Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-07 / 229. szám
20 A „KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete XII. «VF. 229. SZÁM. minden — minden oldalról látszik... — Ez a szituáció, — nagyon helyes a feszengése, — folytatta Übermann ur, — kétségtelenül jó is, meg rossz is. Rossz azért, mert labilis, de jó azért, mert ezer irányú s ezáltal aktívabb. Viszont akár jó, akár rossz: tény. Le kell számolni vele. A tizenkilencedik század óta felnövő, ma már végérvényesen szétterebélyesedett újság, illetve folyóiratkultura révén minden tudományba és irodalomba beszivárgott a prizmatikusság. S ezen már nem lehet segíteni. Ez az a demokrácia, amiért az ön kortársai annyira lelkesednek s amiért On is.. . — Nahát ez egyáltalán nem áll, — én mindig az emberi lelkiismeret diktatúráját sürgettem... — tiltakoztam indígnálódva. Ő azonban oda se hallgatott — Egyelőre tehát ez a prizmatikusság adott s ezért megvannak a következményei. Elsősorban az, hogy általa a tudomány is és az irodalom is elüzeme. sedett. Rengeteg oldalról megfogott összefoglaló, részletező, más és másként beállító és vitató üzem lett, amelynek a révén több lett az irodalmaknak és á tudományoknak az eseménye is. S most mellékes, hogy ezek az események hasznosak-e mind. Tény az, hogy összehasonlitbatatlanabbnl több és nagyobb mindegyiknek a szférája, mint eddig. Viszont ebben az elüzemesedett összknlturában uj tonnák s ez uj formák révén uj kulturális relációk keletkeztek. Galilei vagy Newton korában senkinek se jutott * eszébe népszerűsíteni tanaikat. Ezzel szemben itt van például Einstein. Einstein népszerüsitésének ezer és ezer publikációja külön könyvtárakra megy. Ebben az esetben az a legfontosabb, ami ezeknek a tényeknek, vitatásoknak, befolyásolásoknak a révén kialakult. Az a fontos, hogy a népszerűsítés uj formák: az irodalmi tárca, az essai és hasonló műfajok szaporulatát is jelenti. Ezek a műfajok kétségtelenül nem a mult században születtek. Tárcaszerü írásokat ki lehet mutatni az egyházatyák Írásai között is, ám a tizenkilencedik század folyamán lettek ezek az uj formák mobil és közvetlen, azaz aktuálisan ható formákká, melyek azután nagy elváltozásokat okoztak az emberi tudat kohóiban, a tudat irányulásaiban s igy végeredményben az ember szellemi habitusában. S most nem arra gondolok, hogy kitágították az ember látókörét, hanem arra, hogy uj irányulási és viszo- nyulási érzékenységeket alakítottak ki az emberben. A tizenkilencedik század újság és folyóiratkulturájai azután ennek az érzékenységnek a mentén kinevelte az emberben az uj dolog és az érdekes dolog iránti érzéket, ami nélkül ma már elképzelhetetlen az élet. — Természetesen most a maga tudatán átszalad minden ellenvetés, amit a tulságba vitt újdonsággal és a tulságba vitt érdekességgel szemben joggal felhozhat. Felhozom én is. Most azonban ne erről beszéljünk, de arról, hogy az uj dolog és az érdekes dolog valami olyasmi, ami azelőtt igy nem élt, most azonban van és tény, amelynek a hatása láthai- tó egész kultúránkon. Nyomában, egész belülről, leg- belülről elváltozott az ember. Lehet, hogy egynémely mozzanatában rossz ez a hatás, vagy pedig kinövései vannak. Plátó