Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-06 / 228. szám
2 XU. ÉVF. 228. SZÁM. m I !■' ni wm vwíwii—» 1 SEEECT MOZGÓ Nagyszerű filmet mutat be : IRUIA MOZGÓ. Közkívánatra ! 1 Marokkói asszonyrabló W izgalmas dráma, melynek cselekménye a sivatagban játszódik le. Főszerepben: 1 Vladimír üajöarow és C?B!F© RortlfTIGf Monopol Concordiat'ilm. Volga« Volga megrendítő dráma, mely Stenka Razin legendás kozák vezér életét mutatja be. Főszerepben ; ADALBERT v SCHLETT és LILIAN s; ALL DAVIES — Monopol Thaliaíilm Krízisben van a romániai dohánygyártás és fogyasztás A kolozsvári dohánygyár újabb cigaretták gyártását vezeti be (Kolozsvár, október 4.) Ismeretes az a nagy felzúdulás, amelyet a dohányoknak, cigarettáknak és szivaroknak a monopol igazgatóság által februárban történt emelése okozott a romániai dohányzóik között. A februári emeléskor inkább csak a finomabb és így drágább gyártmányok árait drágították meg,' mig az olcsóbb fajtáknak, az úgynevezett proletár-cigarettáknak eladási árai a régiek maradtak azon meggondolás következtében, hogy inkább a pénzes osztály zsebéből húzzanak ki többet füs- tö'ésre, mint a szegény nyomorult munkásem- berből, akinek még igy se nagyon jut napi szükségletévé vált élvezetének kielégítésére. A ’terv nem vált be. Természetes reakció- képen a magasabb áru cigarettát, szivart és dohányt fogyasztók az olcsóbb kvalitásuakna tértek át, melyeknek ára a régi maradt s a dohánygyárak raktáraiban hagyták elszámdni, megpenészedni a nagymennyiségben termelt finom, de annál drágább cigarettákat. Mit tegyen a Monopol igazgatósága? Állítsa vissza a régi tarifát, vagy pedig emelje az olcsó, még bántatlan áru termékeket is a többiek nívójára? A döntés az utóbbi irányban történt. Májusban a proletár-cigaretták árai is felemelkedtek. Különösen az utóbbi időben sokat beszélj nek róla, hogy az ország dohánygyáraiban az erősen lecsökkent fogyasztás következtében szükségessé lett a termelést is csökkenteni, mely természers2erüleg nagyszámú munkás elbocsátásával is jár. A hírrel kapcsolatban felkerestük a kolozsvári dohánygyár igazgatóját, aki a dohány és cigaretta kérdésben a következő felvilágosítást adta: — A legutóbbi emelés után első hónapban, tehát júniusban aggasztó mértékben kisebbedéit a kereslet a dohánynemük iránt. Júliusban rohamosan emelkedést tapasztaltunk, mikor is egyszerre a régi nívóra ugrott a fogyasztás. Augusztusban és szeptemberben újabb emelkedést észleltünk. A finomabb gyártmányokból kevesebb fogy. A közönség inkább az olcsóbb fajtákat favorizálja, ezeket azonban oly mértékben, hogy itt bejön, amit a finom gyártmá •syoknál vesztünk. — Véleménye szerint tehát az árak emelése? — tesszük fel a kérdést. — Nagyon kényes kérdés, — válaszol Jo- nescu igazgató, — nem is tudok rá pontosan válaszolni. Akkor fogok majd tisztán látni eb ben a tekintetben, mikor teljesen kialakul a helyzet. Most épen a krízisben vagyunk. Most lesz nyilvánvaló, hogy érdemes volt-e emelni, megkapjuk azt a pluszt, amit az elég nagyarányú árdrágítások kell, hogy hozzanak. __ Szó sincs arról, hogy redkuáltuk vol na a termelést. Annyi igaz, hogy finomabb készítmények helyett nagyobb számban csiná (Varsó, október 4.) Ozaroov vasútállomása közeiében Zaleski lengyel külügyminisztert autóbaleset érte. A külügyminiszter, aki maga vezette gépkocsiját, egy erős utkanyaro- dóban szemben találta magát egy paraszt szekérrel, amelyet gyorsan száguldó autójával! ki akart kerülni. A gépkocsi, amelyen a külügyminiszteren kívül.