Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-11 / 258. szám
XIL tiVF. 25«. SZÁM. Kksxrtmsjási A bizalom válsága Azok az alkotmányreform törekvések, amelyek most Ausztriában és Lengyelországban megerősödtek, ismét ráterelik a figyelmet a parlamentárizmus problémájára. E két országban az a törekvés, bogy az államfő jogai kiterjesztessenek. Az elnök necsak dekorativ jelenség legyen, de cselekedjék is. Gyakorlatilag a konkrét eseteket nézve talán igazuk van az ellenzékieskedőknek, ha a „diktatúrádtól tartanak és a készülő alkotmány reformok burkában az önkényuralom magvát sejtik meg. De elméletileg, a logika megitélései szerint nincsen igazuk. Minden országban szükség van egy látható vezérre, tfa az illető országban niiffif ^alkotmányos jogokat gyakorló király, ezt a hatáskört ruházzák rá az elnökre. Vagy a kormány elnökre^ Vagy bárkire, — de „chef“ nélkül nem lehet komi áthozni és éppen a demokrácia századában legkevésbbé. Mert a demokratikusnak mondott rezsimek egyik legnagyobb hibája, hogy a demokrácia: felelőtlen. Ezt már a kitűnő Emil Faguet is megírta jóval a világháború előtti időkben. A .nép mandatáriüssi^'a hatalom gyakorlásánál a népre hivatkoznak, de a népet soha sem lehet felelőssé tenni. A nép tömegei érzelmi szempontokból, a párt érvényesülésének szempontjából „mérlegelnek“, ha lehet egyáltalában e szóval élni tömegmegnyilatkozásoknál. Amikor a modern kormányzatok élete differenciálódik, szakértőkre, tudósokra van szükség, hogy egészen sajátságos természetű feladatokat megoldjanak, ám a nép részéről történő hivatottság megállapításánál rendszerint nem a tudományos érték az irányadó, legfeljebb az erkölcsi érték. Százszor kell megismételni, hogy nem a demokráciával, mint közéleti princípiummal van baj, de a demokrácia egyik intézménye: a parlamentárizmus nem képes alkalmazkodni a modern együttélés formáihoz. A diktatúrák kitöréseinek nyilvánvalóan meg vannak a maga különleges szociális, gazdasági, néppszihologiai okai. De érvényesülésükbe mindig belejátszik az a körülmény, hogy. a polgári osztályok elhatározásán nyugvó parlamenti intézmények erőtlennek bizonyulnak, nélkülözik azt a rugalmasságot, amely a gyors elhatározásban* a gyors cselekvésben, a nemzeti akaraterő koncentrációjában nyilatkozik meg. Ausztrián és Lengyelországon kívül egy sereg énrópai államot idézhetnénk, amelyben ugyanaz a baj, ugyanaz a láztábla, ugyanaz a kórtünet :a párttusakodás megköti a kormányzás erejét, a pártpolitika szétforgácsolja az okos törvények hozására szánt energiákat, a parlament erőviszonyai nem engedik meg, hogy a kormány szabad kezet kapjon, az ellenzéki pártok nem bíznak a kormányban, minden kormány összetáko- lása azokra az alkalmi sátrakra emlékeztet, amelyeket népünnepélyekre ácsolnak össze. A parlamentarizmus krízise — a bizalom krízise. Bizalom nélkül pedig nem lehet kormányozni. Igaz, nem alaptalanul vetik közbe igen sok esetben az ellenkező felfogás hívei, hogy a bizalom garanciák nélkül ép oly fikció a politikai életben, mint a milyen a mai gazdasági életben, az üzleti világban. Mégis, ha körülnézünk Európában, úgy tapasztaljuk, hogy a bizalom heleneveltsége, a vezetettek ama öntudata nélkül, hogy ők nem vezérek, hanem: vezetettek, nem alakulhat ki egészséges common sens. A demokrácia hivei szeretnek Anglia példájára hivatkozni, a „harmadik ut“-at emlegetik a bolsevismus és a fascizmus között. Nos, éppen most jelenik meg Rudolf Kirchnemek, a Frankfurter Zeitung londoni levelezőjének rendkívül érdekes könyve: Wihees die Engländer mac’en. Kirchner kimutatja, hogy a parláinéntárizmus klasszikus hazájában a demokrácia -távolról sem „tömeguralom“ — nem is lehet borzasztóbb, mint a százszázalékos, tiszta demokrácia •— hanem a „demokratikus diktatúrának“ egy neme, amelyet minden esetben a premier gyakorol. Az angol embernek vérében van a szubordiná- ci6. Az angol parlamentárizmus jövője ettől függ. Félre ne értessünk: az angol premier diktátori szerepköre nem a korlátlan hatalom gyakorlásának teljességében merül ki, inkább: történeti szerep, amely évtizedek alatt alakult ki azzá, ami: békében hagyni a premiert, hogy cselekedjék, feltéve, ha jól cselekszik és elcsapni, amikor nem cselekszik helyesen. De ameddik „cselekszik“, nem szabad zavarni őt ki. csinyes presztízs-fájdalmakkal, nem szabad éreztetni vele folytonosan, hogy vigyázz! feletted lebeg Da- mokles kardja, nem előállani minduntalan, hogy mi is itt vagyunk képviselők, miniszterek, párttitkárok, de belenyugodni abba, hogy kormányozni is csak úgy lehet, mint egy főkönyvet rendbe hozni, egy éraszerkezetet megjavítani, egy koncert darabot végigjátszani: előadás közben hallgatnak a hallgatók, csendesek a nézők, megbíznak abban, hogy a vállalt szerepet a szereplő végig játsza. Talán egyedül egész Európában Angliában nem ütköznek meg azon, ha a premier onnan veszi munkatársait, ahonnan