idea tanának is vannak kinövései. Az egész gnózis például egy elvetélt platonizmus. Ám a Jegkergébb dolgok mélyén is suhan valami tisztaság. Az újdonság és érdekesség viszont van s mai, mint egy eleven mitikus hajtóerő mozgatója a napoknak. Rajtuk keresztül az újság és a folyóirat szimbóluma a kornak. Ez a szimbólum roppant mennyiségben és roppantabb mennyiségű betütömegeiben napról-nap- T&, újból és újból mindenkihez elkerül. Elképzelhetetlen dolog, de kimondom, a mi mai szituációnk valami egészen páratlan kulturális szituáció. Képzelje el például, illetve hasonlítsa össze a mi mai szituációnkat egy görögével, vagy egy középkori emberével. Képzelje el Sokratest vagy egy későbbi hallga>- tag szerzetest, bent a tizenegyedik század mélyén. Képzelje el a mai szituációban: mindenfelől újabb és újabb hírek, mindenfelől újabb és újabb könyvek, azaz vélemények és tételek, állítások és máskéntlátá- sok érkeznek feléje. Ezek a dolgok mind arról beszélnek, hogy mi van és mi legyen a valóságban, a tudományokban, az irodalomban, az emberi szívben, általában mindenben, ami elképzelhető. Micsoda öröm és kétségbeesés verné ki Sokratest vagy ama szerzetest! Mert hiszen bizonyos, hogy ez a szituáció öröm és ijedelem. A vélemények és beállítások, a birek és események e katasztrofális mennyisége elkap és ijeszt. Csodálatos, hogy még vagyunk s a világ eresztékei nem bomlottak fel erre a beláthatatlan zavarra, mely szent és áldatlan egyben, de ugyanakkor talán lelkesítő is, hogy ily aktívvá és mozgékonnyá vált az idő és minden munkál; a helyét és értelmét keresi és rendet. Mert ennek az Ne tessék megijedni. Nem lesz unalmas és terjedelmes ez a napló, mert mindössze csak egyetlenegy napnak rövid történetét tartalmazza. Tudniillik én csak egy napig voltam hóhér. Nagyon rosszul ment egyszer. Ki kellett vándorolnom hazámból. Sajnos, a luxusos Bréma hajóra, Zeppelinre, rakétaautóbuszra és hasonló méregdrága közlekedési eszközökre pénzem nem volt, igy hát kénytelen voltam duplatalpu cipőm talpán gyalog nekiiramodni a nagyvilágnak. Ekként jutottam el kóborlásaim közben egy kis idegen országba és annak élénk forgalmú, zeg-zugos uccáju fővárosába. Lapot vásároltam az uccasarkon és abban, a „Betöltendő állások férfiak részére“ cimü rovatában megpillantottam -a következő apróhirdetést: „Állami hóhér azonnali belépésre sürgősen kerestetik. Főügyészség.“ Bejelentettem magam a főügyésznél. Nagyon megörült, amikor megtudta, hogy külföldi vagyok. Mert, mint mondta, a bennszülöttek közül senki sem meri vállalni a bóhérságot. — Mindjárt a tárgyra is térhetünk. Tessék, nyilatkozzék, mik a kívánalmai? Torkomat köszörülve szerényen megkérdeztem erre : — Sokat kell majd dolgoznom? — Tekintetted arra, hogy a halálraítéltek nem igen szoktak ellenkezni a bifófa alatt, nem. Hanem én teszek fel egy fontos kérdést. Van önnek egyáltalán lelkiereje egy Ítéletet végrehajtani? — Ha jól megfizetik, miért ne? — Meg lesz elégedve, kedves barátom — nyugtatott meg a főügyész. — És, ha szabad kérdeznem, miként kapom a fizetésemet és mennyit? Félbavonként vagy havonként? Előre? Vagy utólag? És mennyi előleget kapok? A főügyész el kezdett nevetni. Alig tudta a könnyeit