Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-01 / 250. szám
Keletid ÜW Claj-Kolozavir, 1929. november i Péntek yoi Á*oNe. 24256/927 Í5&ÍVíÍ\l eiötaz B«-' Képvis ELŐFIZETÉS BÍM^&ÓöaÍjUr 3. ívre 1200 lej, félévre 6ŐÖ lej, negyed ívre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM* 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengéd negyedévre 15 pengi. Egyes szám ára 20 Siller (s."”'t«»*tőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) I Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. XII. évfolyam 250-ik szám I Min-Tips I a legújabb éskellemes izü mentbolos bonbon- I j| „Kandia-Mlnts“ néven már kaphatói í j| Megóv mindennemű katharrális betegségek I ellen. Elősegíti az emésztést. — Ügyeljen I Hl! a „KANDIA-MINTS“ felírásra. — Ploestíben is veszedelmes petróleumlüz gyulladt ki (Bukarest, október 30.) Ploestíben a Vega nevű petróleum-finomítóvá Malat gyártelepén ma reggel tűz ütött ki, aminek lokalizálását a tűzoltók megfeszített munkája még nem tudta biztosítani. A petróleum-tűz nagy lángokban ég és attól a veszedelemtől tartanak minden pillanatban, hogy a tűz közelében levő két hatalmas benzintartály felrobban. Az eddigi megállapítások szerint a tűz a gyár pincéjében keletkezett és onnan terjedt tovább. üz elintézetlen Lupén]/ A lupényi véres sortüz újból foglalkoz tat pártokat, sajtót, minisztereket, azután, hogy a minisztertanács szankciókat alkalma zott. Egy bukaresti híradás szerint a Magyar Párt is megkeresést kapna, hógy az újból összeülő parlamenti ülésen csatlakozzék azokhoz a kifogásokhoz, amelyek a vizsgálat alapján hozott minisztertanácsi határozatokat, a prefektusnak, iparíelügyelőnek, ügyésznek a felfüggesztését nem tartják kielégítőknek. Az embea-vér ontását, emberek életének a kioldását jóvátenni — sajnos — nem tudhatja semmiféle magas emberi fórumnak a határozata. A lelkek kioltott élettüzének az újra felgyujtásához gyönge kis emberi erőcske egy minisztertanács és a bukaresti legfőbb hatalom. Árvák apátlanságának, özvegyek gyámoltalanságának a nyomorán már nem tudnak azzal változtatni, hogy egyik miniszter urnák a helyébe másikat neveznének ki. Viszont ennek a kétségtelen szomorú igazságból nem lehet büntetőjogi elmélet faragását megkísérelni, mert az emberölést meg- torlatlanul nem lehet hagyni. Minden büntető és megtorló eljárásnak azonban egy másik fontos társadalmi célt kell szem előtt tartania: a javító hatást. Ez az, ami minket min- denekfölött érdekel a lupényi véres nap utókövetkezményeiben, mert a zsilvölgyi munkássors, aminek leigázott embertelen helyzete és egyre fokozódó nyomora ezt a megrázó eseményt előidézte, még mindig távol áll a javuló irányzattól. Azok a pártversengések, amelyek a bányák munkás népéhez a minél kecsegtetőbb programmpontokat szállították, nem tudtak a bányász élet rettenetességein, kiszolgáltatottságain segíteni, hanem állandósították és szenvedélyesre tüzelték a munkásságnak az egymás elleni belhá- boruját. Nemrégiben, páx évvel ezelőtt a román nemzeti párt és a szociáldemokrata párt úgy mutatkozott kifelé a világ előtt, mint egy egység a belpolitikai életben s mögöttük, mintha ez egységnek közös felkent tábora lett volna a zsilvölgyi munkásság. Akkor szerették volna úgy beállítani a zsilvölgyi életet, mintha ott nem állana fenn nemzetiségi különbség, mintha nem lenne kisebbségi jogigény s nem volna létjogosultsága közöttük a kisebbségi kívánságoknak. Ebben a pártszövetségi egyetértésben vonultatták fel a román nemzeti párt gyulafehérvári gyűlésére a munkásságot és fontos szövetségi sikernek tartották, hogy ezen a felvonuláson egy munkáscsoport magyarul is énekelt. Néhány hónapja csak, hogy Vaida Sándor belügyminiszter a parlamenti szószékről tett olyan kijelentéseket, melyek szerint a szociáldemokrata pártvezetést ő a román nacionalista érdekek szolgálatába állította. A közAverescu forradalommal fenyegeti a kormányt, amely tömegfelvonulásokkal válaszol Ötvenezer vidéki parasztot visznek Bukarestbe — A lebilincsel* román