Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-31 / 249. szám
r X7Z. 7SVF. 249. SZÁM1 Anina!... Ho gyan folyik a reslcaí rablógazdálkodás az ország leggazdagabb vidékén — Fa- és szén-kincsek kevernek kiaknázatlanul és a vidék éken pusztul — a Keleti Újság cikksorozata a Resica Müvek és Uradalmak birodalmából — Anina felé megyünk a szerpentinen Kora reggel még kint Toltam Oravica környékén néhány faluban, hogy annál jobban erezzem az ellentétet, ami ai itteni autóut és azok között a nyomorultak között van. Ott délceg férfiak meggörnyedve, penészes arccal nyögték: — Beteg vagyog, doktor ut, — már nem segít Semmi rajtam.-fis egy asszony utánafutott az autónak. — Vigyék magukkal a gyereket, puszta kukorica-kenyéren élünk már a nyár óta..« Az arcán vastag' ráncba gyűlt a gond, a gyermek piszkos fekete kis kezét rátette az autóra és ügy figyelte, ki határoz a sorsa felől. A bőidéig birodalom Hozzávetőleges számítás szerint legalább kétezer gyerek és asszony küzd a legborzalmasabb éh halállal és negyven százalékuk beteg... ...Holott osak ide kellene hozni őket, egy egyemeletes téglaházat kellene építeni ezek között az őzesapásos erdők között, ahol csapa egészség és erő füttyent és rikolt és virágzik az őszás színekben bolonduló hegyoldalakon. Milyen vidámak a madarak, a vadak ebben az erdőben ş milyen szomorúak az emberek! Micsoda ország! Tölgy, bükk erdők, a legdrágább, a legféltettebb erdőkincsek, Duna-part, halászat, vadászat, bányák, fűrész-malmok, vas, szén és aranyi! Ha valaki ezt a kiáltást bárhol a világon elengedné, ezren ragadnák meg a kezét. — Hol van az az országi! Mutassa, hogy oda- !mehessünk! Milyen boldog az a nép, amely ott lökik ! íren! Milyen boldog az a nép, amely az U’. D. R. birodalmában lakik! ~ Tít pusztítja p! őket az ébkín, ebben a boldog országban. A fák között vadak suvannak el az autó elől és ítt-oft foiedelmi szépségű vadászlakok láthatók. Éppen javítják az utat. A környékről összeszedték a legerősebb férfiakat, a nehéz földmunkához. Testüket alig fedik a rongyok és komor szemükben kiált az éhség. Körülöttük vetkezi a természet pompázó őszi pongyoláját. Miért beim állítanak fel egy tíidő- 'l szanatóriumot Még egyszer hallom a kísérőmtől: — A falvakban dühöng, a szifilisz és a tüdővész. A nyomor betegsége az egyik, az elhanyagolt, elhagyott ember halála a másik. Mibe kerülne azt az épületet felállítani? Száz? Kétszáz? Ötszázezer lejbe? Akkor mikor annyi a fa a környéken. És ennyi tarmássetí kincsből egy kis szanatóriumra juttatni, hogy a betegségtől megmentsük a környéket?! Szó sem lehet róla! Itt vagyunk Marillán, a földig lerombolt marillái szanatórium itt van előttünk. Dr. Hofbaner, a szanatórium egykori tulajdonosa ma is perli s román államot. 'At állam pedig húzódik, egyre húzódik még a gondolatától is annak, bogy megépítse itt az állami szanatóriumot, hogy nehány kiránduló szállodát állítson fel, vagy legalább engedjen felállítani. Itt állnak az elhagyott nagy begyek köröskörül, roskadozva saját kincsük alatt, félttérden a dús koronák nyomásától. A világ legszebb tája, a világ leggazdagabb tája, a világ legnyomoTgóbb tája. Milyen boldogtalan mindenki az DDE birodalmában .,. b A halott fizettet Már amikor az aninai telepek között megy a kocsink, bele-bele fáj valami a zavartalan szemlélésünkbe. Itt-ott ugyan látszik egy-egy üzem elszálló, ibeteg füstje, de: ! ... jobbról egy tárna, fölötte a felvonó készülék ... a kerekek állnak ... \ Balról egy tárna, fölötte a felvonó készülék,.. a kerekek állnak. I ügy álltak meg, hogy az egyik csille félig a tárcában, félig kint. Mintha élet közben érte volna a halál és úgy is vádolnak, mint a hirtelen halált halt emberen az ajkukra fagyott kiáltás. Nyomort és vártat eleget hallottam Anină», de egyik sem markolt úgy a lelkiismeretembe, mint ezek a néma, vagy megrozsdásodott csillék, melyek hiába kerültek oda pénz és verejték árán. Állnak és vádolnak. Gyilkossággal vádolnak. Az ember szentségének, a Munkának, a termelésnek a meggyilkolásával. Lássuk, mennyiben igazak a vádak. Most ne azt vegyük, hogy ennyi és ennyi ember nyomorog műnk anélkül és ennyi és ennyi gyermek meghal éhen és betegen. Hanem csak azt mérlegeljük, a legszebb isteni ajándék, a teremtés és termelés adottságából mit hagyott sárba veszni az UDR jelenlegi vezetősége. Csak azt mérlegeljük, milyen mértékben árulták el a világkapitalizmus nagy álmát, éltetőjét és célját, a Termelést, így: Termelésről szó sincs az egész vonalon. A fatermelést a minimumra csökkentették, az e célra kiépített vasút ma már nem hajtja be az építés költségeit. Ez az első holttőke (vagy meggyilkolt tőke ... mindegy). Azuttán: (Kolozsvár, október 29.) Legutóbbi számunkban beszámoltunk arról, hogy Kolozsvár város közgyűlése tegnap este 7 órakor az Elektrobel és Erdélyi Szénbánya társaság ajánlatát, a városi villamosüzem kommer- cializálásúra, általánosságban egyhangúlag elfogadta, A közgyűlés egészeu este 9 óráig és kedd délelőtt részletes vita keretében tárgyalta az ajánlatot és délután 2 órakor azt részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Ezzel Kolozsvár város villamosüzemének, illetve villanyvilágításának régóta vajúdó kérdése végleges megoldást nyert. A részletes vita során, az eredeti javaslaton kisebb jelentőségű módosítások történtek. Az egyik az, hogy az Egeresen kiépítendő nagy vil- lanycentrálé a város részére a villanyára- 1 mot nem adhatja drágábban, mint ha a város modern gépek segítségéve] házi kezelésben állítaná azt elő. Itt tudni kell, hogy a kolozsvári villamosüzem áramszolgáltatása eddig nem volt elegendő, tehát úgy az ipari, valamint a közvilágítási áramszolgáltatást a jövőben tetemesen fel kell emelni. Az igy előállítandó áram tehát nem lehet drágább, mint ahogy a város házi kezelésben elő tudná azt állítani. Egy másik, már sokkal jelentősebb mó dositás értelmében ítt vannak Európa egyik legnagyszerűbb széntelepei. A tárnák antracitot termelnének — ha dolgoznának bennük. De nem dolgoznak, mert a tárnák 6—7 sőt nyolcszáz mélyen is fekszenek és kibányá- 8zásulk sokba kerül. A gépek tehát elrozsdásodnak, a tárnákba lassan viz szivárog és bányalég gyűl. Az a tárna, aminek kitermelését egyszer abbahagyták, teljesen tönkre megy, ahoz újra hozzáfogni nem lehet. A munkaszünetelésnek tehát nemcsak az a negativ kára van, ami más munkaszünetelésnek, hanem vim egy pozitív kátr is, az elhanyagolt tápara nemcsak nem teimyel, hanem el is pusztul. Milliárdok pusztulnak el! Ez aztán az igazán meggyilkolt tőke. Az UDR pedig üzemei részére ugyanakkor külföldről hozatja a szünet, Mit mondott a külföldi bizotság? Ezek lehetnek azokban a jegyzetekben, amiket az UDR külföldi érdekeltjeinek szakértő