Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-28 / 247. szám
A,»KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete XII. UVF. 247* sw. RH9I0 a világitól Mióziibél!! Csak a vevőkészülék + ARCOPHON 4 Távolból való vétel akkumulátor és elem nélkül! Tclctanken a legrégibb tapasztalat — a legmodernebb szerkezét* Minden rádióüzletbert kapható! A volan mellett három országon keresztül Irta: dr. Buia Mária Bozenból elindulva, átléptük az Isarco-t, hogy behatoljunk a csodás Yal d ’Ega-nak porphyr torkába, hol a csendet csak a zugó hegyi patak töri meg. A vad szorosból kikerülve — melyhez hasonló Európában csak a sehweizi Dissentis—Göscheneo közötti gyalogút a Gotthard alagút bejáratánál, — egy kacagó zöld mezőre kerülünk és a kicsi Ponté Nuova-hoz bözeljárva megpillantjuk az első Dolomiteket. Látjuk a Latemar (2864 m.) fantasztikus csúcsait, a háttérben lévő Cima di Valsordá-val (2754 m.) és a Welschnofener Talon áthaladva a már ismerős Rosengarten (2998 m.) is előtűnik. Welschnoí'en, vagy ahogy most nevezik, Nova Levante nehány hófehér háza, fűrésztelepeivel elbá- jolóan van elszórva a zöld völgyben és a Latemár teljes pompájában látszik, az Ortler Gruppéval együtt. Sürü zöld erdőn haladunk át, amikor meglepetésül megcsillan a kis Carezza-See, a fenyőfák ágai között. A fák zöld szine, a kék égbolt, a Latemár sárga és vörös porphyr csúcsai visszatükröződnek a tó vizében, mely a szivárvány minden árnyalatát mutatja. Tovább repül a gép. A Carezza hotel előtt állunk meg, mely talán a világ legszebb és legfény- üzőbb turista hotelje. 500 személyre szánt hotelóriás, melynek külön bankja, postája is van, csodás termei és kényelmes lakosztályai mellett. A gyermekeknek berendezett játszóterem, a diplomás nursök mindarról tanúskodnak, hogy a figyelem mindenre kiterjedt. Kissé feljebb 1700 m. magasságban a Latemar- hotel nyújt nyáron kényelmet a kirándulóknak. Egész Valico di Costalunga-ig folyton emelkedünk és fent vagyunk a Col di Carezzáu, ahol a Latemar és Rosengarten büszkélkedik és gyönyörű kilátás nyílik a Fássá Tatra A majesztikus Marmolata ót Pala Gruppé is feltűnik, de hirtelen lefelé ereszkedünk a völgybe, ahol a különleges Sella-csoport zárja el a horizontot, mig a Punta Vallaccia nem ke- véebbé grandiózus. Yallonga után elérjük Vigo di Fássá nevű kis falut, majd egymásután jelenik meg Pózzá és Costabella a San Nicolo-völgyben. Rizzi is kedvesen fekszik, innen szoktak a turisták a Ho- eéngartenra vagy ahogy most nevezik a Catinaccio- ra indulni. Itt, a Rosengarten tövében, naplementekor különös tüneménynek lehetünk tanúi. Nehány csúcs napnyugta után hirtelen élesen kiválik, csodás, vörös színben, mig a többi részeket már megülte az est. Tovább a Sasso Piattot és Sasso Lungo széles csúcsait látjuk, majd a völgy összeszorul és utunk nemsokára a muzikális nevű Mazzin és Campitello falukon visz keresztül. Nehány fordulat után a gigántikus Marmolata jelenik meg (3344 m.) Az éjjelt a turisták által jól ismert Canazei- ben töltjük el. Lelkünk át van itatva a csodás panorámáktól, oly felemelkedettnek és jónak érezzük a világot! Estebéd után elsétálunk a fenyők mentén, a barátságosan elterülő faluba, ahol imádságos ének hangjai szűrődnek hozzánk a templomból. Másnap esős, szürke reggelre ébredtünk. Aggodalmaskodunk. A hotelior és térképünk azonban megnyugtatnak bennünket. Mert bár 800 méterrel kell a Pordo-i csúcsig emelkednünk, az olasz mérnökök oly zseniálisan oldották meg itt az útépítést (1926-ban építették), hogy csak 7%-os a^eifcedés szöge. A ködgomolyagoktól a hegyeknek csa^uettjeit láthatjuk, de a Marmolata igy is si.gneQ emelkedik a magasba. A szél folyton erős-^ a vihar kitör, midőn elérjük a 2300 métert a nyergén. A