Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-25 / 270. szám
jbqbbbeű0Bbeb8 XII. EVF- 270. SZÁM. Somogyi Ferenc, a „fekete-autósok“bandafőnöke megírta emlékiratait 9 Paraszlfiuból defektiv, detektioből bankrabló — Montacarlói kalandok — A ki nem próbált játekrendsz<*.->r jó alkalom. Kétmillió lejnyi összeg feküdt a kasaszában. Somogyi a már ismert; körülmények között sikeresen végrehajtotta a nagy „vágást.“ A jókora összeg egy kis hányadát feleségének adta, előre látta, hogy a gyanú könnyen feléje irányulhat és elszökött Csehszlovákiából, anélkül, hogy Rosenfeldet kielégitette volna. A francia Riviérára, Nizzába utazott először. Nehány hónapi ittüdülés után, mialatt a fegfényüzőbb életet élte, elegáns barátok és barátnők társaságában, áttette tartózkodási helyét Montecarlóba. Â íálékos Montecarlóban, a hazárdjáték televény földjén ő is hamarosan szenvedélyes rulett-játékos lett. Hónapokig kisebb-nagyobb veszteségek és nyereségek váltakozva követték egymást játékos pályáján. Mialatt még tartott a pénzből, egyik legnépszerűbb alakja volt a montecarlói szerencsevadászoknak. Mint mondja, több alkailommal segítette ki leégett magyar honfitársait, akik utolsó krajcárjukat ®1- vesztve — már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztak. Sgép tervek a bank-sprengolásról A pazarló, nagyvilági, illetve félvilági élet jócskán leapasztotta a Beregszászról elemeit kétmilllió lejt. Ekkor gondolt arra, — ami a szenvedélyes rulettjátékosok mindegyikének eszébe jut egyszer — hogy rendszert alapit, mellyel kifoszthatja, „spren- golhatja“ a bankot. El is készítette a csalhatatlan rendszert, amelynek feladata a bank rövid időn belüli felbontása lett volna, azonban, mialatt rendszerét gyakorlati kísérletezéssel tökéletesítette, utolsó krajcárja is elúszott. Mit csináljon, kezében a biztos eredményű rendszerrel, melynek megjátszá- sához legalább 100—200.000 lej kellett volna. Gondolt egyet s elutazott Romániába, a tolvajok és sikkasztok 'Eldorádójába, (mint mondja), szerencsét próbálni. As egymilliós adós;ság Nehány heti tapogatózás és vizsgálódás után kitapasztalta, hogy Románia valóban jó terep. Ekkor kezdett hozzá bandája megalakításához. Indokot is hozott fel. — Nemcsak azért van szükségem pénzre, — mondta — hogy rulettrendszeremet megjátszam, hanem azért is, mert a beregszászi bankrablásnál Rosenfeldnék járó egymillió lejt nem fizettem ki. Ez pedig mindennél fontosabb, mert a betyár becsület, több a gavallér becsületnél. (Somogyi romániai élményeit — az ő megvilágításában — legközelebb folytatjuk.) Sz. B. Jugoszlávia diplomáé ai lépése Szófiában a Keletiexpress bombázása miatt (Kolozsvár, november 23.) A memoár-írás korát éljük. Emlékirataikat írják az ex-császárok, királyok, tábornokok és államférfiak, újságírók és színésznők, olyan divat ez ma, mint a bubi-frizura, vagy a bokorugró szoknya. Hogy a nagy csirkefogók és szélhámosok sem maradnak ki a sorból, azt j mondanunk sem kell. De a memoárirás járványa i alól nem tudnak szabadulni a mi vidéki bonviván- jaink, lokális szélhámos nagyságaink sem. El kell ismernünk azonban lojálisán, hogy történetünk bőse, a „fen.. , i.ek“ néven ismert bűnszövetkezet bandafőnöke, ha világhírre nem is tett szert, saját mesterségében a talentumosabbak közé tartozik, aki, ha el nem csípik Tordán, világvárosok hírhedt betörőinek és szélhámosainak sorába emelkedik. Ez az indokolása annak, hogy Somogyi Ferenc most készülő emlékiratainak alapján nehány cikkben ismertetjük ennek a rendkívüli szélhámos-pályának fordulatokban gazdag epizódjait. A postarabló és gyilkos Somogyi cifra életrajzának első fejezetét itt adjuk: ParasztsuSiaacból — detektív Ssabolcsmegyei parasztcsalád gyermeke. Hatan voltak testvérek, közülük ő a legidősebb. Szülei meghaltak és ezután neki kellett gondoskodnia testvéreiről, neki kellett a mindennapi kenyeret megszereznie az elég szép számú család számára. Csak hat elemit végzett, de renkivül intelligens, józan felfogású ember volt. Ezekhez a tulajdonságaihoz nagyfokú élelmesség és a könnyű utón való pénzszerzés vágya jártak már ebben az időben is (1920). Tesetvéreit, akik közül néhány még annyira gyermek volt, hogy dologzni nem tudtak, csak úgy tudta segiteni hogy kisebb lopásokat, szélhámosságokat követett el. Rövidesen felkerült Pestre, ahol előbb postás, majd vasutas, később államrendőrségi detektív lett. Rövidesen feli kellett adnia nyomozó mesterségét s Magyarországról is távoznia kellett, mert rájöttek, hogy egy útlevél kiállítása körül megengedhetetlen stifilit követett el. Ekkor már felesége is volt. 1924-ben távozott el Magyarországról a csehszlovákiai Beregszászra, ahol újból detektivnek jelentkezett. Felvették a rendőrségre. Kis fizetéséből nem tudott megélni s mikor felesége súlyos beteg lett, elhatározta, hogy nagyobbarányu betöréssel rántja ki magát nehéz helyzetéből. A kétmilliós; „vágás“ Szétnézett Beregszászon, hogy megfelelő bűntársat szerezzen. Egy ottani nagy bank pénztárosában, Roseníeld Oszkárban fedezte fel a neki való embert. Megbeszélték, hogy mikor nagyobb pénzösszeg kerül a bank trezorjába, Rosenfeld értesíteni fogja Somogyit. Néhány hét múlva megjött a (Belgrád, november 23.) Eddig még meg nem erősített hírek szerint a szófiai jugoszláv követ interveniálni fog a bulgáriai kormánynál s felhívja a figyelmet a jugoszláv-bolgár j határon uralkodó tűrhetetlen állapotokra. In- ! ditványozni fogja, hogy siettessék a vegyes- 1 bizottság munkáját, mivel ellenkező esetben Jugoszlávia kénytelen lenne erélyes rendszabályokhoz folyamodni, a határvidékek biztosítására. A diplomáciai lépésre a keleti expressz elleni merénylet adott okot, amelyet állítólag Bulgáriában készítettek elő és azaal a tárgyalások menetét akarták megzavarni. Hafíegfanti dar- iBitervencióiára a vármegyei bizottsága módot nyújt a nyolcszáz kolozsvári polgár elsikkasztott választóiogáraak igazolására Sikerre! járt a „Keleti Újság“ akciója (Kolozsvár, november 23.) A Keleti Újság hasábjain többizben foglalkoztunk azzal, hogy az uj közigazgatási törvény alapján történt összeírások alkalmával a kolozsvári városi tanácshoz 1300 felebbezés érkezett be. Az összeíró hatóságok téves információi alapján a felebbezők nagy része nem csatolta be a községi választási igényjogosultságot igazoló dokumentumokat, akiknek következtében ki voltak téve annak, hogy a vármegyei bizottság nyolcszáz felszereld len kontestációt elutasít- Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a Magyar Pált kolozsvári tagozatának egyik kiküldöttje és a Keleti Újság munkatársa a nagyjelentőségű kérdésben dr. Hatieganu Emil kamarai alelnöknél, aki a vármegyei bizottság elnöke is, interveniált. Hatieganu professzor a legnagyobb készséggel Ígéretet telt arra. hogy a polgárság sérelmeit orvosol ni fogja és mint a vármegyei bizottság elnöke azon lesz, hogy az általános és titkos választói jog előnyeit a kolozsvári polgárság osztatlanul élvezhesse. Hatieganu professzor az ígéretét be is váltotta és a Keleti Újság akciója következtében felkereste a vármegyei prefekturát, ahol azonnal intézkedett, hogy a vármegyei bizottság szólítsa fel mindazokat a polgárokat, akik a városnál benyújtott felebbezésekhez a kívánt okmányokat nem csatolták be, hogy a hiányzó okmányokat 8 nap alatt a bizottsághoz terjesszék beörömmel állapítjuk meg, Hatieganu dr. kamarai alelnök törvénytisztelete, módot nyújt 1 arra, hogy egyetlen kolozsvári polgár se ve- I szitse el indokolatlanul jogát arra, hogy a legközelebbi községi választásokon szavazhasson. E helyen tehát felhívjuk az érdekeltek figyelmét arra, hogy a vármegyei prefek- turán székelő vármegyei bizottság irodájában az illetőséget és a községi választói jogot igazoló okmányait: állampolgársági bizonyítvány, adóbizonylat és a kolozsvári rendőrség bejelentő hivatalától egy igazolvány arról, hogy egy év óta Kolozsváron tartózkodik, haladéktalanul mutassák be. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy a városi tanáos mellett működő összeíró hatóság hibáját dr. Hatieganu Emil alelnök közbelépésére a vármegyei bizottság jóvátette. Bírva J LLATS Z.E U GYÁR afapí/a/oft 9h.pL 4$ í)Gr ÍPÍJ$CR '98. * rqjánfjCL> CL ’morn popfőmoL 9iüonafé6óí béiuft PÚDERÉT áj J&Sfetd KÖLNIVIZET
