Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-26 / 245. szám
6 XII. EVF. m. SZ'JM. fűsiew&M I 'iw <ipiTMiiin—iirnr"1M*T—wiJ||MM»ir-'-----~~rrrz---------'Mm Ez természetesen nem maradhatott el A teremben nagyon meleg volt, hazajővet pedig a lehűlés következtében meghűltél. Végy be azonnal 2 Aspirin- tablettát, nehogy hüléscd súlyosbodjon és hogy fájdalmaid enyhüljenek. Tudvalevőleg az Aspirin tabletták az eredeti-csomagolásban kitűnő szer fejős fogfájás ellen, valamint ~ influenza, spanyolnátha és általában minden meghűléses betegség ellen való előzetes védekezésre. A beszélő film Budapest, október hó. 1895-ben vetítették az első filmet Parisban. Mi volt akkor a film? Vibráló, szemrontó káprázat. Rövid, kis jelenetek, amelyeket sokszor inkább sejteni lehetett, mint látni. Azonban rohamos tempóban indult fejlődésnek. Azok a filmek, amelyeken Max Länder, Ásta Nielsen, Psylander, Duci bácsi, Pali — és ki tudná hirtelenjében elsorolni a régi mozi nagyságokat — szerepltek már tökéletesek voltak. A kezdet nehézségei hamarosan elnyésztek. Az alig nehány méter hosszúságú filmek nőni kezdetlek, egy-kétszáz métert, majd több kilométer hosz- szuságot értek el. A régi mozi nagyságok nevei ma már szinte banálisán hangzanak. Kifejlődött a „atar“ rendszer, a „starok“ .a világ legboldogabb teremtményei voltak. Vdltak, mert az Ő dicsőségük pwbarába is hamarosan üröm cseppent. A beszélő film lehetősége már az első mozifel- vátel átka#mával kisértett. Maga a gondolat, hogy a film beszéljen, egyidős az élő1 mozgóképekkel. Néhány éve aztán a mozi színészek előkelő világában nagy riadalmat okozott, hogy Lee de Forest tökéletes formában megszólaltatta a filmet. Természetesen mindjárt megkezdődött az nj viszonyokhoz való alkalmazkodás. Minden mozi-szinész beszélni tanult. Felfele Ívelő pályák derékban törtek ketté, csillagok futottak lo az égen és ma uj nagyságok beszélnek, énekelnek a vászonról a közönséghez. Nyugaton már mindenütt vígan pergetik a beszélő filmeket. lA nyugati kultúrát szállító hullámok már bennünket is ostromolnak. Budapesten két moziban is beszélő filmet játszanak. Természetesen nehézségek vannak. Szabadalmi háborúk és a borsos ár, egyelőre megnehezítik a beszélőfilm népszerűségét. Maga a film is sokkal drágább a rendes filmnél, a vetítő készülék ára pedig a mi valutánkban két-három millió lej körül mozog. Mindezek azonban nem jelentenek komoly akadályokat a beszélőfilm elterjedésére nézve, mert nyugodtan állíthatjuk, hogy a beszélő film, ha nem is tökéletes, de kifogástalan produkciót nyújt. A Budapesten bemutatott több film közül különösen * „Fórum" mozgó hangos filmjei arattak általános sikert. A műsort egy amerikai jazzband muzsika vezette be. Ennek akkordjait kezdetben egy valóságos színpadi függöny, majd a film-szinpad függönye tompította. A raffinált beállítás nagyban hozzájárult a tökéletes illúzió keltéséhez. A jazz-mu- zsika keretében a külömböző hangszerek szóló számai szoktatták hozzá a közönséget, hogy a Metropolitan opera „Parasztbecsület“ részletét elfogódottság nélkül élvezhesse. A nagy áriát Benjamino Gigll énekelte. Hangja a gyermekesen bársonyos és nőies lírán át a leghatalmasabb 'hősi harsogást Í3 tökéletesen adta vissza. Jellemző a közönségre, hogy bár egyidejűleg Gigli éppen a budapesti Városi Színházban vendégszerepeit, mindenki filmen akarta látni, — sőt a Városi Szinház nézőtere meg sem telt közönséggel. Annyit meg lehetett állapítani, bogy Gigli film szereplése tökéletes illúziót keltett. A magas hangoknál lehetett érezni egy kis idegenszerűséget, de a mély hangokat tökéletesen adtá vissza a film. Az előadás koronája a Singing Fool, (A2 éneklő Bolond) e.mü filmdráma volt, ansro! nyelven előadva. A darab részleteiben is kitünően hatott. Egy bárnak