Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-02 / 224. szám
4 Az erdélyi Vogelfreiok Ax otthonlisták összeállításának ügye újból fel- szinr* hozta azt a kérdést, hogy vájjon hogyan is lehet elgondolni e listák kifogástailan összeállítását mindaddig, amig igen qgép számmal vannak folyamatban állampolgársági ügyek, amelyekben az érdiekeit felek még mai napig sem tudtak eljntni ahoz, hogy a végső fórum kimondjál döntő szavát és az érdekeltek erről értesítést kapjanak. Tudunk például esetet arra, hogy 1926-ban megindult ügyben, amelyben a helyi Curtea de Apel elismerte az érdekelt fél állampolgárságát, az ezen határozat ellen a belügyminisztérium képviselője részéről beadott jogorvoslatra hozott legfelsőbb bírósági határozatot még mindig nem kézbesítették az állampolgárságáért évek óta harcoló félnek. Ez az eset egyébként azért is érdekes, mert élesen világit rá arra a felfogásban jelentkező külömbségre, amely az erdélyi és regáti gondolkozás között van. Alig vonható kétségbe, hogy a községi illetőség, állampolgársági ügyekben vitás kérdésének eldöntésére a~ kolozsvári Curtea de Apel több figyelmet tud fordítani, mint az ország legfelsőbb bírósága. E kérdés eldöntésére tudniillik az 1886. évi 22. törvénycikk rendelkezése az irányadó. Ezek szabályozzák nevezetesen a kősségi illetőséget. A kolozsvári Curtea de Apel a legtöbb esetben, igy a szóbaníorgóban is, liberális felfogást tanúsított a községi illetőségek kérdésének elbírálásában és ha az állampolgárság elnyeréséért folyamodó igazolta a csatolt területeken születését és 1918. december elsejét megelőzően négy éven át az egy helyben lakást, ezt az állampolgárság elnyerésére elégségesnek tartotta. Ez a felifogás nem volt és nincs ellentétben az állampolgársági törvénnyel és jogászi körökben méltán keltett feltűnést, hogy a belügyminisztérium megbízottja az ilyen alapon kelt és kellően megokolt határozatokat űrlapszerű felebbezésekben megtámadta. Még nagyobb feltűnés kettesére alkalmas azonban az, hogy a sem- nntőszék számos esetben, igy a fentebb említettben is, helyek adott a felebbezésnek és pedig azon az alapon, hogy az állampolgárságáért harcoló sezrencsót- len nem igazolta illetőségi bizonyítvánnyal az ő községi kötelékbetartozását. Hivatkozás történt itt az idézett 1886. évi községi törvény 17. paragrafusára. Ez a hivatkozás nagyon különös. A 17. paragrafus ugyanis csak azt mondja ki, hogy a fél kérelmére a községi tartozik az illetőséget bizonyítani és ha a folyamodó ileltőségét elismerni nem akarná, az eljárást az illetőség kérdésének eldöntése végett megállapítani. Köztudomású, hogy az impériumváltozás után a községi elöljáróság és városi tanácsok, nyilván felsőbb utasításra) igen szűkkeblű felfogást tanúsítottak az ileltőségi bizonyítványért hozzájuk folyamodók ügyében. Igen sok esetben minden további vizsgálat nélkül, elutasították a kérvényezőket és alig tutdunk esetet arra, hogy mint a semmitőtszék előtt olyan nagy jelentőséget nyert 17. paragrafus kötelezően előirja, az illetőség megállapitása végett az eljárást megállapították volna. Érthető tehát,t hogy az érdekelt felek számos esetben nem tudták községi igazolvánnyal igazolni illetőségüket. Ez azonban nem zárta ki azt, amint a kolozsvári Curtea de Apel határozataiból ez meg is állapítható, hogy maga a biróság a rendelkezésére bocsátott adatok alapján meg ne állapíthassa a községi illetőséget. Valóban bővebb indokolásra szorul az ezzel ellenkező felfogás, amelynek a semmitó'szék kifejezést adott és amelynél fogva az illetőségi bizonyítvány hiányában az annak pótlására produkált helyi hatósági bizonyítvány, amely a négy évi megszakítatlan hely- benlakást bizonyltja, nem elégséges. Lehet vitatni azt, hogy a helyben lakás mellett a közterhekhez hozzájárulás is, mint az illetőség elnyerésének az 1886. évi törvény szerinti egyik feltétele, is igazolandó volna. Itt azonban egy másik körülmény követel különös figyelmet. Nevezetesen a régi magyar pénzügyi jog igen jelentékeny kategóriáját ismerte az olyan állampolgároknak, akik egyenes állami adót nem fizettek. Ilyenek voltak például napszámosok, tehát a napi bérért