Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-25 / 270. szám
I \ A kézműipar helyzete és a kivándorlás Irtat ár. Gabos Jenő Rövid időközökben., csaknem azt mondhatjuk, nap-nap után hatalmas cégtáblákat függesztenek ki a város főbb urnáin egy-egy üzlethelyiség felett. A járókelők megállnak kíváncsian, vájjon milyen ipari vagy kereskedelmi üzlet nyitja meg ajtait, — jobban figyelve azonban, észreveszik, hogy az uj cégtábla jobb és baloldalán hatalmas hajókait ringatnak a festett tenger örvénylő hullámai: egy uj ki- vándorlási iroda ütötte fel ott tanyáját. Embertársainkat szerető, sorsukért aggódó szivünk nagyot dobban és képzeletünkben megjelenik egy óriási, minden viharral küzdeni tudó óceánjáró hajó, fedélzetién és kajüttjeiben ezer és ezer kivándorlóval, kik minden vagyonkájukat pénzzé téve, telve hiú reménnyel indulnak arra a nagy útra, melyre az elindulás könnyű, de ahonnan nehéz a visszatérés. Szépen berendezett üzleteik, kirakataikban esténként kivilágítani játékhajókkal, csábitó reklámok és prospektusok ingerük az ember kíváncsiságát, vájjon milyen is lehet az a „tengeren túl“. Az emberek szörnyen hiszékenyek, legnagyobb részük még most is abban a naiv hitben él, hogy Amerikában az utcán terem a pénz, vagy más szóval: csak ki kell nyújtanunk kezünkéit és már is dollárokkal lesz ‘teli. Oh, sajnálni való álmodozók, értsétek meg végre, hogy a midnennapi kenyérért mindenütt meg kell dolgozni, Amerikában talán még jobban, mint másutt, — és gondoljatok arra, hogy a csalódás öli Közismert dolog, hogy ma kivándorlási láz dühöng, ennek a láznak láithaltó jelei, mondhatjuk, „rózsái“ a napról-napra szaporodó kivándorlási irodák és a legszomorubb tünet, hogy a kivándorlási üzletek legjobb „üzletfelei“ az iparosok. A kézműipar súlyos válsággal küzd, helyzete mindinkább vigasztalanná válik és semmi jel sem mutat a közeli javulásra. A kézműipar mindinkább érzi a gyáripar fojtó versenyét: a kisebb tőkével, kevesebb munkamegosztással és kezdeltlegesebb eszközökkel dolgozó kisipari üzemekkel szemben köny- nyü dolga van a gyáriparnak. Emellett az okok egész sorozata magyarázza meg a kézműipar válságos helyzetét. A háború után fellépett általános elszegényedés elsősorban a középosztálynál. következett be, mely a kézmürparosokat a legjobban foglalkoztatta békében. Ma a gyengén fizetett! hivatalnok, a kevés jövedelmű lateiner a drágaság fokozódásával képtelen lépést tartani; örül, ha annyit keres, amennyi legfontosabb életszükséglettel fedezésére szükséges, ennek következményeképpen igényeit az ipari termékek beszerzése tekintetében — akarva, nem akarva, — korlátoznia kell. A földmi- velő pedig, a paraszt, aki békében az ipari cikkek hűséges vásárlója volt, most a nagy adók és a föld termékeinek alacsony ára folytián szintén vásárlóképtelen. A nagyfokú tőkehiány közismert baja a kézműiparnak: az ipari hitel hiánya sok üzem bezárását vonta maga után. Súlyosbítja a kézmüipa- rosság helyzetét még az a körülmény is, hogy a háború után nagyon sokan abbahagyták régi foglalkozásukat és az ipar terén igyekeztek elhelyezkedni. Végül —- sok más egyéb ok mellett — a súlyos megterhelést jelentő sokféle adó azt eredményezte, hogy sok kézmüiparosra nézve lehetetlenné vált üzeme fenntartása és ezért kénytelen volt azt beszüntetni. Ha arra gondolunk, hogy a helyzetét még inkább nehezíti a házbérek emelkedő tendenciája, a sokféle községi taxának fizetése, a nagy kihitelezés és a künnlevőségek rendkívül nehéz behajtása, — akkor nem is csodálkozhatunk azon, hogy az iparukat beszüntetők és a kivándorlási irodáknál jelentkezők névsorában nagyon sok az ugyanazonos személy. Elvitalthatatlan, hogy a kézmüiparosság- helyzete — az előadott okokból — ma igen vigasztalan és meg lehet