minden zajjal és lámával átitatott levegőjét nemcsak látta, de hallotta is a közönség. A hangos film tehát befutott! Van-e jövője, fejlődési lehetőség áll előte, vagy pedig zsáknccába jut? Jósolni nehéz! A két tábor: a hangosak és némák mái összecsaptak. Valószínű, hogy a hangosak kerülnek ki győztesen. A hangos film óriási átalakulások és eredmények felé nyitja meg az utat. Különösen a rádióval és telehoiral kapcsolatban remélhetjük, hogy nehány éven belül mindenki otthon is élvezheti világszinpa- dok tökéletes előadásait. Ma még kétségtelenül vannak hibái. Már az maga, hogy többféle módszerrel is kísérleteznek, jele a kiforratlanságnak. Háromféle módszer ismeretes a film megszólaltatására. Az egyik a hangot a film szélére veszi fel. A második a hangot külön acél szallagon rögzíti, végül a harmadik grammofon lemezre viszi át a hangot. Az összes rendszereknél a hangközvetitést a vászon élőt elhelyezett hangszóró végzi. Általánosságban ma két rendszert használnak. A film szélére felvett szallag-rendszerü és a gramrno- fonos beszélőfilmet. A beszélő filmnek felvételei óriási gonddal történik. A hangot és annak minden árnyalatát a szallag filmnél egy hangra reágáló Glimmlampával veszik fel. A lámpa a külömböző hangokra a film érzékeny rétegén külömböző árnyalatú sávokat hoz létre és ezeket alakitja át a leadógép hanggá. A grammafon rendszernél a hangot grammafon lemezkere veszik fel. Ez bár egyszerű eljárásnak látszik,, de a leadás nagyon nehéz, mert a kép és a hang pontosan egyidőbeD való reprodukálása kényes feladat. Áll ez a többi rendszerre is. Általában úgy a felvételnél, mint a leadásnál kinos körültekintéssel kell eljárni, mert a legkisebb hiba súlyosan megbosszulja magát. A hangos film képeit vastag üvegfalon át készítik, a hangot pedig egy üvegszekrényben figyelő operatőr a színpadon veszi fel. Minden utasítás fényjelekkel történik, a legkisebb külső zaj végzetes lehet a filmre nézve. A hangos filmet drágítja az, hogy nem lehet annyiszor lejátszani, mint a rendes filmet. Az elkerülhetetlen kopás miatt, különösen a hangadórész hamarosan tönkre megy. Ez azonban mind nem akadálya a hangos film népszerűvé válásának. Ma már sikeres kísérletek folynak a háromdimenziós látszatot keltő filmek vetítésével is. A mozi előtt tehát nagy fejlődési lehetőségek állanak, lehet, hogy a hangos film csak egy lépés újabb csodák felé. Somosdy Zoltán. Egy részeg ex-rendörügynök órákig garázdálkodott az utcán (Kolozsvár, október 24.) Parázs utcai botrány zaja Verte íol tegnap este kilenc óra- tájban a Szappan-utca és Postakert-utca csendjét. Egy ittas állapotban lévő, jólöltözött fiatalember futott végig az ut közepén és azzal szórakozott, hogy félelmetes üvöltéssel rárohant a járó-kdökre, akik azután hirtelen ijedelmükben eszeveszett futásnak eredlek. A különös hajszának hamarosan sok nézője támadt és egy-kettőre akadt olyan is, aki nem ijedt meg a részeg ember borzalmas fenyegetőzésétől, hanem szembeszállt vele és kegyetlenül elpáholta. Ez azonban nem vette el a fiatalember kedvét, sőt fokozta a züldözés- ben kifejtett energiáját. Uccu-hosszat mulatságos képek alakultak ki. A részeg ember hol kergetett valakit, hol pedig őt kergette valaki. Megesett az is, hogy üldöztetés közben csapott föl üldözőnek és hanyatt-homlok tuenekülésre késztetett egy-egy gyanútlan járókelőt, aki mit sem sejtve tért be épen valamelyik mellékutcából. Nehány perc leforgása alatt körülbelül száz főre menő tömeg rohant tetszésnyilvánítások és csatakiáltások közepette a részeg ember után, akit különösen a mellette elsurranó biciklisták hirtelené- ben lemért ütlegei annyira feldiibitettek, hogy valóságos önkívületi állapotban ordított. és szitkozódott, ügyet, sem vetve arra, hogy már több sebből yérzett a különös