Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-23 / 242. szám
9 xn. FF. *42. 8ZÎTX. Uj gazdasági és iparpolitikát követel a kormónytó! a Bánsági Gyáriparosok Szövetsége (Temesvár, október 21. Saját tad.) A Bánsági Gyáriparosok Szövetsége október 20-án tartotta meg évi rendes közgyűlését- amelyen Benedikt Norbert, • Turul Cipőgyár Részvénytársaság vezériga zf a tója elnökölt. Az elnöki megnyitó meleg, szívből akadó szavakkal emlékezett meg az elhunyt Szana Zsigmond vezérigazgatóról. A közgyűlés állva hallgatta végig a Szana Zsigmondról és érdemiedről szóló megemlékezést. Lendvai Jenő főtitkár évi jelentésében tartalmas tanulmányt adott a nagyiparra nehezedő gazdasági krízisről. Az egyre növekvő válságot a nagyiparban — véleménye szerint — két főtényezö idézi elő: az exportredukció és a fogyasztóközönség vásárlóerejének folytonos csökkenése. Az exportnál a külföldi gyárak még mindig nagyobb előnyt élveznek,, mint a belföldiek. Az állami szállításoknál a román állam ma is gyakran előnyben részesíti a külföldi szállítókat, a romániai cégek rovására. , A fogyasztóközönség vásárlóerejének visszaesése főleg a mezőgazdák nivócsökkenésének tulajdonítható — és itt van az államnak fontos feladata, hogy a gazdák helyzetét lényegesen javitsa és ezzel a nagyipar és általában a kereskedelmi élet válságán segítsem. Az állam különben a vámszabadraktárak, a vámhitel, a nyugati mintára bevezethető árunemesités utján is segíthetne a nagyipar helyzetén. Lendvai főtitkár ezután az 1921 évi Raducanu- féte építkezési törvényt ismerteti, amely közelebbről lép életbe. Reámutat arra, milyen súlyos terheket jelent az iparra a törvénynek az a rendelkezése, hogy a® ötmillió lejnél nagyobb alaptőkéjű vállalatok kötelesek székháaat építeni, Súlyos sérelem a törvény azon rendelkezés*, hogy as olyan vállalatok, amelyeknek berendezési értéke ötmillió lej, személyzetük részére lakásokat köteletek épiteni. Javasolja, hogy a közgyűlés fejezze ki tiltakozását a törvénynek az ipari termelésre sérelmes intézkedései felett. Jakobi Kálmán dr., a Turul Gipőgyáx Rt ügy- ve*« tő igazgatója ismertette ezután azt a krízist, amelyet a fogyasztópiac leromlása idézett elő. Az állam nemcsak a külföldi vállalatokat részesíti előnyben, hanem a regátiakat az erdélyiekkel szemben. Jelentéktelen regáti üzemek tízszeresen nagyobb állami megrendeléseket kapnak, mint a legnagyobb erdélyi gyárak. Románia alig exportálhat iparcikket, mezt 18—20 názalékos kamata tőkével történő termelés mellett a romániai iparvállalatok nem produkálhatnak versenyképes exportárut. A fogyasztáshoz és a külföldi gyárak termeléséhez viszonyítva, — mondotta Jakebi dr. — a ramánM gyárak nagyobb munkabért fizetnek, mint a külföldiek és mig s Regátban 33 lej, addig Erdélyben és a Bánságban 78 lej egy bakkanca munkabér*. A magas munkabérek is lényegesen hozzájárulnák az iparvállalatok helyzetének megnehezítéséhez. Végül I legújabban hozott szociális törvényeket Siette éles krítikáv&L Végül Lindnea János pénztáros as évi zárszámadást terjesztette elő, majd a közgyűlés Benedikt Norbert zárószavaival véget ért. Meghalt Radoszlavov, Bulgária háborús miniszterelnöke (Berlin, október 21.) Radoszlavov Vaszi- lij, Bulgáriának a világháború idején volt miniszterelnöke ma a berlini Charité-kór- házban hat hónapig tartó betegeskedés után, hetvenegyéves korában, meghalt. A volt miniszterelnök nem térhetett vissza hazájába s a