Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-24 / 243. szám
XII. »FF- 8«. SZÁMResíca!... keresett naponta Ezé t nem vált már eddig is a rettenetes katasztrófává a resieai munkanélküliség. Mi történik erre? A Resica nagyobb állami rendelést kap s erre — minden vállalkozói szellem, méltányosság és észszeriiség ellenére — leszállítják a munkabéreket. Az a szakmunkás, aki egy fél évvel ezelőtt 300 lejt keresett naponta, most leszállított munkabérrel, de fokozott munkával 70 lejt visz baza. ! ,| Hogyan Sólyák a munkások élete árán a nacionalzzátás Még talán igy sem lenne olyan minden emberi képzeletet felülmúló mértékű a munkásnyomor Re- sicán, ha az üzem megszüntetné a kifizetések körül folytatott gazdaságpolitikát. Az objektivtía kedvéért le kell szögeznünk, hogy a kifizetések e furci* formája a Resicánál már békében is megvolt, de az akkori munkásság életstandardja megengedte ezt. A Rfesiss az egyetlen olyan romániai üzem, amelv nem hetenként, hanem havonként adja a fizetéseket A munka*, aki elsején belép, csak a következő hónap 15-én kapja meg első kétheti fizetését. Egy fél nap a milliárdos üzem nyomorgó árnyékában — Hogyan taszít a romanizáiás nyomorba agy Eiatal generációt ? (Temesvár, október 22.) Resicán! Bandukolok be egy hossza, szürke utón. Egyszerre: megállni. Előttem fekete, salakos pocsolya. Kétségbeesetten állok, a pocsolya háztól-házíg terjed. Sehol egy lélek, misztikus csend és misztikusan piszkos utca. A háború alatt jártam itt utoljára. Akkor salakkal fel- töltött, keményen levert ut volt ez, sima, mint az aszfalt. Ma meg ez a pocsolya, ott tu! egy másik. Idébb a járdán homok félembermagasságban. Találkozás s reeicai nyomorral Valaki jön, a pocsolya túlsó szélen. A fal mellett jön, mintha meg-meg fogná a falat. Vagy mintha buzmá magához a feipiszkolt háztáj. Várom, hogy fog átjönni a pocsolyán! Egyszerre eltűnik. Egy-két perc múlva mellettem áll. — Tessék erre kerülni, — mutat egy bácsi tis»- tességtudóan. — Itt meg lehet kerülni a pocsolyát. Nézem közelről: az arcán nyugtalan félelem, azoknak az embereknek riadt kifejezése, akik évek óts szembenéznek a miteszünk holnap-rettenettel. — Munkás! — kérdem tőle, pedig látom: rongyos kék ruha, lyukas cipő, — mi lehet egyéb. — Hát ahogy vesszük, — feleli elkényszeredet- ten. fin már két éve nem nagyon vagyok munkái. — Hanem! — Hanem semmi... ez vagyok. Mert a feleségen» beteg, ezért nem mohetek el innen, mint sokan, máshová, munkát keresni. Két év alatt pedig összesen két hónapot dolgoztam. Megkerüljük a pocsolyát — megyünk befelé, az utcák kihaltak, sehol egy lélek, — Hol vannak az emberek ! — Nem nagyon járkálnak, hangzik bölos és megfontolt felelet. Aki sokat jár, az többet eszik. — Pár perc múlva teszi hozzá: Enni meg nincs mit. Mire elbúcsúzunk, előttem van a kisgyári munkás egész élete és mintegy kis mikroszkopikus lényben, látom az egész resieai tragédiát. Iksz Ipszilon, gyári munkás, 52 éves, két felnőtt fia van, elmentek másfele munkát keresni, 5 pedig itt maradt, mert a feleségét nem hagyhatta itt. 1927 január 1-én elküldték a gyárból, azóta egyszer két hónapra, egyszer négy hónapra vették vissza. El idő alatt keresett naponta 75 lejt. Azóta semmit. Miből élt Nőm tudja megmondani. így találkoztam a resieai pocsolya szélén a re- sioai nyomorral. Háromszá» le) helyett hetven le) A resieai állapotokról sokat Írtak a lapok, nem ie akarom ezt mind felsorakoztatni. Ami nacionális jelszó alatt az üzemekben végbe megy, ami a leépítéseket illeti, ami a tömegnyomorra eddig vonatkozott, az már megszokott jeremiáda. De Resica felett emellett ott lebeg a lupényi rém, mert nemcsak mun ke nincsen, hanem a még munkában álló munkástö- mtjget is exisztenciális sérelmek érik — a fizetési rdeakciókon kivül. Ezekről akarok beszámolni. A resieai élet speciálisan alakult ki a Resieai Müvek és Uradalmak létezése mellé. „A Stég!