csatározás következtében. A Postakert-ntcában végre előkerültek a rendőrök, de percek teltek belé, mig az óriási zűrzavarban felismerték a helyzetet s megállapították, ki a tukij- donképeni rendzavaró s kit kell őrizetbe ven- niök. Végre lefogták a hadonászó fiatalembert, és bekísérték a központi rendőrségre, ahol kiderült róla. hogy Suréjucan Joau volt rendőrségi ágens. Csendháboritás miatt megindították ellene az eljárást. Boila egy mondatot szánt a közigazgatási törvényben a kisebbségi nyelvhasználatnak, de Maniu ezt a jogmorzsát is időelőttinek találta (Bukarest, október 24.) Amikor a Maniu-kor- mány nyolchónapi előkészítő munka után a parlament elé terjesztette, pártja szerint, eddigi kormányzásának legnagyobb müvét, mély visszatetszést keltett Románia összes kisebbségei körében, hogy a kisebbségi nyelvhasználati jogról a parlament elé terjesztett tervezet meg sem emlékezik. Hallottunk ugyan olj’an kijelentéseket, hogy az eljövendő kisebbségi törvény fog ez irányban rendelkezni, mivel azonban már értékelni tudjuk az Ígérgetések komolyságát, kérdést intéztünk Paul Negulescu bukaresti egyetemi professzorhoz, aki tudvalevőleg egyik szerzője a7. érvényben lévő közigazgatási törvény tervezetének, hogy autentikus forrásból tudjunk meg valamit e megoldásra váró fontos problémáról. Első kérdésünk, melyet a kitűnő közjogászhoz intéztünk, arról kért felvilágosítást, hogV az eredeti tervezetben megemlékeztek-e a kisebbségi nyelvhasználati jogról? — Az eredeti törvénytervezetben Boila profesz- szor beleillesztett egy paragrafust, mely a következőket foglalta magában : „Ott, ahol az illető kisebbség az összlakosság majoritását teszi ki, használhatja saját anyauyelvét“, azonban ezt a paragrafust Maniu miniszterelnök töröltette, azzal a megjegyzéssel, hogy a kisebbségi törvény fog rendelkezni az ügyben. Itt közbevetjük, -- amint köztudomású, — hogy Finnországban, ahol a svédek az össz.lakosságnak csupán két százalékát alkotják, az alkotmány mégis a svéd nyelvet a film mellett államnyelvnek ny:i- vánitjá. Erre a közbevetésünkre a professzor űr egy diplomatikus mosoly kíséretében ennyit felel: — S Ön azt szeretné, hogy nálunk is úgy legyen? I, A professzor ur válasza azzal magyarázható, ■ hogy erős hive annak az elméletnek, mely szerint a kisebbségi ember még a bíróságnál is csak abban az esetben használhatja tolmács utján saját anyanyelvét, hogyha ezért külön dijat fizet. Végül megkérdezzük a professzor úrtól, mi a véleménye az állítólagos „Terra Siculorumról ?“ — Jsmerve a kormány intencióit, válaszolta a professzor, a kisebbségi probléma ily irányú megoldása semmiképpen sem volna megfelelő a kisebbségekre nézve, hiszen ez közigazgatási szempontból is a lehetetlenséggel volna határos. Ez a megoldás nem jelentene kevesebbet, mint törvény modifikálást. Egy országrésznek pedig, ha külön közigazgatási szervezetet adunk, annyit jelent, hogy a tiz év óta folytatott ur.ifikáeiós munkánkat egyszerre keresztül húznék, ami semmiképpen sem állam érdek. Amint a nyilatkozatból látható, a politikái pártok csak ellenzékben szokták elméletileg a kisebbségi problémát megoldani,, de mire a gyakorlati kivitelre kerül a sor, az ígéretek délibábja egyszerre szétfősz! ik. íme, a közigazgatási törvény tervezetébe csak egyetlen mondatot akart beilleszteni egy koneoüáns államférfin a kisebbségi nyelvhasználatról és ezt a jogi-normát ttieg a miniszörelnök sietett kitörölni onnan, hogy a „kisebbségi törvény“ sokat elbíró takarójába rejtse. Pedig azt sehogysem tudjuk megérteni, miért gördített volna akadályt a kisebbségi törvény megvalósítása elé ez a szerény mondatocska. Különösen akkor, ha — amint állítják — a kisebbségi törvényt a gyulafehérvári határozat szellemében szándékoznak tttő alá juttatni. Demeter Béla.
