Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-30 / 274. szám
XII. ÉVF. 2’4. SZÁM. BEÜSD 3E®^E58^ÖBF@Sffll*36Si Szélben, csőben és hóban: NIVEA-CREME «szél, hideg és nedvesség állandóan elvonnak az ön bőrétől oly fontos anyagokat, amelyek hiánya az időelőtti ráncképződést mozdítja elő. Bőrének azonban szabad levegőre, ápolásra van szüksége. A Nivea-Creme az egyetlen, amely bőrét az időjárás kellemetlen hatásaitól megóvja. Csak a Nivea-Creme tartalmaz euceritet: ez megvédi a gyenge bőrt a kiszáradástól és megakadályozza a korai ráncképződést. A késő öregségig megőrizheti fiatalos külsejét a naponkénti Nivea-Creme használata által. Dobozok Lel 10.-. 16.-, 34.-, IX- J Tubusok Lei 30.— is 43.- Emil Ziegler, Bra$ov-Brassó, Vasut-ucca 43 Harmincnégy közéleti férfiút tüntetett ki egyezerre Róma a konkordátumért Bocsáss meg fa! Külön büszkesége Kolozsvárnak a Majális-utca, a fák tengerébe rejtett villáival, diszkrét csendjével, megnyugtató hangulatával, finom tónusu miliőjével- A fáradt, borús kedvű ember kinek minden ideg szálán gondok tragédiák száguldanak, idetért be forró agyát lehűteni, erőt meríteni, feledni, ismét bízni, hinni tanulni, legalább múló majálist érezni a szívben. Boldogság a gyönyörű, hatalmas gesztenyék zöld boltozatára feltekinteni, virágok, millió falevél susogó harmóniájába beleolvadni, vagy fennebb a finom szőke nyírfák fehér, ártatlan testét átölelni, arcmyleve- leinek beszédét hallgatni és általuk jobbá, naggyá lenni, a beteg, lihegő tüdőt tiszta levegőjében megfürdetni... De ki tudná mindazt az érzést, drága impressziót összefogni, amilyet ezren és ezren éreznek átÉs most mindennek vége... Tegnap fejszés emberek jelentek meg a Majális-uocában s a gyönyörű fákat irtani kezdették. Kivágják valamennyit. Egymásután dőltek le a hatalmas szál gesztenyefák, a fehér forgács zizzenve csapódott szét s az acélfejsze ütötte mély sebektől reszketve végül holtan zuhantak az úttestre. Ma tovább akarják folytatni a munkát. Az ucca lakói megdöbbenve nézték a dulást, gyermekek sírni kzdettek, asszonyok, szép leányok sápadtan rejtőztek el, hogy ne lássák a fa-holttesteket és valaki közülük azt sikollotta: — Ez gyilkosság! > És igaza van. Indokolatlan pusztítás- Sem városrendészeti szempont, sem forgalmi, sem kényelmi, egészségügyi, semmiféle szempont nem indokolja, hogy a városnak ezt a gyönyörű kis paradicsomát tönkretegyék. Igen, ha betegek volnának ezek a fák: de dúsak, impozánsak, egészségesek, viharállók, melyek nem veszélyeztetik a járókelők testi épségét. Még ha egyiket megokolt esetben halálra is ítélné, akár városrendészet, akár más fórum; akkor is előbb el kellene ültetni az uj fát, megvárni, mig felnő s csak azután szabadna eltá- voUtani a vénhedt testet. Elborzad az ember, ha arra gondol, hogy egy egész uccát igy halálra ítéltek. De ki csélekszi ezt? Érdeklődtünk a városnál és kiderült, hogy tanácsülésen nem szerepelt ez a kérdés, tehát valaki magánhatás körben intézkedett.