“ ez volt Resicán mindig minden, az volt, ami a parasztnál az anyaföld, a verőfény és a langyos eső együtt, véve. Az élet és a pálya. Minden. Az apák avert voltak szorgalmasabbak, azért igyekeztek munkafel. ügyelő, mérnökök, igazgatók szeretetét és jóakaratát megszerezni, hogy egyengessék fiaik útját. Mert a fiukból a közönséges munkás csak munkást a szakmunkás mérnököt, vagy hivatalnokot neveltek, bejuttatták a „Stég“-hez és igy szállt a „Stég“ generáeióról-gcneráeióra, mint örökség. Minden családban volt egy szakmunkás, fis ha az apát leépítették, a fiukat elbocsátották, megtartották a nélkülözhetetlen szakmunkást, aki 300 lejt cf AZ kamatéttől kezdve pedig minden hónapban. Vagyis egyhavi fizetését az üzem mentesen használja. Ez a szokás abból íz időből maradt, amikor a munkás örült annak, hogy „gyűl“ i pénz* odabenn a kasszában. De ma, amikor a munkái féléves, »ót másfélével f éhesés és nyom orgia után jut a munkából, } miért nem gondol senki ennek a megváltoztatására? Oh, de nemcsak erri nem gondolnak! Hanem arra sem, hogy mi less azzal a generációval, amely most nő fel Resicán és amely már kereset hijjén nem tehet mást, minf a „Stég“-hez igyekszik bekerülni! Ez * generáció nem született volna Resicán, ha nincs ott ai üzem éa Resica nem város és nem élet az üzem nélkül. Ez a generáció pedig (éhezve és nyomorogva) hiába várja, hogy valaha a Resioa kebelébe kerüljön. A Bukarestből beprotezsált fiatal mérnökök jól tadják, mi a kötelességük. j Nem vesznek fel resieai mOnkásgyerekert tanulónak, hanem a környékbeli román falvakból igyekeznek nj munkásokat nevelni. Innen elveszik a földmivese- ket, Resicán, meg ott hagynak éhhalál előtt egy egész generációt. A resieai munkásságból már többször felszakadt a sóhajtás: Ha már bennünket veszni hagynak, mi lesz a gyermekeinkből?! Küldöttségek mentek a vezetőséghez, a küldöttséget meg sem hallgatták.., ...Mi lesz ebből, mi lehet ebbőlTI „Ha mutai egy munkást,,, aki régebben dolgozik, mint Ön.«.“ Azért a szociáils szellem ie megnyilvánult a Resicánál. De milyen értelemben, de hogyan! Valakinek eszébe jutott, hogy' a munkásfölösleget úgy oldják meg, hogy felváltva dolgoztassák Azóta egy havi munka után ezzel bocsátják el a munkásokat: Ha megnevez egy munkást, aki régebben dolgozik, mint ön, azt elküldjük, és ön dolgozhat helyette. A munkás rá áll. Denunciálja a társát és dolgozik addig, amig őt „fel nem jelenti“ valaki, hogy már »égen van „kenyérben“. Egy fél nap alatt elég ennyi. Még egyet. A resieai munkások beszerzési központját a napokban vette át Raduoann Serban volt liberális szenátor, Radu- eanu miniszter bátyja. Az igaz, ez az egyetlen üzlet Resicán, amely még mehet, a többiről csak a csődtárgyalások napján hal- lünk. Addig ott állnak üresen, elhagyottan az elhanyagolt utcák során, mint egy-egy szomorú ember, akit megrendeltek és otthagytak... Gyárfás Endre. Somogyi, a bandavezér beismerte a beregszászi bankrablást és elmondta Koncz József meggyilkolásának részleteit l E G MEG BIZ HATÓBB P RECiZi^tB ff E S ÍTO (Kolozsvár, október 22.) A rendőri leleményesség újabb szenzációs fordulatokat hozott a márma- rosszigeti és marosujvári