Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-29 / 273. szám
aes XII. EVF. 273. SZÁM. A háztulajdonosok temesvári kongresszusa elhatározta az országos bank megalakítását Jelentés a temesvári kongresszusról — Tiltakozás a lakbérletek meghosszabbítása ellen visszaéléseket nem torolja meg energikusan, ezzel kapcsolatban felhozza a Milozi eseteit. Madgéani Azonnal szólásra emelkedik. Hangsúlyozza, hogy a kormány nem vádolható ebben az ügyben, mivel nyomban elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. A kormány sincs megelégedve a dolgokkal és ezért a miniszterelnök mellett egy önállá fegyelmi bizottságot fog létesíteni, amelynek nagy függetlensége lesz. f Pistiner a közigazgatási törvényre tér á't, tneg- állapitja, hogy ennek több pontját nem alkalmazták őszintén, ahogy a közvélemény várta volna. Aá íú- kadrálásoknál nagyon sok becsületes és helyüket jöl betöltő tisztviselőt bocsátottak el és helyüket választási ágensekkel töltötték be. A hadseregnél lieht látja érvényesülni a takarékosság politikáját. Any- nyi tábornok vart, hogy néhány országot el tudnának látni belőlük (taps a szociálisták részéről!. A mellőzött kisebbségek Pistinár rátér a kisebbségi kérdésre. Megállapítja, hogy a kormány nem Váltotta be tett ígéreteit. Többek között a mult ülésszakban azt ígérték, hogy a kisebbségi területeken az iskolák mellett kisebbségi szekciókat létesítenek, ezek a szekciók azonban nincsenek sehol. Közigazgatási téren a kisebbségek helyzete igen vigasztalan. Nem használhatják nyelvüket és a közigazgatásban nem vehetnek részt. Liician dr. szocialista: Szégyen. Pistiner beszéde végén a jelenlegi választási tör vény hiányosságait emliti fel s uj választási törvényt követel, amely a közvéleményt helyesen ttik- röztette vissza. A válászfeliratolt nem fogadja el. HA NINCS/AKKOR VEGYEN t ih'i iîm» (Temesvár, november 27. Saját tud.) A romániai háztulajdönosknak Temesváron ttiegtartott országod kongresszusa fontos határozatokat hozott. A kongresszus elhatározta a Háztulajdonosok Országi» Bankjának megalakítását és tiltakozott a lak- berloti szerződések további meghosszabbi’.ása ellen. A kongresszuson Ciobanu Pompei elnökölt, aki a temesvári szövetség elnöke és aki elnöki megnyitója áóráá részletesen beszámít a háztulajdonosok berlini kongresszusának fontos határozatairól, amelyeket a Keleti Üjság már részletesen ismertetett. Mrazek dr. felolvasta a berlini kongresszusról szóló jelentést, amelyet köszönettel vettek tudomásul. Steinitzer dr. az aradi, Coppony a brassói, dr. Lengyel a nagyváradi, dr. Bartha Ignác ügyvéd pedig á kolozsvári háztulajdonosok üdvözletét tolmácsolta. Az országos bank megalapítását kimondó határozati javaslathoz, az összes városok delegátusai hozzájárultak. Bartha Ignác dr. elvileg szintén bejelentette a kolozsvári háztulajdonosok csatlakozá(Kolozsvár, november 27.) öngyilkossági kísérlettel altart az élettől megválni özvegy Lászlóffy Józsefné, Magyar-utca 44. szám alatti lakásán. A® ötven év körüli asszony legközvetlenebb ismerőseivel sem közölte soha halál rászántságát és elviselhetetlen helyzetéről sem panaszkodott senkinek. Az öngyilkos asszony már hosszabb idő óta súlyos harcot folytat az élettel és egyik szobájának albérletbeadásából és kosztadásból tengette életét. Még ma regfeeí a piacra ment, hogy szükséges bevásárlásait elvégezze, majd hazatért, hogy kosztosainak ebédet főzhessen. A ház