hotelek itt már némák és egy ki?aj;_ rák katonai temető a benne iévő emlékosZp8j még növeli a komorságot. Az égi háború f*on tart és szinte megbénulva bámuljuk a termet erejét és nagyszerűségét. Nekivágunk a szélness csavaros utakon lefelé kanyarodunk a Piave y mellékvölgyébe, a Cordevola-ba, amelynek lakóg hozzájárulnak festőiségéhez. A nők hosszú, szé. rak á síi sötétzöld szoknyában járnak, mely még dereknél is feljebb kezdődik. Fejükön nagy fekt poszták&lap van, melyet köszöntgetéskor leemelne mint a férfiak. A Dolomitok ezen része sokat szenvedett a há borútól. Mégis Pieve di Livinallongo ismét felépülve áll szemeink előtt. Áthaladunk Andrazon, melynek kastélya 1747 m. magasságban díszeleg, s mely hajdan a bressanoni püspök rezidenciája volt. Isméi emelkedünk. A természet teljes érintetlenségében diszeleg, előttünk a bizarr Sasso Stria, mig hátrafordulva még egy pillantást vethetünk a már fehér pelyhes Marmolata-ra. Hirtelen és gyorsan érünk fel a hires Fálzárego Passra (2117 m.) Sajnos a háború tette oly ismertté nevét, melynek nyomai most is elárulják a nagy küzdelmeket. Látjuk a Casteletto-t, amelyet 1916-ban az olaszok felrobbantottak. A panorama nagyszerűsége azonban újból leköti figyelmünket. A Cinque Tofri fantasztikus siluettjét bámuljuk, mely egy feudális várromhoz hasonlít és a Tofana (3241 m.) nagy masszív alakját, mely a zöld fenyők felett tör a magasba. Az idő siettet és vágyunk is már elérni a Dolomitok gyöngyét: Cortina d’Ampezzot. Nemsokára meg is pillantjuk a völgyet, melynek szépsége a bámulat kiáltását váltja ki belőlünk. Látjuk az An- telao, Cadini és Sorapist, melyek azelőtt a határt jelezték; a Cristallo-t (3199 m.) s a nem kevésbbé hala’nias Tofána-t és Pomagagnon-t. Másnap búcsúznunk kellene a Dolomitoktól mert Toblach felé nem a csodás Missurina-n át terveztük a menetelt, hanem a rövidebb másik utón. A fantasztikus porphyr óriások csúcsaira kell felhatolnunk, hogy megismerjük igazi mivoltukat. Csodás, az előbbinél is szélesebb nton haladunk, festői vidéken, több kis falun keresztül menve. Egyszerre egy teljésen olasz typnsu városka piacán találjuk magunkat. Az ut itt 3 felé elágazó, meg kell hát kérdeznünk a he’.yes irányt. Ugyancsak elbáinu- lunk, mikor mondják, hogy teljes 30 km. tévedtünk. Szórakozottságunkban nem néztük térképünket, hanem egyszerűen nekivágtunk a látott gyTönyörü, széles müutnak. Mindegy! Nem sajnáljuk, hogy akaratlanul még egy szép kirándulás emlékével gazdagodtunk. Sőt, fclujjongunk, mikor megtudjuk, hogy Tizián hazájában járunk: Pieve di Cadore-n. Itt van az a városka, melynek hegyei, erdői és virágszönveges rétjei után annyira vágyott a halhatatlan mester, midőn Velencét a tikkasztó meleg elárasztotta. Érdekes, hogy a vidéken úgyszólván csak egy müvét találni a nagy művésznek: az itteni templomban lévő Szent családot. Helyi tradíciók szerint modellül a Tizián-család szolgált. A madonna La- yinia lenne, Szent József a művész apja, a püspök fia Pomponius és a pap ő maga. Ezt már mi magunk is felismerjük a madridi önportré-reproduk- ciók elterjedtsége révén. Búcsúzunk a Dolomitoktól... Másnap viszontlátjuk Villachot, majd az Ossiacher See mentén jutunk el Feldkirchenen, St. Veit-on át Judenburgba. Bruck a. d. Mur-nál a Bocs felé haladó útra lépünk és a Semmerink csodás utjain át este bent vagyunk Becsben. A három hét úgy tűnik fel, mint az álom. Lelkiszemeim előtt gyakran megjelennek a feledhetetlen emlékek, amelyek sokszor még álmaimban is elkísérnek. (Vége.) BÚB ZSOLDOS TANINTÉZET ®V Budapest, Vlí. Dohány-u. 54. Telefon - 4 24—47 Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete. (24 tanév). - Eiőkészi! köíépiSkOlaS fftagánvizsvgákra és éfOttSégiif e felelősség mellett