Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-21 / 241. szám

m tVT. Ml. SZÁM. 13 ’A Philips állandó töíte és a anódtranszformátor segítségével melyik készülék modermzálfcató difekt a hálózatból fűthető. A karb™^ tartási kéltségek csekélyek, a2 üzem* behelyezés egyetlen gomb utján íör‘?"*c HlH TUiniatür Irta: Jakab Géza Letftnt évezredek emlékei kísértenek a kiásott ▼átroe kopjuK falai között, hiszen ma is állanak azok a fialak, amelyek látták Abmhémot elindulni a JTo- mái földjére. Ur városának titkai a városon, kívül is folytatód­nak. Nem messze a várostól egy templom romjaira akadtak a kutatók. Ennek alapjait Krisztus előtt 4300 eratendővel Babilon legrégibb lakói, a szumirok rakták le. Ez a templom a föld istennőnek, Nin- Khur-nak volt szentelve. Évszázadok során a fold istennőjét elfelejtették, — szerepét Sin, a Hold-isten vette át és a föld temploma elpusztult. Legérdekesebb leletet rejtegettek az Ur közelé­ben levő királysírok. Wooley londoni kutató buk­kant ezekre & sírokra, amelyeknek történelmi, sőt anyagi értéke 3s, mindenben megközelíti Tut-ench- amun sírjának értékét. A sírok feltárása után az ősi szumir műveltség­nek olyan csodá« képe tárult elénk, amilyenről nem is álmodtunk eddig. Szinte hihetetlen, hogy ezelőtt 3 eaer esztendővel ennyire fejlett kultúrájú nép élt a földön. '* A legrégibb sírok kora a Bír. előtti 3500-as évek­re tehető. A «írok építéséhez a követ 200 kilométer távolságról hordták, a boltivek égetett téglából ké­szültek s hatalmas téglaoszlopokon nyugosznak. Eeekben a sírokban alabástrom és zsiikőből fa­ragott korsók, poharak, ezüst és réz csészék vannak. Karcsú arany kelyhek lápiszlazulival díszítve, egy 60 centiméter hosszú ezüst csónak, páncélzat vert aranyból és nagy hadi felszerelés tartoznak a halot­tal eltemetett tárgyak közé. Mindezeket a tárgyakat drágakövekkel rakták ki és nemes fémekkel vannak dúsan futtatva. A sarok egy részét feldúlt állapotban találtak meg, de akadt még köztük érintetlen is. A legérdekesebb és teljesen érintetlen Subád ki­rálynő eirkamarája.. A riskamara 7 méter széles és 10 méter hobszu, télé van rakva kincsekkel és áldo­zati tárgyakkal. Ott vannak a királynő mellett elte­metve a temetésekor feláldozott szolgák, táncosnők, udvari emberek is, számszerűit ötvenkilencen. A királynő nagy értékű kincs között gyönyörű köpennyel befedve pihen. A köpeny gazdagon van hímezve drágakövekkel, gyönggyel és arannyal. Legmesteribb a királynő fejét ékesítő aranyko- szoru. Az aianymivecség valóságos Temoke. Az arany leveleket virágok és bimbók díszítik, a lapísclazuli ragyog csodálatos fénnyel a sárga arany között. A királynő ruházatán agát, karc col és arany lémzés csillog. A királynő sírjában eltemetett áldozatok csont­váza mellett ett fektisznek fegyvereik és ékszereik is. Természetes, hogy ilyen szép eredményeken fel­buzdulva az ásatásokat teljes erővel folytatták. A legfrissebb alig nehány hónapdia eredmények ujhbb kincseket hoztak napvilágra. Ráakadtak egy sirka- mara előcsarnokára és abban 74 ember csontvázát ta­lálták. A halottak a legragyogóbb ékszerekkel voltak disfátve. Az eaüet, arany ékszerek, karneol és lá- p fellazulj díszítéssel voltak ellátva. Hárfák, bálvá­nyok, asobrok hevertek a éirkamara előcsarnokában. Ez a lelet bizonyos tekintetben világosságot de­cit arra is, hogy az áldozatok önként követték urai­kat ée úrnőiket a Halálba. Minden csontváz mellett kis fém, vagy kőpohár feküdt, amelyekből valószí­nűleg a mérget itták meg se áldozatok. Az önkén­tes életáldozat különben könnyen megmagyarázható as akkori kor erkölcsi és vallásos szokásaival, fel­fogásával. Bármennyire is a tömegmészárlás képét keltik a szumir sírokban pihenő áldozatok, ezt a szó kist nem bírálhatjuk el mai szemszögből nézve, e üt városának ásatássá nagyszerű eredményekkel lepték meg a tudományos világot. Újabb megerősí­tést nyert az is, hogy az ázsiai és amerikai népek műveltsége között szoros kapcsolatok vannak. Ez ia arra mutat, hogy az emberi kultúra bölcsőjét