Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-04 / 226. szám

XII. 8VF. 226. SZÁM. cs I szőik és vöröskeresztes hölgyeik. Minden i embernek meg van a maga konduié-liséája, . mit tud, mit nem tud, — erről én már mind értesülve vagyok. De én nem erre vagyok kiváncsi. Brausewetter elmosolyodott. Hát akkor mire kiváncsi ? — Megérkezik a naiv hivőlélek a kali- forniai aranyásó minden illúziójával. Eset- leg két hónapot is utazott hajófödélzeéen és most vár, hogy mi történik vele. Nos, mi történik vele ? Munkában a fílmügynökségek — Alegtöbbjének van egy hónapi kiéar- tása. A legtöbbjének van valami ajánlóle­vele, amelyet természetesen senki sem vesz figyelembe. Az elhelyezkedni akaró hölgyek, a Pola Negri, Bánky Vilma utódjelöitek legpazarabb íoalefjeikkel jelennek meg, a mi fényes lokáljainkban mog akarnak ismer­kedni egy-egy beavatottal, nem mondom, sikerül nekik. De az üzlet üzlet — amikor már nem szerelemről, hanem szerződésről van szó, megakadnak. Mi ugyanis a legrit­kább esetben szerződtetünk az ügynökök kikerülésével. Itt minden adminísztrativ utón történik. A stár-jelöltek jelentkeznek a filmügynökök irodáiban Hollywoodban Tjollymoob tündöklése és nyomora Douglas Fairbanks ajánló levelet ab, fjogy megismerkebfjessek az extrák alvilágával — Tilmszerzőbések, amelyek csak az egyik felet kötik — 71 tjotlymoobi Öevánborfók kanosszajárása az első stációig Egyedül jogosított magyar kiadás. E. Du Bois cikksorozatának harmadik közleménye Nem olyan könnyen ismerkedik meg az újságíró Hollywood rejtelmeivel, mint aho­gyan én azt az első pillanatban elképzeltem. Megtörtént már gyakran, hogy „újságírók“ behatoltak a stúdiókba és kiderült róluk, hogy állást keresnek, semmi közük e mes­terséghez, de csak igy ezzel a kegyes kibú­vóval tudták megközeliteni a megközelithe- tétleneket. Pártfogó nélkül itt még a leg­markánsabb ujságiró sem tud boldogulni, mindenütt zárt ajtókra talál, már pedig a filmmetropolis csak belülről érdekes. Az én pártfogóm Douglas Fairbanks volt, akivel még Parisban ismerkedtem meg. Fairbanks köztudomás szerint nemcsak vi­lághírű filmszínész, de studiótulajdonos is és a film adminisztratív és technikai mes­terségnek minden csinyja-binyja a kezében van. Ezúttal nem a Beverly Hillben levő hires villájában kerestem meg, de kis ott­honában, az „United Artist“ filmaéelierjé- ben. E bungalownak nincs narancsligete, antik stilusu privát uszodája, mint a hires „Pickfairnak“, de meg van az intimitása, művészi melegsége. Fairbanks épen napi sétalovaglásából tért meg, az óriási terra- szón várja feleségét, aki a napi „tanrendijét követve próbálja azokat a toaletteket, ame­lyek a délelőtt folyamán érkeztek meg Pa­risból. — Halló old friend — kiált Fairbanks, megölel, megpaskol, ahogyan csak legmele­gebb szivü emberek képesek; — mi újság Parisban ? Elmondom neki, bogy szükségem van a segítségére az „extrák“ világának ta­nulmányozásánál. Kissé elkomorodik, szem­mel láthatólag nincs Ínyére az eset, ami érthető is, hiszen ő maga is vállalkozó. — Nézz®, arról van szó, — kapacitálom, — hogy ott nálunk Európában, boldog-boldog­talan azt hiszi, hogy Kalifornia még mindig a lehetőségek hazája. Nem érzi szükségét, hogy fel kell erre világosítanunk az embe­reket ábrándjaik hiábavalóságáról? Ez min­den szociálisan gondolkodó embernek a kö­telessége ... — Hát akkor talán inkább Chaplinhoz forduljon, aki kommunista — jegyzi meg féltréfásan Fairbanks — avagy Lón Chanayhoz. . . Eh mit, maga úgy is a végire jár, ha akarja, Am legyen. Egyelőre áttelefonálok a Casting officéba s azután majd elmondok én is nehány jellemzőbb esetet, Brausevetter ur, az alvilági cicerone Délután már kinn is voltam Brausevet­ter urnái, aki a Central Casting Corpora» tionnál vezető állást tölt be. — Mr. Fairbanks már közölte kivánsá» gát. Parancsoljon velem. 