Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-25 / 270. szám
18 Ä „KELETI ÚJSÁG“ vasárnapi melléklete Tíz év mérlege Irtás Horváth József Oroszország uj arai eddig azzal téptek ki a minden előrehaladó mozgást ösztönös szimpátiával figyelő nyugati intellekiíuelek kérdezősködései elől, hogy a nagy „tabula rasa“ után olyan jövő-magvakat vetettek el az orosz talajba, melyek csak évek múlva fognak teremni. De ez a termés bő és értékes lesz és kárpótolni fogja a rég szenvedő, jobb sorsra érdemes orosz népeit. A 'türelem azonban fogytán van, benn és kinn egyaránt; tullassan érik a termés és a minőség iránt mindinkább csökken a bizalom. Benn Oroszországban rég elmúltak már az átalakulás mézeshetei, mikor az ember és az idea forró ölelkezéséből uj gondolatnemzedék született és az orosz éleit tátongó sebekkel leszakadt a történelem horgonyairól. A végtelenbe nyúló viták és terv-rengetegek heroikus korszaka véget ért és a mámor u'íán kemény redőkbe roskad a homlok. A nép csendesebb, mint bármikor. Hangtalanul szenvedi végig a nagy kisérletezés minden kínját és fel sem kiált, ha leikéből ősi érzelmeket' akar kigyomlálni a forradalom. Nagy gyakorlata van a türelemben; rég szenved már. De ma még kevésbbé tanácsos felhördülnie, mint azelőtt. A Kreml-ből mindent meghallanak és a láthatatlan kéz szorítása elnémítja a panaszkodót. A komoly kritika még veszedelmesebb és a leghatalmaaabbak ist akik az első napok komoly viharaiban dacos keményen álltak a szovjet-hajó kormányánál, elsáp- padnak, ha a politikai élet legbelsőbb termeiben a kritika vérszegény magzatait zord társaik konok tekintete elé viszik. De még ezeket is ajánlatfos bs- polyálniok a szovjdt-ideologia szabadalmazott rongyaiba, különben lesújt a vaskéz és az biztosan talál. Kint az orosz élet kinai falain kivül is elmúltak az idők, mikor a moszkvai átalakulást a lelkesedés és a gyűlölet lényegtorzitó szemszögéből figyeltük és az érzelmek áradata lesodorhatott a kritika biztos talajáról. Ma megszűnt az érzelem-dagály és a beálló apállyal mind több és több támpont kínálkozik a higgadt Ítélkezés számára. Jaques Lyon (La crise en Russia soviéfíqne, Paris 1929.) tájékoztat az első decennium eredményeiről. Hosszú időt töltött Oroszországban és hideg fejjel figyelte az ujorosz életformákat, melyekkel szemben nyugaton általános és indkolt az idegenkedés, de amelyeknek termékenyítő hátasa elől nem fog elzárkózhatni a nyugati gazdasági élet. A krízis — megállapításai szerint — a gazdasági élet egész vonalán mutatkozik. A mezőgazdaság nem képes megfelelni régi hivatásának, hogy nagyarányú kivitellel ellensúlyozza az államháztartást. A jólmivelt nagybirtokok feldarabolása után a termelés mennyiségileg éa minőségileg súlyos csökkenést mutat. Az orosz buza eltűnt a piacról és helyét a szerencsésebb körülmények között termelő konkur- rensek foglalták el. Ma még azzal sem lehet mentegetni a helyzetet, hogy a megművelt terület jóval kisebb, mint volt a háború előtt. A hivatalos statisztika szerint a háború előtti viszonyokhoz képest 95% mi vei és alatt áll. A krízis azonban mégsem enyhül. 1929-ben a mezőgazdasági kivitel hatása az államháztartásra egészen jelentéktelen maradt. Még a belső szükségletek fedezése is a legnagyobb nehézségekbe ütközött és a vezető körök kénytelenek voltak a rekvirálás szomorú intézkedésére rászánni magukat. A parasztság pedig, bármennyire is hálás a föld teljes jogú birtokolhatásáédt, mégis a legszívósabb ellenállást fejtette ki a rekvirálást végző közegekkel szemben. A kormány vereséget szenvedett ebben a küzdelemben és a paraszt késhegyig menő harcban is megvcdelmezte függetlenségét. Nem tűr beleszólást a munkájába. Hiábavalónak mutatkozott a szovjetek minden igyekezete, hogy a kollektív nézőpontok elfogadására birja. Azt termel, amit akar, annyit, amennyit jónak lát és annak ad el, aki többet ad érte. A hatósági gyűjtőhelyek nem tudnak annyit fizetni, mint