Mezo­potámiában, de mindenesetre Ázsiában kell keres­nünk. Talán nehány év és Ázsia pusztaságai, titok­zatos kolostorai megadják majd aok eddig megma­gyarázhatatlannak látszó dologra a feleletet. Dr. Szájén 'Ferenc ftottegl faiskola óa azö'löoltvány telep uj ár­jegyzéke megjelent. Kívánatra ingyen küldjük. — Levélcím : Gróí Bethlen László Beclean. Jud Someş — Drine... ! Alexandrine... ! A széles, augnsztusvégi park halványuló, nyí­rott csalitjai felett tisztán zengett végig az alt­hang, mint a hivó gerlicebugás. A nap aranyhárfa- sugarain halkan remegett tova a nyár édes-busan búcsúzé gavotteja. Távol szüretre készülődtek a gazdagterfoü, lágylankáju hegyek. A kastélynak csu­pán ráesozott frontja csillogott ide a karcsú jege­nyék között; a kis, dusaranyozásu gloirette, mint valami csillogó játékszer bujt meg a rejtekutak la­birintusában, Jean Jagues pásztorai és finnyáskodó pásztomőinek játékai számára... A hivó női hang nyomán négyéves kis lányka rózsaszínű foltja buk­kant ki a levélrengetegből s nehéz, széles csipkéi és selymei alatt, — miniatűr udvari dáma, zi­hálva igyekezett a lugas felé, honnan három szem­pár vigyázta. A két férfi gondosan rizsporozott »1- longe-parókáin fehéren csillámlott vissza a búcsúzó nap visszfénye. A közeledő gyermek és a gloirette között rikoltozó páva szaladt tova, gőgösen emelt fejjel ragyogtatva csillogó pompáját. — Higyje el, kedves abbé, — fordult a nő a magashomloku paphoz, — sţkat kezd foglalkoztatni a gyermek... Mi lesz vele, hiszen máris annyira ma- gábavonuló... Túlságosan szótlan. Aggódom érte.,. Az abbé gondosan ápolt kezeit tiltólag emelte fel: — Madame, a gyermek magánya szentség. Em­lékezzék:... „Övék a mennyek országa...“ Adhat-e számunkra az élet valósága teljesebb és bensősége­sebb élményt a gyermekkor ártatlan álomvilágánál, ábrándképeinél... 1 Alexandrine az Ön ragyogó szel­lemét örökölte, marquise... — És minden bizonnyal az Ön királynői szépsé­gét is, Jeanne Antoinette, — szólalt meg halk hangján Luynes herceg is, a viharvert-multu udva­ronc, gálánsán hajolva meg a nő felé. Szemében őszinte csodálattal figyelte ezt az alig huszonhét- I éves, hideg szépségű asszonyt, aki tegnap még egy | szürke vidéki adétiszt felesége volt, ma az etiolasi uradalom úrnője és holnap... ? Jeanne gyöngéden ölére vonta gyermekét, nem figyelve arra sem, hogy melle kemény és gazdag szépségét nem rejti félig sem az Amsterdamból ka­pott nehéz osipkekendőcske. A lányka hozzási­mulva bujt meg karjai között. Aztán elgondolkozva, figyelmesen újra a férfiak felé fordult. Megnevez­hetetlen szinü szemében nem volt több, mint a házi­asszony szolgálatkész udvariassága: — 6, Ön újra túloz, hercegem, — és már mo­solyogva bókoltatta az ugyancsak mosolygó férfi felé dús hajékü fejét. — De Bernis abbé azonban újra meggondolkoztat: úgy hiszem, valóban »* igazságra talált rá, — ezúttal is. —-• Óh, Madame... ! — Igen, igen... Látják, uraim, itt távol Páni­tól, sokszor volt alkalmam visszagondolni nékem is gyermekkoromra, az álmaimra... Milyen elérhetetle­nek is voltak... t! Alig lehelletszerüen felsóhajtott. — Az Ön számára ma nem lehet elérhetetlan álom Franciaországban, Jeanne — szólt Luynes és az abbé komolyan hajtotta meg rá fejét. Igen; ha valaki most ebben a csillogóan vidám életű is mélységesen szenvedő Kaleidoszkop-országban fel­tétlenül akar valamit, — úgy ez a nő az, aki el is érljeti. A királyné, a lengyel apáca-dáma... t Imád­kozik a flandriai harcok győzedelmes végéért. Ki tudja; a harcok vége és XV. Lajos visszatérése nem fogja-e az ő királynéságának a végét is jelen­teni,., 1 A királyt most leköthetik a harc váltakozó fázisai: de ki fogja lekötni a visszatérő férfit, aki már annyi nőn túl jár és keres, annyit élt és még mindig akar,,, 1 Az adótiszt váló felesége, az egy­kori husszállitó polgári lánya... 7 Ha ő rajta mú­lik. a tanítón.: sokat tanulhat, ám tud-e élni is vele... ? A nő az elgondolkozott abbéra aézett. A ím-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents