Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-11 / 258. szám

■Ón. „luj-Kolozsvár Claj-KoIozsvár, 1929. november 11 Hţtfo MAGY ABOBSZÁQOVi 1 évre 50 pengd, félévre 29 pengţ negyedévre 15 pengd. Efrves szám ára 20 fül ár J££TVVÍ"<'1ŐháZ ELŐFIZETÉS 1 1 érre 1200 lej, félé ~e üOO lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 28 oldalas szám ára 6 lej. B.«-,v«ontőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 »g 3-64. XII. évfolyam 258-ik szám 99 BRITANI A a Angol-Román Biztosító R.-1 • Bucureşti. Keiüleli igazgatóság; Cluj-Kolozsvár. A londoni Comercial Union és n . I he Excess"alapitasa. Képviseletek mindenütt az országban. — KARTELLEN KÍVÜL •ÜS Magyar miniszter Csehszlovákiában Csehszlovákiában nem elragadóak a politi­kai állapotok, de mégis jellemző tünet, hogy az uj cseh kormány megalakításánál minisz­teri széket ajánlottak fel a magyarságnak, no ha a kamara háromszáz mandátuma között a magyar pártok csak tiz mandátummal ren­delkeznek- Az pedig már egészen régi dolog, hogy négy német miniszter ült benn a megelőző kormányban és most öt minisztert hajlandók vállalni a német kisebbség részé­ről. Megismételjük, ez előzékenységek da­cára sem rózsásak az ottani viszonyok, ami­nek bizonysága, hogy Szüllő Géza, a cseh­szlovákiai keresztény szaciálista és Szentivá- nyi a csehszlovákiai Magyar Párt vezérei visszautasították a prágai ajánlatot, azzal az indokolással, hogy nincsenek meg a tárgyi feltételek a komoly tárgyalásra- De jellemző tünet, hogy Romániában, ahol nyilvánvalóan több mandátummal rendelkezik a magyar­ság, mint Csehszlovákiában nem is szólva ar­ról, hogy az erdélyi magyarság lélekszámú aránytalanul nagyobb, mint odaát, még egyetlen egy kormánynak sem jutott az eszébe, hogy tulajdonképen az erdélyi ma­gyarságot is megilleti az a jog, hogy hatá­sosabban szóljon bele a kormányzás ügyeibe, az eddigi gyakorlatnál. Bethlen Gábor emléke E héten lesz háromszáz esztendeje, hogy a dicső emlékű nagyságos fejedelem, Bethlen Gábor leírta ntolső szavait, nemzetének örökségül szánt jótanácsaképpen és kilehelte lelkét. Erdély fölött terhes felhők kezdettek tornyosulni abban a pilla­natban, amikor az ő lelke felröpült a földről és végigsuhant az erdélyi magyar fötldi élet fölött, mint a nyéréji hulló csillag fénysávja, de nem le­bukott, hanem felszállt, a magasságok felé. A böl. csességre, az okosság higgadó megfontolására mu­tatott az ő élete példát, amivel a legsúlyosabb tör­ténelmi kavarodások nyomasztó ködállapotaiból is fénykorba tudta átvinni ennek a földnek életét. Az ő kormányzási Programm ja, alapelve, ereje és bizo­dalma a tudáson épült fel, ami teljessé tette minden cselekvéséhez, minden magatartásához az önbizalmát. A tudás látta a jövendő biztositékának is és ezért emelte teljes erőfeszítésével az erdélyi műveltséget a lehetséges magaslatra, ezért hagyott hátra nagyszerű tanodákat, amelyeknek alapításá­ból három századon át táplálkozott a későbbi kul­túránk. Az ő világsikerei és belső kormányzó nagy­sága, Erdély aranykora, arra tanítanak, hogy mit le­het teremteni a tudással, annak önbizalmával és bölcsességével. Utolsó szavait már suttogni sem tudta, leírta és ezekben azt mondja utódjai, a ma élő magyaroknak is számára, hogy ha mindenki el­hagyott, Isten még velünk lehet és akkor nem vesz­tünk el. Még bízhatunk abban, hogy érdemes a jö­vőért dolgozni. A jelek arra mutatnak, hogy a jelenlegi kormány valamely megoldást szeretne hozni a népkisebbségi kérdésben. Határozott Ígéret volt a kormány részéről, hogy az országgyű­lés most kezdődő uj időszakában töirvéiniyter- veit fog a kérdésről előtérj esztenL A törvény- terv elkészítésére igen komoly és nagyké- szültségü embert bizott meg Popp Ghitxa or­szággyűlési képviselő személyében. Popp Ghitiza egyike azoknak, akik a népkisebbsé­gek létét a társadalomtudós tárgyilagosságá­val nézik, s nem politikai és preetizskergető indulatossággal. Bár többen volnának ilyen meggyőződése« emberek, s akkor igenis re- raélhetuők, hogy a kérdést a mi megnyugvá­sunkra is fogják eldönteni. A kisebbségi kérdésben a határozott lé­péseket nemcsak az adott korményigóretek teszik szükségessé. A nemzetközi közvéle­mény is várja azokat. Az angolok helyettes' kormányelnöke elismeréssel szóit a román kormány miépkisebbségi hajlandóságairól, s ebben is tulajdonképpen várakozás volt kife­jezve. Mert ha éppen az angol kormány utó lag olyasmire jönne reá, hogy az elismerésre nem volt ok és hogy ő csak megtévesztések folytán ragadtatta