azt is érteni, ha iparosaink elvesztik türelmüket, elhagyják nyugodt, békés otthonukat és az oly sok bizonytalanságot magában rejlő kivándorló botot veszik kezükbe. De ha a helyzet a kéz- müiparosságra nézve egyelőre súlyos is, nem szabad kétségbeesni! Vezetőembereink rá fognak eszmélni «XT», hogy az ipar hathatós támogatása az ország érdeke, — rá fognak jönni arra, hogy csak annak az országnak van fényes gazdasági jövője, melynek fejlett ipara von. Ezért tehát nincs semmi ok az elesüggedésre! Komolyan dolgozni, jó minőségű anyagot szép kiállításban nyújtani, becsületesen számítani, a fogyasztóit megbecsülni, az iparosok kölosönös segélyző egyesületeit, szövetkezeteit támogatni: ezek legyenek az iparos vezérelvei és akkor még a mai nehéz viszonyok között is boldogulni (Bukarest, november 21.) A kisiparosok országos egyesülete a napokban országos kongresszust tartott Bukarestben, amelyen resztvettek Erdély összes nagyobb városainak kiküldöttei. Ezen a kongresszuson is, valamint a kolozsvárin hangot adtak mindazoknak a sérelmeknek, amelyek az utóbbi évek folyamán felmerültek a kisiparosság életében. Samuil elnök megnyitó beszédében kijelentette, bogy a kisipari intézmények ezentúl nem tartoznak a munkakamarák hatásköre alá, hanem egyelőre az ipari és kereskedelmi minisztériumra. alá utaltattak. Tehát a kisipari intézmények, valamint az ipari testületek fennhatósága többé nem a munkaügyi minisztérium. Sor került ezután az ipartörvény megvitatására, amelynek jelentős eredménye volt az ipartestületi intézményeknek a Regátra való kiterjesztése is. A. kongresszus többek között határozatot hozott, hogy a jövőben külön ipari kamarák felállítását kivánja a kisipari érdekek megvédelmezése céljából. Megállapítást nyert, bogy az országban a kisiparosok számaránya más foglalkozásbeli csoportokkal szemben olyan nagy, hogy az államnak elsőrendű kötelessége a kisiparos érdekeknek hathatós védelméről gondoskodni. Valósággal a felháborodás zaja morajlott végig.a kongresszuson, midőn a kisipari hitel kérdésének tárgyalásánál nyilvánavlővá vált, hogy még 1928- ban az állam 120 millió lejt folyósított a kisipari hiteligények kielégítésére, de utóbb kiderült, hogy ebből a hatalmas összegből az erdélyi magyar egyesületek egyetlenegy bánit sem kaptak. A múltban ezen a téren nagy mulasztások történtek, szükséges tehát, hogy az állam revidiálja eddigi magatartását és a jövőben a kisebbségi iparosok is ipari hitelnyújtásban részesüljenek. A kongresszus felhatalmazta az országos egyesület elnökségét a kormánynál való intervencióra, hogy a jövőbeni a hitelszétosztás az ipari érdekképviseletek meghallgatásával történjék meg. Veterány Viktor dr. javaslatára a kongresszus elhatározta, hogy utasítja a kisiparosok országos egyesületének a vezetőségét, hogy sürgősen interveniáljon az 1921. évi spekulatörvény hatályonkivül való helyezése 1 érdekében. Óriási felháborodással tárgyaltja a kongresszus a munkásüzemek működését. Ezek a munkásüzemek az iparosságnak valósággal konknrrenciát fejtenek ki, mivel a normális áron alul dolgoznak. Veterány Viktor nagy beszéd keretében fejtette ki, hogy Temesváron és más erdélyi városokban maga az állam és a községek is olyan üzemeket tartanak fenn, amelyek munkája a kisipar , érdekeibe vág. A kongresszuson tárgyalták a nyilvános árlejtések kérdését is és.egy javaslatot fogadtak cl, hogy a jövőben az állami, városi, megyei és községi árlejtéseket a kisebbségi lapokban és azok . nyelvén is közzé tegyék és a kisebbségi iparosok érdekeit is figyelemben részesítsék. A legnagyobb érdeklődést váltotta ki a kisiparosok megadóztatásának a kérdése. Itt elkeseredett felszólalások történtek. Különösen a kisebbségek képviselői, a^jk Temesvárról és Aradról mentek