Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-23 / 268. szám
E&mSí«m NIVEA'CREPÍE nappali és éjjeli krém egyben. Nappal megóvja bőrét a zord idő káros behatásaitól. Ellentétben a zsíros Coldkréinekkel, teljesen behatol a \ bőrbe, anélkül azonban, hogy a legkisebb fényt hagyná maga után. Ezenfelül igen alkalmas púder alá, amennyiben megakadályozza a pórusuk eltömését a púder által; a púder jobban tapad a bőrön és általa könnyebben eitavolitható. Éjjelen át működik a bőróvó eucerit, amely csokis a Nivea- Cremeben van meg, táplálja a bőrt, megfiatalítva, erősítve és ápolva a szöveteket. / A Nivea- Creme intensiven behatol a bőrbe, anélkül, hogy fényt hagyna maga utón /fíK Dobozok.Lei '10.—, 16.-, 34.-, 72.- i Tv busók Ifi U).— 45 - Emil Ziegler, Braşov-Brassó, Vasút uum -í3 Zerge Dániel elcsapott jegyző és költő, a kormánnyal akarja kiadatni Bettlen Gábor — hexameterekben Bukaresti kaleidoszkóp magyar szereplő' kel Liverpooli ango ok — pesti magyar dialck (Bakarest, november 21.) Nőhány apró figurát rajzol fel az ujságiró tolla e tiszavirág életű ujsághasábra. Hétköznapi Jánosokat emel ki a tovatűnő élet szürkeségéből, a mindennapok liliputi hőseit: magyarokat, kik idesodródtak e nagy Babylonba szerencsét próbálni, igen, szerencsét próbálni, mert a magyar örökké csak próbálja a szerencsét, nem számit és nem okoskodik, van benne valami a mesebeli hősből, ki az utszélen vágott bottal indul neki világokat hódítani. Köny- nyes és megszívlelendő kis esetek ezek, a tragédia kesernyés izével vannak elkeverve s úgy adom, ahogy azokat láttam s ahogy azoknak tanúja voltam. Itt van mindjárt a Zerge Dániel esete. Egy reggel keményen, katonásad kopogtatnak ajtómon. Belép egy csendőr-bajszos, őszülő forma férfi, szélesen paroláz és bemutatkozik: — Zerge Dániel vagyok, Erdélyből, elcsapott jegyző és iróember. Tanácsért jöttem a kolléga úrhoz. — Nó, mi baj, bátyám? Látogatóm megcsavar int ja bajuszát. Mellesleg: kopott bőrkabát feszül rajta, nyakán valami egekkel viaskodó keménygallér, amilyent a kiegyezéskor láttak valakin utoljára, lábán törpeszáru, büszke csizma és kifényesedett bricsesz. Nyakkendője: zászlóval vetekedő fehérpettyes kék fantázia. — Kulturügyben jöttem — mondta. A magas kormánnyal szeretnék beszélni. Ettől a kormánytól sokat várok... — Sokat várunk, bizony nagyon sokat várunk — mondom, de sajnos keveset kapunk. Minden rossznak okai az újságírók — Ennek is a kolléga urak az okai — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, nem ott fogták meg a dolgot, ahol kellett volna. Igen sokat politizálnak, ezzel pedig csak mérgesítik a kormányt, mert az is csak emberekből áll. Máshol kell a kérdést megfogni, mondjuk kulturális alapon kell megeirógatni őket (igy mondta plasztikusan: cirógatni) ott, ahol jól esik nekik. Hej, hej... sóhajtott kétszer sokatmondóan. És rövid szünet után mindjárt, saját személyére terelte a „cirógatás“ állampolitikai elméletét. A hexaméterek — Én épen ilyen ügyben jöttem le. Látja, kolléga ur ezt a csomagot? (Tényleg most vettem észre, hogy látogatóm egy szíjakkal ellátott cukrosládát is behozott magával.) Nagy munka van ebben. Bethlen Gábor nagy fejedelmünknek életét dolgoztam fel hexameterekben. Azt is megmondom, hogy miért igy. A magyar tudvalevőleg nem szereti a tudományos dolgokat. A verseket viszont igen kedveli és örömmel recitálja. Hát én a kettőt egyesítettem, a keserű orvosságot cukorral kevertem el... he... he... És bontogatni kezdte a csomagot. A ládából csaknem egy mázsányi kézirat- papír került elő. Elhasznált akták, marhaeé- dulák és házassági bizonylatok tömkelegé, melyeknek tiszta hátán siirü sorok díszelegtek. Találomra kiemeltem egy papírlapot. A két első sor igy hangzott: Pajzán kedvvel és vig zeneszóval vártak rá a nagyfene hégek, Ám neki homlokán árnyak, a hon komor gondjai lebegnének... Még rímelt is. Bár ez a hexameterben nem okvetlenül kötelező. Viszont az is meglehet, hogy ez a nyakoníogott két rim engesztelő áldozat volt a második sor 90 százalékos rokkantságáért. Zerge Dániel egy percig sem hagyott élni. — Gondoskodtam az illusztrációról is — himyoritoţt ravaszkásan. — itt vannak a képék, a lányom rajzolta, nagyon tehetséges gyerek, Szultánt a házőrző kutyámat úgy lekapta, hogy a macska egész nap ott acsarkodóira kép előtt. Tessék csak megnézni ezeket! Ennek a müvészlelkü Zerge kisasszonynak fogalma sine« a perspektíváról. Bethlen Gábor mellé oiyan házakat pingált itt-ott, mintha azokat a nagy fejedelem csak úgy a mellénye zsebéből szedte volna ki. Az enyedi kollégium alapítását allegorikus formában örökítette