Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-04 / 226. szám

2 Jaj az íróknak ! Fodor Lászlót, a kiváló-írót, a pesti fogor­vosok beperelték becsületsértésért, mert az egyik darabjában nem nyilatkozott elég hízelgőén a mesterségről. Lengyel Menyhértet is utolérte nemrégen a nemezis. Postáskisasszony cimü darabjának egyik női alakját a postások sér­tésnek vették és csak kölcsönös nyilatkozattal intézték el az affért. Most megint hasonló ügy kerekedett. Az artista egyesület sérelmezi a ..Két lány az uccán“ cimü darab artistaügynök- figuráját, amit Rajnai Gábor személyesít meg a színpadon. Ha ez igy megy tovább, minden szerzőt be fognak perelni, minden írót meg fognak támad­ni. Nézzük csak a perek lavináját: 1. A bankárok szövetsége beperli Shakes- pearet, mert a Velencei Kalmárban uzsorásnak állítják be a pénzkölcsönzőt. Tiltakoznak az ellen, hogy ők le akarják szedni az adós húsát. A mai bankárok megelégszenek 20—25 száza­lékkal. (Csak nehogy ezért is bepereljenek!) Az Ekcéma ebben a kínos RM* Azok. akik szenvedtek ebben a kínos bet^sSw! r» eveken át tűrhetetlen viszketeffsécet álltak ^ f?k *T kí".6” hasz"ilata »tón rövidese» visszanyer* ŞSS v.íi.raxfv. •fal" Dfirs1' *.ki!< reSó1» szenvedlek ekcémától, sömör. ■iol, porsenestol, pattanástól, t'nruni;idustól keleve. .kiiitestol. csalánkiütéstől, vérkeléstől- , \ Kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkelésiől „ °3Í^Ctój.'visfl<,e,eRsíg,ol.rühtől, tályogtól,égési sebtől' ipéstol, kérgesedéitől, ugys*intefn £S »BÚB 2. A Feminista egyesületek szövetsége Flaubert kollégánk örököseit támadja meg, mert az iró úgy állítja be a nőket, hogy megcsal­ják a férjüket, maguk sem tudják, miért. A Bo- varyné költőjén kívül bekapja az eszmei kárté­rítési pert Tolsztoj is, mert az ő Karenina An­nája szintén nem példája a női hűségnek. 3. Az építőmesterek súlyos pert akasztanak a Kőműves Kelemen sezrzőjének nyakába. Egy ilyen falnak nem szabad összedőlni. 4. Molnár Ferenc sem kerüli el a sorsát. A rendőrfogalmazók emelnék vádat ellene, mert fehér szakállal ábrázolja a mennyei fogalma­zót. XII. BVF. 226. SZÁM. 5. Karinthy és Lengyel is megkapják a ma­gukét a Földnélküly Jánosért. A Színpadi Szer-i zők egyesülete tiltakozni fog a darab ellen* mondván, hogy pardon, nem minden iró betö­rő. De ez méq semmi A betörők kártérítést fognak követelni, mondván, hogy nem mindem betörő drámaíró. 6. A francia Kormány a janos vitéz levé­telét kérheti. Igazán tudhatnák a szerzők, hogy Franciaország már régen köztársaság és mégis szerepeltetnek a darabban egy francia királyt. 7. Végül több darab ellen maga a közön­ség indíthat pert. Mégis csak lehetetlen, hogy az írók úgy állítják be a közönséget, hogy az minden értelmetlen darabot bevesz. Az arabok küldöttséget menesztetek Londonba, hogy az angol kormány mérsékelje a palesztinal zendülőkre kiszabott büntetést (London, október 2.) Jeruzsálemi jelentés szerint az arab vezetők elhatározták, hogy kül­döttséget menesztenek az angol főbiztoshoz, s kérni fogják az összetűzésekben részes fajtest­véreik ügyében hozott Ítéletek revízió alá véte­lét. Az angol főbiztos válaszáig az arabok tün­tető sztrájkja egyelőre elmarad, A lapokhoz érkezett jelentések azt közük, hogy Palesztinában a gazdasági helyzet napról- napra rosszabbodik, mert a termelő munka min-i den téren megállott s a hangulat még nem so­kat engedett feszültségéből. A nagyobb városok­ban még hónapok is eltelhetnek, amig az élet normális folyamata visszaáll. Október 5 -ig írásban