felszántani. — Jaj az oldalam! — jajveszékelte a főügyész a nevetéstől,— hát mit képzel? Kedves barátom, mi, egész uj fázisú folyóiratkulturának ez az értelme. Valamennyi igazi folyóirat egy szegmentumon tisztáz és rendet akar, a dolgok kigyulladt rengetegében egy biztos terrénumot. Senki se lehet nélkülük. Se a szakember, se a nem szakember. Minden igazi folyóirat valami határozott vonalon keresztül a világ tükre, vagy legalább is annak kellene lennie. S ami ebben a vonatkozásban a legfontosabb: rugalmas és eleven tükör. Annyira eleven, hogy részben ők elevenítették fel a tudományok és irodalmak a igy vég- redményben az ember tudatának világát... — De már nem folytatom, — tette hozzá über- mann ur, — mert még azt hiszi, hogy valamelyik folyóiratnak reklámot csinálok. Pedig ezzel csak azt akarom mondani: ezért beszél ma össze-vissza ® világ. A káoszt akarja likvidálni, ami nagyon nehéz, de nagyon szép vállalkozás is. sajtoos, csak darabszám fizetünk. — És körülbelül hány darab vtan egy héten? — Negyedévenként egy átlagosan. De ne essék kétségbe, mert éppen most van egy halálra Ítéltünk, aki már majd meghal az unalomtól, mert már három hete vár reménytelenül a felakasztatására. Tehát rajta, szaporán, menjen át a fegyházba és ve- gyen az elitéltről nyakmértéket. Jelentkeztem a fegyház igazgatójánál, aki az elitéit cellájába vezetett. — Hányas gallért méltóztatik hordozni? — kérdeztem az elitélttől. — Negyvennégyest! — felelte ő gyanútlanul. — Ön egy zseni! — súgta fülembe a fegyház - igazgató — önnél tapintatosabb hóhért még nem láttam. Ez remek trükk volt! Az öd elődjei ugyanis collstokkal vettfek mértéket az elitéit nyakáról. A többi már gyorsan ment. A halálraítéltet a siralomházba vitték. Megkérdezték, mi az utolsó kívánsága ? Szerényen csak egy zsemlyét és egy vastag szivart kért. . Másnap reggel 147 órakor a vesztőhelyre sieti tem. Már mindenki ott volt. Én ugyanis elaludtam. Hatra kellett volna megjelennem — Na! Hála istennek! — mondta a főügyész, —• Vezessék elő az elitéltet 1 , Egy őrmester és négy fegyőr katonás léptekkel elindult, de csakhamar futólépésben, csapzott hajjal tértek vissza. Az őrmester ia főügyészhez rohant: — Az elitéit felakasztotta magát! Berohantunk a siralomházba. Tényleg ott lógott 1 a falon a halálraítélt. Az asztalon egy kicsi levél: „A tűrhetetlen rabkoszt utolsó órámban is komisz volt! A zsömlyében egy rozsdás kampós szeget, a szivarban pedig dohány helyett egy vastag kötél- darabot találtam. Dühömben a szeget falbavertem és a kötélre felkötöttem magam. Alászolgája!“ A főügyész felkaoagott: — Hálisten, egy vasba sem került ez a* akasztás! így voltam én egyszer állami hóhér egy napig,.. IIMMMMHMHmittlMI Alapítási év 1888. Réthy Testvérek TELEFON: 3-80. hentesáru és huskonzervgyára Cluj-&olozsvár, Cal. Mo» f.'lor 11. Afánlja az összes @ szakmába vágó elsőrendű készítményeit A hóhér naplója Irta: Lovászy Károly Végli rutiafeslö és vegytisztító gyár, Oradea, Bémer-tér BERLINBEN TANULT LEGUJABBMÓDSZER SZERINT wlgr ...«Sp fest, vegyileg tisztit Ha jó, elegáns és tartós CgpÖf ükül* eszközöljön próbavásárlást a ^ ► (HOST IÜEGÜYILT TRIUMPH CIPŐáRQHilZBfln i CLII3 PIHTfí liniRII 28. szám fíhUTT.