világháború befejezése óta száműzetésben élt külföldön. Radoszlavov pár héttel «*• előtt amnesztiát kapott, de betegsége megakadályozta, hogy haza menjen. Félóra alatt lokalizált a tűzoltóság: egy katasztrófával fenyegető gyári tüzet (Kolozsvár, október 21.) Ma délután fél három órakor a Munkácsi-utcában lévő Mandula Zsigmond-féle celluloidgyár pincehelyiségében tűz ütött ki, ameiy végzetes katasztrófává fajulhatott volna, ha a tűzoltóság idejekorán meg nem jelenik a helyszínén és el nem fojtja a percek alatt elhatalmasodott lángokat. A gyárépület pincéjének egyik műhelyében, ahol nagymennyiségű celluloid-por, forgács és hulladék volt felhalmozva, egy munkás szerszámját élesítette és — az eddigi megállapítás szerint — a köszörülés közben csiW'KW Egy jótékony akció a Poudre Louis Legras por megismertetése, mely az 1900 évi világkiállításon a legmagasabb kitüntetés! nyerte el. Ez a kitűnő gyógyszer csaknem egy pillanat alatt enyhíti a leghevesebb asztmatikus rohamo', katarusl, fulladást, régi gégehurutból származó köhögést s mindezeket gyorsan gyógyi ja. Kapható minden gyógyszertárban és dro- gueriában. Képviselő 1. Lieuze Bucureşti, Calea Moşilor 137. holt szikra a rendkívül könnyen gynld celluloid-hulladékra pattant, ami azonnal tüzet fogott és a láng pillanatok alatt, ismétlődő robbanások közben, elharapózott az egész pincehelyiségben. Szerszámok, ládák, nyersanyagok azonnal hatalmas lánggal égtek és a tüzet okozó munkás is alig bírta a szabadba menteni életét. A gyár tulr^donkképpeni munkahelyiségei a magas földszinten vannak s az itt foglalatoskodó, mintegy harminc-negyven munkás és mnnkásnő pánikszerűen menekült ki az épületből. Mindjárt hozzáfogtak az oltási munkálatokhoz, de egyidejűleg értesítették a tűzoltóságot is, amely rövid idő alatt egész modern fölszerelésével megérkezett a helyszínére és Rosescu Jenő tűzoltóparancsnok vezetése alatt, huszonöt percnyi erőfeszitéssel lokalizálta és eloltotta a tüzet. A kár a gyár tulajdonosának becslése szerint nem haladja meg az ötven-hatvan- ezer lejt sem éa biztosítás utján ez la megtérül. A lángoknak azonban könnyen martalékául eshetett Volna az egész gyár, minden felszerelésével együtt és az égő celluloid lángtengere rendkívüli veszedelmet jelentett volna az egész városrészre. AZ ERDEI GYILKOSSÁG (40.) Irta: Csehov Antal Most, hogy bemutattam az olvasónak Kamisev regényét, folytatom v«le a beszélgetésemet. Három hónap mult el Kamisev látogatása óta, mikor « „kokárdás ’ ’ ur megint bejelentett« magát nálam. — Ugyan mit — kérdezte Szinovjev elcsodálkozva. — Hiányzik belől* az az igazi bűnös... Kamisev nagyra meresztette • aramét ét felállt. Da vw»*k eíy pillanataim is, midőn' — sz asztalomon levő arcképeket nézve — leküzdhetetlen *4*7 támad bennem, kisétálni a vörösruhás leány- nyal a súgó fenyvek közé s mindazok után is, ami köröttünk történt, a szivemhez szorítani őt... Uy pillanatokban megbocsátom a hazugságát 8 azt, hogy a szennyes mocsárba dőlt... Kész volnék megbocsátani, ha ezáltal visszavarázsolhatnám a múltaiénak legalább egy részét. Elfáradva a város zajától, «éretném hallgatni az óriási tó zúgását és végiglovagolni partján Lorkámon. Megbocsátanék, elfelejtenék mindent, ha még egyszer megtehetném •« utat Tenevóba éa találkozhatnál» Ferenccel, a kertésszel, mikor a pálinkáshordót viszi... Vannak pillanatok, mikor kész volnék megszólítani még azt a vérrel mocskolt kezet is, s