- A tanács figyelmét felhívjuk a Majális-uccai fapusztításra, amelyet minden körülmények között meg kell akadályozni- Szomorú volna, ha a városi tanácsnak indokolnunk kellene, hogy miért kell azonnal beszüntetnie a gyilkos fejsze-munkát és pártolni a pusztulástA fáknak élniök kell, mert ők életet jelentenek nekünk is. És a kultúra? Nem is merek erre gondolni. Nem is merek Nyugat nagy városainak faültető példáira hivatkozni és azt sem hozom fel összehasonlításul, hogy a pyrenei paraszt, mielőtt fejszéjével érintené a fát, előbb keresztet vet és azt mondja: — Bocsáss meg fa! Az emberiség apja az erdő és az erdő hatalmasabb mint maga az emberiség. Egykor Kolozsvár, Budapest, Bécs, Páris, London helyén is erdő fog állani, mert az erdő ki- pusztithatatlan, az erdő büntet, minden fa halála embernek is halála és a Majális-uccai fehér csonkok bosszúja sem fog elmaradni- Egy szomorúsággal több lesz a világon, mert még nem tanultuk meg mondani: ... Bocsáss meg fa! — rő4 IRóricz Zs. Forró üszők Az Athenaeum Könyvtár uj, 12 kötetes sorozatéból. Ára fűzve 54 lei, vászonban 84 lei, de ha a teljes sorozatot megrendeli, fűzve csak 44 le'. Dfszvds^cnban 64 lei. X âSkTTfcţŞ Kolozsvár kérjen prospektust. (Kolozsvár, november 28.) A napokban érkezett meg az „Acta Apostolicae Sedis“, a Vatikán hivatalos lapjának legutóbbi száma, amely különös meglepetéseket tartalmaz román szempontból is. A lap közli ugyanis a legújabban Róma által adott kitüntetéseket és a kitüntetéseknek legnagyobb része ez alkalommal román férfiaknak jutott. XI- Pius pápa apostoli brévéjével ugyanis a Pius-rend nagykerésztjét adományozta Ma- niu Gyula miniszterelnöknek, Mironescu külügyminiszternek, Averescu tábornoknak, Vajda-V oevod Sándor belügyminiszternek, Vintila Bratianunak, Titulescunak és Mitili- neu Vilmosnak. A Pius-rend nagykeresztje a legnagyobb egyházi kitüntetések egyike, amely csak világiaknak osztható ki.. A Pius- rendet, amely szintén magas kitüntetés Con- stantinescu, Jurasco Demeter, Pacliseanu Zeno, Isopescu Cercul Costantin és Glinciu kapták. A Nagyszent-Gergely-rend nagy keresztjét Vlad Aurel kultuszminiszter. Pop Cicio István a kam ara elnöke, Bratu Trai an szenátor, Goldis László, Lepadatu Sándor, Caius Bradiceami, Gogn Octavian és Basau (Bukarest, november 28.) A hölgyfodrászok kongresszusi tartottak Bukarestben, szónokoltak, előadták sérelmeiket, megtárgyalták követeléseiket. Szélesebbkörii érdeklődére tarthat számot azonban az a hölgyfodrász verseny, amelyet a szakma munkásai a Siedertafel gyönyörű termében rendeztek a kongresszussal kapcsolatban. A verseny este pontban kilenc órakor vette kezdetét. A hatalmas terem közepén hosszú emelvény futott végig s ezen. állították fel két sorban a munkaasztalokat, tükröket, amelyek élőit Bukarest legszebb és legpompásabb hajzatu manikűrös- kisasszonyai töltötték be a modell szerepét . . . Gongütés adta meg a jelt, mire 28 versenyző munkás egyszerre esett neki a maga „fej“-ének. A verseny nem gyorsasági, hanem minőségi. Mindenkinek 45 perc áll rendelkezésére, hogy a kócos, vagy le- simitott kis fruskából ragyogó dámát varázsoljon. De azért mintha a munka iramától függne a győzelem, boszorkányos gyorsasággal csattogtak, sisteregtek a szerszámok a bajnokaspiránsok kezében. Egy fekete hajú fiatalember- a favorit, aki állítólag már több versenyből győztesen került ki. Köréje seregük a legtöbb bámuló. — Nehéz modellje van, — jegyzi meg valaki, — Spröd, veres haj . . . — Viszont, — felel rá egy borbélyszakér-tő, — ha meg tud birkózni vele, legalább ki tud valamit hozni belőle . . . Valami démont . . . feltűnőt. — Már az igaz, — helyesli egy másik haj- speciálista. Abból a semmitmondó lágyhaju kis szőke fejből például aligha lehet győzelmi esélyeket kierőszakolni. — Minden a modelltől függ — tóditja valak.i — Dehogy, szállnak egyesek vitába vele, minden a munkáson múlik. Szóharcok indulnak meg a nézők csoportjaiban, s ezalatt az emelvényen kialakul a nagyszerű női fej. Minden zsáner, minden szín képviselve van. Mintha hozzáértő kézzel szándékosan válogatták volna össze igy. Közben a zene szüntelenül szól és vidám jazz ütemei elevenítik a munka tempó- 1 ját. És a termet hajillat tölti meg. Costantin kapták. A Nagyszent-Gergely-ren- det: Caius Valeanu, Pavelescu Mavrocordat és V. Ivanteanu. A Szent-Szilveszter-rend nagykeresztjét: Gregoriu Gafenco, A. Jaco- vaci, C. Olanescu, C. Zanescu. A Szent-Szil- veszter-rendet: Nicola Vladescu, Brosu, V Tilea, T. Solaconu és Emil Juga kapták. A dekrétum 1929. szeptember 10-én kelt. összeken tehát harmincnégy román államférfiu kapott kitüntetést. Természetesen az Acta Apostolicei Sedis egy szóval sem említi, hogy miért járt ez a tömeges kitüntetés, de nem nehéz kitalálni, hogy az illető férfiaknak a konkordátum megkötése körüli szerepét akarta kiemelni ezzel Róma. Az a gondolat is vezeti a Vatikánt, hogy minél intimebb és bensőbb barátságba jusson az uralmon levő kormánnyal. Annál feltűnőbbek ezek a kitüntetések, mert ritkán szokott előfordulni, hogy egy ország íerfiai közül egyszerre ilyen sokan jussanak a Szentszék kegyeibe. A Vatikán azonban ugylátszik rendkivül értékeli azt a munkát, amely a konkordátum révén rendezte az állam és az egyház közötti viszonyt. — Még tiz perc, — szól az ellenőr és végigsiet a pódiumon. Már a legtöbben az utolsó simításokat végzik. — Még öt perc. Itt-ott még egy igazitó mozdulat, egy-egy kiszabadult hajszál helyrekényszeriil, aztán újra szól a gong. — Kész. A hölgyek most már hölgyek. Felemelkednek helyeikről, a szépség tudatának boldog mosolyával bókolva elhaladnak a közönség előtt és tündöklő libasorba (bocsánat) bevonulnak a szomszéd terembe a zsűrihez. — Ha még egyszer kezdeném, — jegyzi meg a jelenlevő Trancu Jasi volt miniszter — hölgyfodrásznak mennék. Óriási varázsló hatalom van az ujjaikban. Kis idő múlva tust húz a zenekar s kihirdetik az eredményt. Egy fiatal fodrászkisasz- szony a győztes, aki a semmitmondó kis szőke lányfejre remekelte a legtökéletesebb frizurát. Ez az úgynevezett „modern“ verseny volt . . . Utána következik a „fantázia“ küzdelem. Rózsaszín, fehér, őszbehajló, arany parókák kerülnek a modell-fejekre és újabb 45 perc alatt az Ízlésnek és fantáziának két tucat újabb remeke sorakozik az emelvényen. Itt a verseny favorit ja, egy bukaresti előkelő szalon vezető munkása kerül győzelemre. Utána következik a „történelmi“ fejdisz készítés versenye. Az első dijat Biedermayer frizurával viszik el. Végül román népi hajviseletek fésülésében áll a torna. Itt már csakugyan a modellben dől el a küzdelem. Fekete hajú, tipikusan románareu nő, a fején készül el a legharmónikusabb és legtökéletesebb munka. Ismét tust húz a zenekar. Tánc kezdődik és néhány újságíró faggatni kezdi a komoly beszédre sehogyse hajlandó Trancu Jasit. — Ha nem hinnék benne — mondja nevetve — hogy megint miniszter leszek, akkor még ma felcsapnék riporternek. Ez a mesterség tudniillik még a hölgy fodrászatnál is nagyobb hatalom . . . Lehet, hogy a kijelentés első részét komolyan gondolta Trancu Jasi. (j. b.) Trancu-Iasi volt miniszter asszisztenciája mellett hölgy fodrász-versenyt rendezett a bukaresti fodrászok kongresszusa->
