Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-29 / 273. szám
XII. ÉVF. 273. SZÁM. iSSS^ZSSffi) !2®5SaaB5SRS52 Hat napig volt a ravatalon egy bukaresti magyar mérnök holtteste A végrendelet szerint el kellet volna hamvasztani a holttestet, de egy hétig tartó bonyodalom után mégis a temetőben pihent meg az öreg bukaresti magyar (Bukarest, november 27.) Tiz nappal ezelőtt meghalt Bukarestben Holup János, egy Erdélyből ideszármazott magyar mérnök, aki negyven évig állott egy nagy bukaresti technikai cég szolgálatában. Az egyedülálló öregur meghagyta végrendeletében, hogy tetemét égessék el és a hamvait tartalmazó umárt küldjék el Bécsben élő rokonainak. A végrendelet olyan feladatot rótt barátaira, amelynek megoldása egy heti igyekezet, utánjárás és munka után is lehetetlen maradt s ez idő alatt te- metetlenül feküdt a hatvanöt évet élt öregember holttesto a halottas-házban. A halott körüli bonyodalom első szálait a nagyvállalat bogozta, amelynek igazgatósága nagy megdöbbenéssel vette tudomásul elhunyt főmérnökének végakaratát. Holup János ugyanis szerződésileg kikötötte, hogy temetésének költségeit a vállalat köteles fedezni, illetőleg a vállalat temettesse el. E kötelezettsége elől nem is szándékozott a cég kitérni, de a végakarat tiszteletbentaritása azzal a veszéllyel fenyegetett, bőgj7 a vállalat üzleti életében nagy költségeket von maga után, mert Bukarest román köreiben, különösen az ortodoxok között oly ellenszenv uralkodik a balottégetéssel szemben, amely köny- nyen vezethetett volna az egész vállalat bojkottálására, ha nyilvánosságra kerül, bőgj7 alkalmazottja földi maradványait a Krematóriumnak adta át. Ez aggodalom ellenére is az elhalt főmérnök barátai, — fiatal, bukaresti magyar mérnökök, — megtették az első intézkedéseket a holttest elégetése iránt. Érintkezésbe léptek az egyre nagyobb forgalmat lebonyolító bukaresti Krematórium igazgatóságával, de egjruttal bejelentették a halálesetet a székesegyházi plébániául is, ahol azonban újabb akadályba ütköztek. A plébános egyházi itilalomra hivatkozva kijelentette, hogy elégetés esetén szó sem lehet a katolikus vallás szertartása szerint való temetésről. Holup János barátai most táviratilag fordultak az elhunyt mérnök hozzátartozóihoz Becsbe: mit cselekedjenek a halottal? Pap nélküli halottégetés legyen-e vagy pedig a testamentum megszegésével egyházi temetés? Dringend sürgönyileg érkezett a válasz, hogy egyházi szertartásról lemondani nem szabad, bármely felekezet papja, de végezze el azt. Erre megindultak a tárgyalások a protestáns egyházak lelkészeivel. Mert a görög keletiekre gondolni sem lehetett. A protestánsok azonban egyértelműen ezit válaszolták: — Vallásunk nem tiltja ugyan, a halottcgeíést, de a temetési szertartást csak abban az esetben végezhetjük el, ha a halott egyházának illetékes lel- készi hivatala hozzájárul ehhez. Ezt megkívánja a í'elekczeiek közötti béke. A tárgyalások és az azok eredményének megbeszélését szolgáló sürgönyváltások napokat vettek igénybe, ami viszont szükségessé teitte, hogy a holttestet injekciókkal és más különleges eljárásokkal konzerválják. Hat napon át feküdt felravatalozva Holup János főmérnök. Végre már-már megoldás kínálkozott az egyházi szertartás ügyében, mikor a rendőrség lépett közbe olyan intézkedéssel, amely minden halottégetésnek természetes velejárója, de amelj7, nem lévén léggé köztudomású, uiabb dilemma elé állította a temető bizottságot. A krematórium martalékául szánt holttestet előbb törvényszéki orvosnak kell felboncol- uia annak megállapítására, hogy természetes halállal mult-e ki? Mert a liamvasztásná! elesik az a bizonyító lehetőség, amit utólagos bünügjú feljelentések esetén az exhumálás nj7ujt. A holttest felboncolását pedig.» hozzátartozók .hevesen ellene/-i szokták s azt nein égy esetben minden-áldozat árán igyekeznek megakadályozni... És vájjon tudta -o ezt ' végrendelkező főmérnök, hogy a hamvasztásnak boncolás az előfeltétele?... IJjabb sürgönyváltás vált tehát szükségessé: Boncoljanak vagy ne boncoljanak? Közben a holttesten minden beavatkozás ellenére js mutatkozni kezdték a bomlás jeleie. Sürgősen dönteni kelleitt, És minthogy a krematórium felé vezető utón még. számos egészen, vagy csak részben elhárított akadálj7 meredezett: égj- .n.iyoidás maradt: a temetés. A vállalat igazgatóságának a szivéről nagy kő esett lé ez£el, annak ‘ellenére, hogy' az • el földelés 10 Jub i r\9 J LL AT 5 7,t R GYÁR afapííafatt 9hpíj3a?