elbeszélgetni a kedély«* Urbeninnel vallásról, aratásról és népművelés, rőt... Szeretné mlátni a „patkány”-t és Nadenká- ját... Nyugtalan, őrült viharos élet ez, mint a tó őaakor... Sok áldozat van eltemetve sötét hullámába... De miért csüggök ngy rajtat Miért bocsátók meg »«ki és miért szeretem, mint a szerető fiú, mint a kalitkából kibocsátott madár? Az az élet, melyet bútorozott szobám ablakából átok, oyan,,! mint egy szürke kör: szürke színek, minden árnyalat, minden fénysugár nélkül... De mikor behunyom e szemem s elvonul lelki szemeim előtt a mult, szivárványt látok, a nap színképét... Igen, viharok dúlnak ott, de azért színekben pompázóbb is ott a világ. j£<t j Szinovjev Sz. ŞM* *« M IM* M* - M *—< M» >_•« M M m — Kéretem! — feleltem. Kamisev belépett; épp oly egészsége« és csinos ember volt, mint három hónappal azelőtt; a lépte is épp oly nesztelen volt. A sipkáját oly !va- tosan tette az ablakdeszkára, mintha »ulyos terhet rakna 1a Kék szeméből még mindig az a gyermeki, jólelkü kifejezés sugádzott reám. — Már megint alkalmatlankodom! — zzólalt meg mosolyogva, és óvatosan elült. — Az Isten szerelmére, bocsásson meg! Mint vélekedik a kéziratomról t — Egészen jól; de ha megengedi, teszünk majd rajta egynémely változtatást... Mondotta, hogy regénye valóban megtörtént.. — Úgy van s kész vagyok megismételni e kijelentésemet. Ha elolvasta a regényt... van szerencsém bemutatkozni: Szinovjev és vagyok. — Eszerint ön volt a vőfély Nikolajevna Olga lakodalmán ? — Úgy van, én voltam a vőfély és a házibarát. Ugy-e bár, nincs rokonszenves szerepem ebben a történetben? — mondotta Kamisev elpirulva. — Ugy-e, megérdemelném, hogy megverjenek V — Igen... története tetszik nekem: jobb és érdekesebb. mint nagyon sok bűnügyi regény... de még meg kel! állapodnunk egymással a változtatásokat illetőleg. — Szívesen. De például, mit akar megváltoztatni ebnne? —- A regény egész fizi.pgnómiáját... van benne minden: bűntény, bizonyíték, vizsgálat, sőt tizenöt évi kényszermunka is, de a legfontosabb hiányzik MA*. — őszintén «zÓlva, nem értem önt, — mondotta rövid hallgatás után. — Ha nem tartja bűnösnek azt, aki gyilkolt és fojtott, akkor... nem tudom, ki lehet a bűnös. Igaz, a bűntetteseket a társadalom szüli, s a társadalmat kellene felelősségre vonni értük. Persze, ha az ember efféléket akarna fontolóra venni... — Mit fontolóra venni? Urbenin nem gyilkolt! — Hogyan mondja? — kérdezte Kamisev, közelebb húzódva. — Nem Urbenin a gyilkos! — Lehet! Humánum est errare — vizagálóbi- rák sem tökéletesek; 8k is tévedhetnek. Gondolja, hogy tévedtem? — Nem; ön nem tévedett, hanem tévedni akart. — Bocsásson meg, nem értem önt egészen, —* mondotta Szinovjev mosolyogva. — Ha azt hiszi, hogy a vizsgálat tévedésre, sőt — mint ön gondolja — szándékos tévedésre vezetett, szeretném hallani véleményét. Az ön véleménye »»érint ki a gyilkos? N— Ön! Kamisev csodálkozva, szinte rémülten nézett reám; elpirult és egy lépést hátrált. Aztán elfordult, az ablakhoz ment és felkacagott. Én követtem a szememmel és azt gondoltam magamban, hogy csak az ő acélos, izmos keze volt képes megfojtani Kuzma) ®s meggyilkolni a szép Olgát. A gondolat, hogy gyilkossal állom szemtől szemben, az iszonyat és félelem szokatlan érzésével töltötte el telkemet; nem magara, nem, hanem 6 tetszetős, kecses óriás, általánosságban az ember miatt. — Ön a gyilkos! — mondottam újra, :ij vZ v v - (Folytatjuk.) *' . ~ \
