ménig országos botrány lehet. Foglalkozott a megyei tanács a legfelsőbb köz­igazgatási tanács ajánlatával is, amelyben ajánlja a megyei tanácsnak, hogy a belügyminiszter dönté­se ellen dr. Vlad Aurél és mások tanácstagsága ügyében ne éljen felebbezéssel. Tekintettel arra, hogy ez az ügy további tanulmányozást igányel, a tanács ebben a kérdésben nem döntött, hanem kiadta dr. Pop Justin szenátornak tanul­mányozás és javaslattétel végett. Több kisebb ügyet kiadtak a bizottságoknak tanulmányozás végett. Fontosabb ügy volt a falusi kocsmák vasárnapi nyitvatantásának a kérdése, amelyben hatalmas vita fejlődött ki a tanács lelkész és laikus tagjai között. Jósán és Paveloni lelké­szek ugyanis a nyitvatartás ellen voltak, azonban a többség dr. Oncu Jacob prefektus javaslatát fo­gadta el, aki azt javasolta, hogy a kocsmák a fal­vakban is vasárnaponkint délután kettőtől hétig tarthatnak nyitva. Megszavazták a tisztviselőknek az Indemniza­ţie Speciale után járó fizetéstöbbletet is, amely, mint azt, már megirutk, hatalmas összeget tesz ki,

Next

/
Thumbnails
Contents