5265 statisztát re­gisztráltunk. Ebből 2345 a felnőtt férfi, a többi asszony és gyermek. Fényképeik tizen­hat nagy albumban a nap bármely szakában megtekinthetők. Ez az együttes felölel min­den elképzelhető kort, foglalkozást, népfajt, mesterséget. — Már tudom. Vannak önöknek mon­tenegrói hercegeik, orosz hadtestparancsno­kaik, eredeti csomagolásban. Laikusok és klerikálisok, Wampok és Gretchenek, ko­mornyikjaik, főúri szalonok és felcsepere- det t hadi milliomosok számára. Liftboy ki­lenc évtől felfelé tizenhat évig bezárólag. Szülésznőik és nőgyógyászaik. Hittérítőik és emberevőik. Kalmükök és yogik. Kigyóbü- völők és parkettáncosok. Vannak zsebmet­I 15 nagy filmügynökség van, amelyek kap­csolatot tartanak az egész világgal. A film­ügynökök tiz százalékot kapnak minden szerződés után. A filmvállalatok szerződé­sei nem egy esetben öt évre is szólanak, megfelelő kikötésekkek, amelyek rendsze­rint egyoldalúak, tehát a filmvállalat részé­ről bármely pillanatban felbonthatók. Azt is elmondom Önnek, mert úgy is el fogják panaszolni, hogy ezekben a szerződésekben annyi megkötés van a legkülömbözőbb vonatkozásban, hogy nincs az a film- vállalat,, amely ne, tudjon szabadulni tag­jaitól, ha akar. Ön persze európai szem­mel nézi a dolgokat, azt hiszi, hogy egy- egy filmügynökség esetleg százakramenő filmszínészt foglalkoztat állandóan. Nagy tévedés. Mi csak egy-egy szerep eljátszására kötünk szerződést. Néha ugyanaz a film­művész akarata ellenére is kötelezve van, hogy egy másik filmtársaságnak is játszók. Mondhatnék azt is, hogy az ő akarata elle­nére eladjuk őt egy másik filmtársaságnak. ’On bizonyára, azt fogja majd Írni a lapjá­ban, hogy itt emberkereskedelem folyik, hogy a megvett anyaggal a szerződés tar­tama alatt a vállalkozó szabadon rendel­kezik. Igaza van. A legnagyobb művészek­nek sem szabad például titokban tárgyalá­sokat folytatni egy más filmvállalaftal le- szerződtetés céljából. Ha megteszi, szerző­désbontó ok és esetleg repül . . . Mindez azonban a kapitalizmus termeszeiéből folyik, ezen változtatni nem lebet. — Es hogy torténik azoknak a leszerződ- tetése, akik mint statiszták nyernek alkal­mazást ? Ut az ismerkedési déíelóttöl a telefon hívásáig — Minden héten kétszer „ismerkedési“ déíelőttöket tartunk. Ez az úgynevezett „sorozás“ — válaszolt Brausewetter kissé cinikus mosollyal. — Azoknak, akiknek az arca, a foglalkozása megfelel nekünk, re­giszterbe vezetjük, feljegyezzük lakását, lefényképezíetjük, belekerülnek az albumba. Az extrák kötelesek a saját érdekükben minden nap íelhivni a Casting Office-t és megkérdezni, hogy nincs.e rájuk szüség. Dehái lássa meg ezt ön a gyakorlatban. Most átvezetett egy óriási nagy terembe, ahol végtelen hoszu aszlaloknál tizenkét hrvaíalnok ül, előttük a főkönyv, amely a Hollywoodban regisztrált extrák neveit tartalmazza. Az első főkönyv, az A. betű­vel kezdődik, az utolsó hivatalnok az abc utolsó betűje alá tartozókat gruppirozza. A délelőtt folyamán beérkeznek a külöm- böző filmvállalatok igénylései: „ Szükségünk van nyolc magas növésű orosz éipusu fia­talemberre, akik katonaviseltek voltak — egy gránátos gárda számára“. Szükségünk van egy 32 éves néger asszonyra, akinek ejtőernyővel le kell ereszkednie a nyílt tengerre“. „Szükségünk van tizenkét meg­lett korú férfire, akik tudnak bánni az olasz karddal“. „Szükségünk van egy ínéri- kus arcú görög diplomatára“. Mondom na­ponta befut kilencven-száz ilyen igénylés. — De figyeljen csak oda. A tizenkét hivatalnok mögött egy pódiumon két telefonkisasszony ül, akik folytonosan kapcsolnak. A telefonkisasz­szony odakiállé a főkönyves asztalhoz egy- egy nevet, amelyik jelentkezik. Az illető tisztviselő egy pillanat alatt megnézi az igénylést, belenéz a regiszterkönyvbe is és vissza mondja: „Nothing in“. Most a tele­fonkisasszony megismétli a kagylóba : Not­hing in. Ez a „Nothing in“, annyit jelent, hogy a filmstaííszta ma mehet a fenébe, niecs rá szükség, nem fogja megkapni azé az öt-hat dolláré, amely neki és esetleg családjának a kenyér és élelmiszer vásár­láshoz szükséges. Ez a „nothing in“ eset­leg 5163-szor naponta annak a regisztrált éhes, emberi hadnak a teljes megsemmisü­lést jelenti. A főkönyv lapjai halkan zizegnek a telefonos kisasszonyok egy gép automatiz­musával adják meg a lesújtó választ. Nem lát itt senki sem emberé, életet, szenvedést, mintha csak szám, név és regiszter volna a világon 1 Este nyolc órakor lezárják a hiva­talt, az irodában még egyszer átfutják, hogy kiknek kell másnap reggel megjelenni, nap­sütéshez, avagy esős időhöz, (mert eszérint történik a felvétel, vagy a szabadban, vagy az üvegházakban.) Egy csomó igénylés még igy is betöltetlen marad. Három-négy fel­szólításnak a kérések komplikálésága miatt nem tud eleget tenni ez e nyersanyag el­osztó főhivaíal. De holnap délelőtt: interviewing day — felvonul a friss transport, a kiégett sze­mekben ismét felvillan a bizakodás fan­tomja. * UBIÍXs JLLATSZEHGYAiL Ha jó, elegáns és tartós dpSt aiksr, eszközöljön próbavásárlást a ► IROST IRE6RY1LT CIPŐflRlIHáZBflR CL03, pißTfi zibirii 23. siám blííTT.

Next

/
Thumbnails
Contents