lakói, akik még a piacról való visszatérte után is beszéltek vele, a legkisebb jelét sem látták özvegy Lászlóffyné öngyilkossági szándékának. Szomszédainak azonban többször * II. sát, indítványozta azonban, hogy a tényleges megalakítást halasszák el addig, mig a kormány az adók behajtásáról szóló törvényt módosítja, mert ez a törvény súlyos akadálya a külföldi tőke romániai vállalkozásának. A törvény retrograd szellemére Hollinger Péter temesvári polgármesterhelyettes mutatott reá. Bartha Ignác dr. nagy figyelemmel hallgatott előadást tartott a városok pótodószedési jogáról és a városi vámszedés kérdéséről. Ellenezte, hogy a városok Visszakapják a pótadószedési jogukat, mert ez a rendszer csak a háztulajdonosok közterheit szaporítaná, viszont az állam részére könyebbé válnék az adók behajtása. Javasolta, hogy a kongresszus foglaijoh állást a városok vámszedési joga mellett, mert ez a rendszer csökkentené a háztulajdonosok terheit, viszont a vámjövedelemből jó karban volnának ‘tarthatók a városba vezető utak. A kongresszus után társasebéd volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. emlegette a küzdelem hiábavalóságát. A szerencsétlen asszony marólúgot- ivott, ami teljesen összeégette száját, gégéjét és belső testrészeit. Csak jóval az öngyilkosság elkövetése után nyitott be hozzá egyik szomszéd lakója, aki a szoba közepén látta vergődni az asz- szonyt. A megrémült lakók azonnal értesítették a mentőket, akik rövid idő leforgása után megérkeztek a helyszínre és a már súlyos égési sebeket szenvedett öngyilkost a klinikára Szállították. Gondos orvosi kezelés után sikerült a beteget megmenteni az életnek, égési sebei azonban nagyon súlyosak, amin valószinü csak operációval tudnak segíteni. — Hagyjanak meghalni! — elhaló szóval ezt dadogta a szerencsétlen, amíg eszméletét elveszítette. ^V^^MWV^^^^lWVWWVWMVNftwWMWWVWWWWWVWWWWVWVV „Hagyjanak meghalni“ dadogtaa mensSknelc a nyomor miatt öngyilkossá Sett nriasszony fáklya gyúl az éjően (2) Jrta: Seöesi Samu — Had’, gyakorlatot tartunk szivem, semmi mást. Légy nyugodt!, vonulj a szobádba. Nemsokára visszatérünk. — Nem, nem! Hogyan maradhatnék nyugtonf Tudnom kell, tudni akarom! Hová? miért? Kőrtyör- gök, kérem, beszéljen kigyelmed. — Csak most az egyszer ne kérj Semmire édes hitvesem. — Érzem, hogy nagy veszedelem ér minket, úgy érzem lelkem mintha szerencsétlenség akarna rártk szakadni. Irgalom Miklós! Hová megy kigyelmed ? Wesselényi igyekezett megnyugtatni a felesé1 gét: — Bátorság Ilona. Ej no! Hát a Wesselényi Miklós hitvese ilyen félénk, ilyen gyáva asszony volttal No jó! Megmondom, ha megígéred* hogy erős lesz. — ígérem, — mondta az asszony. — Kicsi dolog ez te félénk galamb. Átlovagolunk a szomszéd Gorbóra. És mivel Haller őké- gyclme azt üzente, hogyha vak lovat vettem, hát vezessem, — én inkább Őkéimét vezetem. Élőbb azonban kiütöm a szemét. Nó lásd. Ennyi az egész. Nem kell megijedni tőle! De tán ki se ütöm, csak ráijesztek. Hanem az asszony erre még jobban megrémült. És megeredtek a lefegyverzésre alkalmasnak bizonyult női könnyek. Csak WésS'eléttyít 'már nem engesztelték, nem fegyverezték le a szeretett hitves köttnyei se. Megölelte feleségét és annak könnyes szemeibe nézett. Visszavezette a kastély ajtóig és elé kiáltotta a kulcsárnét, a szobalányokat: — Asszonyotok mellől meg nem mozduljatok, amíg Vtekza nem térek! — adta ki a paráneSok Azrtán írtég egyszer gyöngéden