égy képviselő, egy pap és a miniszter soffőrje ültek, a kormánykerék hirtelen elforgatása lünk kevésbbé jó minőségűeket. — Mi van a munkás elbocsátásokkal? —« kérdezzük. — Munkásaink száma a régi. Kétszázötven nő dolgozik műhelyeinkben. Szerintem sokan is vannak, kevesebbel is el tudnánk végeztetni a munkát, de a Monopol-igazgatóság nem engedélyezett elbocsátást. — Hogy mennyire a közönség szeszélyétől függ, hogy jól megy-e a Monopol-nak, vagy nem, azt illusztrálja egy legutóbb gyáramnál történt eset. Öt hónapon keresztül gyártottunk; Alba-Julia szivart. Oly kevés érdeklődés mutatkozott azonban e cikk iránt, hogy elhatároztam gyártásának beszüntetését, annál is inkább, mivel kétszázezer darab feküdt raktáron. Nehány nappal ezelőtt azután Bukarestből rendelés érkezett, mely a hónapok alatt felgyülemlett egész készletet kéri. így újból többet kell gyártanunk az Alba-Julia szivarból. — Azt hiszem, örülni fog az erdélyi fogyasztó közönség annak, hogy rövid időn beliül mi is megkezdjük az élénk keresletinek örvendő Carpati cigaretták gyártását, melyeket eddig csak Bukarestben készítettek. Bukarest azonban nem tudott eleget gyártani, hogy az ország nehány nap alatt fel ne eméssze. Tervbe van véve még egy finom cigaretta bevezetése. melyet mi fogunk kizárólag gyártani az egész országban (sz. b.) és gyors sebességváltás folytán felborult és utasai hatalmas Ívben az úttestről a szomszédos árokba repültek. Csodával határos, hogy Zaleski életét nem vesztette, mindössze kulcscsonttöréssel szabadult az életveszedelemből, az autó többi utasai agyrázkódást szenvedtek. A minisztert magánautó varsói lakására, utitársait pedig a varsói kórházba szállította. Zaäeskf t sutóbaSasüt irt® és a lengsrel Etilliigsfmiitisz'&r fellesel® ratjja eitörötf AZ ERDEI GYILKOSSÁG (32.) Irta: Csehov Antal Elmentem borért magam. Miután felképeltem néhány szolgát, sikerült szert tennem egy üveg pezsgőre és valeriáncseppre. Ivánovics Pável egy kanál pezsgőt töltött a beteg szájába. Olga lenyelte és fel- sóhajtott. Aztán Hoffmann-cseppeket fecskendeztek a bőre alá. — Nikolajevna Olga! — kiáltotta a zemsztó- orvos, a füléhez hajolva. — Ni-ko-Ia-jev-na Olga! — Alig remélhető!, hogy visszanyeri az öntudatát! — sóhajtotta Ivánovios Pável. — Nagyon sok vért vesztett, azonkívül agyrázkódást is szenvedhetett. Nem -a« én dolgom volt eldönteni, hogy szenvedett-e agyrázkódást vagy sem, de Olga kinyitotta a szemét és inai kért. — Most kérdezheti, amire szüksége van, — mondotta nekem Ivánovics Pável. — Kérdezze. Közeledtem az ágyhoz. Olga szeme reám nézett. — Hol vagyok? — kérdezte. — Nikolajevna Olga! — kezdettem. — Megismer? Olga néhány pillanatig reám nézett, aztán lehunyta a szemét. — Meg! — sóhajtotta. — Meg! — Szinovjev nyomozóbirő vagyok, — folytattam, reneeém ismerni kegyedet, sőt, ha még emlékszik reá, vőfély is voltam a menyegzőjén.., — Te vagy az? — suttogta, kinyújtva a balkezét. — Ülj le... — Félrebeiszél! — sóhajtotta a „patkány“. — Szinovjev nyomozóbiró vagyok, — folytatni». — Emlékszik-e még, hogy