meg. Ez a hölgy tényleg nem tudja megkülönböztetni az allegóriát a filegóriától. — Hát azért jöttem — mondja Zerge Dániel — hogy ezt a müvet a kormánnyal kiadassam. így kell megkezdeni a kulturális közeledést. Ilyen esetre különben a történelemben találunk példát. Csak vegyük mindXII. ÉVF. 268. SZÁM. Bffi—wmriliaiilllll 1 wwwarsamm-sm-.vsKfi \-jx-r járt Bethlen Gábort. Hát nem ő fordittatta le a románok részére először a bibliát^ Igyekeztem lebeszélni e meggyőző érvek dacára is Zerge bátyámat- Ö azonban nem engedett a negyvennyolcból, öklével minduntalan belesujtott a kézirat-hegybe,_ bizony gatva a maga nagy elképzelésének igazságát és óriási jelentőségét. Végül aztán látva, hogy minden hasztalan, csomagolt és egy lenéző tekintettel elbúcsúzott tőlem. Valahogy azonban érzem, hogy Zerge Dániel alkalmi írónak van igaza. Mert leszáll itva „müvének“ szörnyű sületlenségét, elgondolása nem egészen fantasztikus- Valaha régen kegyes királyok és fejedelmek tényleg foglalkoztak ilyen dolgokkal, amint Bethlen maga is első volt, aki »ljuttatta a román néphez a nyomtatott betűt. \ iszont Zerge a maga egyszerű elgondolásában ott téved, amikor a „sötét középkorból“ konzekvenciákat akar levonni a magasztos eszméktől átitatott jelenkor részére... Miska bácsi Miska bácsi igen jelentős személyiség. Nesztora a bukaresti kocsis, vagy bukarestie- S911 szólva birzsár társadalomnak. Már közel ötven éve ül a bakon, de azért most is olyan temperamentumosán esördit táltosai közé, hogy azok menten visszaálmodják fiatalságukat. Gyorshajtásért azonban még rendőr nem irta fel Miska bácsit, erre ügyel az öreg, ha az embernek sietős dolga van, akkor igazán nem tanácsos beszállni kivénhedt, rozzant alkotmányába, mely kocsi névre hallgat. Miska bácsi, becsületes nevén Antal Mihály, valahonnan Háromszékmegyé’ből került Bukarestbe- A Szentkerszty birtokon lovászlegény volt valamikor, hát képzelhetjük, milyen nagy volt az öröme, mikor éles szemeivel egyszer az Athéné palace előtt fal fedezte Szentkereszty Béla bárót, Háromsaék- mégye magyar képviselőjét. É pillanattól kezdve Miska bácsi kinevezte magát Szentkereszty báró udvari kocsisának. Ülésszakok idején naphosszat ott posztul az Athéné Palace előtt, ott abrakol, ott ebédel és várja a bárót- Semmi kincsért nem mozdulna el onnan. Most nyáron, a parlamenti vakáció idején Szentkereszty Béla sürgős ügyekkel a zsebében váratlanul leutazott Bukarestbe. Azért váratlanul, mert Miska bácsi nem tudott róla- Az öreg vígan fuvarozta az „idegeneket“. Bukarest azonban nem nagy város s igy az öreg összetalálkozott a gyalogosan •u.endegélő képviselővel. Persze lovait mindjárt hokoltatta s megállóit parancsra várva, a forgalom kellős közepében. Hiába intett Szentkereszty báró, hogy csak folytassa, útját, az öreg nem akart mozdulni. Hüvelykujjával hátrabökött utasa felé: — Csak egy szenátor. Mindjárt leteszem... A szenátor, egy magyarul jól beszélő erdélyi román politikus, persze mosolygott. Otthon a klubban biztosan leadta az esetei. Miska bácsi bölcsességéről legendákat meséinek. Ugyancsak véle történt meg a következő eset. Felkapaszkodik kocsijára három magyar képviselő. Nagy nehezen elhelyezkednek s az egyik int Miska bácsinak, hogy fhajtson. — Hova hajtsak kérem? — szól az öreg. — Nahát Miska bácsi maga még ennyit sem tud — jön a méltatlankodó válasz. Hát hova «négy három magyar képviselő, ha kocsit logad? — Az iskolai miniszter jómba. És már végig is csörditett a gebék hátán. Budapesti angolok Bukarest egyik éjszakai mulatójában egy nagyszerű dzsesz csinálja a hangulatot. A zenészek jóképű fiuk mind egy szálig s pompásan kezelik szerszámaikat. Ha egy vendég éideklődik felőlük, a tulajdonos megelégedetten dörzsöli kezeit-: — Angol dzsesz kérem, valódi, edbt. Most jöttek Liverpoolból. A fiuk angol notakat enekelnek speciális zamattal, akárcsak a liverpooli matrózok. Figyelem és bámulom őket. Mindenik legalá!) három-négy hangszeren játszik és hogy. Valóban művészi teljesítmény, amit végeznekHajnal felé, mikor már csak a törzsközönség van benn a zenekar uj dalba kezd. Refrénjét a fiuk már énekszóval kisérik, a pékről szól és a mamáról, igen azt éneklik éses magyar, sőt budapest nyelvén, hogy: „Süt a- mama, süt a pék...’ Megtudtam: budapesti magyar diákok ezek az „angol“ zenészek. így járják a világot és igy gyűjtenek maguknak pénzt a tanuláshoz. Csak vizsgák idején térnek vissza Budapestre. Kissé hosszú az ut Lehel kürtjétől a dzsesz kürtjéig- Viszont nem szabad feledni azt sem, hogy zenei nyelven szólva, közben megperdiiltek a trianoni dobok is— 77" /t 7/» /v 00/1, ÜíUi />- zi