kérte: — Légy erős, légy bátor! Tréfálok, ha mondom! —* Nem tudok, nem tudok, zokogott) az asz- szony. — Térjen vissza édes uram. — Igen! Honám, hamar vissza jövök! — De légy erős, mert megharagszom. Ezzel két-három haragos csőkot nyomott a félesége ajkára és szilárd léptekkel indult a türelmetlenkedő Hadúrhoz, melynek könnyedén a hátára palt tart®. Azután Sas Mihályiéi kisérve átugratott hadi. népéhez a csürudvarba. — Lóra! hangzott a vezényszó! A következő percben* lovon volt a furcsa hadi- ttép és lassan trappolni kezdettek Csáki-Gorbó felé. Élői Wesselényi haladt a táncoló Hadúr hátán. Saetolla úgy lengett a kalapján mint egy büszke haMlobogó. Akik látták, csodálkoztak és arra gondoltak, hogy a báró, — szokása szerint — valamely IövhSbvavútt fog végrehajtani. II. A Haller várkastélyból messze leltét látni az utón, mély Zsibóról Gorbóra vézet. Haller János gr. sejtéllé, hogy az üzenetét Wesselényi nem fogja válasz nélkül hagyni. Talán épen erről gondolkozva nézett ki a várkastélya ablakán. TckiriHete végig szaladt a ífeibói utón és ékkor megdöbbenve látta, hogy a jókora távolban, porfelleget ver valami lovascsapát. Ismerte Wesselényit. Tudta, hogy az igazságát megkeresi, ha mindjárt kalandos Úton is. Nem sokait töprengett azon amit látott. Sietve ad'tn ki a rendeletét, hogy négylovas fogatja azonnal álljon élő. Azután a feleségéhez sietett, akit á bécsi údVárliöigyék közül hozott s a közeli veszély izgalmával sürgette, hogy a legszükségesebb ruhadarabját hányja a csomagoló ládába és rtiéneküljcnek. Aber worumV Was ist das? Halte: sápadtan állott. Nem szólt csak intette, bogy siessen, majd megtudja. — Jesszus! Jesszus! — ijedezett az asszony. De hamar összepakolta amit lehetett. Aztán lesietett a készen álló kocsihoz és gyorsan egérutat vettek. Nemsokára a várkastély kapuja előtt) állott Wesselényi az embereivel. A kastélyt magas kőfal kerítette, kapuja zárva volt. Sehol egy lelket sem lehetet látni. A cselédség, a tiszttartó, az írnok, az inasok, uruk gyors távozásából eitálálták, hogy valami váratlan nagy veszély fenyeget. Mikor Haller, nejével elhagyta a kastélyt, sietve rejtőztek el pincébe, padlásra, — kitől hová lehetett. — Zörgessétek meg a kaputö parancsolta Wesselényi. Néhányan leszálltak a lóról és megdönget- ték a kaput, de nem jelentkezett senki. Wesselényi hátra szólt a mögötte várakozó Sas Mihályhoz: — Mihály vitéz! Szálljon le kend a lóról és zárja ki a kaput. Sas Mihály leszállt a Villám hátáról. Megköpte ■a markát, kétkézre fogta a faltörő buzogányt és irtózatos erővel sújtott egyet-kettőt a kapura, mely nagy robajjal és csörömpöléssel betörött. Bevonultak á kastély előtti udvarra, de mivel ekkor sem mutatkozott senki, Wesselényi elrendelne, hogy pincét, padlás® ki kell kutatni. Bántódása ne legyen senkinek és semminek, csak az elrejtőzötteket kell elővezetni. Érre megkezdődött a kastély kutatása. Egymásután vezették elő az elrejtőzöttteket. Előkerült az irnolc, a tiszttartó, a férfi- és nőcselédek és Henrik, a Wesselényi mégszökötit lovásza. Wesselényi azonban Hallernek szerette volna átadni személyesért a vak lovat, de csakhamar értesült, hogy a gróf idejében megugrott a fogadás elől. Erre Wesselényi a hibás lovat otthagyta,, de a tiszttartót s a cselédség közül a csürbírót túszokként magával vitte. Ugyancsak magával vitte a szökött lovászt is. Ellenállás nem lévén, egyéb nem történt. (Folytatjuk.) j