paraszt allegóriája (Bukarest, október 30.) A bukaresti lapokat s általában a politikai kört . í ma Averescu tábornoknak az a nyilatkozata foglalkoztatja, amely egyik reggeli lapban jelent meg s amelyben a tábornok; egyenesen forradalmi akciókkal fenyegeti meg- a kormányt. A sajtó egyik része egyáltalában nem veszi komolyan a súlyosan hangzó kijelentéseket, a kormány,körében pedig szükségesnek tartják, hogy az Averescuék és a liberálisok kormány buktató kampányával leszámoljanak. Ez a felfogás hozta létre azt a tervet, amely hatalmas, mintegy ötvenezernyi paraszttömeget akar közelebbről felvonultatni a vidékről Bukarestbe, hogy megmutassák a kormánynak a tömegekben gyökerező erejét A reggeli lap közlése szerint Áverésen tábornok azt közölte bizalmasaival, hogy pártjának vasárnapi manifesztumát békés szándékok vezették, de a kormánynak ebből le kell vonnia a konzekvenciát s távoznia kell. Ellenkező esetben súlyos következményekkel számolhat. — Ha a kormány nem látja be — mondotta Averescu — hogy le kell mondania, akkor erőszakkal kény szerit jük, hogy lemondjon. Averescuék részéről ezt a nyilatkozatot nem cáfolták meg, s ugylátszik, hogy tényleg használt ilyen kijelentéseket, amelyek habár komolytalanoknak- is látszanak, de elárulnak valamit. Elárulják azt, hogy Averescuék szeretnének valamilyen csínyt, vagy lázadást is megszervezni és ezen törik a fejüket. A kormány körében kidolgozták azt a tervet, amely tömegfelvonulással akar válaszolni a kormánybaktató kampányra. Eszerint november 10-én az ilfovi és vlaska- megyei nemzeti parasztpárti tagozatok közös kongresszust tartanak Bukarestben. Erre a kongresszusra tervezik ötvenezer vidéki parasztnak a bevonulását. Ez alkalommal a kormány allegórikus szekereknek Bukarest utcáin való végigvonultatá- sával kivánja fűszerezni a felvonulást. Egyik szekér például a szabad választásokat allego- rizálja, a másik szekéren bilincsekkel leláncolt román parasztok lennének, akiket a kormány felszabadit bilincseik alól, a többi szekerek pedig a létrehozott reformtörvényeket allegorizálják. A felvonulás Bukarest utcáin öt óra hosszat fog 1 tartani. igazgatási reform tárgyalásánál, amikor a kisebbségi pártok a népi önkormányzatok szerzett jogainak védelmében fejtettek ki elkeseredett küzdelmet, akkor hangzott el Yaida Sándor miniszter támogatásául egy szociáldemokrata szónok részéről az a fájdalmas hatású kijelentés, hogy ami a múlté, az nem fontos ma. Ezek az előzményei meg vannak a szociáldemokrata párt ama követeié-, sínek, mely a Vaida belügyminiszter, lemon- datását kívánja. Ebbe a személyi kérdésbe ezen az alapon nehéz most beleszólni olyanoknak, akik nemcsak távolállottak az ő pártszövetségi kötelékeiktől, hanem akik ellen minél nagyobb erővel igyekeztek felvonultatni azt a szövetséget. A lupényi vizsgálat kérdésében tudvalevőleg a kormány tagijai között is van személyi ellentét, ami kifelé gyakran úgy mutatkozik, hogy regáti miniszterek állanak szemben erdélyi miniszterekkel. Ezt a belső személyi kérdést, ami az együttes akciók likvidálásából fakadt fel, maguk között kell, hogy elintézzék. A mi számunkra megmarad az a kíváncsiság, ami várja a lupényi szomorú esemény vizsgálati adatainak a nyilvánosságra hozatalát s az a kötelesség, amely a munkásnép életérdekeinek a védelmére szólít. A zsilvölgyi bányász- nép szomorú sorsa olyau társadalmi, gazdasági és politikai probléma, amit nem tekinthetünk egy minisztertanácsi határozattal, néhány hivatalos személy állásából való felfüggesztésével elintézettnek. A nyomort mesterségesen mélyítették ki, az elnyomatás eprével sodorja a szerencsétlen egzisztenciákat, családokat a legrettenetesebben tragikus helyzetbe. Az elfolyt ártatlan embervér nem segített az életbenmaradottak tömegeinek a leigazolt, élhetetlen sorsán. Az a munkásnép védelemre, a követelések minél energikusabb kihangsulyozására szorul s ebben a küzdelemben ott állunk mellettük, velük, testvéri őszinte kötelességteljesitéssel. Mai számunk 12 oldal