a kereskedő. A statisztika szerint a kiskereskedelem részesedése a gabonaforgalom lebonyolításában rohamosan erősödik. A nehézkes állami adminisztráció megöli a szövetkezeti mozgalmat i*. Nem lehet versenyezni az igényBEJÁROM A KERÉKVILÁGOT (1823—1920} Irta: Balázs Ferenc Országjárás Indiában (3) A mogul örökség Márv ng ' ól épült itt minden, Csak pp 1 a sötét tömlöcök, cAhova a hűtlenségen kapott Császári ág jasokat dobták, Mielőtt önét lefejezték volna: Lehelték a kő nedves hidegjét. Benarcsen túl minden talpalattnyi hely a nagy mogul császárokra emlékeztetett, akik Indiának azt a részét századokig tartották uralmuk alatt. Lucknowban a házigazdám — ismert zeneköltő, 1 agore barátja, aki a saját nevéről elnevezett uccában lakik, — autón hordozott meg az óriási parkban, amelyet a nagy császárok úgyszólván teleépitettek palotákkal és mauzóleumokkal. Ezer kis boltozatból nő' egy hatalmas boltozattá annak a tágas gyűlésteremnek a mennyezete, amelynek az akusztikája állítólag olyan jó, hogy egy kis erkélyről a teremben akárhol a leghalkabban elejtett minden szó meghallható. Ez az épület különben valamikor nagy éhínség idején készült. A császár nem volt hajlandó gabonarakíárainak tartalmát a nép között ingyen szétosztani, hanem keményen megdolgoztatta a kérelmezőket. A mogul építő művészet legkiemelkedőbb alkotásai azonban nem itt, hanem cAgrában és delhiben láthatók, amely városok bizonyos ideig a hódoltság székhelyei voltak. Magas kőfalakkal van mind a két helyen a vár körülvéve. A népség és katonaság számára fönntartott helyek nem igen érdekeltek; annál jobban elkápráztattak a császári lakosztályok (mint egy demokratikus érzelmű léleknek, amilyennek én magamat tartom, nem illik bevallani). Drága kövekkel berakott márványból épült azoknak legjelentéktelenebb része is. A kertben márvány ágyon folyt a mesterséges patak, amely márvány- kelybü szökőkuíból eredt és márvány gyűrűk között tűnt el. Az egyik oldalán nyílt fogadótermet márvány padolja s márvány oszlopok tartják fönn. A György-mecset bárom kupolája is márvány. A fürdők és a háremhölgyek szobái is azok. Csak éppen a sötét tömlöcök, mélyen a föld alatt, ahova a hütelenségen kapott császári ágyasokat dobták, mielőtt őket lefejezték volna, lehelték a kő nedves hidegjét. Az a mély és tágas kút is közönséges homokkővel van kirakva, amelynek oldalába vágott kis fülkék nem a büntetésre várók megkinzására, hanem a nyári forróságban elbágyadó uralkodó lehűtésére szolgáltak. Az az erkély viszont, amelyről a várfalak alatt folyó elefánt-tigris harcot lehetett kényelmesen végig nézni, ismét márványból faragódott. Ha a császárok ügyeltek arra, hogy életükben a lakóhelyük pazar és gazdag legyen, arról is gondoskodtak, hogy haláluk után a testük fejedelmi sírban nyugodjék. Az egyiptomi piramisoknál ugyan kisebb, de szépségben azokon tultevő mauzóleumok tucatjával látogathatók meg a két főváros környékén. Egyik sem hasonlítható azonban ahhoz a remekműhöz, amelyet az egyik császár nem a maga, hanem a felesége sirja fölé emeltetett. Talán mert az épület lelke szerelem és bánat, nem pedig az öndicsőités hiúsága, a Táj Mahal kétségen kivül a világ egyik legszebb alkotása. A folyón túl, a városon túl, a messze elnyúló pusztaság szélén emelkedik ez a márványba lehelt csoda. Elemi hatását mással megmagyarázni nein lehet, minthogy j benne a legegyszerűbb megoldással a keleti és nyugati építőművészet legjellegzetesebb stílusai összhangba kerültek. A legősibb forma keleten is, nyugaton js egyenes vonalakból áll. A terraszozott piramis és a gúla a keleti, az oldalára fektetett háromszög alapú hasábbal kítoldott J xn. £vr. 270. szám. felen, de szivósan kitartó Ós találékony szatóccsal, aki apró szekerén minden szükséges cikket odaszállít a paraszt házához és megkíméli öt attól, hogy napi munkája után a 'távoli szövetkezetig dagassza az ut sarát. Nem váltak be az állami rezervákon berendezett kollektiv