kapja, néha az ellenzéki oldalról is. Egyedül Angliában nem verik félre a harangot, ha Pittől elkezdve Macdonal- dig (aki pedig igazán kisebbségi kormány élén van, de olypn körülmények között kormányozni, mint Macdonald, ez is csak a szigetországban lehetséges) minden államfő a maga akaratára támaszkodik ki-’ záróiig. Más országban az Amerikából hazatérő Macdonaldot vagy lesből lelövik, mint Rathenaut tették Genau után vagy azon szekálják: mit végzett, mennyiben ártott a nemzetnek, miért nem számol be, stb. stb., — de nem gratulálnak neki mint Baldwin vagy Lloyd George tették, akik hangsúlyozták, hogy Macdonald az egész Anglia nevében cselekedhetett odakünt és ők irigylik e szép misz- sziójáért. (Noha mi sem lett volna könyebb, mint képviselőik és sajtójuk révén lekicsinyeltetni, megtépázta tni ezt az akciót.) A demokrata diktátorság, amint ezt Kirchner fentebb említett könyvében kifejti egy sorozat történeti példán kereeztül, nemcsak a demokrácia ellenőrzése alatt áll, de óvatosan érintetlenül hagyja Anglia alkotmányos insitucióit. Nem az a célja, hogy institúciókat vonjon be a hatáskörébe, njabb hatalmi területek meghódításával gyarapítsa győzelmi trófeáit, de hogy minél nagyobb élettartalmat adjon az institúciónak. A „men, not mesures“ országában az instuticiók együtt állanak és együtt buknak a személyiséggel. A demokráciának itt nem az az erőmegnyilatkozása, hogy személytelenné teszi az egyéniséget Angliában, de amint ez a legutóbbi munkáskonferencia lefolyásánál is láthattuk: nem azt akarja a politikus, amit a párt akar, de azt akarja a párt is, amit a politikus akar. Bizalmak felsugá- roztatáshoz szükséges ugyanis, hogy a szuggesztiv vezér belekényszeritse híveit a bizalomba — a szug- gesztivitásával. Angliában úgyis tudják az emberek, hogy a demokratikus diktátor csak azt diktálhatja, amit a nép elviselhetőnek tart. Dráko hírhedt törvényeinek megbuktatása után Solon, a bölcs törvényhozó is ezt mondotta: „azon legjobb törvényeket hoztam nekik, amelyeket képesek voltak elviselni“. A törvények ugyanis sehol sem kellemesek, hiszen a demos legalsóbb tagjában is ösztönösen él az egyéniség tiltakozása. De szükségesek és szükséges, hogy valaki meghozza őket; maguktól nem állanak elő. Ezt belátni az individuális érzéken kívül ott kell lennie a kollektiv érzésnek is és a bizalom mindig egy magasabb fokú kollektiv érzésnek a jele. I-&-W Ligeti Ernő H»4> A csehszlovákiai magyar pártok isiseden invitálás dacára sem lépnek be a cseh kormányba Ez az álláspontja Himkának is, aki nyilatkozott a tót néppárt további politikájáról (Prága, november 9.) Hlinka a lapok munkatársa előtt kijelentette, hogy a tót néppárt a tót felvidékre vonatkozóan továbbra is őslakos-politikát kíván folytatni. Nézete szerint, a vezetőkörök láthatólag'nem kívánják, hogy polgári kormány al'a- küljon. s valószínű az. agrárpártiáknak a szociáldemokratákkal való együttműködése a kormány megaía kitására. A tót néppárt ilyen körülmények között az ellenzéki pártok frontját fogja erősíteni. A párt minden igyekezettel azon lesz, hogy a Tüka-ügyet likvidálja, mert szerintük nem szabad megengedni, hogy olyan kiváló tudós, mint Tuka, a börtönben sínylődjék. (Prága, november 9.) A magyar lapok megcáfolják azt a hirt, hogy a magj'ar ellenzéki pártok belépnének a kormányba. Szüllő Géza kijelentette, hogy a magyarok olyan személyi és tárgyi feltételekhez kötik a belépést, melyeknek teljesítésére a jelenlegi politikai helyzetben nincs semmi kilátás. Szentiványi még energikusakban ellene szegül ezek. nek a törekvéseknek. A képviselő a> prágai tárgyalásokra szóló távirati meghívásra nem is válaszolt. És ha a tótok mégis részt vesznek... Prágából jelentik: A Slovac hosszabb cikket ir arról, hogy a tót néppárt milyen feltételek alatt volna hajlandó résztvenni a megalakítandó uj csehszlovák kormányban. A szlovákok egyik feltétele az* hogy iktassák törvénybe a spitzbnrgi szerződést. További feltételei a felvidéki országos hivatal ha- táskör'nek kiterjesztése, tót iskolatanács létesitése, a katolikus iskolák visszaadása. A tót néppárt ezenkívül követeli a Vatikán és Csehszlovákia között létesített modus vivendi teljes érvényesítését, az adó- refpnu és a földreform revízióját, a kongrua törvény módosítását és más különböző gazdasági jsl- legii intézkedéseket. Az Sr nacionalisták Bubiinban felrobbantottak egy emlék- csarnokot (London, november 9.) Az egykori angol frontharcosok dublini emlékcsarnoka ellen bombamerényletet követtek el. A pokolgép az egész csarnokot levegőbe repítette, emit beréletben azonban nem esett kár. A csarnok levegőberepitését valószínűleg ir nacionalisták követték eL A név garantálja a minőséget. ADESGO az elegáns nő harisnyája. Nagyságos asszonyom fogadja meg egy tapasztalt ember tanácsát: Ne engedje magát befolyásolni a reklámtól. hanem vásároljon jó mim nőséget. tehát