még mindenki jeíentkez- hetik a községi névjegyzékbe való felvételre (Kolozsvár, október 2.) A kolozsvári város- I házán ma arról az örvendetes hírről értesül­tünk, hogy a községi választói névjegyzékekbe, valamint az otthonlistákba még c hó 5-ig bá”ki Írásban felvételre jelentkezhetik. Habár a bel­ügyminisztériumhoz intézett távirati kérésre r.iég válasz nem érkezett, a városi tanács önkényt tolta ki néhány nappal a jelentkezési határidő:. E hét folyamán, tehát vasárnapig bezá­rólag jelentkezhetnek mindazok, akik eddig a névjegyzékekből kimaradtak. Felvétethetik magukat úgy a nők. va­lamint a férfiak a községi választói névjegyzékbe és az otthonlistákba. A szükséges okmányok birtokában te­hát bárki meg jelenhetik az összeíró hatóságok előtt, mert itt a szükséges kérést a rendelkezésére bocsátják, csak azt ki kell tölteni és az iktató hiva­talban be kell nyújtani. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy úgy a községi, valamint az otthonlistákba való felvétel, illetve jelentkezés a polgárságnak emi­nens érdeke, tehát tartsa mindenki kötelességé­nek a még mindig rendelkezésére álló három na­pot a jelentkezésre felhasználni és biztosítani a maga számára a községi közigazgatásban való részvétel jogát. A jelentkezésnél szükség van állampolgári bizonyítványra, de ha ez nincs, elegendő az illetőségi okmány is, igazolni kell továbbá az egy évi állandó Kolozsváron való tartózkodást és a községi terhekhez való hozzá­járulást. AZ ERDEI GYILKOSSÁG (30.) Irta: Csehov Antal — Kegyelmed az, Ivánovics Pável? — hallot­tam a küldött hangját. — Éppen oda akartam men­ni... kegyelmednek is hoztam egy levelet. Öt pere mnlva a doktor meg én a zárt kocsiba ültünk és a grófi birtok felé tartottunk... Fejünk fö­lött kopogott az eső', dörgött, villámlott az ég, a tó bömbölt. — Mit gondol, mi vár ott reánk? — kérdeztem a doktortól. — Nem gondolok semmit... nem is gondolko­zom.... Kocsink a sáros országúton való hosszas, nyo­morúságos döcögés után végre megállt velünk a ház előtt. Az ablakok mind fényesen ki voltak vi- lágitm A lépcsőn az öreg dada jött elénk. Beám nézett a szűrő szemével s ráncos, gonosz arca gú­nyosan mosolyra torzult. A szeme mintha azt mon­dotta volna: „Szép meglepetés vár reátok!“ Nyilván azt hitte, mulatni jövünk s nem tudjuk, hogy a háznál szerencsétlenség történt. — Ajánlom a figyelmébe, — mondottam a dok­tornak, lehúzva az öreg asszony főkötőjét s meg­fosztva mezétől a tar fejét. — Ez a boszorkány ki­lencven éves. Ha valamikor abba a helyzetbe jut­nánk, hogy megnyithatnák a koponyáját, nem tud­nánk megegyezni egymással. Maga azt mondaná, hogy agysorvadásban szenvedett, én pedig biztosíta­nám róla, hogy ez az öreg asszony a legokosabb és legfurfangosabb teremtés az egész környéken... szok­nyába bujt ördög! Mikor beléptem a szalonba, egészen elképed­tem. Az elém táruló kép valóban meglepő volt... Minden sarokban s az ablakokban emberek álltak... Hbnnan jöttek? Ha valaki azt mondotta volna előbb, hogy itt találom ezeket az embereket, a szemébe kacagtam volna, oly hihetetlennek tűnt föl jelenlétük a gróf házában most, mikor az egyik szobában haldokolva vagy holtan fekszik Olga. A cigányzenekar volt, melyet az olvasó egyik régebbi fejezetből ismer. Mikor megjelentem, elém sietett az én Tina barátnőm és boldogan felkiáltott, hogy reám ismert. Sötét arcát mosoly derítette föl; mi- j kor pedig mondani akart valamit, könnyek fojtották el szavát. A többi cigányhoz fordultam s azok megmagya­rázták ottlétük okát. Reggel