fel fog. Fel tehát a fejjel, félre a kétségbeeséssel! Álljatok meg egy pillanatra még, mielőtt kinyitjátok a kivándorlási irodák ajtait, — csak egy pillanatra álljatok mag és gondolkozzatok! Hallgassátok egyszer szivetekre és maradjatok itthon! a kongresszusra, éles szavakkal mutattak arra, hogy Erdélyben a kisiparosokat az adókívetőbizottságok valósággal megfojtják, olyan óriási adóterheket rónak a vállaikra, amelyek az egész magyar kisipart koldusbotra juttatják. A kongresszus elhatározta, hogy memorandummal fordul a kormányhoz, amelyben azt kéri, hogy a jövó'ben a kisiparosokkal szemben az adóbehajtásoknál mérsékeltebb behajtási eszközökkel dolgozzanak és türhetó'bb adóbehajtási kulcsot állapítsanak meg. IPAROS HÍREK Megalakult a kolozsvári kisipari szövetség. November 14-én este hat órakor tartotta alakuló közgyűlését az országos kisiparos szövetség kolozsvári fiókja. A megalakulás kimondása után megválasztották az első vezetőséget. A szövetség elnöke lett: Moldovan Antal, alelnök: Deák Ferenc és Ghili György, számvizsgáló Taflan Viktor, Horváth Pál, Schwarts Márton, pótszámvizsgálók: (Húsé Sofron és Rosenfeid Ármin. 15 váiastzmányi tagot is ez alkalommal választottak meg. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyveit felterjesztették Bukarestbe, hogy az ottani - törvényszéken történt bejegyzés után a fiók tényleges működését megkezdhesse. Hogy Kolozsváron is megalakult az országos szövetség fiókja, annak egyelőre az alábbi előnyei Ígérkeznek: 1. Közmunkák árlejtésénél a szövetségnek csak 3 százalékos garanciát köteles letébe helyezni az eddigi 10 százalék helyett. 2. A munkálatokat a szövetség kapja még abban az esetben is, ha ajánlata a legI olcsóbb belföldi ajánlatnál 5 százalékkal, a külföldinél pedig 25 százalékkal drágább. A munkálatokat a szövetség tagjai között sorshúzás utján osztja szét olyképen, hogy mindaddig, amíg a legutolsó is munkát kapott, más nem részesülhet másodszori munkában. Ez- ellenében a tagok fizetnek beiratási dij- képen egyszersmindenkorra 60 lejt, évi tagságdij- képen 120 lejt és a tagsági könyvecskéért pedig 5 lejt. A beiratkozások iaz ipartestületnél történnek és a beiratást a titkár végzi hivatalos órák alatt. Remélhetőleg a szövetség kolozsvári fiókja nem fog a munkálatok szétosztásánál soviniszta szempontokat érvényesíteni és a kisebbségi iparosok is részesülni fognak mindazon előnyben, amiben a többségi iparosok részesülnek. Helyreigazítás. Mult vasárnapi számunkban tévesen közöltük, hogy a kolozsvári szaibóipari szakosztály elnökéül Corondan Györgyöt választotta meg. Corondan alelnök lett, az elnök pedig R-ein Dénes helyi szabómestar. Az ipartestületi elöljáróság ülése már jóvá is hagyta a választást. A kolozsvári cipészipari szakosztály sár- és hó- cipőjavítási tanfolyama. Tekintettel arra, hogy az ipari és kereskedelemügyi minisztérium a sár- és hócipők javítását a cipész és csizmadia iparnak engedélyezte, a szakosztály gondoskolott arról, hogy tagjai ezeket a munkálatokat is el. tudják végezni és ezért tanfolyamok rendezett, mely minden este hat és nyolc óra között az, ipartestülct helyiségében tartatik meg. A tanfolyamon segédek is résztve- hetnek. A tanfolyam majdnem ingyehes mert a termet ingyen kapja és csak a világítási és fűtési költségeket kell fedezni. Az előadó .tiszteletdijának a fedezésére a kereskedelmi és iparkamara gondoskodott.--- —««aMSag.——-----------* Végre Bukarestben Is meghallhatták a kisebbségi iparosok égbekiáltó sérelmeit A kisiparosok Bukarestben Is országos kongresszust tartottak — Kérték a kisipari kamarák felállítását — Súlyos panaszok hangzottak el, hogy Igazságtalanul osztották lel a kisipari kitelt  kisebbségiek kiküldöttei is aktiv részt vettek a kongresszuson