dologzó munkások. Ezek csak közvetve járultak hozzá a közterhekhez, amennyiben a községi fogyasztási adókat és dijakat természetszerűen fizették, de az egyenes adókat és az ezek után kirovott községi pótadókat a törvény alapján nyert mentesség következtében, nem kellett fizetniök. Ezt agylátszik, nem tudják Bukarestben és ez lehet magyarázata annak, hogy olyan súlyt helyeznek a községi közterhekhez hozzájárulás kimutatására, ami pedig különösen & munkások részéről a fent jelzett okokból nem lehetséges. Vájjon következik-e ebből hogy most már a polgárság ezrei legyenek a bizony, talanság álalpotában, vagy pedig célszerűségi szemponttól nem helyesebb-e, hogy az ilyen esetükben, még h>* az a törvény liberális magyarázatát is igényeli, a biróság egy bizonyos latitudeot igényeljen magának és amint a kolozsvári Curtea de Apel számos esetben tette, megállapítja az illetőséget tekinmassmm tét nélkül arra, hogy a közterhek viselésében való részvétvételét sikerült-e az illetőnek minden kétséget kizáróan bizonyitaniai. Szinte halljuk erre azt a nagyképü választ, hogy a bírói eljárásban célszerűségi szempontok nem játszhatnak szerepet. Hajlandók is vagyunk megengedni, hogy igy van, de ezzel szemben követeljük annak elismerését is, hogy •» politikai szempontok még ke- vésbbé lehetnek a bírói eljárásban irányadók. S bármilyen kellemetlen is, ami nekünk is az, meg kell állapítanunk, hogy a kolozsvári Curtea de Apelnek a célszerűségi szempontokkal számoló felfogása, sokkal közelebb áll az anyagi igazsághoz, mint a semmi- tőszéké, amely szakított a célszerűségi szempontokkal, de... Hogy- a politikaiakkal is ugyanígy tett-e, annak bizonyítására valóban nem tudnánk vállalkozni. Egyébként az a tragikomikus ebben a nagyon furcsa históriában, hogy a semmitőszék döntése óta életbelépett az uj köziagzgatási törvény, amelynek alapján folyik az otthonlisták összeállítása. E listák összeállításánál ismét illetőségi bizonyitványt kívánnak az összeíró bizottságok. De már most mit tegyen az, aki illetőségi bizonytivánvt korábban beszerezni nem tudott. Hiszen akkor még érvényben Xll. ÉVF. 224. SZÁM. snáowiMi m n r\tr^ behozatala I ff RAQIOFLAN Bucureşti, Ikóggfr'frr,«, Bul. Pache 84 ^ H volt az 1886. évi 22-ik törvénycikk 17-ik szakasza, amely a semmitőszéknek is olyan nagyon imponált, s amely kötelezte a községi elöljáróságokat — városi tanácsokat — az ily bizonyítványok kiállítására, esetleg az illettőség kérdésének más utón való tisztázására. Ismételten kérdjük, hogy mit csináljon tehát az. aki ebben a valóban szerencsétlen helyzetben van, s korábban nem tudott illetőségi bizonyítványt szerezni. Most még úgy se tud, s igy viselnie kell a vogelfrei helyzetet. Ennél «1 helyzetnél talán az indiai páriáké lehet kedvezőtlenebb. Pedig bátran állíthatjuk, hogy jó pár ezer még mindig azok száma, akik a községek közegeinek szükkeblüsége, a bírósági eljárás egyenlőtlensége és a törvényhozás rövidlátátsa miatt ebben a helyzetben vannak és azon egyelőre ai legjobb akarat mellett is alig változtathatnak. Charles Rist, a francia szakértő, hivatalos nyilatkozatában rendkívül kedvezőnek látja az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét (Bukarest, szeptember 30.) Az Árgus cimü közgazdasági lap legutóbbi számában hosszú nyilatkozat jelent meg öbeaies Risttől, a Francia Bank volt alkormányzójától s a Nemzeti Bank technikai szakértőjétől. Charies Rést hivatalos véleményét és megállapításait negyedévi jelentéseiben szokta megmondani a hivatalos körük számára, ez a nyilatkozata azonban az ország nagyközönsége, a közvélemény száméra szól és igy a közvélemény széles érdeklődésére tartbait számot. Rist szerint egészséges a gazdasági helyzet Kist legelőször is hangsúlyozza, hogy a Nemzeti Banknak az a szerepe, hogy közvetítő szervezet legyen a külföldi tőke és a belföldi pénzpiac között, abban az értelemben, hogy a stabilizálás ered- ményeképen minden, az országba belépett külföldi tőkét azonnal, automatikusan lej kibocsátás formájában az ország ggzijaságának rendelkezésére bocsásson. A stabilizáció előtt műiden devizaszaporodás a lej értékének emelkedését jelentette, most