táviratot kaptak a gróftól azzal a parancscsal, hogy este kilenc óra­kor teljes számmal jelenjenek meg nála. — Örültünk, hogy élvezetet szerezhetünk őexcel­lenciájának meg a vendégeknek... Annyi uj nótát tu­dunk !... És egyszerre csak jön egy paraszt azzal a hírrel, hogy ai vadászaton rémes gyilkosság történt, s hogy vessék meg az ágyat Nikolajevna Olgának. Nem hittek a parasztnak, mert részeg volt, de mi­kor a lépcső felől nehéz lépteket hallottak s keresz­tülvitték a szalonon a fekete testet, nem kételked­hettek tovább... És most nem tudjuk, mitévők le­gyünk! Itt nem maradhatunk... Mikor a háznál van a pap, nincs ott mit koresniök a vidám emberek­nek... hozzá meg valamennyi énekesnő izgatott és sir... nem maradhatnak halottal egy fedél alatt... menni akarunk innen, de nem adnak lovakat! A gróf ur beteg és senkit sem bocsát magához, a cse­lédség meg kigunyol bennünket... Csak nem mehe­tünk el innen éjszaka s ily időben gyalog! A cse­lédség borzasztóan goromba!... Mikor szamovárt kértünk,«a pokolba kívántak bennünket. Mindez a panasz azzal a nagylelkűségemhez in­tézett kéréssel végződött: hogy nem szerezhetnék-e nekik lovat, hogy szabadulhassanak eltol az „átko­zott“ háztól. Tőlem telhetőié" megnyugtattam őket, s to­vább mentem. Az ebédlőben Zsófia ült, könnyű blúzban, kar- pcrccekkel és gyűrűkkel mind a két kezén; egy kis üveget szagolt és undort kifejező arcfintorgatással teát szűrésűit. Mellette, Pscchoeki ült.; az arcs épp oly merev és kifejezéstelen volt, mint máskor. “»»......Jill.I ii.. A gróf a szobájában volt... sápadt volt és resz­ketett, mintha a hideg rázná. A fejére egy fehér zsebkendőt kötött, mely erős ecetszaggal töltötte meg a szobát. Mikor beléptem, felugrott a kana­péról és hozzám rohant... — Jaj! Jaj! — szólalt meg reszketve és pihegve. — Nos?! j Tagolatlan hangok törtek elő a torkából; a ka­napéhoz vont a kabátom ujjánál fogva, hozzám si­mult, mint egy megijedt kis eb és igy panaszkodott 3 — Ki hitte volna? Mit? Várj, galambom, csak 1 betakaródzom a plaiddcl... lázas vagyok... Megölték szegényt! S mily kegyetlenül! Még él, de a zemszt- vó-orvos azt mondja, hogy még az éjszaka meghal... Borzasztó nap volt ez ma!... Se szó, se b°széd, egy­szerre csak megérkezik ez a... vigye el az ördög... a feleségem... ez volt az én legvégzetesebb tévedésem, Megházasitottak, Szeresa, Pétervárott, részeg álla» potomban. Eltitkoltam előtted, szégyeltem, de most már itt van s láthatod... Oh, az a szörnyű gyenge­ség! Az asszony megérkezése volt az első meglepe­tés, az Olgával való botrány a második... el vagyok készülve még egy harmadikra is... Tudom, hogy fog történni még valami! Tudom, még megbolon­dulok ! Mikor egy kissé már sirt, megivott három pohár pálinkát és szamárnak, bitangnak, részeges disznó­nak nyilvánította magát, leírta nekem a drámát, mely a vadászaton történt. Húsz vagy harminc perccel azután, hogy elmen­tem, miután a vendégek leküzdötték Zsófia megje­lenésén érzett meglepetésüket, az pedig kezdte adni a ház asszonyát, a társaság egy velőtrázó, szivotszag- gató kiáltást hallott, mely az erdőből hallatszott ki s melyet a visszhang megismételt. Oly szokatlan volt az a kiáltás, hogy .vz emberek felugrottak, a kutyák ugatni kezdtek s a lovak megbokrosodtak. Bár a kiáltás szokatlanul hangzott, a gróf felismerte, hogy női hang volt. Kétségbeesés, irtózat volt... Néhány percig halálos csend uralkodott. Eközben a kocsi-ok meg az inasok oda szaladtak, ahonnan a kiáltást hal­I

Next

/
Thumbnails
Contents