magát az elismerésekre, ennek igen kellemetlen visszahatásai lehet­nének. Tehát ezért is sietni kell, hogy a nép­kisebbségek iránti hajlandóságokat határo­zott tényekkel lehessen bizonyítaná. A nemzetközi közvélemény várakozásá­val függ össze az is, hogy az európai népki­sebbségek kongresszusán szintén szerepelt a Maniu-kormány inépkisebbségi törvénytervé­nek a bejelentése. A kongresszus főtitkára, Ammende Ewald ur éppen most már kérdezi is, vájjon „elég erős-e a Maniu-kormány, hogy a kisebbségi kérdést megoldja“? A kérdezés­ben számvetés van, hogy a belső helyzetek­ben nehézségek támadtak, amelyek a kor mányt legjobb terveiben is hátráifutóan za­varják. De a számvetés mellett a kérdező mintegy számon is tartja, hogy a román kor­mány egy nagy ígéret teljesítésével adós nemcsak az ország kisebbségeinek, hanem Európának is. Vájjon elég erős-e a kormány, hogy a ki­sebbségi kérdést megoldja? Mi ezt a kánde- zősködést azzal szeretnők pártolni, vájjon elég belátó-e a kormány, hogy a megoldás kulcsát megtalálja? Mert ha ez a kulcs meg­van, akkor a belső helyzet nehézségei csak könnyebbülhetnek, hiszen megnyílik az ut az ország népviszonyaitnak a nyugodt egyensu- lyozódására. Ez pedig a kormány helyzetének az erősbödésére is visszahat. Szóval tehát; nem a kormány erejétől függ a népkisebbségi kérdés megoldása, hanem megfordítva, a nép­Muzsikus? Zenebarát »111 Szereti a zenét I £ £ I A legszebb karácsonyi ajándék az uj Moravetz-album Kapható és megte­kinthető minden könyvkereskedésben. kisebbségi kérdés megoldásától függ a kor­mány ereje. Mi azt tartanók, hogy csak őszinte, bátor kilépés kell ebben a kérdésben, s akkor ez a kilépés az összes egyéb kötődések gondjából magára vonja a figyelmet. Még a szokásos áskáilódásoknak is mintegy uj és jelentős táp­láléka fog lenini. A kilépés nyíltsága azonban az irutrikusokat is arra kényszeríti, hogy nyílt küzdőtérre álljanak, s ott vívjanak meg a maguk vélt igazáért. Ez a nyílt küzdelem okvetlenül mciggondolásokat fog ébresztem, felvilágosodásokat fog támasztani. Végered­ményben még az iimtxikusok is kellL, hogy va­lami értékelést adjanak az ország különböző népeiről. Ez is csak a különböző népek kö­zötti kölcsönös értékelésnek a jóindulatára ing vezetni. Ebből pedig csak a inai zavaros helyzet tisztulása állhat elő. De külön hangsúlyoznunk kell, hogy a bcátor kilépés mellett az őszinteség is szüksé­ges a kormány részéről. Mire értjük est az őszinteséget? Arra, hogy necsak mondvacsi­nált, kirakati mutogatásra szánt rendelést akarjon a n é p k i se bőségek részére, hanem azok létének és fejődése feltételeinek valósá­gos biztosítását. Ebben van a kérdés nyugvó­pontja, ebben van a helyes megoldás kul­csa is. Minden attól függ, hogy a népkiaebbségi kérdés megoldását mi célból, miféle ered- megoidás keresése azzal a célzattal, hogy a népkisebbségek akár lassan, akár gyors erő­szakossággal felszívódjanak a néptöbheégbe. Másik célzat ennek az ellenkezője; elisme­rése annak, hogy a népkisebbségek is inlépek és a saját külön megmaradásukhoz és fejlő­désükhöz megvan a természetadta emberi jo­guk. Ha őszintén, a népkisebbségek érdeké­ben akarnak törvényt hozni, akkor csak ezt a második célzatot választhatják. És ha ezt választották, akkor megkapták az utat a he­lyes megoldáshoz is. Akkor eljutottak a tárgyilagosságnak arra a színvonalára, hogy mikor egy népki- sebbségtnek a kérdését akarom megoldani, akkor nem más nép szempont jából, hanem az illető népkisebbség szempontjából kell kiin­dulnom. És ezeket a szempontokat minden hátsó gondolat kizárásával meg kell valósí­tanom. Nem elég tehát például azt kimon­danom, hogy egyötödrésznyi helyi lakosság a saját népkisebbségi nyelvét hivatalban, is­kolában és minden helyi viszonyban szaba­don használhatja. Hanem ki kell zárnom az olyan mesterkedéseket, melyek névelemzések­kel, vallások szerinti nemzeti csoportosítá­sokkal. erőszakolt népszámlálási műveletek­kel megváltoztatják és lefogyasztják as illető népkisebbség számbeli arányait. Hyerai mes­terkedések arra vezetnek, hogy megvan ugyan kirakatnak az egyötödrészes nyelv- használati jog, de nem lesz meg az az egy­ötödrésznyi népkisebbség, mely hasaméig a jogot. A népkisebbségek ügyének helyes rendis- zése ilyen furfangos hátsó gondolatoknak helyet nem adh~t. A népkisebbségekhez való tartozást haté tgj önkényekre nem bízhatja, (Mai számunk 28 oldal.) ksz-s ereje a loniu-tiormánpli a aápMsslséii Más megoldására ? Irta : Paál Árpád -

Next

/
Thumbnails
Contents