résztvettem a vadászaton ? Hogyan érái magát? — Térjen a> dologra! — súgta a fülembe a zemsztvó-orvos. — Nem állok jót, hogy sokáig tartanak-e világos pillanatai. — Kérem, ne avatkozzék a dolgomba! — kiáltottam sértődötten. — Tudom, hogy mit kell mondanom... Nikolajevna Olga, — folytattam — vegyen erőt magán és gondoljon vissza a tegnap történt eseményekre. Segítségére leszek... Egy órakor lóra ült s a társasággal együtt kiment a vadászatra... mely körülbelül négy óra hosszáig tartott... Aztán pihenőt tartottunk az erdő' szélén... emlékszik reá? — És... és te... megöltél... — Egy erdei szalonkát. Mikor én megöltem azt az erdei szalonkát, ön ara arcát fintorgatta és elhagyta a társaságot... bement az erdőbe... Igyekezzék most összeszedni gondolatait. Az erdőben megtámadta valaki, akit mi nem ismerünk. Mint nyomozóbiró kérdem, ki volt az? Olga kinyitotta tu szemét s reám nézett. — Nevezze meg nekem azt az embert! Vannak itt még hárman rajtam kívül... Olga tagadó mozdulatot tett a fejével. — Meg kell neveznie, — folytattam. — Súlyos büntetés vár reá. A törvény felelősségre fogja vonni tettéért! Kényszermunkára fogják ítélni... Várok... Olga mosolygott s megint tagadó mozdulatot tett a fejével. A további kihallgatás sem járt eredménnyel. Olga mozdulatlanul feküdt ágyán s egy szót. sem szólt többé. Háromnegyed ötkor meghalt. TIZEDIK FEJEZEET Reggel hét órakor parancsom folytán megjelent m falu polgármestere néhány paraszttal, kik rendőri szolgálatot végeztek a faluban. Lehetetlen volt szemlét tartani azon a helyen, ahol a> bűncselekmény történt; az eső, mely aznap éjszaka eredt meg, fokozott erővel szakadt. A tócsák tavakká szélesültek, a szürke ég mogorván tekintett alá s napfényre kilátás nem volt. A nedves fák szomorúan csüggcsztették le ágaikat s minden szél fúvósra sűrűn hullottak alá róluk a nagy esőcseppek. Lehetetlen volt kimenni oda, de céltalan is lett volna. Az eső okvetlenül elmosta a bűntény nyomait a a vérfoltokat, az emberi lábnyomokat. De a forma- szerűség megkövetelte ezt a; vizsgálatot; elhalasztottam akkorára, mikor megérkeznek a hivatalos személyek s hozzáfogtam a jegyzőkönyv felvételéhez és kihallgattam a jelenvoltakat. Mindenekelőtt a szegény cigányokat hallgattam ki. Aztán átkutattam az öreg dada ládáit; nem kis mennyiségben találtam be önök oly tárgyakat, melyeket a gróftól és vendégeitől lopott. A jegyzőkönyv sokkal hosszabb, semhogy itt; leközölhetném, azért hát csak rövidre fogva mondom el tartalmát. Mindenekelőtt leirtam, mily helyzetben találták meg az áldozatot, aztán ismertettem Olga kihallgatását. E kihallgatásból kitűnt, hogy Olga öntudatos feleleteket adott hozzá intézett kérdéseimre és öntudatosan hallgatta el előttem a bűntettes nevét. Nem akarta kiszolgáltatni a bűnöst az igazságszolgáltatásnak, s ez arra a következtetésre vitt, hogy a gonosztevő kedves lelhetett neki s okvetlenül közel állt hozzá. A ruha vizsgálata, melyet a rendőrfelügyelővel együtt végeztem, sokról tanúskodott ... A lovaglóruha dereka még nedves volt... A jobboldalát, ahol a tőr behatolt, sűrű vérfoltok borították. A vérzés nagyon erős lehetett s csoda, hogy Olga már ott helyiben meg nem halt. A baloldal is véres volt, a ruha bal ujja össze volt tépve, a két felső gomb hiányzott. (Folytatjuk.)