bizottsága, Leutcu/bach vezérigazgató vezetése mellett feljegyezhetett. Mint előző cikkemben megírtam, a bizottságnak nyomában készítettem a magam jegyzeteit. Az UDR igazgatósága olyan gondosan őrizte a bizottságot, a mi már a bizottságnak is feltűnt. Leuten- bach vezérigazgató egyszer szándékosan kijátszotta az állandóan sarkába szegődő igazgató kísérőt és ekkor került egyetlen félórára egész aninai tartózkodása alatt nem érdekelt emberek közé. Ezeknek elbeszélt egyet-mást tapasztalataiból és tannk előtt ezt a kijelentést tette j — Még igy is, ebben az állapotban is, egy bét alatt talpra tudnám állítani ezt az üzemet, melynél tökéletesebben megalapozott vállalatot ritkán látni. Ennek a tökéletes alapozásnak köszönheti, hogy egyáltalán birja ezt a minden célszerűséget, emberies felfogást meghazudtoló gazdálkodást, ami itt folyiik. a kommercializált üzemnek úgy az áramemelésnél, valamint az áramre- dukciónél minden egyes esetben a városi közgyűlés jóváhagyását kell megszereznie. Mindkét módosítás a város érdekeit van hivatva megvédeni a kommercializált üzemmel szemben. Az Elektrobel és az Erdélyi Szénbánya a módositásokat a legnagyobb készséggel elfogadta, ezzel is tanujelét akarván adni annak, hogy az üzem a városi polgárság érdekei ellen nem akar dolgozni. A városi villamosüzem kommercializÄ- lásának az ügye ezzel egyidőre nyugvópontra jutott. Most a közgyűlés határozatát és az ajánlatot Bukarestbe küldik, ahol a minisztérium és a legfelsőbb energiabizottság fogja azt átvizsgálni. Ha Bukarestben megállapítják. hogy az Elektrobel és Erdélyi Szénbánya ajánlata a kommercializálási törvény intézkedéseinek megfelel, akkor nincs más hátra, csak a szerződés végleges perfektuá- lása. Mindez egy hónap, legkésőbb hat hét alatt eldől, s ettől az időtől fogva a kommer- cializált üzem hozzáfog a villamosmüvek kibővítéséhez. Remélhető, hogy már a jövő évben a munkálatok befejezést is nyernek és az évtizedek óta tartó villanymizória egy,» azerninindenkojra kedvező megoldást nyer, lsei mődoritásohhal részleteiben is megszavazták ii EleiMei és Erdélyi Szénbánya tmmmercializálosi javaslatát Ámít nem láthatott a külföldi bizottság: Leuterbach vezérigazgató tehát alaposan köriih nézett és átlátott azokon a kendőkön, amit jótékonyan a szemére teregettek. Alább van egy nehány adat, amit bizonyára még sem láthatott. Mindenek előtt nem vitték ki a munkástelepekre, ahol olyan fokú ma már ae elkeseredés, hogy az)t papírra vetni egész egy szemem lehetetlen. Megraj- zolhatatlan annak a munkásnak az arca, aki úgy beszél egy darab száraz kenyérről, mint a legnagyobb földi jóról. A mi szemünk horizontján már túl van annak a meglátása, mit érez, mit gondol az a munkás ott ezredmagával, aki a hegyek közötti legborzalmasabb tél előtt nem tudja, hogy mi fog következni és nem áll jót önmagáért. Az emberek mar . nem is panaszkodnak. Csak ezekét mondják: — A napi munkadij ötvetn lej, egy munkás négyöt gyerekkel, asszonnyal, esetleg két-három munka- nélküli testvérével havonta 1600—2000 lejt keres. Igazgató tízszer annyi vratn az üzemnél, mint ezelőtt. Minden igazgatónak két-három pozíciója van, havonta harminc, negyven, ötvenezer lej havi fizetéssel éa természetbeni ellátással. Ebez pedig évi 80—100 ezer lej renumeráciő is hozzájárul. Egyszerű adatok ezek, egy leépített üzem adatai. Gyárfás Endrp i