% qjamjcL> OL r inom parfőmk W&üonatá6óf kéjzuff PUDERET ói j&Qfzfo) KÜLNIVIZ E T nem okozott anyagi megtakarítási a hamvasztással szembén. Mert az elsőosztályu halcttkamvasztás az urna árával együtt mindössze négyezer lejbe került volna, mig a temetési költségek 60.000 lejre rúgtak. ...Mindebből viszont megállapítható, hogy a ha- lottbamvasztás elég olcsó és praktikus, de horánt- sem olyan könnyen és akadályok nélkül folyó eljárás. mint gondolná az ember. Mégy hadosztály vesztesége van a megvert fiival csapatoknak kcirmâni? festékben ffordul a nagyhatalmakhoz, ho*sy a Bteţlog^-p&ktumnak felelően torolja meg as eresz inváziói (London, november 27.) Az oroszok a kcletki- nai vasútvonal mentén döntő vereséget mértek a kínaiakra. A kelét . felé visszaözö.niő kínai csapatok vesztesége .több mint négy hadosztályt tesz ki. A nankingi kprmánj7 jegyzékeket adott a Kel- log-egyezmény szigháfáfíus hatalmainak és a Népszövetségnek. , A kormány oltalmat és megtorlást kér az orosz invázió és á Kellős-egyezmény megsértése miatt. Ezzel egyidejűleg á mándzsuriai fők, -nányzót megbízták, hogy az: előnyomulás beszüntetése és a keletkinai vasutak ügyében folytatandó uj tárgyalások-érdekében vegye fel az érintkezést az orosz csapatok főparancsnokságával. A Daily Express pekingi tudósítója jelenti, hogy a charbini kinai hatóságok felkérték a mand- zsuljii és chailari japán konzulokat a kiürített kinai területeken maradit kinai lakosság érdekeinek védelmére, akik a visszavonulás folytán most teljesen ki vannak szolgáltatva a szovjetcsapatok erő- « szakosodásainak. A Daily Telegraf közlése szerint a charbim feher-orosz telepesek körében az orosz előnyomulás miatt pánik uralkodik. A fehéroroszok családtagjaikat délkeletre küldötték a tenger mellékére s ők maguk előkészületeket tesznek arra, hogy az elő- nyomuló oroszokkal szembeszálljanak. az a „várgr.ozáson felöli" adózás? A Icf^s^lpoa'iialsls csa:lî.©SDl»kc3 szorítfák adófizetésre a falut A községi elöljáróságok terhére küldésiek végrehajtókat (Kolozsvár, november 27.) Újabban egyre-másra latnak napvilágot á nyilatkozatok, amelyek arról számolnak be, hogy az adófizetés „várakozáson felüli“ jól megy. Ügy* tüntetik fel a dolgot, mintha a közönség a maga jószántából sietne az adó befizetésével. Arról nem beszélnek ezek a nyilatkozatok, hogy a végrehajtások, árverezések egész tömege előzi meg az adóbehajtásokat. így természetesen nagy összegek kerülnek az állam pénztárába, de még mindig csak kicsi része ez a kivetett adónak. Más kérdés, hogy egy csomó embert valósággal exisztenciájában rendit meg a „várakozáson felüli“ adófizetés. A nagy Martfűm soké mert mór cfocemAtzr e/szjérr mindest rádió jzaUüzfáfbes? fcapftafó a /xgrrrod&rmsjhb 4-üóvcs hálózati vevőkészülék Gyár. UraKatTUNGSRAM S. A. CLUJ adóhátraléknak az oka az, hogy annak idején, mikor a Maniu-kormány uralomra jutott, hogy a népnek kedvezzenek, nem nagyon siettették és emlegették az adót. A nép természetesen örült neki, jószántukból keveset szoktak fizetni és igy beadósodtak az államnak. A kormány politika azonban célt ért, de a lakosság egy napon arra ébredt, hogy a korábbi hang megváltozott és a legszigorúbban kezdik behajtani az adót. Elsősorban a városi lakosságra feküdtek rá, de yégül a falut sem lehet kihagyni az adófizetésből és igy most az év végével fizetésre szorították a parasztot. Egyre-másra jelennek meg a rendeletek, amelyek súlyos kötelességévé teszik a községi elöljáróságnak az adó behajtását. Legutóbb a kolozsmegyel prefektura pénzügyi osztálya küldött 21.062. szám alatt egy szigorú ukázt az eiöjáróságoknak a közmunkaadók behajtása végett. Ez a rendelet sok érdekes szempontot tár föl. Kiderült, hogy a községi elöljáróságot eddig számba sem vették, a korábban megjelent intézkedések egész tömegét és a vármegye abba a helyzetbe jutott, hogy sem a személyzetet, sem a közmunkához szükséges anyagot nem tudja fizetni. Emiatt újból elrendeli, hogy a községi biró tiz napon keresztül minden nap doboltassa ki, hogy az adót be .kell fizetni. Szigorúan megparancsolja: az elöljáróságnak, hogy a biró, jegyző és az interimarii) zottság legnépszerűbb tagja járjon házról-házra, megértetve a lakossággal, hogy mennyire szükséges az adó befizetése s próbálják behajtani. Amennyiben a szelíd módszer nem használ, jöjjön a foglalás és árverezés. A büntető szankció az, hogy ha az elöljáróságok nem tesznek ennek a rendeletnek eleget, a központból küldenek ki tisztviselőket, akik mindaddig tartózkodnak az elöljáróság költségén a községben, amig az adót be nem hajtják. így néz ki tehát a „várakozáson felüli" adózás.