mintagazdaságok sem. Hozamuk mélyen az átlag alatt marad és az odavezényelt parasztok keveset és rosszul dolgoznak. Ösztönösen hűséges és kiadós munka csak a magántulajdon árnyékában folyik és a szabad orosz paraszt az összeségben való felolvadás helyett dacosan szembe fordul jóltevó'ivel. És amilyen energikusan veri vissza a politika minden támadását a magántulajdon ellen, épp oly szivósan védelmezi a lelkét is. A (tradíció és a multi visszafolythatatlan erővel tör fel és a szovjet hivatalos közegei kénytelenek tudomásul venni, hogy a cári világ tipikus falusi szervezetei újraélednek, hogy országszerte renoválják az ortodox templomokat és hogy az ünnepi miséket soha olyan áhítattal nem hallgatták, mint ma. Élő erőket nem lehet a föld alá parancsolni, mert szétverik a sitt, ha cementből készült is. Az ipar helyzete sem kedvezőbb. Milyen szép volt az elgondolás: mezőgazdasági exporttal ellensúlyozni az újjászülető ipari éledi beruházási költségeit, fokozatosan felfejlődni az ipari élet minden ágában és kiszorítani Európát és Amerikát Oroszország hatalmas területiéiről. De már az első lépésnél hibásnak bizonyult ez a gondolatmenet, mert a mezőgazdaság képtelen volt megfelelni a várakozásnak, sőt maga is az államháztartás tehertételévé vált. Az ipari üzemek a központok diktatúrája alá kerültek és az egyéni iniciátivákat és a bátor nekilendüléseket az adminisztráció lassúsága és tehetségtelen unalma váltotta fel. Alantas, de a helyi viszonyokkal ismerős alkalmazottak indítványai a központokban elkallódtak és a szaktudás kénytelen volt a nagyhatalmú dilettánsok parancsaihoz igazodni. Az üzletemberek és a technikusok nagy részét elseperte a forradalom és a hevenyészett utánpótlás hibái ma már az egész vonalon mutatkoznak. Csökken a szakmunkások nívója is, mert nincs hol tanulni és menti nem érdemes többéit és jobbat tudni az átlagnál. Az ország elzárkózott Európától, épp akkor, mikor a legnagyobb szükség volna arra, hogy a nyugati technika tüneményes haladását minél nanégyszög alapú basáb a nyugati építés kezdetét jelenti. Ezekhez adódnak később a görbe vonalak. A legfontosabb két európai irányzat, a római és gótb, az egyenes és görbe vonalakat egybefoglalja, amennyiben úgy a római félkör, mint a gótb csucsiv lefelé egyenesben végződik. Keleten a stílust jellemző formaegységben a görbe vonalakhoz nem vegyül egyenes. A kinai és japáni épületek fedelei olyan csucsivek, amelyek kanyarodásukat, mint a sáíorbáz fedele, csak enyhítik, amint az eresz felé közelednek, de ki nem egyenesítik. A burmai dagobák alépítménye viszont olyan félkör, amelyik, mint a jól rakott buzaasztag, nem folytatódik a földről függőlegesen fölfelé küldött érintőkben, hanem ba kisebb mértékben is, de tovább görbül befelé. Az előbbi a gótb, az utóbbi a római stilus keleti megfelelője. A mohamedán világ épitő művészi stílusa szintén keleti, amennyiben az azt legfőképp jellemző kupola végig görbe vonalú, de önmagában egyesíti a két legfontosabb irányt, a félkörivest és a csúcsívest, mert a kupola alsó fele félkör alakú, mig a tető kifelé fordított csucsivben végződik. Talán éppen azért tekinthető e stílus a legtökéletesebbnek s a Táj Mabal, amelynek ilyen stílusú kupolája egy arányos nagyságú, egyenes vonalú márvány kockán áll, a világ legtöké- etesebb épületének. Benne az egyenes és görbe vonalak legfőbb fajtái csodálatos egységbe olvadva állanak. Hatalmas homokkő kapun át lebet a kertet megközeiiteni, amelynek közepén ez a páratlan épület áll. A lépcsőre le kell ülni és megigézetten bámulni. Csak a minaretek vaskossága bántotta egy kissé a szememet, amelyek világi (ó tornyokhoz hasonlítottak, de fölöslegeseknek azért egy pillanatig sem tekintettem őket, annyira szervesen egészítették ki a kompozíciót. Közelebb érve a márvány kidolgozásának a finomsága lep meg. A berakások formái inkább mértaniak, ami arab tulajdonság, ití-ott vegyítve vázitott virágokkal, még