poslarablók ügyében. A kolozsvári rendőr-égen, mini ahogy ezt nagyobb fogások esetén tenni szokás,. ál vizsgál la az nlolsó évek országos és nemzetközi köröző leveleit, hogy az azokban felsorolt nevek között nem srarropel- nek-e az újonnan letartóztatottak. Nem esetéiv- meglepetésre egy öt évvel ezelőtti körözvénvt találtak az irattárban, amelyben a csehszlovák ál- latm-neudöraég felhívja többek között a kolozsvári rendőrséget is egy Somogyi Ferenc nevű egyén Hz- rekeritésére, aki Csehszlovákiában számos b'-föré--t követett el, igy ismeretlen tettestársakkal egyetembe» , kifosztotta a beregszászi Duna Bankot. Ez a körözölevél kétségtelenné tette, hogy a betörő- banda feje Somogyi Ferenc. Nyilvánvaló volt, ho:v az ő ujahb kihallgatása értékes adatokat juttathat a nyomozás birtokába, azért Dragbiciu rendőrigazgató Nagy Gábor és Rotar Joan detoktivekkel együtt Tordára ufó zott, ahol a betörők jelenleg őrizetben vannak, hogy személyesen hallgassa ki elsősorban a bűnszövetkezet főnökét. Somogyi Ferencet meglepetésszerűen élték a csehszlovákiai betörésekkel kapcsolatos adatok, melyeket Dragbiciu rendó'rigazgató .felmutatott előtte Teljesen veszve érezte ügyét és töredelmesen vallani kezdett nemcsak a legutóbbi elkövetett bűncselekményeket mondva el részletesen, hanem vázolva egész betörői pályafutását. 'Régi rendőrségi ember Somogyi Ferenc. Állítása szerint iiz érrel sadott budapesti rendörtisztvi- selő volt, de valami szolgálati visszaélése miatt letartóztatták j Sikerült azonban kimenekülnie börtönéből. Csrh- I Szlovákiába Utazott, ahoi Koeris János álnévvel , szerepelt és mint ilyen, bejutott a beregszászi rend- ! őrséghez detektivnek. Ebben a minőségében összc- 1 köttetésbe került a beregszászi Duna Bank Rozenberg nevű pénztárosával és ennek segítségével 350 ezer cseh koronáit rabolt el a bank pénztárából. A tekintélyes összeggel együtt külföldre utazott, Monte Carlo-ban, majd Nizzában telepedett le és hosszabb ideig itt óit családjával együtt. Midőn azonban pénzkészlete elfogyott, hamis «tlevéllel ugyancsak Kocsis -János álnév alatt Romániába jött, ahol különböző városokban működött. Munkád iában segítőtársa, volt Csepregi Aladár slsófehér meg vei jegyző, aki az utóbbi időben többször volt Somogyi szállásadója is. A ver.FF-év Somogyi Ferenc vallomása alapián rövidesen őrizetbe vette Csepregi Aladárt és diplomáéin: utón meglette az intézkedéseket a beregszászi bankrablás tettestársainak letartóztatása iránt, akik évek óta telje« nyugalomban, s a becsületes embereknek kijáró köztisztelet birtokában élnek külötnböző csehszlovákiai városokban. Somogyi vallomásának második szenzáció» ró sze Koncz József meggyilkolására vonatkozik. — Igen, — mondotta a nagystílű nemzetközi betörő, — Koncz Józsefet én öltem meg éa égettem el, mert nem tartottam eléggé megbízhatónak. A gyilkosság napján együtt voltam vele Nagyváradon és már ott meg akartam ölne, de nem kínálkozott erre kedvező alkalom. Pedig a* aktatáskámban voit egy nyeletlen ásó, mivel könyen el lehetett volna intézni . .. Hogy a meggyilkolására alkalmasabb terepet találjak, indítványoztam neki, utazzunk ha-, za Tordára Székclykocsárdná! kiszállottunk a vonatból és javasoltam, hogy tegyük meg az utat lazáig gyalog Koncz gyanútlanul vállalkozott erre, s mikor a vasúti sin mellett bandukoltunk, hátulról agy fejbe vertem, hogy azonnal szörnyet halt. A rendőrség kihallgatta még Csepregi Aladárt is, aki azonban tagadja, hogy a betörőkkel bárminemű kapcsolata lett volna, -v vz V'-íAmi*