ellenben a lej nagyobb mennyiségét jelenti. A Nemzeti Banknak ez a mechanizmusa teljesen kielégítően működött. A mostani termés realizálása súlyos próbára tette a stabilizálás meehamjzmusát, az örvendetes eredmény azonban az, hogy julius tizenöttől szeptember 21-ig a Nemzeti Bank több mint két és félmilliárd lejxneny- nyisóget bocsáthatott piacra. A bankjegyforgalomnak ez a szaporodása egészen rendes, egészséges utón következett be, a kivitel eredményeképen devizák jöttek be az országba. Egy másik olyan forrást,. amely ugyancsak a bankjegy- forgalmat' növeli, Kist a kölcsön mobilizálásában s lej alakjában a. piac rendelkezésére bocsátásában jelöl meg. Az állami adósságok törlesztésére, a vasutak és az utak újjáépítésére nagy összegeket fizettek ki és fognak kifizetni a kölcsön erre szánt részleteiből. Ez a folyamat kissé lassan történik, a fizetési meghagyások verifikálásának s az újjáépítési tervek elkészítésének nehézkes mechanizmusa miatt. A Nemzeti Bank francia szakértője ezek után megállapítja, hogy határozott javulás tapasztalható s hogy ez a helyzetjavulás két-három hónap múlva jótékony hatásaiban még inkább érezhető lesz. Egyáltalában nem találná csodálatosnak, ha a gabona s különösen a kukorica export eredményeképen öt-hat hónap alatt a bankjegyforgalom újabb két- három milliárddal emelkedne. Hangsúlyozza azt a nagy külömbséget, amely a mostani és a régebbi bankjegykibocsátások között van. A most kibocsátott bankjegyek aranyértéket jelentenek. Rőzsás jövő m A nyilatkozat ezek után csábító képét rajzolja meg azoknak a hatásoknak, amelyekkel a bankjegyforgalom emelkedése jár. — Kifizetik a mult adósságait — mondja Charles Rist — növekszik a fogyasztás, erősbödik az ország adófizető ereje. Az export következtében az import is emelkedni fog. A visszahatást érezni fogjuk a lakosság általános jövedelmében, vásárló erejében s az adók behajtásában. Pénzügyi téren nehéz dolog jósolni és időpontokat kitűzni. Ismétlem azonban, nem csodálkoznám, ha az általános belyzetjavnlás az év végéig határozottan bekövetkeznék. A frassia szakértő a költségvetési deficit kérdésében is örvendertes eseményeket vár. Véleménye szerint az eddigi hiányt főképen a vámbevételek alacsony volta okozta. Az import rossz voltát a kivitel gyengesége, ezt pedig a mult és azelőtti évi rossz tesrmés okozta. Most remélni lehet, hogy ez a helyzet is megváltozik » hogy az összes fogyasztási taxák is nagyobb arányokban fognak befolyni. — Általában véve — vonja le végső következtetését — úgy látom, hogy a helyzet állandóan javul. Ezt bizonyos mértékben még elburkolja az a jelenség, hogy a gabonaárak estek, nem kevésbbé igaiz azonban az, hogy ha a mezőgazdák nem is fognak annyit kapni termésükért, mint amennyinek igényléséhez joguk volt, az egész eredmény s az általános gazdasági helyzet mégis javulni fog a bőséges termés következtében. Románia helyzete ebben a tekintetben nem izolált, Jiiszen a gabonaárak az egész világon alacsonyak. letétien szükség van egy mezőgazdasági hitelintézet megalakítására, ami azonban nem történhetik, meg egyik napról a másikra. — A pénz stabilizálása teljesen biztosított — mondja tovább a nyilatkozat. Áprilisban és májusban sok deviza vándorolt ki az országból, amikor a vállalatok külföldi adósságaikat fizették ki. Az a tény, hogy akkor a stabilizációt ez a körülmény nem érintette, bizonyítéka annak, hogy a stabilizáció biztosított. Nagy pénzügyi hibák elkerülésével — s meg vagyok győződve, hogy ilyenek nem fordulhatnak elő — a stabilizáció biztosítva van. Nyilatkozata végén Charles Rist annak a reményének ad kifejezést, hogy egy kis erőfeszítés nor- malizálhatja a pénzügyeket. Az állam a Nemzeti Bank előlegszámlájára nemrégiben négyszázmillió lejt fizetett vissza, ami mindenesetre a kincstár helyzete javulásának a jele. A jelenlegi költség- vetési hiány a költségvetétsi év végéig jelentékenyen csökkenthető. Az ország nagy problémája, amely az összes csak mezőgazdasági országokkal közös, a termelés egyenlőtlensége és a terméstől, a® aratástól való teljes függőség. €&' UBITXq JLLATS/LkGYAR afapí/afoft Sfypisfia PUDERET é, KÖLNIVIZET
